Az ember teremtése. A férfi és a nõ

folytatása az elõzõnek

Az életünk folyamán (a tudatalattiban) minden velünk történt eseményt rögzítünk. Képzeljük el! Sétálunk az utcán, megállunk egy kirakat elõtt, és megnézzük a nõi ruhakölteményeket. Ha visszagondolunk a látottakra, akkor emlékszünk a ruhák színére, formájára és az árára. Emlékszünk arra, ami tetszett és arra, ami nem, de mindenre nem emlékezünk. A tudat alatti rögzítés viszont az esemény teljes folyamatát részrehajlás nélkül felveszi. Nem csak azt, ami a szemünk közvetlen látótermében van, de annak peremét is, a térbeli mozgások idõbeni változásait, a fények és az árnyékok kontrasztjait, a levegõ illatát és a hõmérsékletet. Tehát mindent, amit az adott helyen és idõben információnak tekint.

Vagyis van egy objektíve zseniális tudatunk, amit nem alkalmazhatunk és van a szubjektív, amelyik az elõzõnek legfeljebb alsóbbrendû árnyékképe, amit megtapasztalunk.
Ebbõl következtethetünk arra is, hogy miért lett az "örökkévalóságból" pusztán 70 vagy 120 esztendõs életkor. Valami beavatkozás történt, ami kikapcsolta az emberi agy kapacitásának 93%-t . Sokan fantáziálnak, és azt mondják, hogy valami idegen lények tették ezt. Mi azt mondjuk, hogy a bûnbeesés lehetett az a beavatkozás, amely drasztikusan csökkentette az emberi életkort.

A lélek az ember szellemi oldala, mint a szónál a jelentés. De az ember tudatosan meg is éli ezt a jelentést. Ha a szó betûit összekeverem, akkor elvész annak a szónak értelmes jelentése. Ha a test meghal, akkor a lélek megmarad a létben, de hogy miképpen marad meg abban az állapotában, melyet túlvilágnak nevezünk, arra egyetlen magyarázat van. Az a magyarázat erre, hogy Jézus Krisztus kereszthalálával, feltámadásával megkezdõdött az anyagvilág megdicsõülése.

Így a feltámadás erõi azonnal jelentkeznek. De mert itt már nem érvényesek a tér és az idõ kategóriái, ebbe a misztériumba nem pillanthatunk bele.
Mivel az ember szellemi lelke által a teremtés csúcspontja, az anyagvilág ember nélkül értelmetlen volna.

A test a lélek kifejezõje. A test lelket vetíti ki a világba: a tekintet, a szó, a taglejtés, a járás, ezek mind magukon viselik egyéniségünk vonásait. Minden ember olyan egyed, ami mással nem cserélhetõ fel. Az ember szellemileg is és erkölcsileg is a maga életét éli és saját felelõsségét hordozza. A keresztény teológia ennek alapján utasítja el a lélekvándorlás tanát.
(Forrás: Véghseö Dániel: Katekézisekbõl részlet)

Hol rontottuk el?
Tom Marshall


Amikor az Igéhez fordulunk, felfedezzük, hogy az érzelmek nem azért meg­bízhatatlanok, mert Isten ilyennek alkotta õket, hanem azért, mert valami történt ve­lük. Ez annak a problémának a része, amely a Bukáskor lépett be életünkbe. Lássuk hát, mi történt valójában!
Az Isten képmására teremtett ember tökéletes és szép egység volt. Ádámnak az elméje irányította testét, szelleme uralta elméjét és a Szent Szellem kormányozta szellemét. Ebben az állapotban Ádám önmagát gyógyító szervezet volt, védelmi rendszerén nem volt rés, amin a bûn, a betegség, vagy a halál beléphetett volna. Így hát bukás elõtti állapotában Ádám és Éva valóban halhatatlan volt; ez nem azt jelenti, hogy nem halhattak meg, hanem azt, hogy nem kellett meghalniuk. A halál a bûn által jött be az emberiségbe, ahogy Pál erre a Róma 5:12- rámutat.

Isten az ember lelkébe helyezte az elme, az érzelmek és az akarat mûködését. Ezért az ember lelkében rejlett a szabad választás lehetõsége, és az ördög ezt a te­rü­le­tet támadta meg. Értelmetlen dolog lett volna az ember szellemét meg­kí­sér­te­ni. A szel­lem (lelkiismeret) egyszerûen átadta volna a dolgot a Szent Szellemnek és ez­zel be­fejezõdött volna az ügy. Az ember lelki életében viszont ott szunnyadt a lá­za­dás és az önérvényesítés lehetõsége. Az embert itt érte kísértés, és itt is bukott el.
Éva ezen egész felkeltésre fogékony természetéhez szólt a kísértés. Éva látta, hogy a fa termése finom (testi érzékek), kellemes a szemnek (érzelmek) és kívánatos, mert bölccsé tesz (elme). Éva tehát szakított a gyümölcsbõl és evett (akarat). Ádámnak is odaadta a gyümölcsöt, aki szintén evett, nem megtévesztve, mint Éva -, és így szellemi lázadással tetézte bûnüket.


Mózes beszámolójából világosan kiderül, hogy a bûnben az ember egész természete részt vett, és a bukást az ember egész természete megszenvedte. Ami az ember érzelmeit illeti, az eredmény kétrétû:
1. Torzulás. Az erkölcsi ítélõképességet tekintve az ember érzelmi reakciói súlyosan elferdültek. Ez igen szembetûnõ. A teljesen jó és szeretõ Istennel szemben Ádámnak és Évának már negatív érzései vannak, amelyek taszítják õket Isten jelenlététõl. Félnek és elbújnak. Vonzódnak az átélt bûnhöz és engedetlenséghez. Részükrõl semmi sem utal arra, hogy vonakodnának enni a tiltott gyümölcsbõl. Megadják magukat a gyümölcs nyújtotta élvezetnek.
Ma ez az ember érzelmi természetének alapvetõ hibája. Már nem hagyat­koz­ha­tunk érzéseink vezetésére, ha azt akarjuk tenni, ami helyes. Érzéseink már nem a jó és szép felé indítanak minket, hogy dicsõ és örömteli kapcsolatban lehessünk Istennel.
2. Szétesés. Az ember egész lénye szelleme köré épül. Az ember szellemén keresztül kapcsolódott Istenhez, az élet forrásához. Most azonban belépett a bûn és az emberi szellemet elvágta Istentõl. A szellem tovább létezik, de erõtlen, halott állapotba esett.Ennek az eredménye zûrzavar, anarchia. Az ember természetének most minden része uralomra, vagy legalábbis önrendelkezésre törekszik. Egyes emberekben az értelem uralkodik: úgy tûnik, ezek az emberek szinte teljesen képtelenek érezni. A másik végletben vannak azok, akiket megvadult érzelmeik irányítanak. Õk ma repesnek a boldogságtól, holnap pedig mély depresszióba zuhannak. Aztán vannak olyan emberek is, akiket nagyon erõs akaratuk ural. Õk hatalomra éheznek. Mindent megtesznek, amit elhatároznak, bármibe kerül is nekik vagy másoknak. Vannak olyanok is, akik láthatóan testi kívánságaik kényétõl függnek, amelyeket képtelenek szabályozni, csak kielégülésre vágynak.


Minthogy a bukott ember számára most nincs rendet teremtõ alapelv, az ember fo­lyamatosan komoly feszültségben él, sok esetben részei szétesésnek indulnak. El­mé­je az egyik irányba húzza, érzelmei a másikba. Testi vágyai kielégülést keresnek, lel­kiismerete vádolja, szelleme Isten után kiált, de elméje ezt nem hajlandó el­is­mer­ni...és így tovább. Ebbõl elviselhetetlen belsõ küzdelem fakad. Igen, ez történik, ami­kor az emberek ;összeomlanak; a stressz alatt. Ez jól jellemzi azt, ami a valóságban történik.

részlet

Megtalálták Isten ;ujjlenyomatait; az agyban!


Amerikai kutatók egy csoportja erõs bizonyítékokat talált arra nézve, hogy vallásos érzelmeinket agyunk ugyan azon része irányítja, mint amivel a körülöttünk élõ emberek megnyilvánulásait értelmezzük. Az isteni foltokat három helyen lokalizálták, ezekkel kapcsolódunk a ;mennyei szerverhez;.
A foltok minden emberi agyban megtalálhatóak függetlenül attól, hogy ateistáról vagy vallásosról van szó. Sok esetben a transzcendens hevület szervi bántalmakból, vagy idegrendszeri defektekbõl fakad, mint amilyen az epilepszia, ám a kutatók szerint itt egy olyan felfedezésrõl van szó, amely az egész emberi faj sajátosságára világíthat rá.

Tudósok, filozófusok és teológusok évtizedek óta vitatkoznak azon, hogy a vallásosság egy biológiai vagy inkább egy szociológiai jelenség. Nagy-Britannia egyik evolucionista biológusa, Richard Dawkins egyenesen odáig ment, hogy a vallás nem más, mint egy kulturális vírus, ami egyik emberi agyról a másikra terjed, míg mások szerint a vallásosság egy olyan emberi tulajdonság, ami agyunk szerkezetébõl fakad.
A Maryland-i Bethesda központi egészségügyi intézet kutatói, a közelmúltban 26 amerikai agyat tapogattak le azzal a szándékkal, hogy egyszer és mindenkorra eldöntik a vitát. Amerikai Tudományos Akadémia hivatalos lapjában tették közzé, melyben megállapítják, hogy az agy behálózottságának azon része, mely a vallásosságot is irányítja elsõsorban a szociális gondolatokért, a nyelvért és a bonyolult logikai mûveletekért felel.

Rob Brooks, evolucionista biológus szerint, a tanulmány arra világít rá, hogy a vallásosság számtalan ponton érinti agyunknak azt a szegmensét, mely a nagyon összetett szociális interakciókért felel: (a transzcendens viselkedés) agyunknak egy létezõ részét szipolyozza ki. Brooks egyetért a kutatás vezetõivel abban, hogy - ha létezik Isten, ha nem, - a vallásos hit anatómiai lehetõség, és tudományos módszerekkel kutatható.

Dr. Grafman csoportja a vallásos hitet három pszichológiai komponensre bontja: az Istennel kapcsolatos érzelmek észlelése; Isten jelenléte a világban; valamint a vallással kapcsolatos tudás és dogmák. Ezt követõen MRI képeket készítettek a páciensek agyáról, miközben a vallásukkal kapcsolatos állításokat kellett hallgatniuk. A letapogatás felfedte, hogy az alanyok agya ugyan úgy értékelte ki az elhangzottakat, mint ahogy egy szokványos szociális aktus közben elmélkednek barátaik viselkedésérõl, környezetükrõl.
Istent az agyunk megszemélyesíti és biztosítja azt az interakciós keretet melyen belül kommunikálhatunk vele. A döbbenetes, hogy nem úgy gondolkodunk róla, mint mondjuk a matek leckérõl, vagy a télapóról, hanem mint valós személyrõl, akivel napi kapcsolatunk van. Hardveresen tehát alkalmasak vagyunk a jelvételre. Figyelem! Templomtorony közelben optimálisabb lehet a térerõ!

Forrás: Hírextra/ The Australian