Az erdő fohásza

VÁNDOR, ha elhaladsz mellettem
ne emelj rám kezet!
ÉN VAGYOK tűzhelyed melege
hideg, téli éjszakákon
ÉN VAGYOK tornácod barátságos fedele,
amelynek árnyékába menekülsz a tűző naptól és gyümölcsöm oltja szomjadat.
ÉN VAGYOK a gerenda, amely házadat tartja,
én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy amelyben fekszel
a deszka, amelyből csónakodat építed.
ÉN VAGYOK házad ajtaja, bölcsőd fája,
a koporsód fedele.
NE BÁNTS!