Volt egyszer egy szerzetes, tanult bölcs férfiú, aki egész életében az egyszerű népnek a mennyország csodáiról prédikált.
Mint minden ember életében, nála is elkövetkezett az, az idő, amikor ágynak nyomta a kor és a kór. Szerető társai az ágya mellett gyülekeztek és szorgalmasan imádkoztak, hogy e nagyszerű férfiú útját megkönnyítsék a mennyország felé.
De az öreg szerzetes csak nem akart meghalni.
Napok, hetek teltek el.
Egyik társa, aki a legközelebb állt talán hozzá hosszú élete során, megkérdezte az agg szerzetest.
Hogy van az, hogy Te, aki mindig a halál utáni élet szépségéről, a mennyország gyönyörűségéről, az angyalok kórusáról prédikáltál, most ilyen görcsösen ragaszkodsz az élethez, és nem akarsz elmenni a túlvilágra.
Tudod testvérem válaszolta az agg szerzetes ilyen közel a halálhoz, már nem vagyok benne biztos, hogy igazat mondtam-e.
Mint minden ember életében, nála is elkövetkezett az, az idő, amikor ágynak nyomta a kor és a kór. Szerető társai az ágya mellett gyülekeztek és szorgalmasan imádkoztak, hogy e nagyszerű férfiú útját megkönnyítsék a mennyország felé.
De az öreg szerzetes csak nem akart meghalni.
Napok, hetek teltek el.
Egyik társa, aki a legközelebb állt talán hozzá hosszú élete során, megkérdezte az agg szerzetest.
Hogy van az, hogy Te, aki mindig a halál utáni élet szépségéről, a mennyország gyönyörűségéről, az angyalok kórusáról prédikáltál, most ilyen görcsösen ragaszkodsz az élethez, és nem akarsz elmenni a túlvilágra.
Tudod testvérem válaszolta az agg szerzetes ilyen közel a halálhoz, már nem vagyok benne biztos, hogy igazat mondtam-e.