Buddha - Megvilágosodás - Négy Nemes Igazság
Buddhának lenni azt jelenti, elérni a "Megvilágosodás" állapotát. Siddharta Gautama elérte a megvilágosodást azután a dicsõséges éjszaka után, amiután legyõzte Márát, és az elméjét a 4 méreg megsemmisítése felé irányította, teljesen megszabadulva a paráznaság mérgétõl, az élet szeretetének mérgétõl (a ragaszkodástól), a hazugság mérgétõl (a becsapás, a babona), és a tudatlanságétól (a négy szent igazság nem ismerésétõl).
Gautamának a megvilágosodáshoz vezetõ folyamatát már ismerjük: A kényelmekrõl való lemondás, melyek úgy most, mint azokban az idõkben, lekötve és elaltatva tartanak minket, mindig csak automatákként mûködve, az örömtõl a szenvedés felé haladva, az élvezettõl a fájdalom felé, a bölcsõtõl a sír felé. A halálból az életbe való visszatérésig nem lépünk ki soha a születések és halálok fárasztó kerekébõl, Szamszára kerekébõl. Õ elhatározta, hogy kilép, és azt is, hogy megtanítja másoknak, hogyan lépjenek ki belõle. Felfedezte, hogy az, ami minket ide köt, ehhez az élethez, azok a vágyak, amiket a sokfajta aggregátumok keltenek, amelyeket önmagunkban hordunk. Csakis ezeket az aggregátumokat eldobva sikerülhet eljutnunk a nyugodt szív áldásához.
"Elengedhetetlen ezen aggregátumok megértését elérni a pszichénk megvilágosításához".
A psziché a fizikai testünknek a lelki része, ahová összegyûlnek, lassanként a vágyaink, furcsa entitásokat formálván, amik, mint rossz fiaink, folytonosan élelmet igényelnek, ahhoz, hogy megéljenek, felserkentvén ezáltal, hogy elfogyasszuk magukat a rossz tetteket, amiket elsõ percben eszünkbe jutott megtenni.
Buddha látta ahogyan ugyanazokat a tetteket egyre ismételjük, élet élet után, önmagunkat saját rossz tetteink által börtönözve be. Mindezt anélkül tesszük, hogy fel tudnánk fogni a Lény igazi boldogságát, amely egy ember normális állapota, amikor eggyé vált a bensõ Buddhájával.
Úgyszintén tudjuk, ahhoz, hogy felébredjünk, a középúton kell megmaradjunk.
Sem élvezet, sem fájdalom, sem egy nagy öröm, sem egy nagy szomorúság . Mindig egyensúlyban. Ez, lassanként, megad egy egészséges és harmonikus elmét amely képes arra, hogy megértse a teljes egoista árnyat, egészen az elme legeldugottabb sötét sarkáig.
Buddha mindig azt mondta: Keressétek a megvilágosulást, és a többit megkapjátok ráadásnak.
Amint láttuk, a legnagyobb ellensége a megvilágosulásnak, az Én . Az Én, ez a fatális csomó a lét folyamában, az élet szabad mozgásában.
Ha egyszer feloldottuk az Ént, vagy a pszichológiai aggregátumokat, ahogyan a tibetiek nevezik, lehetõség nyílik percrõl percre élni, és megtapasztalni a Valóságot.
A Buddhizmusban alapvetõ az, amit õk a négy szent igazságnak neveznek.
A NÉGY NEMES IGAZSÁG
Négy nemes igazásg- Buddha
Az Elsõ Nemes Igazság az, hogy létezik a szenvedés, a betegség szenvedés, a születés szenvedés, az öregség szenvedés, a halál szenvedés, a fájdalom és a kétségbe esés szenvedés, a kellemetlenséggel való kontaktus szenvedés, a beteljesületlen vágy szenvedés, az elme öt aggregátuma és a test, amely vágyakat ébreszt, mind szenvedések.
A Második Nemes Igazság az, hogy a szenvedés a vágyakból ered, ami az újjászületéseket okozza, és ezeket kíséri az érzéki öröm, a beteljesülést keresve, ezen a fizikai téren, és a másvilágon, az élvezetek hajhászásában, az újraszületésben, a megsemmisülésben.
A Harmadik Nemes Igazság az, hogy a szenvedés megszûnése, a vágy valódi hiánya, a teljes megsemmisítése ennek az élvhajhászásnak, ennek a megszületési vágynak, ennek a megszûnési vágynak, megszüntetni ennek a vágynak a befogadását okozza a fájdalom megszûnését.
A Negyedik Nemes Igazság az út, amely elvezet a szenvedés elhagyásához és megszûnéséhez, az út amely elvezet Márá kiûzéséhez és a Lény Végsõ Igazságának megtekintéséhez, és ennek következményeként a Legfelsõbb Határtalan Boldogsághoz.
Ez az út, Buddha szerint, nyolcrétû volt, a Nemes Nyolcrétû Ösvénynek lett elnevezve.
Ezt a nemes nyolcrétû ösvényt a maga nyolc pontjában kell végig járni, anélkül hogy egyet is elhanyagolnánk, csakis így változhat valaki Buddhává:
1. HELYES SZEMLÉLET.
A valóságnak megfelelõen látni, miként létezik szenvedés, ennek az okát, a megszûnését, és a megszûnéséhez vezetõ utat.
2. HELYES GONDOLAT.
Szenzualitástól, rossz akarattól és durvaságtól mentes gondolat.
3. HELYES BESZÉD.
Hazugság, rágalmazás, durva beszéd és fecsegés elkerülése a beszédben.
4. HELYES CSELEKVÉS.
Gyilkosságot, lopást, házasságtörést, hazugságot és kártevést elkerülõ magaviselet.
5. HELYES ÉLETMÓD.
Amikor a tanonc kerüli a romlott kereskedelmet (jóslás, kamatok, harci eszközök, élõlények, fertõzõ anyagok és mérgek),és kenyerét helyes és becsületes módon keresi.
6. HELYES ERÕFESZÍTÉS.
Az helyes erõfeszítéssel meggátoljuk a negatív gondolatokat és fejlesztjük a pozitívakat.
7. HELYES ÉBERSÉG.
Amikor a tanonc éberen él, és tudja, hogy a test, az érzelmek és a gondolatok mulandóak, és alá vannak vetve az elmúlásnak.
8. HELYES ELMÉLYEDÉS.
Az elmefókuszálása, légzésgyakorlatok, és különleges meditációk által.
A Buddhák csak az utat tanították. Mi magunk kell megtennünk az erõfeszítéseket.
Kerülni az erkölcsi sértéseket, jót tenni, és megtisztítani a saját szívünket: ez minden Buddha tanítása.
A Négy Nemes Igazságon való elmélkedés után, és az úton, amely oda visz, Buddha megmondja A SZÜNTELEN VISSZATÉRÉS 12 OKÁT, a szenvedés eredetét, vagy a magyarázatát annak, hogy miért születünk újra meg újra, ebben vagy más fajban.
Nemes Nyolcrétû Ösvény- Buddha
1. Létezik a tudatlanság.
2. A tudatlanság meghatározza a mentális formákat.
3. A mentális formák meghatározzák a tudatot.
4. A tudat meghatározza az elmét és a testet.
5. Az elme és a test meghatározzák az érzékeket.
6. Az érzékek meghatározza a kapcsolatokat.
7. A kapcsolatok meghatározzák az érzeteket.
8. Az érzetek meghatározzák a vágyat.
9. A vágy meghatározza a ragaszkodást.
10. A ragaszkodás meghatározza a Lényhez való eljutást.
11. A Lényhez való eljutás meghatározza az újraszületést.
12. Az újraszületés meghatározza a pusztulást és a halált, és úgyszintén a szenvedést, az önsajnálatot, a fájdalmat és a reménytelenséget.
Ahhoz, hogy megértsük az örökös visszatérés tizenkét okának a mély jelentését, a minden idõk gnózisához kell fordulni.
Tudnunk kell, hogy az utolsó láncszem a tudatlanság.
A tudatlanság az ismeret ellenkezõ oldala, és kétségen kívüli, hogy az ismeret maga a Gnózis, a Gnózis a láng lángja, mellyel megvilágíthatjuk akár a legelrejtettebb sarkát is az univerzumnak, a Gnózis az emésztõ tûz, amely elemészt minden tudatlanságot, és képes átnyújtani a Tudatnak a Végsõ Igazságot és a teljes megszabadulást Szamszára Kerekének minden béklyójától.
Úgy ahogyan Sakyamuni látta, mi szenvedéseink okának az eredete, az nagyrészt megfelel az univerzum különbözõ szephirotikus régióinak; és lássuk, hogy miképpen is:
1. Létezik a Tudatlanság.
Az Abszolútból kiáramló szûz szikra nem Önmegvalósított és Ön-Tudatos, emiatt tapasztalatot kell szerezzen, és folyamatosan kettõzõdnie kell, síkról síkra haladva a következõ felé.
2. A tudatlanság meghatározza a mentális formákat.
Hermész Triszmegisztosz mondja: "Minden az elme, az Univerzum mentális. ezek szerint, a Monádnak, vagy a Szûz Szikrának a következõ kettõzõdéseit már meghatározza a tudatlanság, és az univerzumról, amely körülvesz minket, szubjektív nézete van.
(forrás:vopus.org.)