Az aratnivaló sok, de a munkás kevés...

Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Õ aratásába.
Máté 9,37-38


Amikor az aratnivaló sok, de a munkás kevés, olyankor rengeteg áldás vész kárba. Ezt az igazságot nem nehéz belátni.
Ezen akartál segíteni, amikor tanítványokat gyûjtöttél magad köré, és õket Isten országának munkásaivá tetted. Akkor is, amikor mostani szavaddal munkatársakért való imádkozásra buzdítottad õket.
Mai világunk sok testi szegénységének, legfõképpen pedig lelki ínségének nem az, az oka, mintha Isten keze most fukarabban mérné az áldást. Az oka kizárólag az, kevesen vannak, akik Isten áldásait gondosan és szorgalommal betakarítanák. A gazdag Isten gazdag világában így él szegényen az ember.

Életemnek add meg azt a tartalmat és értelmet, hogy mennyei Atyám országában az Õ áldásait arathassam. Ne csak a magam szükségleteinek a kielégítésére egynéhány kévét, hanem szorgalmas életmunkával másokért is fáradozzam. Taníts meg munkatársakat keresni, legfõképpen azon az úton, melyet ma ajánlasz Istenhez való imádkozásom útján, és ne hagyj minket a Te aratásodban csak úgy találomra munkálkodnunk, hanem Te magad rendezd el sorainkat, és add meg nekünk utasításaidat.
(Forrás: Keresztényzene,hit,biblia.hu)

Dr. Szigeti Jenõ: Nézz elõre!

Voltál már egyedül? No nem úgy, hogy egész napi tipródás után éhes vagy a csendre, hanem, hogy fáj a csend. Amikor úgy érzed, Isten és ember hátat fordított neked, nem szól hozzád senki már. Amikor nem te hagytad el az embereket, hanem az emberek hagytak el téged, és magányosan vonszolod magad egy sehová nem vezetõ úton.
Ez az elhagyottság Istenre utaló csendje. Errõl szól Ady Endre örökszép verse:
"Az Úr érkezése"

Mikor elhagytak,
Mikor lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul, Átölelt az Isten.

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép,tüzes nappalon, De háborús éjjel.

És megvakultak Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,
De õt, a fényest, nagyszerût,
Mindörökre látom.


Az elhagyottság csöndje - Isten csöndje lehet.
Eszembe jut egy régi augusztusi nap. Negyven év múltán kívülrõl látom magam, mint a felettünk húzó kémrepülõgép az idegen tájat. Aznap reggel kaptam a hírt: maximális pontszámom ellenére, harmadszor sem vettek fel az egyetemre. A felvételi iroda ajtajában álltam: "pap gyereknek nincs ott helye" - mondta az "adminisztrátor elvtársnõ" magyarázatul. Úgy éreztem magam, mint akit búra alá raktak, és kiszivattyúzták körüle a levegõt. Eszembe jutottak a felkészülés álmatlan órái, a porszagú könyvtárak csöndje, az éjjel körmölt jegyzetek cédulái, a vizsgabizottság sajnálkozó mosolya.

Haza botorkáltam, de úgy éreztem, hogy megfulladok. Kimentem a ligetbe. A felvonulási tér buta betonsíkján bandukoltam a liget felé. A szívem, a hitem romokban hevert, mint tornádó után a házak. Most már tudom, az akkor számomra megfogalmazhatatlant: úgy éreztem - az Isten is elhagyott engem.

Már majdnem a Hõsök teréhez értem, amikor két fiú elszaladt mellettem. A kicsi egy kopott, öreg kerékpáron ült és nagy igyekezettel pedálozott. Mivel a kerékpár billegett, a nagyobb a nyereg hátuljánál fogta, és szaladt utána oda-oda kapva a
kormányhoz. Amikor mellettem elszaladtak - majdnem elsodorva -, ezt kiáltotta a nagyobb a kicsinek:
- Öcsi, ne a lábad nézd folyton, nézz elõre!

Két hét múlva beiratkoztam a pótfelvételi után a teológiára. Az egyetemre még elküldtem a "fellebbezést", de a választ ki sem bontottam. (Csak egy év múlva tudtam meg, hogy felvettek volna). Tudtam, hogy ott a felvonulási tér betonján "néma, igaz öleléssel", "csöndesen és váratlanul átölelt az Isten." A biciklizõ gyerek tanácsa volt életemben a váltó, ami nélkül talán régen elnyelt volna az értelmetlen csend magánya. Így kerültem kapcsolatba Istennel, aki Atyaként láthatatlan és mindig jelenvaló; Fiúként elhívott, szolgálatba állított és megszabadított a hiábavaló élet süket csendjétõl; valamint Szentlélekként ajándékaival felruházott a szolgálatra, amelyek csak addig élnek és égetnek, amíg az Õ szolgálatában maradok. Ez volt Istennel való találkozásom története.

Istenhez való viszony


Az ember mindenképp szolga ; vagy Istent, vagy a bûnöket, a Sátánt szolgálod
Nincs köztes állapot. Nincs semleges terület. Pál is azt mondja szolgálatáról : az embereket hívni a sötétségbõl a világosságba, a Sátán hatalmából Isten országába.

Te már a világosságban vagy? Isten országában vagy?

Milyen más a két uralkodó!
Jézus az élete árán vásárolt meg bennünket!
De így is szolga vagy. Isten rád bízott feladatokat.Jézus vállalatának munkatárasai vagyunk. Kik dolgoznak valamilyen cégnél alkalmazottként? Hogyan kell hozzáállni a munkához? Mit mond a fõnök, ha épp lazsálsz? Ha teljesen mást csinálsz, mint a feladatod?

Ha egy földi fõnöknek kész vagy engedelmeskedni, miért nem a mennyeinek?
Vagy nem tudod, mi a feladatod?

* Engedelmeskedni
* Szolgálni ; testvérek felé, világ felé
* Isten nevét megdicsõíteni

Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál az õ ura.
Sose mond, hogy nincs idõd. Mert Isten adja neked az idõt is. Õ nem vár el tõled sokat, csak amennyit képes vagy megtenni.
Mindig csak egy dolgot kell tenned, azt amit Isten vár tõled. Tudod mi az? Keresed a hétköznapokban is?

Lehet el kell adnod mindenedet és követned Õt. Isten odaszánást vár el tõled, hogy odaadd neki életedet, hogy használhasson téged.Sokan csak megtértek és ezután meg is álltak: az üdvösség az enyém, más nem érdekel.

Igazán nem járta át életüket a tûz, nem ismerték meg Isten igazságát.Harcosok fegyverek nélkül.Önátadásra van szükség.

Nincs szánalmasabb annál az embernél, aki vallásos életet akar élni. Sem az Isten áldásait nem tapasztalja, sem a világ ; ideig óráig tartó gyönyörûségeit sem élvezi. A két szék között a padlóra esik. Miközben két lovat szeretne egyszerre meglovagolni.

;Az a legnagyobb öröm az életben, ha Jézus Krisztust megismerhetjük.; Moody híres mondása. Jézust azonban csak úgy ismerheted meg, ha Õt követed.

forrás: Merényi Zoltán honlapja

.

A várakozás az azt jelenti, hogy készen vagyunk!

Lukács 12-ben szereplõ példázat:
Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is. Derekatok felövezve legyen, és lámpásotok égjen! Ti meg azokhoz az emberekhez legyetek hasonlók, akik urukat visszavárják. Ezeknek arra van gondjuk, hogy bármikor kerekedik is fel uruk a menyegzõbõl, amikor eljön és kopogtat, tüstént megnyissanak neki. Boldogok azok a rabszolgák, kiket az Úr, amikor megjön, ébren talál. Bizony azt mondom nektek, hogy körülköti magát, asztalhoz fekteti õket, hozzájuk lép és felszolgál nékik. Akár a második, akár a harmadik õrváltáskor jönne is meg, ha úgy találja õket, boldogok azok. Ezt pedig tudhatjátok, hogy ha a gazda ismerné az órát, hogy mikor jõ el a tolvaj, nem hagyná neki átvájni a házát. Ti is legyetek arra készen, hogy amely órában nem gondoljátok, akkor jön el az embernek Fia.

Az Úrra való várakozáskor Jézus tehát azt tanítja, hogy aki várja az Urat, az azonnal meg tudja nyitni az ajtót. Nem kell neki idõ, hogy rendbe szedesse magát, és a házat. Azaz a várakozó keresztény szentségben van végezetül. Aki várja Jézust, az megtisztítja magát és készül a találkozásra, és azon igyekszik, hogy semmi bûn, vétek ne legyen az életében.

Megjegyzés: legyenek a derekaitok felövezve:
Isten a kivonulásra készülõdõ zsidóknak adott hasonló parancsot (2.Móz. 12,11)
A férfiak által is hordott ruházat akadályozta a lábak szabad mozgását, ezért munkához, harchoz vagy hosszabb úthoz a ruhát feljebb húzva rögzítették. A kifejezés tehát kb. ennyit jelent: álljatok útra, harcra, legyetek munkára készen!
Forrás: istenkeresõ

A belsõ hallás kialakulása


Jézus Krisztus egyik leggyakoribb kifejezése volt, amit általában tanításai végén szokott ismételgetni: "Akinek van füle a hallásra, hallja!" Ez a felszólítás fordul elõ Jelenések könyve hét gyülekezeti levelének végén is, bizonyságul arra, hogy a Biblia utolsó irata valóban közvetlenül "Jézus Krisztus kijelentése" Vajon mit jelent ez a sokat hangoztatott kifejezés?
Ahogy a körülöttünk élõk nyelvi jeladásait a fülünkkel fogjuk fel, Isten tanításainak megértéséhez is "fül", ámde "belsõ fül" szükséges. .
Jézus a magvetés négy esetérõl szóló példázatában (Mt. 13. fejezet), az élet leghétköznapibb, legismertebb jelenségét véve szemléltetõ például. A példázatban a növekedésnek, az eredményes fejlõdésnek több feltétele tûnik fel. Miként a mezõgazdaságban, a lelkek fejlõdésvilágában is a legnagyobb rész a napfényé és az esõé (az Atyától származó világosság és a Szentlélek munkája), és a jó magé (az Ige, Isten beszéde, amit Jézus vet, illetve nyilatkoztat ki). Mindhárom isteni személy tökéletes munkát végez, teljes odaadással valamennyi emberért, jóllehet senkit sem kényszerítenek a jóra. Az egyedüli feltétel, melynek teljesedése az emberen múlik, a föld, a talaj állapota, ami a belsõ készséget jelképezi. Az ember felelõsségéhez tartozik, hogy Istennek a lelkiismeretén és az Igén keresztül az õ lelkéhez szóló tanításaival szembesülve milyen magatartást vesz föl. Jézus példázata mellett Pál apostol érzékelteti, hogy élet és halál kérdése múlik e magatartás kialakításától. Mert a hit - ami egyedül vezet az üdvösséghez -, a hallott ige megértésébõl, avagy a "jó mag" befogadásától függ:
"Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által." (Rm. 10:17)


Ha az ember enged a belsõ késztetésnek, meghallgatja az igét, akkor annak bármely szinten való megértése növelni fogja a "belsõ füle" érzékelõképességét. Az isteni tanításokat a maguk valóságában az fogja megérteni, aki "tudakozva" olvassa az Írásokat, aki gondos megfigyelés, mérlegelés nyomán alakítja ki meggyõzõdését egy-egy kérdésrõl. Mer kérdezni és gondolkodva kutatni.
Üzenetének helyes megértését maga Isten munkálja az ember belsejében, a "belsõ hallás" kialakításával. Isten mindenkiben szeretné teljességre vinni ezt a folyamatot. Az Õ fáradozásának viszonzásaként azonban az ember részérõl is a legteljesebb odaadás szükséges, hogy az ember értelme is megnyíljék és "bevehesse" az Igét "Szentlélek örömével" (I. Thessz. 1:6). Ez az odaadás a "tudakozó" igeolvasás által nyilatkozik meg
A "halló fül" mellett egy másik jelkép is elõfordul a Szentírásban ugyanazon dolognak szemléltetésére. Maga Jézus használta - egy másik érzékszervet megnevezve - a "belsõ szem", a "test lámpása" kifejezést (Mt. 6:22-23). Ilyen értelemben mondja a Biblia, hogy "megvilágosodásra" van az embernek szüksége, hiszen Sátán "megvakítja a hitetlenek elméit" .
Ezek a kifejezések is tanítják, hogy a helyes magyarázás vagy tanítás legfõbb elõfeltétele - a megértés. Aki felfogta, meglátta, meghallotta Isten igazságát, az tudja azt a maga és mások javára fordítani. A természetes, azaz az újjá nem született ember nem tudja felfogni és elfogadni az isteni Lélek dolgait .
Jézus mindent elmagyarázott tanítványainak, ám homályban maradt kijelentéseinek értelme azok elõtt, akik készakarva zárták be a fülüket és csukták be a szemüket, nehogy megmentse õket.

Forrás: Bibliaismeret
részlet