" EL CAMINO" - Az "ÚT"

..


El Camino, Az Út a lélek utazása - Shirley MacLaine c. könyvbõl részletek.






El Camino - Az Út.



Shirley MacLaine világszerte ismert amerikai színésznõ aki folyton a spirituális utakat keresi. Shirley 2002-ben indult útnak Santiago de Compostelába, megtenni a híres El Camino zarándokút több mint 800 kilométerét. Az El Camino titokzatos energiája révén megmutatkozó felismerések mérlegelése és boncolgatása közepette végigjárja a Compostelába vezetõ utat, amely fokozatosan egyetemes úttá, a lélek utazásává alakul. Lélegzetelállító látomások segítségével Shirley megérti a világegyetem jelentését, benne az õsi civilizációk titkait..


Shirley MacLaine, spirituális utakat keresõ amerikai színésznõ, több mint ötven film fõszereplõje, Oscar díjas és Emmy díjas. Shirley számára a Camino nem csak szellemi, de fizikai kihívást is jelentett. Valóban rendkívüli teljesítmény egy hatvanas éveiben járó nõ részérõl, hogy napi 20-25 kilométert gyalogolva teljesíti ezt az embert próbáló feladatot. Ám még ennél is meghökkentõbb a szellemben és a lélekben megtett út, amely évezredekkel korábbra, elmúlt életeken át nyúlik vissza egészen az univerzum keletkezéséig. A rendkívüli intelligenciával, kíváncsisággal és melegséggel megáldott, s az önnön tapasztalatai körén kívül esõ emberek és helyek iránt kivételesen nyitott Shirley írása az elme és a szív páratlan képességeit tükrözi. A Camino titokzatos energiája révén megmutatkozó felismerések mérlegelése és boncolgatása közepette végigjárja a Compostelába vezetõ utat, amely fokozatosan egyetemes úttá, a lélek utazásává alakul. Lélegzetelállító látomások és felismerések segítségével Shirley megérti a világegyetem jelentését, benne Lemúria és Atlantisz õsi civilizációjának titkait, bepillantást nyer az emberi genezisbe, a nemi különbségek és a szexualitás lényegébe, meglátja a magasabb szintû szeretet õsvényét.



A Camino-ról:

Santiago de Compostela Camino egy 800 kilométer hosszú zarándokút, amely Spanyolország északi részén, pontosan a Tejút alatt húzódik, és amelyet hívõk és hitetlenek ezrei járnak végig évrõl évre. Azt mondják, az út alatt megszámlálhatatlan õsi Föld-energiavonal húzódik, s a belõle áradó prána áthatja a zarándokok életét.


Az évszázadok óta misztikusnak tulajdonított út Franciaországban kezdõdik, és a Pireneusokat átszelve Spanyolország nyugati széléig, az "ismert világ végéig", az Atlanti-óceán partján található Finisterréig tart. Nagy Károly, Dante, Assisi Szent Ferenc, Izabella királynõ, és számtalan nagyúr, hadvezér, tudós és szegény ember koptatta a végtelenbe kanyargó utat - Isten dícséretét, szeretetét, vezeklést és megbocsátást keresve. A Szent Jakab útjának tulajdonított, kagylókkal szimbolizált zarándokút "hivatalos" vége a Compostelai katedrális. Itt nyugszik Jakab apostol, Spanyolország hivatalos védõszentje.


Lemondás

A helyiek szerint az út maga a cél. Más ember lesz, aki végigjárja. Megtanul lemondani a kényelemrõl, a görcsösen hajszolt anyagi biztonságról, megtanul nemet mondani a félelemre, a fájdalomra és az egyedüllétre.
Az út során ugyanis magára marad.

Napi 25, 30, sõt olykor 45 kilométert kell megtennie, hogy mire leszáll az est, eljusson a következõ állomásra, a zarándokok számára fenntartott szerény szállásra. Ellenkezõ esetben a szabadban kell éjszakáznia, esõben, hidegben, szélben.
Ne gondoljunk azonban semmi luxusra! A zarándok-szállások többsége kenyeret és leveseket kínál, amelyet ízlelés nélkül öntenek magukba a fáradt utazók, hogy utána koszosan, sarasan, halálos fáradtsággal rogyjanak le a kopott priccsekre. Az elsõ napokban megdöbbentõ, elkeserítõ és félelmetes lehet a modern világhoz szokott embernek ilyen körülmények között létezni, de a szellemi fejlõdés lemondással jár. Bármelyik zarándok betérhetne a kisvárosokban található éttermekbe és szállodákba, de akkor elveszne a lényeg. Figyelmét elvonnák a külsõségek: az ínycsiklandó vacsora, a szépen csempézett fürdõszoba és a frissen vetett ágy illata. Oda lenne az áhított megtisztulás, és az Isten dicsõségére tett zarándoklat.


Fájdalom

Ki egyedül, ki másodmagával indul el. Hol egyszerre, hol külön mennek, hiszen mindenkinek más a ritmusa. Házaspárok, barátok, magányos vándorok, betegek és öregek vágnak neki az útnak. Néha találkoznak, beszélnek, majd továbbállnak, és csak esténként, a szálláshelyeken látják újra egymást. Máskor némán bandukolnak hosszú kilométereken át. Együtt mennek, de a lelkük más utat jár be. A pecsétek - az utat igazoló kis füzetecskében - pedig egyre szaporodnak. Ezen az úton nem számít, hogy ki honnan jött, milyen nyelvet beszél, milyen a vallása vagy a bõrszíne. Mindannyian ugyanazért jönnek, bár sokan maguk sem tudják, mit akarnak.
Az elsõ napok a legnehezebbek. Vízhólyagok, húzódások, ficamok és görcsök tizedelik meg az útnak indulókat. A döntés adott: buszra szállni, pihenni és várni, vagy hazamenni. A legtöbben azonban maradnak. Összeszorított foggal továbbmennek, tûrnek és küzdenek.

Félelem

Sárga nyilak és kagylók jelzik az irányt, mégis sokan eltévednek. Egy viccbõl elfordított tábla, egy dühösen csaholó kóbor kutya vagy egy meredeknek tûnõ szikla könnyen eltéríti az embert. És nincs taxi, mobiltelefon vagy kórház, ahol segítséget kérhet a vándor. Magára marad. Önnön lidérceivel vagy megküzd, vagy meghal. Aki vállalja az utat, vállalja a halált is. Nem fél tõle, nem kapaszkodik az életébe. Új fejezetet, új életet remél, amelyhez a halál is hozzátartozik, akár így, akár úgy jön el. A zarándokok napról napra haladnak az úton, miközben észrevétlenül megváltozik az életük. A dolgok új értelmet nyernek. Mit sem ér a márkás ruha, ha nehéz. Az út mentén cipõk, zoknik, könyvek, kismagnók, élelmiszerek hevernek... felesleges holmik, amelyek tán nem is olyan rég még az áhított biztonságot jelentették. Már nem szégyen botra támaszkodni, sem izzadt, saras ruhában gyalogolni. Más a fontos.


Látomások

A víziók senkit nem kerülnek el. (Talán csak a nagy csapatban utazókat, akiknek ily módon nem nyílik alkalmuk az elmélyülésre.) Az egyedüllét és a fáradtság teszi - gondolják eleinte. Aztán rájönnek, hogy bár reggeltõl estig maguk vannak, van, aki vigyáz rájuk. Õrangyal, felettes én, szellemi vezetõ vagy Isten? Sokan azt gondolják, hogy a többhetes menetelés, éhezés és kínlódás teszi. Megzavarodtak? Nem, ez sokkal több annál. Ébren is álmodnak. Letûnt korokban járnak és különös történeteket ismernek meg. A fõszereplõben magukra ismernek, majd lassacskán azonosítják a mellékszereplõket is... az élet körforgása utat tör magának, és a korábban vak szemek elõtt fénycsóva jelenik meg. Üzenetek, álmok, megérzések váltják egymást, és a menetelõk már észre sem veszik, hány nap és éjszaka váltotta egymást, hány kilométert tettek meg, és mióta nem ettek. Egyre többet bírnak, ahogy szellemük szabadabbá válik. Régmúlt emlékképek, családi események villannak fel a szemük elõtt, és a válaszok lassacskán megérkeznek.

Ultreya!

Azaz: bátran, csak tovább! Így biztatják a helybéliek az elcsigázott zarándokokat, akik vasakarattal küzdik végig magukat az embert próbáló spirituális próbatételeken.

Mindenki másért indul el: kalandvágyból, kíváncsiságból, van, aki a gyógyulásért, mások vezeklésbõl, és még többen az áhított lelki megtisztulás végett. Egyben azonban mindannyian egyetértenek: Camino felejthetetlen élményben részesíti a kitartó zarándokokat, és megváltoztatja az életüket.
,
Forrás:
www.tudatossag.com/?q=content/camino-shirley-maclaine




Az El Caminó útvonala és települései -- Camino Frances -- A Francia Út
Saint-Jean-Pied-de-Port -- Zubiri -- Roncesvalles -- Larrasoaa -- Pamplona -- Puente la Reina -- Estella -- Los Arcos -- Torres del Rio -- Viana -- Logroo -- Nájera -- Santo Domingo de la Calzada -- Belorado -- San Juan de Ortega -- Agés -- Burgos -- Castrojeriz -- Frómista -- Carrión -- Sahagin -- El Burgo Raneros -- Mansilla -- León -- Astorga -- Ponferrada -- Villafranca del Bierzo -- Cebreiro -- Sarria -- Molinaseca -- Cruz de Ferro -- Portomarin -- Arzúa -- Santiago de Compostela -- Finisterre.





A kép forrása: PA. weboldaláról
-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-.-


A megérkezés Santiagó Compostelába, az út vége - Shirley MacLaine -


Tánc a fényben, arra gndoltam, hogy a fényben táncolok. Most az õsi misztikusok az új fizikai világgal megegyezni látszanak. Amikor az ember a világot és a benne lévõ fizikai lényeket figyeli, azt látja, hogy valójában csupán saját tudatunkkal táncolunk. Minden amit érzünk, gondolunk és befolyásolunk, összefonódik mindennel, amit mindenki más érez, gondol és befolyásol. Valamennyien részt veszünk a táncban. Amikor karmikus tudatossággal kezdtem szemlélni a világot, felismertem, hogy mi magunk teremtjük meg saját szabad akaratunk útját. Ennek hatására mindenben megláttam a kozmikus igazságosságot. Megértettem, hogy szándékolt jó rejlik minden történésben, ha hagyom, hogy ezek megnyissák elõttem a tapasztalat és a megértés útját. Saját teljes énem maradéktalan megértése és megvalósítása talán évezredekig is eltart. Ám ha elérem ezt a tudatot, tökéletes összhangba kerülõk az Isteni Forrással, amelyet Istennek nevezünk.. Ennek az Isteni Forrásnak a tagadása számomra ma már felérne létezésem tagadásával. Tudom, hogy létezem, tehát vagyok. Tudom, hogy az Isteni-forrás létezik, tehát van. Mivel ehhez a forráshoz tartozom, vagyok aki vagyok. A spirituális alapelvek megértése számomra egyenlõ a tudományos alapelvek megértésével. Az igazságnak ez a két megközelítése ugyanarra a kérdésre keresi a választ: Mi Isten.?. Ha kérdésem van, egyenesen hozzá intézem. Ha bajba jutok, megbeszélem vele. Õ a tanítóm. A lelkem mestere. Ugyanaz mint én. Az élet Tánc a fényben, a tánc és a táncos pedig egy és ugyanaz...... Santiago de Compostela városa Spanyolországban, Galicia autonóm közösségében helyezkedik el, annak a fõvárosa. Híres keresztény zarándokhelyként ismert út itt ér véget, itt ér véget a Szent Jakab út.. A megérkezés mindig felemelõ, ha valaki valahová célba ér, megérkezik, az mindig egy mámorító érzés. Így volt ez nálam is. A Szent Jakab-katedrális, Catedral: A székesegyház, amelynek építését 1082-ben kezdték meg, latin kereszt alakú, 6 hajóval és 25 kápolnával, két 67 méter magas kupolás toronnyal, régi szentéllyel, több király síremlékével, egy nagy oltárral, amely alatt állítólag Szent Jakab van eltemetve és amelyet a szentnek életnagyságú szobra díszít. 1985-ben a várost az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította. 2000-ben Európa kulturális fõvárosa volt. Sokan innen még tovább gyalogolnak az Atlanti-Óceánig, Finisterre városáig, ami szó szerint is a föld végét, az akkor ismert világ végét jelentette. Itt végül már tényleg befejezõdik az út mindenki számára, ezután kezdõhet majd valami új út, újra és elõrõl....



delikronika.webnode.hu/news/el-camino-az...asa-shirley-maclaine




A SZERKESZTÕ MEGJEGYZÉSE

Shirley MacLaine könyve a "CAMINO" - részletesen leírja a zarándokuton történteket, úgy fizikai, mint szellemi tekintetben. Nekem nagyon tetszett, nagy élmény volt olvasni, valóban gondolatban vele jártam végig az utat.

Mindenkinek szívbõl ajánlom a könyv elolvasását, mert aki nem tud elmenni, annak is nagy élményt ad.


Imre Margit szerk.

.

Petõ András beszámolója az El Caminoról, a Szent Jakab útról, a megtett kilométerekrõl és a saját élményeirõl, tanácsairól.
Az itt lévõ linkek alapján megtalálható a weboldalán bõvebben mindenkinek a keresett téma.(linkek a beszámoló után)
(IMRE MARGIT SZERK.)


El Camino (az Út)

A Szent Jakab út egy középkori zarándokút, spanyol neve Camino de Santiago. Európa különbözõ térségeibõl indulva a spanyolországi Santiago de Compostelába vezet: Szent Jakab apostol földi maradványaihoz. A város nevének elsõ tagja az õ nevét rejti : San Tiago=Szent Jakab. A Compostela pedig azt jelenti: a csillag mezeje. A középkorban a három legfontosabb keresztény zarándokút Jeruzsálembe, Rómába és Santiago de Compostelába vezetett. A geopolitikai események miatt a X.- XI. századtól a jeruzsálemi zarándoklat nehezebb, veszélyesebb lett és a mai Spanyolország területén lévõ Santiago de Compostela szerepe, népszerûsége megnõtt. A zarándokok milliói tették meg hosszabb-rövidebb távolságot, hogy erre a szent helyre eljussanak, fogadalmaiknak eleget téve, kegyes zarándoklatot, vezeklõ-, politikai-, lovagi zarándoklatot sok esetben helyettes zarándoklatot tegyenek

Napjainkban a Szent Jakab út reneszánszát éli. Amíg régen inkább csak vallási okokból jártak az emberek zarándokhelyekre, ma már ez az ok nem mindenkinél található meg. Sokan csak a kihívás, esetleg a teljesítmény kedvéért, a rohanó világból való kiszakadás miatt adják a fejüket egy kiadós gyaloglásra. Egyesek az áhított "egyedüllét" elérése, az eddigi életének átgondolása, értékelése, sok esetben átértékelése végett indulnak neki. Mások amiatt, hogy hátha gyökeresen megváltozik az életük hátralévõ része, hátha jobbá válik az Út által. Mindenki másért indul el. Mindenki a saját kérdéseire keresi a választ. És ez a jó! Nincs kötelezõ ok! Nincs elvárás, hogy mit kell kapjál az Úttól. Nincs recept, hogy hogyan kell csinálni. Nincs kötelezõ útvonal, nincs limit idõ!
Az egész világból érkeznek zarándokok, hogy az El Caminót, vagy annak egy részét végigjárják gyalogszerrel, szamár-vagy lóháton, esetleg kerékpárral.

Természetesen vannak hagyományok, szokások amelyeknek az ember örömmel eleget tesz, ha másért nem akkor azért, hogy együvé tartozónak érezze magát a zarándoktársakkal. A "Szent Jakab" zarándokok hagyományos viselete a pelerin és a széles karimájú kalap. Bot a kézben, tarisznya és kulacs a vállon. A tarisznyán (manapság hátizsákon) az elmaradhatatlan jelkép, a fésûskagyló. Természetesen ez a viselet nagymértékben átalakult - de szimbólumait a mai napig megtartotta. A botot felváltotta a túrabot, a lopótök kulacsot a hõszigetelt fémkulacs, a perelint a divatos, hiper-szuper öltözet, stb. Ami örök az a fésûskagyló, mint jelkép.


A jelkép egy - de a megjelenési formája millió. Az emberi kreativitás határtalan. Amíg ezt a jelzést látod az úton, addig tudod, hogy jó úton jársz. És hát persze az irányt mutató sárga nyíl.

A XI. században már 13 pihenõhellyel rendelkezett a majd' 800 km-es zarándokút a Pireneusok lábánál fekvõ Saint Jean Pied de Porttól Santiago Composteláig. És a akkori ismert világ végét, a szárazföld szélét jelzõ Fisterra/Finisterra (a föld vége) óceánparti kis település további közel 100 km-re volt.
Egy angol feljegyzés szerint 1140-ben járt Santiago de Compostelában egy magyar püspök is. Persze a feljegyzések csak a "nagy emberek" utazásait rögzítették ebben az idõben. Nagyon sok szegény ember is járt az Úton, de róluk az írásbeliség akkori fejletlensége miatt nem sok feljegyzés maradt. A XIII. században már bevett szokás volt a magyarok compostelai zarándoklata. Szent Jakab tiszteletére szentelt templomaink a nagy zarándoklatra induló búcsúsok gyülekezõhelyei is voltak: Zseliz, Lébény, Sümeg, Sajólád, Kõszeg, Vác, Lõcse.
Ahhoz, hogy egy magyar ember végig tudja járni a "hagyományos utat" el kellett odáig jutni. Tehát a magyaroknak itt kezdõdött a zarándoklat.
Erre vállalkozom én is most.
Hála a Szent Jakab Baráti Kör lelkes tagjainak - néhány éve már Magyarországon is találkozhatunk a Szent Jakab zarándokút jelzéseivel Budapesttõl - Lébényen át egészen Ausztriáig, ahol bekapcsolódhatunk az európai zarándokútvonal hálózatába.

Nekem Petõ Andrásnak, tehát itt kezdõdik az El Camino, a Szent Jakab út.

4000 km zarándoklat
5 ország - 5 millió lépés
Európán át

Az elõzményekrõl néhány gondolatot. 2012-ben megjártam az El Camino legnépszerûbb, mondhatni hagyományos szakaszát a San Jean Pied de Port és Santiago de Compostela között, majd elgyalogoltam az Atlanti-óceán parti Muxia és Fisterra városáig, mintegy jutalomként. Életem addigi legnagyobb élménye volt. Aki járt ott - az tudja, hogy mire gondolok - aki nem, az bõvebben olvashat a blog bejegyzéseim között a 2012-es útról. Amint hazaértem elhatároztam, hogy megismétlem az utat - de most kicsit messzebbrõl indulok, mint San Jean Pied de Port.


Budapestrõl!
Európán át - kb. 3500 km gyaloglást - zarándoklatot tervezek.
5 országon át - 5 millió lépés.

Az érintett országok: Magyarország, Ausztria, Svájc, Franciaország és Spanyolország.
Remélem, hogy minden érdeklõdõnek nyújthatok néhány perces kikapcsolódást, kellemes idõtöltést.
Jó szórakozást !



A blogban leírtakból csak az utolsó nap beszámolóját tettem ide érdekességként, de a hosszú terjedelme miatt, a többit mindenki megtalálhatja az alábbi linkeken.
www.petoandras.hu/blog/
(Imre Margit szerk.)


122. nap Olveiora - Fisterra



MEGCSINÁLTAM!




Fisterra

Ez a nap már csak a pihenés, elmélkedés, fényképezés jegyében telt. Semmi bakancs, hátizsák, sok-sok kilométer.
Reggel idõben keltem, el akartam kapni a hegy mögül elõbúvó napot, amikor felkel. Még sötétben lementem a kikötõbe, ami a félhomályban is igen izgalmas. Nem nagy hajókra kell itt gondolni, hanem kis bárkákra, halászhajókra, csónakokra. Az átlátszó vízben halak tömegei úszkálnak. A sirályok vijjogása és szárnyaik surrogása betölti az egész kikötõt. Persze ezek a nagyméretû madarak itt nem halásznak, hanem a kukák környékét lepik el és várják az emberek által kidobott szemetet, hogy abból csemegézzenek. Ez kicsit illúzióromboló látvány, de hát értem én a sirályokat is, hogy az élelemszerzés könnyebb módja ez, mint a halászat a nyílt tengeren.
Mikor már szinte mindent lefényképeztem a kikötõben és a nap még bujdokolt a hegy és a szélturbinák mögött, beültem egy kikötõre nézõ kávézóba és kényelmesen megreggeliztem. Itt jó néhány San Jean óta idõnként fel-feltûnõ arcot pillantottam meg. Mosolygás és néhány mondatos búcsúzkodás után tudatosult bennem, hogy nagy valószínûséggel soha nem látom õket többé. Ez egy kicsit elszomorított, de hát tudom, hogy ez az élet rendje. Nagy lustán megjelent az elsõ napsugár is a hegygerinc mögül. Ez a pillanat már ismét a parton talált. Sikerült néhány jó fotót csinálnom. Imádom a napfelkeltéket.

Visszasétáltam az alberguebe. Elbúcsúztam Attilától, aki délelõtt indul vissza Santiagoba, majd repül vissza Magyarországra, hogy pár nap múlva újabb nagy kalandba kezdjen - de most Angliában. Ezt követõen felpakoltam a kis hátizsákomat és elindultam a félsziget csúcsa felé. Ez mintegy 3 km a várostól, de több, mint 1 óráig tartott. A táj fantasztikus, magasan a tengerszint fölött, végig a part mentén vezet az út. Élvezhettem az egyre magasabbra törõ nap melegítõ erejét, az óceán vizében történõ csillogását. Beragyogta az egész öblöt, fényben úsztatta a pici halászhajókat, amelyek innen a magasból még apróbbnak tûntek. Még szinte aludt a félsziget csúcsa. A turisták, még csak úton voltak buszaikkal, a zarándokok még csak a most nyitogatták szemeiket a hosszú út és a még hosszabbnak tûnõ utolsó átbulizott éjszaka után. A Santiagoból busszal érkezõk is még csak félúton voltak. Így nem sokan voltunk a világítótoronynál.
Hagyomány szerint itt a torony után lévõ sziklákon a zarándokok elégetik a ruhájukat, mostanában csak egy-egy ruhadarabot. Én ezt a hagyományt sem tartom. Egyrészt az eredeti ok már rég nem létezik, másrészt a sok félig-meddig elégetett rongy csak szemétként marad meg a sziklákon. Engem kimondottan zavar. Leereszkedtem a sziklákon, hogy a késõbb tömegével megjelenõ zarándokok, álzarándokok, turisták tömegei ne zavarjanak a mai napon. Legalább a mai napon ne! Szerettem volna ma egyedül lenni. Az óceán látványával, a gondolataimmal, az eltelt 122 nap eseményeivel, történéseivel. Sikerült.
Több mint 6 órát sikerült magányosan eltöltenem itt. Lementettem az eltelt 4 hónapot. Oda a kicsi agyamba. A 2 évvel ezelõtti útról általam készített fotókönyv utolsó mondata az volt" Egy biztos - ezt ismét meg kell csinálnom!" Hát megcsináltam.

Kicsit nehezebb volt, kicsit hosszabb, kicsit fájdalmasabb - de ebben a nehézségben, hosszúságban, fájdalmakban volt a szépsége. És abban, hogy amikor elkezdtem elhinteni a környezetemben, hogy mit akarok végigcsinálni - mindenki csak azt hitte - álmodozom. Egyedül én tudtam, hogy meg fogom csinálni, már az elsõ pillanattól fogva. Azután kezdtem észrevenni, hogy egyre többen - akik ismernek - tudták, érezték, hogy komolyan gondoltam a dolgot. Persze a pesszimisták hurrogtak, de ez engem nem tántorított el - sõt! Jó hosszú volt az elõkészület. Az ötlet fogantatásától 22 hónap telt el az indulásig. Persze a konkrét elõkészületekbe beletartozott az erre szánt pénz elõteremtése is. Az utolsó 2-3 hónapban már a konkrét felkészülés volt a legfontosabb feladatom. Felszerelés összeállítása, tesztelése, sok túrázás, weboldal fabrikálás, információk összegyûjtése, pontosítása.
És végre eljött a május 1. Indulás a 0. kilométerkõtõl. Kellemes meglepetésemre jó néhányan kijöttek az indulási helyre, hogy jó utat kívánjanak. Jólesõ érzés volt. És belevágtam az életem egyik legnagyobb kalandjába. Aki olvasta és nyomon követte a napi blogbejegyzéseimet az tudja, hogy miért. Így most nem fogom újra leírni az átélt élményeimet, gondjaimat, tapasztalásaimat. Az tény, hogy alapos felkészülés, bakancstesztelés ide vagy oda, az 1. nap rendesen odavágott a lábaimnak. Pátyon 2 km alatt olyan rettenetes vérhólyagokat sikerült összeszednem, melynek hatása végig kísért az egész úton. Az egy dolog, hogy a magyar szakaszon ezen túl csak túraszandál volt a lábbelim. A bakancsomat nem tudtam felvenni, aminek következtében Mosonmagyaróváron le is cseréltem a régi caminós bakancsomra, amelyben már volt kb. 1300 - 1400 km, így biztos voltam benne, hogy nem fogja végig kibírni. Így is lett. Franciaországban vettem egy jónak tûnõ lábbelit, de a nem nagyon tudott összeszokni a lábammal, aminek igen komoly terhelési probléma lett a vége. Fisterraig kísért a dolog, ahol a kopási problémák miatt a kukában végezte a bakancs.

A magyar szakasz, bár sokan hiszik, hogy könnyû, nem az. Szép, de legalább nehéz! Jól van jelölve, hála a lelkes csapatnak aki kitalálta, megcsinálta és karbantartja. A Szent Jakab Baráti Kör áldásos tevékenységének köszönhetõen van kiépítve az út egészen Ausztriáig. Köszönet még egyszer.
A magyar szakaszt nem egyedül tettem meg. Velem volt a feleségem, aki hõsiesen, ügyesen vette a mindennapi akadályokat. És még engem is elviselt. Az elsõ napon Kata és Feri is elkísért Zsámbékig. Már a Makkosmáriánál megismerkedtem Klárival és fiával Zolival, akikkel - nem szorosan de együtt tettük meg a napi távokat Gyõrig. Mosonmagyaróvártól azután egyedül maradtam. Egyedül a gondolataimmal, problémáimmal, örömeimmel, az esõvel, a hideggel, a meleggel, a szállások hiányával egészen Le Puyig. Addig zarándokot sem láttam. De nem volt ez rossz számomra, nem zavart.

Az út számomra legszebb szakasza Salzburg után kezdõdött és egészen a svájci Interlakenig tartott. Nagyon szeretem az Alpok vonulatait, csúcsait, völgyeit, tavait. És így, hogy most gyalog járhattam ezt be még inkább közelebb került hozzám. Ha legközelebb erre járok, biztos, hogy más szemmel fogok tekinteni erre a tájra.
Szóval így szép lassan végig jártam gondolatban az utat az elejétõl a végéig. Sok hely, ember, szituáció jutott az eszembe - különbözõ érzelmi reakciókat kiváltba belõlem. A külvilágból csak annyit érzékeltem, hogy hullámzik az óceán, morajlik a sziklákhoz csapódó hullám, a távolban egy fehér vitorla tûnik fel, majd néhány óra elteltével tûnik el a horizonton, egy-egy sirály repül a nyílt víz felé. Ebben a tökéletes magányban töltöttem el mintegy 6 órát. Közben megebédeltem a hátizsákból, megittam egy üveg vörösbort, napoztam, élveztem a szél hûsítõ hatását. 3 óra körül néhányan lemerészkedtek a közelembe így megtört a varázs. Összeszedtem magam és visszatértem a civilizációba. Mire visszamásztam a világítótoronyhoz már kész turistatömeggel találtam magam szembe. Nem is sokat idõztem, visszamentem Fisterraba.

5 körül lementem a homokos tengerpartra, kicsit fürödtem, kagylót gyûjtöttem, élveztem a semmittevést. Este még egyszer kimentem a nyugati partra, ahol csodálatos napnyugtában volt részem. Itt is fürödtem a hatalmas hullámokban, bár ez nem javallott ezen a partszakaszon, de annyira hívogatott a víz.
Este nem ment az elalvás. Kavarogtak a gondolataim, még nem zárult le a 4 hónap lementése. Rövid volt az idõ. 2-3 óránál nem aludtam többet. A napfelkeltét ismét a parton töltöttem csak most a félsziget egy másik helyén. Kora délután indultam csak busszal La Corunaba, ahonnan a repülõm indult Barcelónába, így Bálinttal még kávéztunk is beszélgettünk egy jót.
Elhagytam hát ezt a szeretem városkát, félszigetet. Ezzel fizikailag befejezõdött ez az utazás, kaland, hosszú túra, zarándoklat. De csak fizikailag. Ott belül persze még nem. Hosszú lesz az út utóélete.
Ezennel lezárom ezt a blogot. Nem csináltam nagy összefoglaló bejegyzést, hisz nem lehet 4 hónap eseményeit, érzéseit, érzelmeit néhány gondolatban összegezni.
Köszönet mindenkinek aki támogatott, segített, aki olvasta a napi bejegyzéseimet. Köszönet a sok ismeretlen embernek akik segítettek az úton, akár egy szállással, egy tál sütivel vagy csak egy biztató mosollyal.
Mindenki, aki elindul az úton, csak azt tudom kívánni, hogy hasonló élményekben legyen része, mint nekem. És ne a nehézségeket lássa! Az örömöt, a megelégedettséget ami eltölti majd az út végén! Amit én is megtapasztaltam - immár nem csak egyszer!

Buen Camino!



Linkek

a Camino szakaszairól, Budapest és Santiago De Compostella - Fisterra között és az ajánlott linkek a felszerelésrõl, fotókról stb.


Fõoldal
www.petoandras.hu/

2012 .Camino blogja
www.petoandras.hu/blog/2012_es_el_camino_m_blogja/1-0-6

2014.

www.petoandras.hu/blog/magyar_szakasz_2014/1-0-1


www.petoandras.hu/blog/osztrak_szakasz_2014/1-0-2


www.petoandras.hu/blog/svajci_szakasz_2014/1-0-3



www.petoandras.hu/blog/francia_szakasz_2014/1-0-4



www.petoandras.hu/blog/spanyol_szakasz_2014/1-0-5


Fotók

www.petoandras.hu/photo/


Ajánlott útikönyvek a Caminohoz

www.petoandras.hu/index/konyvek/0-7

A felszerelések

www.petoandras.hu/index/felszereles/0-12


(forrás:http://www.petoandras.hu/index/europan_at/0-2)















El Camino az én optikámon keresztül

18 perces film






.

.




Camino idézetek

film 2.27 perc

.


Camino a gyakorlatban - Halász Alexandra



A "Camino de Santiago" néven emlegetett, több száz kilométeres spanyolországi spirituális útvonal egyre népszerûbb, legalábbis számos film, cikk, blogbejegyzés, élménybeszámoló és könyv jelenik meg róla mostanában. Ezek azonban többnyire nem az útról, hanem az író szubjektív élményeirõl szólnak.

Néhány gyakorlati tanács azoknak, akik fontolgatják az elindulást.


A leghosszabb út is egy lépéssel kezdõdik.
Ez igaz, csak hajlamosak vagyunk elfeledkezni az elsõ lépés után következõ több, mint egymillió-egyszázezer lépésrõl (oszd csak el a 800 kilométert átlagos lépéshosszaddal).

A "Camino de Santiago" legalább ezer éve "üzemel", mint zarándokút, ez Európa egyik legrégibb folyamatosan fennálló hagyománya. Némelyek számára az életüket megváltoztató-megváltó vallási-spirituális élmény, mások számára ezoterikus-önismereti kihívás vagy egyszerûen egy hosszú kirándulás - bármelyik is, az biztos, hogy emlékezetes élmény marad.

Valójában nem egy Camino létezik Santiago de Compostela felé (camino spanyolul utat jelent), hanem papírforma szerint legalább négy, igaz ezek közül 99 %-ban az Észak-Spanyolországon nyugati irányban áthaladó, körülbelül nyolcszáz kilométer hosszú, jól kiépített, népszerû "francia" útvonalat értik alatta. Ezt évente sok ezren járják végig, elsõsorban Európa katolikus országaiból érkezettek, köztük magyarok is. A többi, szintén jelzett útvonal nagyobb fizikai és lelki kihívást jelent a ritkásabb szálláslehetõségek, a nehezebb terep és a kiszámíthatatlanabb idõjárás miatt.

A Camino-könyvekkel Dunát lehetne rekeszteni, ezek azonban többnyire nem az útról, hanem az író szubjektív élményeirõl szólnak. Ezért következzék néhány gyakorlati tanács azoknak, akik fontolgatják az elindulást.

A Camino nem Neked való, ha:


Testi kondíciód az átlag alatti. Bár a hetvenes éveikben járó vándorokkal is találkozni, ezek amolyan sportos öreg halak, elnyûhetetlen brit, holland és francia nyugdíjasok, mennek, mint a golyó. Csípõprotézissel, túlsúllyal, ízületi bántalmakkal, mûtött térddel rettentõ keserves lesz. Mindazonáltal a fizikai teljesítõképesség útközben látványos mértékben megnõ, minden bizonnyal a spirituális "hátszél" következtében, ez máris egy mindennapi csoda!
Ha fóbiás vagy az alábbiakban "fauna" címszó alatt felsorolt fajokra, egyedekre. Ne reméld, hogy elkerülöd õket. Ezzel elõbb célszerû kezdeni valamit terápiásan. Kineziológia, Bach-csepp, miegyéb.
Ha utoljára 1973-ban kirándultál az úttörõcsapattal Csillebércre és már attól is minden bajod volt.
Ha sikítófrászt kapsz a pókoktól, kiakadsz a horkoló, büdös, szõrös szobatársaktól (ezekbõl akár kétszáz is lehet egyszerre), vagy az átlagnál jobban utálod a franciákat.
Ha csak azért indulnál el, mert szeretnél elõzõélet- vagy Atlantisz-látomásokat, mint Shirley McLane, vagy találkoznál Szent Jakab szellemével, mint Tolvaly Ferenc, netán nem létezõ kardokat hajszolnál, mint Coelho. Víziókat nagyon könnyen generál a monoton terep (fõleg a Mezetán), a fizikai kimerültség, a napszúrás, a vitaminhiány, a testi fájdalom, a kiszáradás: vagyis nem ezektõl leszel nagyon ezoterikus, vallásos vagy megvilágosodott.
Ha nem bírod a testi fájdalmat. Nincs az a high-tech túrafelszerelés vagy edzettség, amivel meg lehetne úszni a vízhólyagokat, izomlázat, ízületi nyavalyákat, gémberedést stb. Ez a dolog vezeklés része. Értékes tapasztalatokat ad a testi határokról, ráadásul nagyon jól meg lehet figyelni az összefüggést a lelki történésekkel. Sok minden fejben és szívben dõl el, ez itt különösen igaz.
Ha csak azért indulnál el, mert divat, mert menekülnél otthonról, vagy mert bizonyítani akarsz vele valamit (akár önmagad elõtt). A motivációkat nem árt tisztázni.



Ha úgy döntöttél, hogy nekivágsz, segítség lehet az alábbi néhány tipp:

Ami nem szükséges:

Térkép. Tele van az út széle infótáblás térképekkel, hála az uniós támogatásnak.
GPS. A jelzések a közhiedelemmel ellentétben nagyon jók. (Soha nem a jelzések hiánya miatt tévedtem el!)
Spanyol nyelvtudás. Ha van, az remek, de eléggé nemzetközi a mezõny, hogy afféle pilgrim-english-sel is szót érthess mindenkivel. A szükséges spanyol szavakat meg secperc meg lehet tanulni.
Szótár. Már az elsõ szálláson ott szokták hagyni.
Konzervnyitó. A Camino Európában van. A konzervek tépõzárasak.
Útlevél. Uniós tagállam vagyunk, elég a kis személyi igazolvány kártya.
Túrabot. Van, aki fontosnak tartja, nekem nem kellett.
Ékszer, bigyó, kabala. Ízlés dolga.
Bármi, ami öt-hat kilónál nehezebbé teszi a cuccodat (a súlyba számítsd bele a vizet is). Tényleg minimális holmira van szükség útközben. Hihetetlen dolgokat láttam mások holmija közt a hajszárítótól a macis alvópárnáig. Sokan aztán a fele cuccukat hazaküldik postán, a mazochisták meg végig cipelik.

Ami nekem bevált:
Ruházat: jóféle bakancs vagy túraszandál (bár láttam olyat, aki vietnami papucsban nyomult), jófajta zoknik, alsónemû, váltópapucs (zuhanyozáshoz meg esti tébláboláshoz), három biopamut póló, hosszúnadrág nagy zsebekkel, rövidnadrág, fürdõruha (igen, néhol lehet csobbanni), kalap (napszúrás!). Valamint: nagy pashmina kendõ (hûvös reggelekre, templomba, meg lehet rajta piknikezni is), egy fehér egyiptomi kendõ (napszúrás ellen, meg borogatásnak). Esõkabát, lehetõleg olyan, ami alá befér a hátizsák is. Kisebb polárpulcsi, augusztusban is simán lehet öt fok hajnalban.

Pipere: minimálisan. Némi folyékony szappan (mosni is lehet vele), zsepi, fogkefe, kis fogkrém, kisolló, reszelõ (lábkörömre odafigyelni!), fésû, hajgumi. Pólóval törülköztem, hogy ezt se kelljen külön vinni. Ami kifogy, lehet útközben venni.

Apróságok: bicska, kanál, villa, fémpohár, merülõforraló, elektromos elosztó (ha van száz ember és csak egy konnektor, és mindenki tölteni akar valamit, könnyen konfliktushoz vezethet, hogy te is. Ezért vittem elosztót és jól is jött.) Földugó (vittem, de sose kellett, mert egyrészt voltam én kollégista, másrészt mindig az élmezõnyben aludtam el.) Tea (esti lazuláshoz, valamint ginzeng, haláltusa esetére. Jól jött.) Mobiltelefon töltõvel (helyzetjelentés a hazaiaknak, napi 1 SMS, másra nem használtam). Fényképezõgép (nem muszáj, de én mániákus fotós vagyok). Kis elemlámpa tartalék elemmel. Ziherejsztû, ruhaszárításhoz. Tû és cérna (elbánni a vízhólyagokkal).

Gyógyszerek: láz- és fájdalomcsillapító (nem szedtem be, de jó volt a tudat, hogy van), aktív szén gyomorrontásra (nem kellett, de lásd mint fent), homeopátiás szerek: arnica és rhus toxicodendron, valamint vitaminkomplex. Hasznos lett volna, másoktól kaptam és bevált, legközelebb viszek: nyomelempótló szer, Bach-terápiás Rescue Remedy krém. Kell még: fertõtlenítõ ecsetelõ, 10x10-es steril gézlap, jóféle ragtapasz, egy tekercs leukoplaszt (remekül lehet vele elszakadt szandált is javítani). Izomlazító és visszerek elleni krém, gyulladáscsökkentésre, csípésekre Sunbreeze balzsam. Esetleg hintõpor, fásli. Egyébként rengeteg patika van útközben, és fel vannak készülve a vándorokra.


Egyéb: hálózsák. Ez fontos, mert a szállásokon nem adnak ágynemût. Érdemes venni egy ultrakönnyû, modern példányt, az enyém fél kiló se volt. Hátizsák. Ebbõl milliófélét kapni, érdemes végigpróbálni õket, hogy ne kétszáz kilométer után derüljön ki, hogy töri a hátat, vagy nem fekszik fel rendesen. Teljesen felesleges túl nagyot, vagy csõvázasat venni. Etaptáblázat illetve guide. Én az angol Saint James Confranternity zarándokbarát kiadványát vittem (netrõl beszerezhetõ), messze a legpraktikusabb volt, benne a távolságok, szintkülönbség, szállások, neve és címe, árak, kocsma, bolt megjelölése - más felesleges tupírozás semmi. Vízhatlan tok a zarándokútlevélhez (credencial), ha valaki a francia részen váltotta ki, ott adtak hozzá, máshol nem, pedig jó lett volna.

Pénz, pénz, pénz. A Camino szálláshelyeit az Unió, az egyház illetve az adott tartományi önkormányzat támogatja, ezért relatíve nem drágák, sõt sok adomány-jelleggel mûködik (donativo). Igaz a szolgáltatás is minimalista. A sok nap miatt a kis költség is összeadódik, no meg enni is kell. A tömegközlekedés színvonalas, de az ára horror. Napi 20 euró alatt az élet nagyon fapados (én napi 15 euróból éltem, de ezt ne csináljátok utánam, kivéve, ha sokat akartok fogyni). Szóval jó, ha van nálad készpénz, maximum hazahozod.


Alapfogalmak

Közbiztonság. Jó, a spanyol kormány nagyon odafigyel erre. Az értékes dolgokat (útlevél, pénz, fényképezõgép, mobil) meg normális ember úgyse hagyja felügyelet nélkül. Nekem ezek vagy a nyakamban lógtak vagy a ruhámba voltak beletûzve.

Orvosi ellátás. Természetesen van, a falvakban is lehet segítséget kérni, az infrastruktúra ezer éve ki van építve. Zarándokkórház, zarándoktemetõ - szép, gótikus - mindenfelé akad, emlékeztetõül.

Ennivaló. Nem minden faluban van bolt, kocsma (bar) azonban mindenütt van, és ott az ital mellett legalább egy óriás szendvicset (bocadillo) biztosan lehet kapni. Sok helyen adnak zarándokmenüt (7,5 - 10 euró), ez három fogás + bor, kiadós és finom. Az egyházi üzemeltetésû szálláshelyeken gyakran van közös fõzés, vacsora adomány alapon (ha szereted a paprikás krumplit, nyert ügyed van). Némely szálláshelyeken konyha is akad, ahol hozott anyagból fõzhetsz. Természetesen vendéglõ is akad bõven a kevésbé ágrólszakadtak számára. Kár volna kihagyni a galíciai módra készült polipot (pulpo alla gallega), a flant (karamellpuding), a híres marhasztékeket, a paellát, a tortillát, a Szent Jakab-tortát (tarta santiago). A spanyol konyha eléggé húsos: a vegetáriánusoknak itt pechjük van. A kenyér (bagett) Baszkföldön borzalmas, késõbb megpuhul. Meki, kínai kajálda, önkiszolgáló sehol nincs, giroszsütõt egyet láttam Burgosban, az is zarándokmenüt kínált. A városi boltokban külön polc van a helyi termékeknek, bár így lenne nálunk is.

Itóka. A spanyol vörösbor kiváló, magától értetõdõen jár a menühöz, és jól is esik egy strapás, forró, izzasztó nap után. Galíciában elterjedt az almabor, a sidra: ez nálunk is kezd divatba jönni, nem véletlenül. Sört mindenütt kapni, meg a szokásos szénsavas és rostos dolgokat. Isteni a dobozos gazpacho. A kocsmákban nagyon jó tejeskávét lehet inni (cafe con leche), én reggelente, ha lehetett, ezzel indítottam a napot. Van egy Aquarius nevû energiaital, kifejezetten a Caminóra kifejlesztve, én ettõl gyomorgörcsöt kaptam. A csapvíz iható, sokfelé vannak tiszta vizû, sõt csodatévõ hírben álló kutak, én egy fél literes pillepalackkal elvoltam végig.

Fauna. Én az alábbi fajokkal találkoztam az úton: kutya, macska, tehén, még tehén, birka (mindez szembejön útközben, és nem kerül ám ki), meztelencsiga ezrével, óriás gyík, kígyó (kétféle is), szúnyog (egyszer Logrononál, igaz akkor kábé egymillió), óriáspók, poloska (szállás matracában, sajnos nem ritkaság), óriás hangya (szintén matracban). Kullancs nem volt.


Bolondok. Vannak, többnyire nagyon aranyosak. A Camino savát-borsát adja, hogy kikkel találkozik az ember. Van itt kubai mozgalmi dalokat gitározó apácától, vallási fanatikus filippínótól a rasztahajú, Greenpeace-s magrágón keresztül az ezoterikus önkeresõkig minden. Az út fáradalmai nagyban elõsegítik a leegyszerûsödést: kábé Burgosig látni "relaxálókat, meditálókat", onnantól inkább "kidöglés" van. Az alap populáció ezzel együtt kifejezetten normális, kedves, segítõkész, extrémül horkoló baszk fiatal, olasz biciklista, lengyel kispap, spanyol egyetemista stb. Itt nagyon jól lehet toleranciát tanulni!

Vad kutyák. Vannak. Bizonytalan fajtájú, bazi nagy, loncsos példányok, Shirley McLane esete óta rossz a hírük. A szájkosár, a póráz és a kerítés errefelé szinte ismeretlen fogalom. A kutyafalkák többnyire a nyájakat õrzik - pásztor nem mindig van, és az állatok a szabadban mászkálnak éjszaka is - és a bottal hadonászó zarándokoktól érthetõ módon idegesek lesznek. Határozott fellépéssel azért el lehet õket riasztani, és a kutyák többsége jó fej.

Szálláshelyek. A Camino növekvõ népszerûsége miatt ezek gombamód szaporodnak, gyakorlatilag minden faluban meg lehet szállni. A megnevezés többnyire albergue (refugio, hospedaje, hostal stb.) A nyári csúcsforgalomban a helyi önkormányzatok a vakáció miatt üres iskolákat, sportcsarnokokat stb. is kinevezik albergue-nek. Az egyházi szállások kolostorok vendégszobái, parókiák, de aludtam harangtoronyban is. Jellemzõ a tömeges jelleg, az emeletes ágy vagy a matrac-a-padlón rendszer. Rendszerint önkéntesek segítik a mûködtetést (hospitalero vagy hospitalera). A kapunyitási-zárási idõpontok és az árak változatosak, reggel katonásan kiszórják a népet, egy hely: egy éjszaka. Kempingek is akadnak arra az esetre, ha valaki jobban szeret sátrat cipelni, mint mások horkolását hallgatni. A zarándokútlevelet mindenhol fel kell mutatni, pecsételnek, kockás füzetbe adminisztrálnak, néha vicces ("Hungría, az hol van? Amerikában?").

Idõjárás. Az, hogy Spanyolországban mediterrán az éghajlat, tévedés. Esetleg Mallorcán. Itt viszont van hegyvidéki, szélsõségesen kontinentális, illetve esõs-ködös óceáni éghajlat. Gyakorlatilag bármikor, bármilyen idõjárás lehetséges, fel kell rá készülni.

Helyi lakosság. Én csak jót tudok mondani róluk. Mindenhol kedvesen segítettek, utánam szaladtak szólni, ha eltévedtem, útba igazítottak. Mindezt persze spanyolul. Minden megy, csak sokat kell mosolyogni.

Compostela. Ez egy díszes oklevél, amit a santiagói zarándokirodán állítanak ki, amennyiben legalább 100 kilométert megtettél gyalog (vagy 200 kilométert kerékpáron) és ezt a pecsétekkel igazolni tudod. Emiatt persze a mezõny a végefelé igencsak megsokasodik, ahogy beszállnak a "kocazarándokok" is. (Az utolsó 100 kilométer éppen emiatt jelent spirituális kihívást.) Aki nem vallásos, kérhet alternatív oklevelet.

Halász Alexandra

www.harmonet.hu/ezoteria/58238-camino-a-...orlatban.html?page=2



(kép forrása: PA.wewboldaláról)

.


El Camino a szent.jakab-ut 3-4. film 46 perces

---

El Camino-a.szent.jakab-ut.05-06 46 perces film







(kép forrása: PA. weboldaláról)

.



Camino útipatika


Legyünk bármennyire fittek és eltökéltek, rendelkezzünk a legkényelmesebb túraöltözékkel és a legkönnyítettebb hátizsákkal, 800 km gyaloglás megterheli a szervezetet. "Testünknek és lelkünknek " is idõ kell, hogy megszokja a terhelést.


Még a legtapasztaltabb túrázók is tudják, hogy pár alapvetõ gyógyszer és "kellék" nélkül nem lehet, sõt nem szabad elindulni egy hosszabb kirándulásra sem. Pláne a közel 800 km-es zarándokútra.
Akik pedig már túl vannak rajta, legyõzték a természetet és saját magukat, segítettek összeállítani egy útipatikát - azaz azoknak a szereknek a listáját, amelyeket mindenképpen magunkkal kell vinnünk.


Lista ABC rendben

Allergia gyógyszer

- Tüsszögés, orrfolyás, fulladás ellen.
Közel 800 km a természetben - hegyeken, völgyeken, erdõn, mezõn át. Allergiások számára, megfelelõ gyógyszer, spray nélkül maga lehet a pokol.

Algopyrin - általános fájdalomcsillapító
- Fejfájás, hasfájás, láz, nátha ellen.
Gyaloglás közben, izzadtan könnyû megfázni. Ráadásul többször változhat a hõmérséklet is. Mindenképpen vigyünk magunkkal valamilyen általános fájdalom- vagy lázcsillapítót.

Árnika krém

- Húzódásra, ficamra és bedagadt bokára.
Lehetünk akármilyen edzettek és fittek - 30napos, napi 20-30 km-es gyaloglásra nagyon nehéz felkészülni. És elég egy rossz mozdulat, egy félrecsúszott lépés, izmaink könnyen megsérülhetnek, meghúzódhatnak.

Betadin - fertõtlenítõszer

- A Camino-t megtett zarándokok titkos receptje vízhólyagok ellen: szúrjuk át tûvel a hólyagot, majd fûzzünk bele Betadinnal átitatott cérnát. Így a bõr nem sérül tovább, kevesebb a fájdalom és a fertõzésveszély is. A seb, illetve a hólyag pedig napok alatt elmúlik.

Cérna

- Mindig legyen nálunk tû és cérna. Cérna a már elõbb említett okból is nélkülözhetetlen, a tû pedig a vízhólyagok mellett szálkákat is kiszedi.

Dedalon

- Émelygés, hányinger ellen.
A zarándokút nem ötcsillagos túra, nincs reggeli, ebéd és vacsora a megterített asztal mellett. Mindenképpen vigyünk magunkkal valamilyen gyógyszert a gyors és rendszertelen étkezések, illetve a több napos fáradság mellékhatása ellen.

Fásli

- Húzódásra és izomfájdalomra - de sebkötözésre is jó.
A Camino nem séta - 30 napos erõltetett menet. A régi és új sérülések megkeseríthetik, nehezíthetik a lélek útját is.

Fenistil krém vagy tabletta

- Mindenféle csípésre és égésre. Véd a nap és a rovarok ellen is.

Izomlazító krém

- Fõleg az elsõ napokban szükséges, amíg a szervezet megszokja a nagyobb terhelést.

Jódpárna

- Vágás, csípés, harapás, illetve bármilyen sérülés utáni fertõtlenítésre.

Kalcium tabletta/pezsgõtabletta
- Csípések, allergiás reakciók ellen, illetve ezen tünetek enyhítésére.

Körömvirág krém

- Gyulladásra, sebekre. Ápoló és bõrnyugtató. Kenjük be vele vékonyan a sebes vagy igénybe vett területet.

Magne B6 tabletta

- Görcsre, izomfájdalomra. Szedjük naponta.

Naptej

- Legyen õsz, tavasz vagy nyár - a nap általában süt, és az egész napos gyaloglásban könnyû megégni.

Ragtapasz és gyorskötözõ

- Sérülésekre, vágásokra, sebekre. Az útipatika egyik legfontosabb eleme.

Széntabletta

- Hasmenés ellen. A szorulás legtermészetesebb ellenszere a gyümölcs.

Tigris tapasz

- A hagyományos kínai orvoslásban használt gyógynövények illóolajos kivonatát tartalmazó tapasz sebekre, sérülésekre.

Kalap, sapka, fejfedõ

Sokan hajlamosak legyinteni ugyan, minek- De kell! Kalap nélkül senki ne vágjon neki a Camino-nak.

www.astronet.hu/camino/camino/camino-utipatika-35311