Az anyagi világok teremtése és fejlõdése. A Föld

A Szentírás Teremtéstörténete tudományosan helyes, hittanilag igaz nem lehetne, ha csak a Földre szorítkozna. Az egész mindenségrõl szóló képet öleli fel. Így szól: "Kezdetkor teremtette Isten az eget és a földet". A föld puszta volt és üres, sötétség borította a mélységeket, és Isten lelke lebegett a vizek fölött. Isten szólt: "Legyen világosság, és világos lett. Isten látta, hogy a világosság jó. Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtõl.
A világosságot nappalnak nevezte Isten, a sötétséget pedig éjszakának.
Azután este lett és reggel: az elsõ nap."

Keressük ebben képletesen leírva a holt anyag életre keltését, a mindenség felébresztését. Isten, az ég, a sivár föld és a sötét mélység: Isten, az õsvilágosság és a holt semmi.
Isten így szólt: "Legyen világosság" - és a mindenség életre kelt. Isten lelke a víz felett annyi jelent, mint Isten az õsvilágosságban.

A második napon Isten így szólt: A vizek közepén keletkezzék szilárd boltozat, és alkosson válaszfalat a vizek között. Úgy is lett. Isten megalkotta a szilárd boltozatot, és elválasztotta vele a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket. Isten a boltozatot égnek nevezte".
A menny az õsvilágosság, a víz az élõ mindenség, mely az õsvilágosságot környezte. Az elsõteremtésû szellemek bukása következtében Isten elválasztotta a boltozat fölötti és a boltozat alatti vizeket: az ellentétet a törvénytõl.

A harmadik napon szólt Isten: "Gyûljenek össze az ég alatti vizek egy helyre és emelkedjék ki a száraz."
Ez az õsnapok keletkezése. A teremtéstörténet nem említi az elsõteremtésû szellemek bukását, de késõbb, az ördög kísértésénél a Paradicsomban meglévõ tényként állítja oda.

"A negyedik napon teremti Isten a csillagokat, és a napot, és elválasztja a napokat és az éveket egymástól."
Ez a részt sokan félreértették. A világok nem egyszerre és nem egyforma gyorsan fejlõdtek.

"Az ötödik napon teremtette Isten a vízi állatokat és a madarakat." Ezek valamennyi világ fejlõdésénél megtörtént "földtörténeti korok" szerinti hüllõk, növényevõk és madarak fejlõdését jelentették.

"A hatodik napon teremtette Isten az élõ állatokat és magát az embert." Ez a korábbiakban nem részletezett másodteremtési mû keretében történt.

A Biblia által írottak szerint Isten az embert a földbõl teremtette és leheletével adott neki életet. Igen! A korábban törvénytelen szellemfluidok Isten egy teremtõ gondolata által váltak élõ szellemi princípiummá (un "embrió szellemmé") az Istenbõl áradó életerõ szakadatlan fejlesztése közepette. Ugyanis a törvénytelen szellemi fluidokra is hatott az isteni életerõ szakadatlan kiáradása és a törvények fejlesztõ ereje.
Így elérvén a fejlõdésük csúcspontját az isteni gondolat a mechanikus életprincípium éltetõ ereje mellé értelmi (szellemi) princípiumot helyezett beléjük. Leírhatatlanul hatalmas és dicsõséges mûve ez a Teremtõ Mennyei Atyának.

A teremtéstörténet a bukásig csupán a teremtés vázlatos képének tekinthetõ, a nagy egészre vonatkoztatva õsigazságnak kell elfogadnunk.
A Paradicsomban való bezártság a természettörvény védelmét és egyben a "tilos" határokat is jelentette. Ádám és Éva (=duális egységben élõ paradicsomi szellemek) hallotta(ák) az angyalok hangját, amely figyelmeztette õket az ellentéthez való közeledés és a vele való érintkezés veszélyeire és következményeire.

A bûnbeesés és a bukást követõ paradicsomi kiûzetés, a kígyó megátkozása mind mély allegorikus igazság. A lefokozódás spirálkörében a tûzkarikák formájában történt kiválások és új világalakulások során jutunk el az eredeti paradicsomból (másodrendû napok) a Földünkig, mely mint korábban említettük - egy hatod rendû naprendszerben foglal helyet. Ugyanígy a Tejútrendszer ötöd rendû naprendszer.

Szintén korábban már említettük, hogy a lefokozódással egyre sûrûbb és anyagiasabb világalakulatok keletkeztek, melyek nagy száma csillagászati mértékekkel sem fogható át. Tudjuk tehát, hogy e világok "anyagát" törvénytelenül sûrített szellemi fluidok alkotják, de ugyanakkor fontos ismételten megjegyeznünk, hogy maga a természet, mely éltetõ atmoszférát biztosít a törvényben való munkálkodáshoz és javuláshoz tiszta, igaz és a gondviselés hatalmas kegyelmi ajándéka.
(Forrás: Reiner Ágoston Keresztény hittan útkeresõknek c. könyvébõl, részlet)

A teremtést, mint Isten alkotását, valóban fontos dolognak tartom, hogy jól értelmezzük, s megérezzük mondanivalóját,üzenetét.
Ezzel kapcsolatban, a Teremtés könyvének olvasása alkalmával, több megtapasztalásom is volt, amit megosztanák veletek.:

Gyermekkoromban, semmiféle vallási tanitatást nem kaptam. A mi családunkban a hit, az isten, egy valótlan, feleslegesnek, értelmetlennek tûnõ, idõpazarlásra való dolognak tûnt.
Mikor felnõttem, a saját utamat kezdtem járni, kezdtek érdekelni a másfajta gondolkodások,nézetek.

Elgondolkoztam Isten létezésén, s elkezdtek a szellemi segítõim terelgetni azon az úton, amelyet be kellet járnom, ahhoz, hogy tapasztalatokat szerezzek.A megtapasztalások, a különbözõ vallások megismerése, lehetõvé tették számomra, hogy elinduljon bennem is ISTEN létezésének elfogadása, majd ebben való hitemben is kezdtem megerõsödni.

Kezemben sohasem volt még addig Biblia, így eldöntöttem, hogy elkezdem az olvasását, hisz számomra teljesen ismeretlen volt e könyv!
Tudatomban, az addig szerzett ismereteimben ,egy mindenkit szeretõ, jóságos, kegyelmes, irgalmas Istent láttam.

A Biblia a Teremtés könyvével kezdõdött, így én is itt kezdtem az olvasását. Ahogy olvasgattam, kérdések merültek fel bennem, nem értettem,: olyan távoli, megközelíthetetlen, valótlannak tûnõ dolgok, történések voltak benne. A szeretõ, jóságos Istennel, nem tudtam összeegyeztetni az olvasottakat. A paradicsomban miért teremtette meg a tudásfáját, hisz tudnia kellett volna hogy arról esznek? Miért számûzte Isten Évát, és Ádámot a paradicsomból, mért nem kegyelmezett meg nekik?
De tovább folytattam az olvasást:Káin és Ábel történetét, a vízözönt, és Ábrahámig eljutottam, ahol Isten azt mondta áldozza fel a fiát .Itt becsuktam a Bibliát. Nem értettem, számomra olyan nehéz volt elfogadni, felfogni a mondanivalóját, nagyon keménynek éreztem.

Tovább jártam közösségekbe, beszélgetésekre és eljutottam Dombi Feri bácsi miséire.Kezdtem érezni, hogy bennem van valamiféle hiányosság, rosszul kezdtem a megismerését, a felfedezését.

Úgy hiszem, Istent, elsõsorban Jézus Krisztus által lehet megismerni. Az Õ tanításai által ismerhetjük meg, fedezhessük fel Isten valódi szeretetét, jóságát, az Õ tökéletességét.

Jézus mondja : "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet.Senki nem jut az Atyához, csak Énáltalam. Ha ismernétek engemet, Atyámat is ismernétek.Aki engem lát, látja az Atyát is."

Jézust a négy evangélium olvasgatásával lehet megismerni. Azért írom így, mert a Bibliát nem lehet végleg kiolvasni, szerintem. Mindig tud újat mondani számomra, új gondolatokat,új felismeréseket fedezek fel, az olvasáskor.

Az evangéliumok olvasása után, ismét elkezdtem az Ószövetséget olvasgatni és már mást láttam meg benne, mint elsõ alkalommal, kezdtem megérteni és átérezni mondanivalóját.

Még fontosnak tartom, hogy megtaláljuk azokat a közösségeket, ahol megbeszélhessük, megvitathatjuk gondolatainkat, érzéseinket, mert tudjuk segíteni, erõsíteni így egymást.
(A.M. Tímea)

Masaru Emoto:
A víz rejtett bölcsessége
részlet a könyvbõl


;Ha víz elõtt ülünk, és a szeretet és hála üzenetét sugározzuk magunkból, valahol a világon valaki szeretettel és hálával telik meg.; Mivel azt szerettem volna, hogy a lehetõ legtöbb ember megismerje a világegyetem csodálatos titkait, amelyeket a vízkristályok fednek fel számunkra, megjelentettem Japánban a róluk készült fényképalbumomat, de Európából még több visszajelzést kaptam. Úgy tûnik, olyan hullámjelenség keletkezett az emberek lelkében, amely képzeletemet messze felülmúló sebességgel terjedt.

Mi kelthette fel ennyi különbözõ országban oly sok ember érdeklõdését? Úgy gondolom, amikor valaki a vízkristályokról készült fényképeket nézi, a testében lévõ víz fizikai változáson megy keresztül. A víz egy üzenetet tartogat a világ számára: A világot a szeretet és a hála tartja össze. A szeretet és a hála a természet alapelvei. A világegyetemet átszelõ hosszú útja után a víz szeretettel és hálával a szívében a Földre érkezett. Ez a szeretet és hála teremtette az élet elsõ szikráját, majd biztosította a fejlõdéshez elengedhetetlen gyengéd gondoskodást. A vízkristályokról készült fényképekre pillantva, egy õsi emlék ébred bennünk, amely a testünk minden egyes sejtjében jelenlévõ víz mélyén szunnyad.
A víz üzenete a szeretet és a hála.
A képek gyönyörû világunkat tükrözik. Megmutatják, milyen változás következik be a vízben a világ tájainak és zenéinek hatására, és összehasonlíthatjuk a csapvizet a természetes vízzel. (...) Munkám híre Európából az Egyesült Államokba is eljutott, ahol meghívtak a Harvardra, valamint Boston külvárosában egy "szabadiskolába", amelybe olyan gyermekek jártak, akik nem voltak képesek beilleszkedni a fegyverekkel, drogokkal és erõszakkal fertõzött amerikai társadalomba. Talán a diákok érzékenysége volt az oka, hogy õk még fogékonyabbak voltak a vízkristályokról átadott információkra. Biztos vagyok benne, hogy megértették: a barátságtalan szavak ugyanúgy kárt tesznek az emberekben, mint a vízben. Mosolygok, miközben elképzelem, hogy aznap hazatérve megmondták a szüleiknek, ne mondjanak olyasmiket, mint gyerünk leckét írni! vagy takarítsd ki végre a szobád!
Azonban mindez a rezonancia jelenségének csak az egyik oldala. Ahogy az érzékeny lelkükben valamilyen módon sérülést szenvedett emberek megismerkednek a vízkristályokkal, a víz üzenete egyre gyorsabban terjed el a világon.

Út menti vadvirágok
Szo, 06/20/2009 - 10:20 - Fóki


Szeretek bringázni, sétálni vagy futni. Közben általában tisztulnak a gondolataim, és ha elég idõt szánok eme tevékenységekre, egy olyan állapotba kerülök, ami igencsak közel van a ;tiszta tudat; állapotához. A telefonommal szoktam lefotózni a pillanatokat, amik megragadnak, s ezekkel a jeles pillanatokkal rendszerint a virágok ajándékoznak meg. Futásom alatt egyszer csak azt láttam, hogy ezek a kis virágocskák, amik kétoldalt gyönyörû pompában ellepték a Duna menti kerékpárutat, ahol kocogni szoktam, nekem integetnek. A kerékpárút egyszeriben szõnyeggé alakult és a bozótosokból a madarak énekelni kezdtek.

Eddig is énekeltek, de MOST vettem igazán észre. Azt láttam, hallottam, hogy ezek a csodás kis teremtmények ; az út széli vadvirágok színes kavalkádja és a bokrokon, fákon csiripelõ madarak az én éljenzésemre, ünneplésemre összesereglett tömeg, akik szeretnek engem. Egyszeriben átéreztem, hogy mindez a csoda értem van, valóban engem ünnepel. Hogy nem vettem ezt eddig észre? Úgy, hogy nem figyeltem rá.
Elkövetjük azt a hibát, hogy a múltban és a jövõben élünk. Azaz a múltunkba kapaszkodva a jövõt próbáljuk irányítani és közben megfeledkezünk az igazán lényegesrõl, a jelenrõl, a MOSTról. Hiszen múlt az nincs, ahogy jövõ sincs. Csak a MOST van, amit megélünk az idõspirál valamely pontján éppen. Nem mi haladunk az idõspirálon, hanem az halad el elõttünk, számunkra mindig csak a MOST létezik. Figyelünk mindenfelé: a múltunkat elemezgetjük, rágódunk fájdalmas emlékeinken vagy kapaszkodunk kellemes emlékeinkbe. A jövõt meg reménykedve figyeljük, próbáljuk valami fogyasztható formává gyúrni ; a múltunk tapasztalataiba kapaszkodva. A MOST pedig itt VAN. Millió csodával. Vajon hányszor mulasztottuk el, hogy rácsodálkozzunk és élvezzük? Sokszor. De a MOSTot elmulasztani valójában sosem lehet, hiszen az mindig VAN.

Menj ki te is a természetbe, ha teheted. (miért ne tehetnéd?). Elég ha megállsz egy fa elõtt és hallgatod, ahogy a széltõl susognak a levelei. Ha jól figyelsz és elfogadod a MOST-ot örömmel, meg fogod hallani, hogy ez a susogás neked suttog, azt suttogja, hogy SZERETLEK, ÉRTED VAGYOK. Ahogy a madarak is téged üdvözölnek, dicsõítenek. Az ég neked kéklik, a rovarok neked járnak táncot a levegõben. Most ne azzal törõdj, hogy mit tanítottak az iskolában ezekrõl a dolgokról. Csak a MOST-tal foglalkozz és rájössz, hogy minden tudomány, okoskodás, filozófia csak a múlt vagy a jövõ felé irányuló elemezgetés. A MOST másról szól. A MOST arról szól, hogy TE vagy a lényeg.

Keresd meg az út menti vadvirágokat. Menj közel, hajolj le hozzájuk! Rá fogsz döbbenni, hogy csodálatosak. Ez az igen apró sárga virág a legszebb liliomokkal vetekszik (lásd ezen írás kísérõ képét), csak azt várja, hogy hajolj le hozzá és csodáld meg a szépségét, mert ez a szépség érted van. Az már rajtad áll, hogy elfogadod-e, hogy mindez a pompa, mindez a kedvesség téged dicsõít, téged üdvözöl, téged ünnepel. Én azt választottam, hogy elfogadom. Amióta elfogadtam, érzem is. Minden csak választás kérdése. Válaszd azt, hogy minden téged ünnepel. Minden. Az út menti vadvirágok is.
A lehetõség egy ajtó. Senki sem nyitja ki helyetted.

Önmegvalósítás

Mélyen belül szeretnél eljutni a teljes önmegadásig, ahol minden aggodalmad feloldódik, és egyszerûen megpihenhetsz. De félsz; mindenki fél az önmegadástól.
Normálisan azt gondoljuk, valakik vagyunk - pedig semmik vagyunk! Mid van, amit feladhatsz? Csak egy hamis ego, csupán egy képzet, hogy valaki vagy. Csak egy fikció. Amikor feladod ezt a fikciót, akkor válsz valóságossá. Amikor feladod azt, amit valójában nem is birtokolsz, azzá válsz, ami vagy. De mi kapaszkodunk, mert egész életünkben arra neveltek, arra programoztak, hogy harcoljunk, mintha az egész élet mindössze a túlélésért folytatott küzdelem lenne.
Csak akkor ismered meg az életet, amikor elkezded feladni önmagadat. Akkor felhagysz a harccal, és elkezded élvezni az életet. Nyugaton az ego képzete nagyon erõs, és mindenki le akar gyõzni valamit. Az emberek még beszélnek is a természet legyõzésérõl. Micsoda ostobaság!
A természet részei vagyunk; hogyan gyõzhetnénk le? Elpusztíthatjuk, de nem gyõzhetjük le. Ezért lassan-lassan elpusztítjuk az egész természetet; megzavarjuk az egész ökológiát.
Nincs semmi legyõznivaló. Valójában a természettel, a természetben kell haladnod, és engedd a természetnek, hogy létezzen.

Osho

.

Az alkotás, a teremtés titkait Isten nem nyilatkoztatta ki az embernek. Teremtõi hatalma éppoly felfoghatatlan elõttünk, mint öröktõl való létezése. Általános az a nézet, hogy Istent is korlátozzák a saját törvényei. Általában a természet törvényei fogalmával jelölik meg azokat az eddig észlelt törvényeket, amelyek a látható világot uralják. De hogy tudásunk mennyire korlátozott, hogy milyen áttekinthetetlenül nagy a Teremtõ munkaterülete, amelyen törvényeivel összhangban munkálkodhat, az teljességgel felülmúlja halandó emberek értelmi képességeit!... A természet csupán szolgája Teremtõjének. Isten nem szünteti meg törvényeit, sem azokkal ellentétben nem cselekszik, hanem állandóan eszközként használja õket.
Miért teremtett Isten?
Mi célból hozott létre Isten világokat, s bennük a miénket is? Messzemenõ következménye van a teremtés szempontjából annak az állításnak, hogy: Isten a szeretet. Felemelõ és egyben vigasztaló is azok számára, akik Istent úgy képzelték el, hogy Õ a maga kényére-kedvére létrehozott teremtményeket, hogy azután tetszése szerint uralkodhasson rajtuk. Sokan tekintenek úgy az isteni teremtésre, mint Madách Imre Lucifere:

;Aztán mi végre az egész teremtés?
Dicsõségedre írtál költeményt,
Belé helyezted egy rossz gépezetbe,
És meg nem unod véges végtelen,
Hogy az a nóta mindig úgy megyen.
Méltó-e ilyen aggastyánhoz e
Játék, melyen csak gyermekszív hevülhet?
Hol sárba gyúrt kis szikla mímeli
Urát, de torzalak csak, képe nem..;

(Az ember tragédiája, I. szín)

Ezzel szemben a Biblia azt tanítja, hogy Isten azért teremtett, mert meg akarja osztani az örök életet és a vele járó kiváltságokat valamennyi teremtményével. Ezért és csak ezért szólhat Dávid így emberi lehetõségeinkrõl: ;Micsoda az ember, hogy megemlékezel róla? És az embernek fia, hogy gondod van reá? Hiszen kevéssel tetted õt kisebbé Istennél, és dicsõséggel és tisztességgel megkoronáztad õt! Úrrá tetted õt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél.; (Zsoltárok 8,5)
Isten nem teremtett eleve befejezett teremtményeket
Nem abban az értelemben alkotta az Úr tökéletes-nek az embert, hogy azután semmi dolga se legyen már önmagával, hanem a tökéletesség alapjával és lehetõségével hívta létre. Azt akarta, hogy amivé válik az ember, abban a saját elhatározása, választása, meggyõzõdése is benne legyen. Isten értelmesnek, azaz ; a Biblia nyelvén; a ;saját képére és hasonlatosságára; teremtette az embert . Õs szüleink ;felnõtt; és nem ;gyermek; állapotban nyerték életüket. Maga Isten tanította õket gondolkodásra, fogalomalkotásra és megnevezésre, beszédre.

Forrás: Bibliaiskolák...