Nyirkai jóslat

A Nyirkai jóslat



Egy, a XIX. században talált felvidéki jóslat, mely igazolja a magyar történelmet és elõre vetíti a Magyar Nemzet jövõjének egy lehetséges vízióját.

NYIRKAI JÓSLAT!

Még öt-hét!
A medvebocsot lépre csalják (1953. Kelet-német lázadás K-Berlinben)
És elverik rajta a port.

Még nyolc-kilenc!
A Duna két partján (1956. Magyar forradalom)
vérben úszik a hulló lomb,
És ösvények tapostatnak
a hanyatló nap palástján.

Nevet kiáltanak.
A nevén szólított Öreg tétovázik, (Nagy Imre)
De vállalja sorsát.
Ifjak ragadnak fegyvert, (1956.okt.-nov.)
nõk és férfiak egyaránt.
Közel a gyõzelem

Ekkor megelevenednek az árnyékok. (1956.nov.4.)
Az igaz harcosnak kedvét szegik (Maléter Pál)
Az ügyet nyugattól-keletig elárulják. (Szabad Európa Rádió és USA hitegetése):
Szerencsés, ki idõben kereket oldhat. (Tartsatok ki! Aztán cserbenhagytak.)
Nagy az érvágás! (Sok magyar disszidált.)

A Négy Folyó Városának Igaz Emberét (Gyõr lehet a 4 folyó városa:Duna,)
Kiejtik az ablakon. (Rába, Marcal, Rábca)
A gyõzõk eltanácsolják a kopasz zsarnokot, (Rákosi Mátyás)
És a Vasmacskák Városának fattyát (Kádár János törvénytelen gyerek volt.)
teszik meg helytartónak.
Õ megöleti a Tétovázó Öreget. (Nagy Imre és fiatal magyarok kivégzése)
Az ifjúságon bosszút áll.

Sokáig uralkodik, és rontja a nemzetet.(Kádár János hosszú regnálása)
Jutalmazzák az elvtelenséget,
mindent pénzben mérnek.
A lakás, a ház csak lakhely, nem otthon.
A gyerek nyûg. (Kádárista jelszó: Kicsi vagy kocsi.)

Még húsz-huszonegy!
A kétfarkú oroszlán elbõdül, (1968.csehszlovák forradalom)
De ugrani nem mer.
A mieink is átkelnek a Dunán, õsi földre. (Magyar híradósok és tankok is bevonultak)
A víg mosoly torz vigyorra változik.
Itthon a földmûvest már megtörték. (Tsz-esítés befejezése)

Még nevén a föld,
de cseléd sajátjában.
Lazul a lánc, rozsdásodik a bilincs (Enyhül a kommunista diktatúra)

Még negyven és néhány!
A Nagykövet cselt vet, összeesküvést szõ. (Horn Gyula)
Korábbi ellenfelek összefognak, (NSzK-NDK)
rést vágnak a kerítésen. (Közép-Európai piknik,magyar határzár )
Meglazítják a medvebocs láncát, (lebontása, németek egyesülése)
A kétfarkú oroszlán ketrecének láncát is. (Csehek elválnak szlovákoktól) Nem hálásak.
A vörös tüzet okádó sárkány ebbe belebetegszik. (Kádár János megzavarodik)
Harsona jelzi a szabadság kezdetét.

A szürke marhát napos legelõre engedik. (Ú.n. rendszerváltás)
A csorda megszédül a szabadságtól. (Reformkommunizmus)
A barmok egymást öklelik
A nép elkergeti a kapuk nyitogatóit (Német Miklós helyett MDF-kormány)

A Jóindulatú Beteg kerül az élre. (Antal József)
Mások intézkednek.
A földmûvestõl elveszik örökét, (A hazug kárpótlás)
és dobra verik (Új nagybirtokok)
A senkiháziak vérszemet kapnak. (Külföldiek ingatlanvásárlásai)
Bitangok tékozolják a fényt. (Egy szûk réteg meggazdagodása)

Gyülekeznek a dögmadarak. (USA-beli vezetõ posztot betöltõk)
A nagy tengert átrepüli (Atlanti óceánon át rendszeresen jönnek)
a Napból szálló, galambnak álcázott karvaly.
Megérkezik a Kánya is - osztozkodni.
Megint terelgetik a népet. (Pártok hazudozása)
Hiteket erõltetnek. (Kereszténység helyett más politikai)
Szaporodnak a pénzért fennhangon imádkozók. (és vallási felekezetek)
Boldogasszonyunkat elfeledik,
buta lúddá tekerítik
Jaj pedig, ha Istenünk Asszonyi-fele
elfordul tõlünk, vagy mink õtõle!

A Régi Nagy Csata Városában
Ezek papjai dûlõre jutnak, (Keresztény egyházak)
És új lovat nyergelnek.
Összeesküsznek Isten Képmása ellen
A Könyörtelenség Hatalmasaival.


A galambnak álcázott Karvaly, és a kánya, (Szabadkõmûves páholyvezetõk)
Égig érõ fára segítik a Kiskanászt. (Orbán Viktort hatalomra segítik)
Szívében király, álmaiban császár.
Szépen szól rondán cselekszik. (Kormányok eladósítják a hazát:)
Zsákja feneketlen. (de kormánytagok vagyona nõ.)
Letaszítják- újra mászik! (Orbán Viktor)

A döglött sárkány kutyái új gazdát találnak!

Még ötvenöt-hatvan! (2oo3-2oo8)
Az íjfeszítõ sarja lukas hajóra száll. (Magyarország a Natoban, EU-ban)
Az õ ingével- gatyájával tömítik a rést.
Messze jutnak a parttól,
már nem tud kiszállni.

A döglött sárkány kutyáit
a Koronázatlan Cár veszi pórázra. (Putyin)
A Szûkszavú Tárnokmestert tuszkolják az élre. (Medgyesi Péter báb)
Saját táborából ütnek pártot ellene, (Gyurcsány - Hiller puccs)
Mert a Koronázatlan Cár úgy akarja.
Paprikajancsiból csinál vezért. (Gyurcsány Ferenc)

A nemzet tûri. - nem látja meg rajta
a rángató madzagokat.
A csellel hatalomra segített Paprikajancsi
pofátlanul önkényeskedik, buzerálja a népet.
Nyegle és buta.
A Kiskanász malmára hajtja a vizet (Orbán - Gyurcsány: rossz és )
Jobb ellenfél nincs. A nép tûri õket. (rosszabb.) Itt tartunk most, itt van a jelen és innen van elvileg a MI jövõnk!

Nemes lovag-õsök fehér liliomán (Európai lovag királyok: I.Szt László,)
tipródik a nemzet. (I.Nagy Lajos Anjou lilioma)
A csõsz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos.
A különb nem viszi sokra, mert irigylik.
Ki-ki rántja lefelé a másikat - az országot együtt. Erkölcsben, gazdaságban hátul
Lenézett népek mögött kullog a magyar! kullogunk az EU tagok közül

A nemzet talpa alatt röpülõ szõnyeggé válik a föld! (Földért életjáradék,földeladások
2oo7-tõl korlátozás nélkül, idegenek betelepedése)

Még hatvan-hetven! (2oo7-)
A rátarti úr napszámért kunyerál.
Már mindent elkótyavetyéltek.

Csak alantas szolgálatok maradnak,
égbekiáltó árulások.
Lesznek, kik alattomos ellenséggel
fújnak egy követ.
Bevezetik a hét tevét,
hogy innen köpködhessen lángot,
a bikát nyergelõ asszonyra.

Ebbõl viszály támad benn is, kinn is.
A Kost Áldozó (Ábrahámot közös õsüknek tartó zsidók)
két fia tovább marakodik (és arabok)
A tevék magyar hajcsárai
Manó bõrét húzzák Krisztus képére,
Hogy megtévesszék a népet,
és arannyá válthassák a félhold csillogását.

Õk a Kost Áldozó, tevét nyergelõ
fiát segítik,
más magyarok meg a másikat.
Kettészakad a nemzet,
lángra lobban az ország. (Háború, testvérharc)
A lángot vér oltja.

Magyar magyart gyilkol,
de a bika hátáról is ide lõnek
a hét teve miatt.
A nép fele elpusztul
A szomszédok megmozdulnak,
de ugrásra kész a zenélõ sivatagok tigrise is.
A megszeppent maradék UKKÓ-t híjja, a BOLDOGASSZONY-t.
A haragosok megbocsátanak egymásnak,
az irigy örül más szerencséjének
A rátarti nem rázza a rongyot,
a közönyös siet segíteni.

Ekkor a MAGYAROK ISTENE õrül állítja
a zenélõ sivatagok tigrisét,És böcsületes alkuval
visszakerül, ami visszajár.
Új kor veszi kezdetét, minden égtáj felé
YOTENGRIT, az ÕS-TENGEREK ISTENE nevében.

A Jó Szomszédság Törvénye gyõzedelmeskedik.
(Eredeti vers: Máté Imre)

(Kovács Dóra rovata (kovacsdora.virtus.hu)

Nyirkai jóslatról video

.
Ez az írás nem ebbe a témakörbe illik, de mivel a nyirkai jóslat írójától Máté Imre tollából származik, ide teszem.
Ki - ki értékelje a saját hite és meglátása szerint.
IM.


Alázat és gyalázat

Gondolatok a Magyar katolikus Püspöki Konferencia 2009 szeptember 20.-án fölolvasott körlevelére

A "tiszta katolikus hit õreinek" Egyházon belüli joga az "elhajlás" ellen küzdeni. Ezt eddig is megtették, azért lángolt Európa szerte annyi MÁGLYA. Ilyen belsõ elhajlás a körlevélben szinkretizmusnak nevezett jelenség, amikor is valódi, vagy vélt magyar "õsvallások" elemeit keverik kereszténnyel. Elsõsorban formalizmust formalizmussal, mert képtelenek gyerekkorukban rájuk csomózott szellemi béklyókat szétbogozni. Más jelenség azonban, amikor valaki elfogadja a krisztusi alapot, de az egyház spekulatív "felépítményét" elveti. A katolikus egyház azonban nem meggyõzõdést vár el hanem hitet és a gondolkodó és ez a gondolkodó ember számára megalázó. Az ilyen embert az egyház ellenségnek kezeli. A két német vallásfilozófus Küng, ill. Drewann példája is bizonyítja hogy a gondolkodást nem tûri, akkor sem ha az Egyházat mentendõ próbál logikát vinni a logikátlanságba, vagy az abszurd hihetetlent megpróbálja szimbólummá szelídíteni.

Megint mások úgy látják, hogy a keresztény egyházak hitelüket veszítették, lejártak, mert mindig a hatalommal szövetkeztek, haszonrészesedés fejében. Ez a körlevél is egy kísérlet az új frigyre. A körlevél kicsengés ugyanis az, hogy "a pogánykodók" mind egy szálig szélsõjobboldali soviniszták volnának, a Katolikus egyház pedig a demokrácia õre volna. S mintha az egyházat is támadják!

Egyébként nem csak pogánykodók építenek be valláskreációikba keresztény elemeket, hanem a római Katolikus egyház is átfunkcionál -nevezzük így - "pogány " elemeket . Ilyen mahináció "Boldogasszony "azonosítása a Bibliai Szûz-Mária alakjával, de ilyen a Lourdesi, vagy Fatimai "Magna Mater"-nek kisajátítása is.
A hivatalos Római katolikus Egyház védõszárnyai alatt rakoncátlankodva is- elõrenyomulóban vannak a fundamentalista jellegû csoportok, szervezetek. Ezek mûködése különösen ami az ifjúság körében kifejtett mûködésüket illeti, nem kívánatos.
A magyar ifjúság ki van téve egyfelõl a kereskedelmi tv-kben sugárzott pornófilmek ferdítõ hatásának, másfelõl egyházi szervezetek anitsexuális befolyásának. Nem csodálkoznék azon sem, ha mindkét mezõny mögött az egyház állna. A középkorban például a nemi élvezetek ellen prédikáltak, miközben az Egyház monopolizálta a bordélyházakat.
A Katolikus Egyház védõszárnyai alatt mûködõ érdekszövetségek mindenhová beépülnek........

A katolikus egyházat, de a többi keresztényt sem támadta senki-AZ EGYHÁZ TÁMADÁSNAK TEKINTI A MÁS UTAT:, tehát azt, ha valaki nem veti magát alá az egyház akaratának. Ez a körlevél üzenete!

AZ EGYHÁZ TÁMAD -de nem föl, mert döglött lóra hiába vernek új patkót, az nem fog nyargalni!- de támad, mert pénzt akar, egyre több pénzt s ezért hajlandó bárkivel szövetkezni!
Alázattal gyalázatosan!
(Máté Imre a nyirkai jóslat írója)

.



A nyirkai jóslat



"Hét táltos találkozott a nyirkai Hany-ban. Két asszonyember, meg öt férfiember. Jó, ha ennyien vannak a Nagy híváshoz. Mert nagy SZELLEM-et szándékoztak idézni, a nemzetre zúdult bajhalmaz miatt. Tudni akarták, meddig tart ez a nyomorúság, meg miképpeg alakul a jövendõ. Nagy hívásakkor köll, ha az ÉG nem nyilatkozik magától.

A táltos asszonyok egyike "utaztatható" volt.

Fölmenének tehát a Rókadombra, az elhagyott csordakúthoz, az égés szélére. Áldoztak vízzel UKKÓ-nak, tûzzel GÖNÜZ ISTENAPÁNK-nak.

A "látó-halló" táltos asszony nekivetkõzött. A többiek bedörzsölték maszlagbimbóval, hogy ne ostromolják a szúnyogok. Mert nyár volt és alkonyodott. Nyakába kék ékkövet akasztottak.

Az áldozó tûz parazsára zöld borókagallyat raktak. A táltos asszony füstöt lélegzett, a többiek meg rejtõztetõt dunnyogtak. Dobolni, furuglázni nem mertek, a határõrség miatt.

A táltos asszony révületbe esvén átadta fejében lakó szelleme helyét az idézett SZELLEM-nek, hogy az az õ nyelvével szólalhasson.

Lápkumánja táltos SZELLEMÉT idézték, mert az idevalósi volt, a mi fajtánk. A táltos asszony elõször fölszökött, de a többiek körbe vették õt, nehogy baj érje. Elõször csak hebegett, aztán szóval szólta a régi nagy táltos üzenetét:



Még öt-hét!

A medvebocsot lépre csalják

és elverik rajta a port.


Még nyolc-kilenc!


A Duna két partján

vérben úszik a hulló lomb,

és ösvények tapostatnak

a hanyatló Nap palástján.


Nevet kiáltanak.

A nevén szólított Öreg tétovázik,

de vállalja sorsát.

Ifjak ragadnak fegyvert,

nõk és férfiak egyaránt.

Közel a gyõzelem.


Ekkor megelevenednek az árnyékok.

Az igazi harcosnak kedvét szegik.

Az ügyet Nyugattól-keletig elárulják.

Szerencsés, ki idõben kereket oldhat.


A Negyvenkilencedik vert hadból

követi a hanyatló Napot.

Bugrisok földjére megy a Képíró Asszonnyal.

Oda kapja a kasza-üllõt.

Dinnyeföldrõl üzen neki a Negyvennyolcadik,

de õ a vörös sziklák felé fordítja a rudat.


Nagy az érvágás!


A Négy Folyó Városának Igaz Emberét

kiejtik az ablakon.

A gyõzõk eltanácsolják a kopasz zsarnokot,

és a Vasmacskák Városának fattyát

teszik meg helytartónak.

Õ megöleti a Tétovázó Öreget.

Az ifjúságon bosszút áll.


Sokáig uralkodik és megrontja a nemzetet.

Jutalmazzák az elvtelenséget,

mindent pénzben mérnek.

A lakás, a ház csak lakhely, nem otthon.

A gyerek nyûg.


Még húsz-huszonegy!


A kétfarkú oroszlán elbõdül,

de ugrani nem mer.

A mieink is átkelnek a Dunán, õsi földre.

A víg mosoly torz vigyorra változik.

Itthon a földmûvest már megtörték.


Még nevén a föld,

de cseléd sajátjában.

Lazul a lánc, rozsdásodik a bilincs.


Még negyven és néhány!


A Nagykövet cselt vet, összeesküvést szõ.

Korábbi ellenfelek összefognak.

Rést vágnak a kerítésen.

Meglazítják a medvebocs láncát,

a kétfarkú oroszlán ketrecének rácsát is.

Nem hálásak.

A vörös tüzet okádó sárkány ebbe belebetegszik.

Harsona jelzi a szabadság kezdetét.


A szürke marhát napos legelõre engedik.

A csorda megszédül a szabadságtól.

A barmok egymást öklelik.

A nép elkergeti a kapuk nyitogatóit.


A Jóindulatú Beteg kerül élre.

Mások intézkednek.

A földmûvestõl elveszik örökét,

és dobra verik.

A senkiháziak vérszemet kapnak.

Bitangok tékozolják a fényt.


Gyülekeznek a dögmadarak.

A Nagy Tengert átröpüli

a Napból szálló, galambnak álcázott karvaly.

Megérkezik a Kánya is - osztozkodni.

Megint terelgetik a népet.

Hiteket erõltetnek.

Szaporodnak a pénzért fönnhangon imádkozók.

BOLDOGASSZONYUNK-at elfelejtik,

buta lúddá tekerítik.

Jaj pedig, ha ISTENÜNK ASSZONY-FELE

elfordul tõlünk, vagy mink õtõle!


A Régi Nagy Csata Városában

EZEK papjai dûlõre jutnak,

és új lovat nyergelnek.

Összeesküsznek Isten Képmása ellen

a Könyörtelenség Hatalmasaival.


A galambnak álcázott karvaly és a kánya,

Égigérõ fára segítik a Kiskanászt.

Szívében király, álmaiban császár.

Szépen szól, rondán cselekszik.

Zsákja feneketlen.

Letaszítják - újra mászik!


A döglött sárkány kutyái új gazdát találnak!


Még ötvenöt-hatvan!


Az íjfeszítõ sarja lukas hajóra száll.

Az õ ingével-gatyájával tömik a rést.

Messze jutottak a parttól,

már nem tud kiszállni.


A döglött sárkány kutyáit

a Koronázatlan Cár veszi pórázra.

A Szûkszavú Tárnokmestert tuszkolják élre.

Saját táborából ütnek pártot ellene,

mert a Koronázatlan Cár úgy akarja.

Paprikajancsiból csinál vezért.



A nemzet tûri - nem látja meg rajta

a rángató madzagokat.

A csellel hatalomra segített Paprikajancsi

pofátlanul önkényeskedik, buzerálja a népet.

Nyegle és buta.

A Kiskanász malmára hajtja a vizet.

Jobb ellenfél nincs. A nép tûri õket.


Nemes lovag-õsök fehér liliomán

tipródik a nemzet.

A csõsz tolvaj, a bakter rabló, a bíró cinkos.

A különb nem viszi sokra, mert irigylik.

Ki-ki rántja lefelé a másikat - az országot együtt.

Lenézett népek mögött kullog a magyar!


A nemzet talpa alatt röpülõ szõnyeggé válik a föld!


Nyomulnak földünkre sivatag elöl, tenger elöl.

Tódulnak napkelet felöl.

A trónfosztott vörös cár

gazdátlanná vált ebei

zsibvásáron herdálják el

a föld színét, mélyét, a levegõeget, vizeket.

Ki koncon van, ki koncra tör.

Egymást ugatják bohóc szerepben.

Minden elhamisul.

Csak alvilág van meg Ál-világ,

-mondja a szavával nem játszó pénzváltó.


Lekantározzák az igáslovat,

lenyergelik a versenyparipát.

Az értelem elvándorol.

Még nincs aki véres kardot hordozna körbe,

de érlelõdik a vihar.


Még hatvan-hetven!


A Negyvenkilencediket

Fényasszony emlékezteti küldetésére,

fogadalma és hatalma szerint cselekedni.

Vonakodik, mert a Fekete Dögmadarak rendje

reszketõsre mérgezte.

De leszáll a folyótorkolat sziklájáról

és megválik fügefáitól,

hogy a Rába partján szélnek eressze

az életképesség igéit.

Sok acsarkodó ellensége támad

és haszonlesõk hada környékezi.

Egymást ugatják, marják,

mint dögön marakodó ebek.

A Képíró Asszony égbe száll.


A magát más csillagzatból leszületett

asszonynak tettetõ ringyó

kaszabol és élre tör.

Apró halakat kever nagykanállal

és elbukik.


A kertek parlaggá romlanak.

Rozsdásodik minden szerszám.

A rátarti úr napszámért kunyerál.

Már mindent elkótyavetyéltek.


Paprika Jancsi utat tapos a Kiskanásznak,

aki azt hiszi magasba szállt,

pedig csak Paprika Jancsi csúszott mélyre.

Koronát áhít.


Három hamis látnok álltatja, mintha

nagy király lelke laknék benne.


Sokat igér, de nem tudja szavát tartani.

Igér, igér, de adni nem tud,

csak elvenni.


Reszket kinek vagyona van,

mert sor kerülhet rá hamis vádakkal.

Dézsmaszedõk, vámosok sanyargatják a népet.


Asszonyainkat, mint birtokolt barmot

lerángatják családi küszöbükrõl

fertõzõ hodályokban szülni.

Bábák dacolnak.

Tömlöcbe vetik õket.

A betûvetésben gyarló fõember

nem irgalmaz nekik.


Az istápolásra szorulókat is sanyargatják.

Félnek segélyért esdekelni.

A szegényt leköpesztik,

a gazdagot zsarolják.


A Kiskanász hegyekbõl vár

segítséget igéretekkel.

Csalódnak azok is.


Forgácsolódik a nemzet.

Sem az Országló,

sem a Pártütõ nem érti föladatát.

Nem nyilat tör, hanem gátol.

Amaz meg dölyfösen országol.

Rendet vágat hamis meg igaz hitek

virágos mezején egyaránt.


A Negyvenkilencedik ráver

tüzön ajazott dobjára.

Ifjak sereglenek

a Kiskanászt szavak erejével trónfosztani.

Õt bugrisok védelmezik

a Kányával szövetségben.

Ez vérontáshoz vezethet.


A Csillagszemû Asszony

fohászkodtat a MAGYAROK ISTENÉ-hez,

annak erejét növelendõ&.

Erõ támad, sebes forgószél.


Eddigre már nagy a romlás.

Zsíros föld hátán,

szántatlan ugaron nélkülöz a nép.

A gazdából napszámos lett,

de kevés a lapátolni való.


A Fekete Kányák rendje

hatalomra tesz szert

és zsarolja a Kiskanászt,

aki jót akarna, de rosszul.


Zsarolja egy siheder kori barátja is,

aki nagy vagyont harácsolt össze

és villogó ruhában futkározik.

Huszonöt strázsa ügyel rá.


A Kiskanász -vásári hintások sarja-,

igazságos szigort akar,

de az sanyargatássá fajul.

A nép lehurrogja, de nem tágít.

Avítt helyébe

hevenyészett törvényt erõszakol.

Magára haragítja a Hadakat.



A tengereken utat változtatnak a hajók.


A zsinegen táncoltatottak

késve lépnek a szárnyas nyilak

õsi útjára, de lépnek.

Az Árva-gyerek

meg az Ékesen Szóló fia útra kelnek,

piros mellvértû tulok hátán.


A Negyvenkilencedik

lant erejével ront hamis vádakat.

Az erõs táltosasszony szelleme megkisérti.

Üzen a Csillagszemûnek, de az tétovázik,

végül cselekszik.


A kertek mûvelõi könnyen

vészelik át a nehéz idõket,

mert más módon se pénz, se posztó.

Elõrelátó ki kamrát tölt.

Az Elõrelátó Banya megálmodja

és megépíti BOLDOGASSZONY nevében

YOTENGRIT Körevetét.

Épülnek föld fölött, föld alatt.


Sehonnani bitang árulók ínségbe,

romlásba döntik a nemzetet.


Csak alantas szolgálatok maradnak,

égbekiáltó árulások.

Lesznek, kik alattomos ellenséggel

fújnak egy követ.

Bevezetik a hét tevét,

hogy az innen köpködhessen lángot-

a bikát nyergelõ asszonyra.


Ebbõl belviszály is támad, meg külsõ viszály is.

A Kost Áldozó

két fia tovább marakodik.

A tevék magyar hajcsárai

Manó bõrét húzzák Krisztus képére,

hogy megtévesszék a népet,

és aranyra válthassák a félhold csillogását.


Õk a Kost Áldozó, tevét nyergelõ

fiát segítik,

más magyarok meg a másikat.

Kettészakad a nemzet,

lángra lobban az Ország.

A lángot vér oltja.


Oltalmazó rejtekhelyrõl gondoskodik

aki hallgat az Egekbõl sugallt igékre.

A Holdfényes Asszony köreveteket épített,

alattuk rejtekekkel.

Kertekben sarjad az új élet.


A vándor nép keserüli meg ocsuja garázdaságát.

Ezeken nagyra nõ a rájuk rakott szarv.

Szítják, tüzelik õket távoli idegenek,

akik vizeinket szomjazzák, földjeinket éhezik.

Ezek egy része sivatag elöl fut,

más részük tenger elöl menekül.


Magyar magyart gyilkol,

de a bika hátáról is ide lõnek

a hét teve miatt.

A nép fele elpusztul.


A szomszédok megmozdulnak,

de ugrásra kész a zenélõ sivatagok tigrise is.

A megszeppent maradék

UKKÓ-t híjja, a BOLDOGASSZONY-t.


Áldanak Földnek és Égnek

víz- szerrel, tûz-szerrel.

Szívben, gondolatban,

test és lélek mozdulataival,

a Nap és a Hold járásának ösvényén.


A haragosok megbocsátanak egymásnak,

az irigy örül más szerencséjének,

a rátarti nem rázza a rongyot,

a közönyös siet segíteni.


Ekkor a MAGYAROK ISTENE õrül állítja

a zenélõ sivatagok tigrisét,

és böcsületes alkuval

visszakerül, ami visszajár.

Új kor veszi kezdetét, minden égtáj felé,

YOTENGRIT, az ÕS-TENGEREK ISTENE nevében.

A JÓ SZOMSZÉDSÁG TÖRVÉNYE gyõzedelmeskedik.

A táltosok közös gondolattal kérdezték: - Így van ez megírva "nem lehetne-e másképp?"

A SZELLEM erre ezt felelé: Minden jövendölés ókumálás, a múltat meg jelent összekötõ vonás folytatásán, a jövõ felé. Megírva semmi sincsen, mert minden megváltozatható " ha nem fordultok el ISTENETEK-tõl és megszívelitek az õsök intelmeit."

A táltosok megköszönték Lápkumánja táltos szellemének a jövendölést meg útbaigazítást. Õ távozott, a táltos asszony szelleme pedig visszatért testébe. Inni kért. Sokat ivott, és mély álomba merült azon nyomban. A többiek betakarták és strázsálták hajnal hasadtáig. Akkor lemosták róla a maszlagot.

A férfi táltosok térdet, fejet hajtottak elõtte, asszony táltos-társa pedig fejére tette kezét és rámondta az igaz nõ-barátok áldását: "BOLDOGASSZONY oltalmazzon fehérben, zöldben, feketében!"

Ezek után ki-ki hazaméne és tette a dolgát."
Máté Imre

www.yotengrit.hu/hu/article/teljes-nyirkai-joslat

.



Nyirkai jóslatról 47 perces film



drunvalomelchizedek.network.hu/video/eni...kai_joslat__20131204

Máté Imre: Teljes nyirkai jóslat 49 perces