Jézus születése

Jézus születése. Lk.2.

Jézus születése történt pedig azokban a napokban, hogy Augustus császár rendeletet adott ki: írják össze az egész földet.
Ez az elsõ összeírás akkor történt, amikor Szíriában Cirénius volt a helytartó.


Elment tehát mindenki a maga városába, hogy összeírják.
Felment József is a galileai Názáretbõl Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, mert Dávid házából és nemzetségébõl való volt, hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt.
És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsõszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.
Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és õrködtek éjszaka a nyájuk mellett.
És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta õket az Úr dicsõsége, és nagy félelem vett erõt rajtuk.
Az angyal pedig ezt mondta nekik: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz:
Üdvözítõ született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.

A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."
És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták:
"Dicsõség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az embereknek."

Miután elmentek tõlük az angyalok a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: "Menjünk el egészen Betlehemig, és nézzük meg: hogyan is történt mindaz, amirõl üzent nekünk az Úr."
Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvõ kisgyermeket.
Amikor meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet errõl a kisgyermekrõl kaptak, és mindenki, aki hallotta, elcsodálkozott azon, amit a pásztorok mondtak nekik.
Mária pedig mindezeket a dolgokat megõrizte, és forgatta a szívében.
A pásztorok pedig visszatértek, dicsõítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan Õ megüzente nekik.

.

Jézus fogantatása, születése és egész földi élete rendkívüli volt.
Õ soha nem volt "hétköznapi" ember.
Tiszta jellemével, jóságosságával, emberszeretetével, tanításaival és csodálatos cselekedeteivel mind a mai napig nagyon sok emberre hatást gyakorol és nagyon sok ember szívében él örökkévaló példaképként.


Jézus Bethlehemben született egy szûztõl,
akit Máriának hívtak.
30 éves koráig visszavonultan élt Názáreth városában szüleivel és testvéreivel.
Mikor 30 éves lett, eljött annak az ideje, hogy megkezdje megváltói mûködését, tehát elhagyta Názáretet s lement Júdea pusztájába, mely a Jordán folyó mellett van.
Itt elõször megkeresztelkedett vízzel, majd Isten Szelleme hófehér galamb képében leszállott Reá és felkente a szolgálatra.


Megkereszteltetése után Jézus elvonult a pusztába és 40 nap, meg 40 éjjel imádkozva böjtölt. Midõn a 40 nap elteltével megéhezett, hozzájárult a kísértõ ördög. Testiségre, kevélységre s kapzsiságra próbálta õt csábítani, de Õ ellenállt.
Olyan bölcsességet kapott Istentõl, hogy nagyon sokan követni akarták, de Õ csak 12 tanítványt választott magának.


Mindenütt tanított és gyógyított. Tanította, hogy mit kell hinnünk, remélnünk és cselekednünk, ha üdvözülni akarunk. Betegeket, némákat, vakokat, sántákat egyetlen szavával meggyógyított és számos ördöngösbõl kiûzte a gonosz lelket. Midõn a nép látta e nagy csodákat, tömegesen vitte Jézushoz a betegeket. S az Úr Jézus rátette a betegekre szent kezét és ezek rögtön meggyógyultak.
A sokaság álmélkodott az Õ tanításain, mert hatalommal tanított, nem olyan "élettelenül", mint a papok.


A farizeusok gyûlölték õt, mert leleplezte képmutató lelküket s a nép elõtt többször megszégyenítette õket. Azért tehát mindenképpen okot kerestek Jézus ellen. Majd azért akarták az Úr Jézust elfogni, mint törvényszegõt, mert szombaton is gyógyított, majd meg istenkáromló gyanánt akarták megkövezni, mert magát az Úristennel egyenlõnek mondotta.
Jézus azonban mindannyiszor sértetlenül
távozott el körükbõl, mivel az õ halálának
órája még nem érkezett el.

folytatás következik

elõzõ folytatása


Egy napon az Úr Jézus hírül vette Betánia faluból, hogy Lázár, akit szeretett, halálosan beteg. De az Úr csak két nap múlva indult útnak, mert õ ismét nagy csodával akarta istenségét megmutatni. Midõn Jézus megérkezett, Lázár már a sírban feküdt négy nap óta. Lázárnak két nõvére volt: Mária és Márta.
Mikor Márta meglátta Jézus érkezését, eléje ment s mondta: - Oh Uram! Ha te itt lettél volna, az én bátyám nem halt volna meg!
Jézus erre így felelt:
- Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz énbennem - ha meghal is élni fog.


Ezek után a két testvér Jézust és a többieket elvezette a sírhoz. Valamennyi jelenlevõ zokogott. Ekkor Jézus megrendült a lelkében és könnyezett. A halott egy barlangban volt eltemetve és a sírnak nyílását egy nagy kõlap zárta el. Jézus elrendelte, hogy vegyék el a követ.
Miután a követ elvették, az Úr Jézus odalépett s rövid ima után így kiáltott: - Lázár! Jöjj ki!
És Lázár életre kelt s elõjött a sírból.
Látván ezt a nagy csodát, igen sokan hittek Jézusban.
A farizeusoknak és a zsidó papoknak sehogyan sem tetszettek a dolgok, amelyeket az Úr Jézus cselekedett. Mikor meghallották, hogy az Úr Jézus feltámasztotta Lázárt, összehívták a tanácsot és így szóltak:
- Mit tegyünk? Ez az ember nagyon sok csodát tesz, és nemsokára már mindenki hisz benne.
Végül elhatározták, hogy megölik Jézust.
Egy nap Jézus Jeruzsálem mellett, az Olajfák hegyén volt egy nagy kertben tanítványaival, amelynek Getsemane volt a neve. Az utolsó vacsora után ide ment az Üdvözítõ tanítványaival. Szomorú éjszaka volt ez. Jézus elvonult az álmos tanítványok mellõl, leborult a földre és buzgón imádkozott. Kínos halálfélelem és gyötrõdés járta át a lelkét, véres verejték hullott az arcáról és ajkai e szavakat sóhajtották: - Óh Atyám! Ha lehetséges, vedd el tõlem e keserû poharat; mindazáltal ne az enyém, hanem a Te akaratod legyen meg.


Éjféltájban Jézus odament tanítványaihoz és így szólott: - Keljetek föl, menjünk! Íme közeledik, aki engem elárul. Az áruló útközben így szólott a szolgákhoz: - Akit megcsókolok, õ az; fogjátok meg.
Azzal Jézushoz ment és megcsókolta õt. Jézus az áruló szemébe tekintett és csendesen mondotta: - Júdás! Hát csókkal árulsz el engem?
A fegyveres szolgák Jézust Kaifás fõpaphoz vitték, kinél a fõtanács tagjai egybe gyülekeztek. Mivel az ártatlan Üdvözítõ ellen igaz vádat emelni nem tudtak, hamis tanúk álltak elõ - de hiába, mert az Úrról rosszat még csak hazudni sem lehetett.
A helytartó jól tudta, hogy a zsidó fõtanács irigységbõl akarja az Üdvözítõt megöletni s azért így szólt a néphez: - Semmi hibát nem találok ez emberben. Megfenyítem tehát õt és elbocsátom.


És a római katonák megfosztották a szegény,
jó Üdvözítõt ruháitól és kegyetlenül megkorbácsolták.
Majd töviskoronát nyomtak a fejébe, vörös köpönyeget
akasztottak reá, nádszálat tettek a kezébe és
azután csúfolódva mondták neki,hogy örüljön, mert király lett.- Üdvözlégy, zsidók királya! -
mondták neki és leköpték, arcul csapták.
Ilyen gyalázatot szenvedett Jézus, az Isten Fia - mi érettünk. És Õ, aki halottakat tudott feltámasztani, mindezt békével tûrte.
Jézust 33 éves korában halálra ítélték.
A kor legkegyetlenebb kivégzése szerint.
Csak a legelvetemültebb bûnözõk haltak meg úgy, mint Õ. De Jézus esetében még rosszabb volt, mert nem minden ilyen büntetésre ítéltetett bûnözõnek szögezték át a végtagjait.
Elõtte korbácsolástól vérzõ háttal és töviskoronától vérzõ arccal több mint két kilométeren át hordozta saját keresztjének vízszintes oszlopát (kb. 40-50 kg), miközben a tömeg köpködte és kövekkel dobálta.
Ez mind azért történt Jézussal, hogy szabad belépésed legyen Istenhez az Atyához. Hogy eltörölve legyen minden bûnöd. Õ érted halt meg! Érted, aki most olvasod ezt a levelet. Ne gondold azt, hogy Õ másokért halt meg, azokért, akik templomba járnak, vagy csak a szerzetesekért, papokért.
Jézust megölték, de a harmadik napon föltámadott és él !
És ott ül most az Atyaisten jobbja felõl. Onnan fog majd a világ végén ismét eljönni isteni hatalommal és mennyei dicsõséggel, hogy megítélje az embereket, kikért élt, szenvedett és meghalt, és akiket olyan nagyon szeretett.

2009.12.24. Szenteste










"Angyalok éneke zengi be az eget, dalolnak, táncolnak: MEGVÁLTÓ SZÜLETETT!

Megszületett a FÉNY, a neve SZERETET, az Atya szívébõl jött, hozva a SZENT LELKET!

Örömünnep van ma szerte a világon, Jézus jött el hozzánk, itt van Szent Karácsony.

Töltse el a hála szívetek, lelketek, Mennyei Atyánktól üzenet érkezett.

Fiam viszi a hírt, elküldtem a FÖLDRE, Béke és Boldogság, Minden Létezõre!
SZERESSÉTEK EGYMÁST, mást én nem is kérek, SZENT LELKEM küldöm el, így szólt az ígéret.

Nyíljon meg szívetek, ez a kívánságom, váljon így valóra a legszentebb álom.
Áldásom Reátok, FÉNNYEL SZÍVETEKBE, ott vagyok veletek MOST ÉS MINDÖRÖKRE.


Nagy-nagy szeretettel küldöm mindenkinek, akinek szíve nyitott, és meghallja Teremtõ Atyánk üzenetét!

Áldott, békés Karácsonyt, Fénnyel teljes ünnepeket , és Boldog Új Évet kívánok minden Létezõnek!

A FÉNY ÁLTAL, A FÉNYBEN!

--Fényliliom--

Mennybõl az angyal - ének pps -


kattints ide:

Üdvözlök Mindenkit! Szeretnék ajánlani egy könyvet, amelybõl a gyerekek megismerhetik Jézus születésének történetét és karácson ünnepének jelentõségét. A címe:
Karácsonyi történet
konyv-konyvek.hu/karacsonyi_tortenet