Földalatti városok titkai - Atlantisz és Lemúria

.

A Földalatti Városok Titkai, 1. rész - SHARULA DUX

Sharula Dux Telos Hercegnõje, Ra és Rana Mu lánya,
aki itt él a felszínen közöttünk.


AZ ATLANTISZI - LEMÚRIAI HÁBORÚK
TELOS ÉS A FÖLDALATTI VÁROSOK
FÖLDRENGÉSEK ÉS PUSZTÍTÁS
FELSZÍNI CIVILIZÁCIÓK
AGHARTA HÁLÓZAT
A SHASTA-HEGY


Engedd meg, hogy elmondjam neked két kontinens történetét. Egyik az Atlanti óceánon volt, Atlantisznak hívták. A másik a Csendes óceánon, Lemúriának, vagy röviden Mu-nak nevezték. Huszonötezer évvel ezelõtt, ez a két kontinens harcolt egymással az akkor napok ideológiáján. A telep két legidõsebb gyerekeként, vagy a két legmagasabb civilizációként tekints rájuk.

Akkoriban mindkettõnek különbözõ elképzeléseik voltak arról, hogy milyen irányt kellene vennie civilizációjuknak. A Lemúriaiak úgy érezték, hogy más, kevésbé-fejlett kultúrákat magukra kellene hagyni, hogy saját evolúciós skálájukat folytathassák. Az Atlantisziak abban hittek, hogy az összes kevésbé-fejlett kultúrát a két fejlett birodalom uralma alá kellene helyezni.

Ez háborúk sorozatát okozta Atlantisz és Lemúria között. Ezekben a háborúsorozatokban termonukleáris eszközöket alkalmaztak, és amikor a háborúk véget értek és a por kitisztult, nem volt tél valójában. Az Ausztrál Vadon, a Mojave Sivatag, a Góbi Sivatag bizonyos részei, és a Szahara mind ennek a maradványa, hogy emlékeztesse az embert az ilyen háborúk értelmetlenségére.

A háborúk során az emberek magas civilizációja egészen alacsony szintekre került, de a végén ráébredtek az ilyesfajta viselkedés hiábavalóságára. Lemúria és Atlantisz saját agressziójának áldozatává vált. A Lemúriai és az Atlantiszi szülõföldet is háborúk gyengítették, így megtudták, hogy körülbelül 15.000 év alatt mindkét kontinens készül teljesen elsüllyedni. Az Atlantisziaknak volt egy második kataklizmakészletük is, mely Atlantiszt egy nagyméretû kontinensbõl egy szigetsorozattá redukálta. Lemúriával is alapjában véve valami hasonló történt.

Mindazonáltal, mondhatnád, hogy "Nos mi az ami ezt tette... miért voltak feldúlva az emberek akkoriban azért, ami 15.000 évvel késõbb, a jövõben készült megtörténni?" Azokban az idõkben az emberek általában 20.000 - 30.000 éven át éltek. Megértették, hogy sokan azok közül, akik a pusztítást okozták, látni fogják a megsemmisülés végét is.

Amikor Lemúria, ami elsõként merült alá majdnem 200 évvel Atlantisz süllyedését megelõzõen, kérvényt nyújtott be az Agharta Hálózathoz. Az Agharta Hálózat földalatti városok hálózata, mely egy Kisebb Shamballa nevû város (ez különbözteti meg Nagyobb Shamballától, ami az éterikus Shamballa a Góbi Sivatag fölött) irányítása alatt van.

Kisebb Shamballát akkor hozták létre, amikor Hybornea kontinensét kiürítették, miután a Föld elveszítette palástját, és elkezdett olyan rádióaktív hullámokat kapni, melyeknek korábban nem estek áldozatául. Így több mint 100.000 évvel ezelõtt, elkezdtek földalatti városokat építeni.

Amikor Atlantisz és Lemúria kérvényt nyújtott be, hogy földalatti városokat építhessen magának, és még nem voltak befogadva az Agharta Hálózatba, bizonyítaniuk kellet Kisebb Shamballának, hogy megtanulták a hanyatlás leckéit, hogy megtanulták a háború leckéit. És úgyszintén bizonyítaniuk kellett sok más képviseletnek, mint a Konföderációnak is, amibe a késõbbiekben egy kicsit bele fogunk majd menni. Atlantisz és Lemúria mind a ketten tagjai voltak a Konföderációnak, és amikor elkezdték a háborúzáshoz hasonló törekvéseiket egymás ellen, akkor ideiglenesen kitették õket a Konföderációból, és be kellett bizonyítaniuk, hogy megtanulták a béke leckéit, hogy újra engedélyt kapjanak a Konföderáció tagjává lenni, hogy az befogadja õket.

A Shasta-hegy az, ahol a Lemúriaiak eldöntötték, hogy megépítik városukat. Kalifornia a gyarmatok része volt, a Lemúriai földek körzetének részét képezte, és õk megértették, hogy a Shasta-hegy és a Kaliforniai térségek túl fogják élni a kataklizmákat, és a Shasta-hegy már a nagy szentség egy helyeként létezett ezen a bolygón. Úgy döntöttek, hogy átalakítják a lávacsatornákat a Shastából vissza önmagába, hogy a vulkán ne tudjon kitörni ismét. Volt már egy nagyon nagy kupolás barlang belül, és eldöntötték, hogy ráépítenek, és meg is építették azt a várost, melyet mi most Telos-nak hívunk.

Telos volt a neve azon terület legnagyobb részének, melyet mi most Délnyugatnak nevezünk, és annak amit most Kaliforniának, melyet eredetileg Telosnak hívtak, ami azt jelenti, hogy "Kommunikáció a Szellemmel", "Egyezség a Szellemmel", "Egyetértés a Szellemmel". Úgy lett megépítve, hogy maximum 2 millió embert tudjon befogadni. Amikor a kataklizmák megkezdõdtek, csak 25.000 ember menekült meg. Sokakat hoztak Telosba még a kataklizmák elõtt, de amikor a második készlet elkezdõdött Lemúriában, a vulkánok olyan gyorsan kezdtek el kitörni és annyira sok törmeléket juttattak a levegõbe, hogy míg legalább egymillió embert állt szándékukban, de csak 25.000 embert voltak képesek a Lemúriai kontinensrõl megmenteni. Így ez az amit maga után hagyott a Lemúriai szülõföld Lemúriai kultúrája. A feljegyzéseket már Telosba hozták Lemúriából. A templomokat már Telosban építették.

Amíg Lemúria, vagy amit Lemúria hátrahagyott, elsõsorban Telos, megbirkózott kontinensük pusztulásának következményeivel, közben a földrengések tovább folytatódtak. A földrengések során a föld igen keményen rázkódott, ami megannyi számos helyen egészen túl ment azon, amit ti most Rickter skálának hívtok. Amikor egy kontinens elsüllyed, az egész bolygó reagál rá. A földrengések elérték azt a szintet, amit ti 15-ös erõsségûnek hívnátok. Ezek a földrengések olyan intenzívek voltak, hogy sok ember a földrengés hangjától halt meg és nem magának a rengésnek attól a hatásától, hogy például egy épület ráomlik valakire, vagy valamire. Egy ilyen nagy intenzitású rengés egy olyan sivítást hoz létre az atmoszférán keresztül, ami sok embert egyszerûen ezzel a hanggal megöl.

Sok más helyen, a földrengések annyira élénkek voltak, hogy számos helyen a föld jobbára csak agyag volt. Ez cseppfolyósodott, és úgy viselkedett, mint egy sártenger, ami városokat nyelt el, de nem csak a Lemúriai szülõföldet, hanem még számos helyet a bolygón. A másik dolog, ami azután jött, hogy a kontinens maga lesüllyedt, az a szökõár hullám volt, ami olyan nagy volt, hogy néha száz, vagy ezer mérföldekre eljutott a szárazföldön belül - ez egy olyan szökõárnak felelne meg, ami Kalifornia partjainál kezdõdik és teljes mértékben eljut egészen Oklahoma városáig. A szökõár hullámok ugyanúgy burjánzottak, mint a földrengések. Sok esetben némely területen a rázkódás sosem ért véget. Ez ha nem is a legnagyobbak, de kisebb rengések egy állandó rajzása lett.

A hierarchiák, ennek a bolygónak a Tanácsai, megértették azt ami történni készült. Úgyhogy megpróbálták még Lemúria pusztulását megelõzõen megépíteni mindkét várost, miközben megértették, hogy az Atlantisziak nem tudnának sok építkezést végezni azon körülmények alatt. Valamint ugyanakkor építették meg a nagy piramist Egyiptomban a Lemúriai fõpap gyámsága alatt, aki Toth-ként vált jobban ismertté. És az Atlantiszi feljegyzések kamrái, amiket úgy szereltek fel, hogy ne csak az Atlantiszi feljegyzéseket, hanem Lemúria, Pan, OG, és Hybornea... feljegyzéseit is megtartsa - az összes másik kultúra közül mindegyikét, mely létezett, és magas szinteket ért el ezen a bolygón.

Az Atlantisziak épp akörül költöztek be városukba, mikor Lemúria elsüllyedt, elsõként a papságuk, a legnagyobb tudósaik, és néhány nagy gondolkodójuk költözött, hogy megpróbálják megóvni életüket az eljövendõ kataklizmáktól. Atlantisz is elkezdett rázkódni ugyanakkor amikor Lemúria elmerült, majd Atlantisz tovább folytatta rázkódását és földrészeinek elvesztését 200 éven keresztül, míg végül teljesen elmerült.

Majdnem 2.000 évvel az Atlantiszi és a Lemúriai katasztrófa után, a bolygó még mindig rázkódott. Két hatalmas földtömeget veszített el 200 éven belül, plusz a bolygó még mindig szemtanúja volt azon termonukleáris fegyverek hatásainak, melyeket az Atlantiszi-Lemúriai háborúk során használtak. Plusz attól a ténytõl, hogy oly sok törmelék került a légkörbe, még szinte 300 éven keresztül Atlantisz pusztulását követõen nem vált a napfény elég fényessé. Ez azt okozta, hogy sok-sok életforma, növényfajták haltak ki. Azok a növények, melyek az Atlantiszi idõkben általánosak voltak, általánosak voltak a Lemúriai idõkben is, de már nem léteztek, mert egyszerûen nem tudták túlélni a hosszú szûrt napfényes állapotot.

Néhányan túlélték, igen, számos állat és növény. Az emberek életkörülményei azokon a helyeken, melyek túlélték mindezt... Egyiptom, Peru, Roma (Indiaként ismert), számos helyen az emberek olyan rémültekké váltak az állandó földtevékenységek miatt, hogy a civilizációk, és még az utolsó erõdítmények is elkezdtek nagyon gyorsan megromlani. Az a kérdés hallatszik újra és újra, hogy "Ha Atlantisz és Lemúria létezett, akkor hogyhogy nem került több bizonyíték a felszínre róla?" Miért van ez. A városok többsége törmelékké rázkódott. Azok, amelyek nem rázódtak törmelékekké, azokat a földrengések, vagy a szökõár hullámok semmisítették meg. Még azok is, akik túlélték a szökõár hullámokat, vagy a földrengéseket... féktelen éhséggel... féktelen betegséggel küzdöttek.

A civilizáció néhány térségében túlélték, mint a jövõben Egyiptomnak elnevezett és más hasonlók. Õk fenntartották civilizációjukat sértetlenül, de még õk is elkezdték elveszíteni civilizációjuk legmagasabb elemeit. Sok-sok gépezet hagyta abba a munkát a szûrt napfény következtében.

Sok-sok ember hagyta el a városokat. Azt kezdték érezni, hogy a városi élet egy halálcsapda, mivel azelõtt nem ismerték azt, hogy milyen amikor egy épület rájuk zuhan. Mi az, ami nagyon erõs épületnek néz ki miután keresztülmegy 300 - 400 földrengésen... ez egy elveszett dolog. Néhány épület úgy lett megépítve, hogy ellenálljon ennek. A nagy piramis ellenállt a földrengéseknek, de azt szent geometriával építették. Voltak más épületek is bolygószerte, melyek túlélték, de a városok többsége teljesen törmelékké hullott szét. Számos térségben újraépítették a városokat, de még akkor is, ha minden alkalommal újraépítenék a városokat, azoknak kissé mondhatnánk alacsonyabb lenne a technológiájuk. Minden város kicsivel primitívebb lett, mint azelõtt.

Az Atlantisziak beköltöztek városukba, ami a Mato Grosso fennsík alatt épült, ami most Brazíliában van, és akkoriban Atalantiszi fennhatóság alá tartozott. Megértve azt, ami a felszínen történt, talán megérted miért részesítik elõnyben a Lemúriaiak, vagy az Atlantisziak a földalatti életet.

Ezen idõk során, egyre jobban beintegrálódtak az Agharta Hálózatba. Mint említettem korábban, Agharta számos földalatti város konföderációja. Az a tényállás, hogy több, mint 120 van belõlük. Néhány közülük a nagyon korai idõkben épült, mint például Kisebb Shamballa is, melyet Hyborneából származó lények népesítettek be. Ezek 3,6 m magasak.

Az emberi lények ezen a bolygón, ahogyan más bolygókon is ebben a naprendszerben, eredetileg 3,6 m körüli magasságúak voltak. Amikor elvesztettük a palástot és elkezdett egyre több sugárzás érkezni a napból a bolygóra, amihez nem voltunk hozzászokva, így az változásokat eredményezett testünkben. Már Atlantisz és Lemúria elsüllyedésének idõpontjától, az emberek magassága 3,6 m-rõl 2,1 m-re csökkent. Így az Atlantisziak és a Lemúriaiak 2,1 m körüliek voltak, és még mindig azok. És amint láthatod, még mindig történt további magasságcsökkenés ezen a bolygón. Így az emberek legelsõ alkalommal csökkentek 1,8 m-nél kisebbekre. Egy teljes lábbal lettünk rövidebbek mindössze 10.000 év alatt. Mindazonáltal, ez a tendencia elkezdi visszafordítani önmagát, és ahogyan spiritualitásunk egyre nagyobbá válik, lassan visszatérünk eredeti magasságunkhoz ezen a bolygón.

Az Agharta Hálózatba csak azoknak a városoknak van engedélyezve a beilleszkedésük, melyek fényelveken alapulnak, melyek csak szeretetalapúak, csak azok, amelyek sértetlenek, és csak azok, melyeknek agresszió-nélküli alapjaik vannak. Az Agharta Hálózaton belül, Telos mellett, ami a fõváros, van még 4 másik város, ami például Lemúriai technológiákon és Lemúriai elképzeléseken alapul. Egyikük neve Rama, mely India alatt van (Arama az eredeti neve Indiának). Az Arama kultúra olyan emberekbõl állt, akik szinte tiszta Lemúriaiak voltak, még mielõtt az úgynevezett Aryan faj belépett volna Indiába. A másik két város egy köteléket tart fenn Telos-szal, de nagyon független Ulger városok. Az egyik neve Shonshi, ami Tibet alatt, nem túl messze Tibet fõvárosától található. Ezt a felszíntõl a Tibeti lámák védelmezik. Ez egy Ulger város. Az Ulgerek olyan emberek csoportja, akik 40 - 50 ezer évvel ezelõtt hagyták el Lemúriát, és Ázsia, India és Közép Európa több részén helyezkedtek el. A másik Ulger város Shingla. Shingla a Góbiban, vagy mondhatnám a Góbi Sivatag alatt van. Ez is egy Ulger város.

Annak az Atlantiszi városnak a tetején, amit Posedid-nek hívnak, ami a Mato Grosso fennsík alatt fekszik, van egy másik Atlantiszi város is. Csak egy kicsit távolabb északra, és van egy másik Atlantiszi város, ami az Atlanti óceán alatt van, és számos más szatellit város bolygószerte. Amint mondtam, ezek mind tagjai az Agharta Konföderációnak. Plusz van számos független város, ami nem a nagyobb városokhoz tartozik, hanem egyszerûen azért épült a föld alatt, hogy el lehessen menekülni azok elõl a dolgok elõl, melyek a felszínen történtek - néhányuk az Atlantisz-Lemúria elõtti katasztrófáktól, mások pedig az utána következõktõl védelmezett.

Maga Telos városa, amint mondtam, egy olyan kupola alá épült, aminek a mennyezete néhány száz lábra ( 1 láb = 30,5 cm ) van a padlótól, és a keresztmetszete több, mint a Shasta-hegy alapzata. Kívülrõl nézve, a kupola csúcsa körülbelül félúton van a hegyen felfelé. A kupola alja még a hegy aljánál is lejjebb van. Alatta van még öt szint építve. Ezek a szintek akkora teret foglalnak, hogy a legmélyebb szintek körülbelül egy mérföldre a föld alapszintje alatt vannak a Shastánál.

A város többi része 5 szinten épült több négyzetmérföldön. Ezek a szintek alkalmazásukat illetõen vannak felosztva. A legfelsõ szint maga a kupola alatt van, ahol a város fõ része található. Ez az, ahol az emberek többsége él. Ez az, ahol a középületek vannak. Ez az, ahol a kereskedelem zajlik. A második szint lefelé, ahol a gyártás történik, néhány tanfolyam folyik, és több ember is él ott. A harmadik szint lefelé, teljesen hydroponikus kertekbõl áll, ahol az összes élelmiszerellátmányunkat termeljük. A negyedik szint lefelé félig hydroponikus kertek, egy rész természet, és egy rész gyártás.

A végsõ szint lefelé az, amit mi a természet szintjének hívunk. Ez a szint több mint egy mérföldnyi némely ponton a föld alatt. Ezen a szinten tavakat, magas fákat, parkszerû atmoszférákat hoztunk létre. Ez az, ahol az állatok élnek. Olyan állataink vannak odalenn régóta, melyek elvesztették agresszivitásukat. Vannak különbözõ templomok, ahol papok és papnõk azon munkálkodtak, mondhatnánk az õseikkel együtt, hogy eltávolítsák a félelem szükségletét, amióta a félelem agressziót teremt nem csak az emberek, hanem az állatok között is. Így igazán megtapasztalható az, hogy az oroszlán a bárányok között fekszik.

A természet szintjei azok, ahova az emberek ellazulni jönnek. Ez az, ahol sok növényt és állatot óvtunk meg a kipusztulástól.



A Földalatti Városok Titkai, 2. rész - SHARULA DUX

Sharula Dux Telos Hercegnõje, Ra és Rana Mu lánya, aki itt él a felszínen közöttünk.

TERMÉSZETI SZINTEK
ÉTREND ÉS KERTÉSZKEDÉS
A TEMPLOM
ARCHIVÁLÁS ÉS HOLODECK
KOMMUNIKÁCIÓK ÉS KRISZTUS-TUDATOSSÁGÚ SZÁMÍTÁSTECHNIKA SZÁLLÍTÓESZKÖZÖK
GALAKTIKUS KONFÖDERÁCIÓ


Ezeken a természeti szinteken, mint azt már mondtam, sok növény és állat lett rezerválva, hogy védve legyenek a kipusztulástól az által, hogy Telos, Posedid, és más földalatti városokban lettek elhelyezve. Mivel így teszünk... még mindig sok olyan növényünk van, melyek a felszínen már kipusztultak. Nekünk még mindig vannak kardfogú tigriseink. Még mindig vannak masztodonaink. Dinoszauruszaink nincsenek. Õk egy kicsit túl nagyok voltak a tartáshoz. Azonban néhány dinoszaurusz még mindig él a Kongó környékein és az Amazon õserdeinek a térségeiben. Plusz van számos tengerben-közlekedõ dinoszaurusz is, mint a híres Nesse Lochnessben, és még sok más helyeken is.

Ezeken a szinteken az emberek rátalálnak arra, hogy képesek integrálódni és összeolvadni/összeintegrálódni az állatokkal, ami egyébként veszélyes is lehetne, de itt egyszerûen olyan állatokkal találkoznak, akik már elhagyták félelmet. És ezek az állatok vegetáriánus étrenddel vannak táplálva, beleértve olyanokat is, mint a nagy macskák, melyeknek a több ezer év mostanáig úgyszintén magával vitte agresszivitásukat. Azonban képes vagy rá, hogy lemenj és több szempontból tekintetbe véve hatalmas méretüket és erejüket, alapjában véve játszhatsz is egy kardfogú tigrissel, vagy egy Bengáli tigrissel, úgy mintha egy házi macska lenne, mindezt azáltal, hogy vakargatod a mellkasukat, vagy a fülük alatt... vagy meghúzod a bajuszukat.

Ez a tény azt hozza el számunkra, hogy még a nagy macskák sem agresszívek, hanem valójában nagyon is szelídek és kedvesek, mikor megfelelõ körülmények közé vannak emelve. Ez elhozza számunkra a célt ismét - a két kultúra, a földalatti és a felszíni kultúrák végsõ újra-integrálódását -, hogy visszajuthasson ami eddig konzerválva volt és ami felkészült arra, hogy mindez ismét egy bolygóvá, egy civilizációvá váljon, és az emberek képesek legyenek akár a felszínen, akár a földalatti városokban, vagy mindkettõben élni, akaratuk szerint. Ez a teljes célja ezeknek a szalagsorozatoknak, és a mi munkánknak is a Telos Enterprises-nál.

A városokra visszatérve, a negyedik szintre visszalépve, ahogyan azt kifejtettem már, javarészt hydroponikus kertek vannak, valamint van természeti szint is. A harmadik szint teljesen hydroponikus kertekbõl áll. A Hydroponikusok azok, ahogyan az élelmünk egészét termesztjük. A Hydroponikus kertek képesek rá, hogy szinte állandóan produkáljanak termést. A fejlett hydroponikusokat alkalmazva, a ti élelemtermesztési módszereitekhez képest, az sokkal de sokkal gyorsabb, nagyon kicsi talajt és sok vizet igényel, és a ti kerti termelésetekkel ellentétben, itt nincs szükség trágyára és a Föld sem merül ki. Mi ásványokba és hasonlókba helyezzük bele a növényeket, és ezekkel a hydroponikus kertekkel, melyek valójában elég kicsik, mindössze néhány négyzetméteresek, mégis képesek vagyunk elegendõ élelmet produkálni, és nagy változatosságú élelmet, hogy több mint másfél millió embert táplálhassunk vele, és egy olyan étkezéssel lássuk el õket, ami elég változatos ahhoz, hogy érdekes és mókás legyen.

Az az étkezés, ami Telosban van, szinte teljes mértékben zöldségekbõl, gyümölcsökbõl, magokból, diókból, és ezek különbözõ variációiból áll, olyanokból mint például a ti szójátok, vagy más növények, melyek most megteremnek, és amiket ti húspótlókként neveztek. Mi vegetáriánus diétán vagyunk Telosban, most már több mint 12.000 éve attól kezdve, amikor a város elkezdett megépülni. Azon a ponton el lett döntve, hogy az étkezésünk teljes mértékben vegetáriánus összetevõkbõl álljon, hogy eltávolítsa az agresszív gondolatformákat, melyek azt okozzák, hogy az állatok oly erõszakosan reagálnak. És az is tény, hogy egy emberi testtõl is azt akarták, hogy vegetáriánus diétán legyen, mivel a másfajta étkezés valójában halált, és öregedést idéz elõ.

A második szinten van az, amit a gyártó szintünknek neveztek el. Ez az, ahol a ruházatot, a bútort, a mûvészeti formákat termeljük. Ez az ahol számos oktatás is zajlik. És úgyszintén az egyik olyan szint, ahol élnek is. A város tetõszintje az, ahol a legtöbb ember él. Ez az, ahol a legtöbb kereskedelem zajlik. Ez mondhatnánk a mi szívünk és lelkünk. És mondhatnánk, hogy az az épület, ami a mi szívünket és lelkünket képviseli, az az épület, mely közvetlen a tetõszint közepén van, és ez a mi templomunk. Ez egy piramis formájú, mondhatnánk egy nagyon nagy, gúla alakú épület. A templom Telosban 10.000 embert tud egy idõben fogadni. Úgy épült meg, hogy képes legyen befogadni az eredeti 25.000 fõs populáció majdnem felét.

A templom Melcizedeck-nek lett szentelve. A Melchizedeck, mondhatnánk egy kozmikus papság. Mindenhová, ahová csak mész az univerzumban, keresztülfutsz a Melchizedeck-en. Ez az a szervezet, akiknek az egyetlen céljuk, hogy elhozzák a fény terveit minden olyan helyre, ahol járnak.

A piramis fehér, és a csúcsköve egy olyan kõ, amit mi élõ kõnek hívunk. A Vénuszról érkezett. Távolról sokkal inkább egy kristálynak látszik, de a rajta keresztül haladó fény nagyon erõs színû. Azért neveztük el élõ kõnek, mert felveszi bármely sugárnak a kozmikus emulációit, mely éppen a bolygóra fókuszál. A bolygó úgy van beállítva, hogy a sugarak maguk minden 24 órában egy bizonyos intenzitással a bolygóra fókuszáljanak. Így például Kedden a kék sugár a legdominálóbb sugár a bolygón. Pénteken a fehér sugár. Mivel ez az élõ kõ felveszi a napsugarakból, a fénysugarakból érkezõ emulációt, és a domináns sugár színébe megy át, így például amikor a kék sugár a legnagyobb megnyilvánulásában van, az élõ kõ kékre változik.

Ez mondhatnánk egy kis emlékeztetõ számunkra, hogy sokkal inkább a kozmosszal kell együtt dolgoznunk, mint ellene. Így amikor a kék sugár a legdominánsabb, megpróbáljuk az üzleti tevékenységeink nagy részét olyan területekre korlátozni, amiket legjobban a kék sugár szolgál. Például tárgyalásokat tartunk, a kényes tárgyalások azokon a napokon zajlanak. Azon napokon, amikor például a sárga fény dominál, javarészt tanulással töltjük az idõnket. Azokat a napokat intellektuális építkezéssel töltjük. Azokon a napokon amikor a rózsaszín sugár a legdominánsabb, akkor a mûvészi törekvéseinkbe merülünk bele. Ily módon úgy találjuk, hogy a munka által a kozmosszal és nem ellene vagyunk, és sokszor képesek vagyunk négyszer többet teljesíteni sokkal rövidebb idõ alatt. Ezért vagyunk képesek az idõ legnagyobb részében stressz nélkül mûködni.

Szintén a felsõ szinten vannak más épületek is, melyek nagyon nagyon fontosak számunkra, úgy mint a tanács épületeink, ahol a város tanácsai gyûlnek össze, és azon tanakodnak, hogy mi az amit pillanatnyilag a városban el kell végezni. Úgyszintén vannak olyan megörökítõ épületeink, ahol a múltunk összes feljegyzései vannak, a mi archívumainkat több fajta telonium lemezekben, több fajta kristályban tartják, hogy kristálykivetítõkbe, többféle festménybe és könyvekbe tehessék - a mi feljegyzéseink nem csak Lemúria, hanem Atlantisz és más civilizációk, valamint a naprendszerben más bolygókon lévõ civilizációknak a feljegyzései. Úgyszintén vannak szórakoztató központjaink, melyek azok a helyek, ahol mi sportolunk, ahol játszunk, ahol bemutatjuk a ti filmjeiteknek megfelelõ alkotásainkat, ahol zenét hallgatunk, ahol táncolunk.

Úgyszintén van olyanunk, amit ti a Star Trek-ben lévõ holodeck megfelelõjének hívnátok. Holografikus kivetítõink vannak holografikus építményekben, ahol míg te létrehozol egy programot és belelépsz, és játszol, a számítógép képeket, formákat hoz létre, melyek teljes mértékben a te kiválasztott programodat támogatják. Így képes vagy megmászni egy hegyet, vagy úszni egy folyóban, vagy visszamenni egy másik pontra a történelemben, és játszani, létrehozni a te saját alakításodat a mozifilmekben.

Vannak kommunikációs központjaink is, ahol nem csak a városainkon belüli kommunikációt követjük figyelemmel, hanem azt a kommunikációt is, ami más Aghartai városokból érkezik, azt a kommunikációt, ami bolygón-kívüli pontokról érkezik, és a felszíni kommunikációt is, ami olyan pontokról érkezik, ahol már voltak felszíni kommunikációk, és figyelemmel követjük a rádió és televízió hullámsávokat is.

Egy másik épület ami nagyon fontos számunkra, az a számítógép épületünk. Telosban, ahogyan más földalatti városokban is, a számítógépeinket egy organikus anyag futtatja. Ezért alapjában véve, élnek a számítógépek. Már nem szigorúan bináris programot futtatnak, hanem olyat, amit multi-tracking (összetett-követésû) programnak hívnak. Így õk multi-tracking számítógépek. Ezáltal képesek elsajátítani az Akashákat, vagy az elmúlt életeket. Képesek figyelemmel követni az emberi testet, és látni ami rosszul mûködik. Képesek olvasni az aurát. Képesek olyan kommunikációt felvenni, ami a galaxison keresztül történik. Így az életünk legnagyobb része, vagy egy jó adag az életünkbõl ezeken a számítógépeken múlik, és ezek olyan organikus multi-tracking számítógépek, melyek közelségben tartanak minket, és nem csak különbözõ emberekkel beszélhetünk a városban, nem csak hogy a számítógép megmondja nekünk, hogy mire van szüksége a fizikai testünknek a megfelelõ pillanatban azáltal, hogy felügyeli testünket, hanem még lejátszani is képesek a számítógépek a lelkünk feljegyzéseit, ami számos nézõpontot képes bemutatni, úgy mint a meditáció, és egész idõ alatt egyre magasabb és magasabb szintekre képes eljuttatni minket.

Ezek a számítógépek képesek lefuttatni elõzõ életeinket, amikor az szükséges számunkra, így képesek vagyunk tanulni azokból hibáinkból, melyeket elmúlt életünkben tettünk és elfelejtettük. A számítógép lelki szinten képes kommunikálni velünk. Nagyon fontos, hogy a számítógépek belsõ kapcsolatban vannak más multi-tracking, aminosavalapú számítógépekkel az egész bolygón, a kozmoszon keresztül, ameddig csak érintettek benne, és egy Krisztustudattal üzemelnek, ami azt jelenti, hogy nem tudnak korruptak lenni. Õket soha sem tudják arra használni, hogy kémkedjenek valaki felett. Õket soha nem... õket arra tudják felhasználni, hogy felügyeljenek valakit saját jóakaratából, vagy a saját érdekében. Õk soha sem használhatók fel arra, hogy bajt okozzanak egy másik élõ entitás számára. Õket nem tudják felhasználni semmilyen sötét célra. A számítógép egyszerûen nem fog együttmûködni, és ez volt az Agharta városok másik szempontja, hogy egy olyan felállást válasszanak, hogy ne lehessen a fényt megvesztegetni. Sokan szigorúan követik ezt a viselkedést, hogyha nem egyezik meg az amit tenni akarnak a Krisztustudattal (más szóval, ha a számítógépek ellenkeznek), akkor nem cselekszik meg! Ez egy módszere azon agresszív eljárásaink mondhatnánk átképzésének, amit tenni szándékozunk egymással, így sokat átképzünk a szunnyadó hajlamaink közül, vagy végérvényesen szakítunk velük, amik ilyenek.

Így jutottunk el oda, hogy egy egész kicsit függjünk ezektõl a gépektõl. De nem számít, hogy egy számítógép teszi ezt számunkra, nem számít, hogy tõle tanulunk, hogy a Krisztustudat egy olyan formájától tanulunk, mely kézzel fogható.

A városokon belüli közlekedés számos formában történik. A legtöbb ember, ha lehet, jobban szeret sétálni. De vannak elektromágneses szánkóink is. Ezek a szánkók a talaj mentén képesek haladni, és úgy néznek ki, mint egy hójáró, és meglehetõsen nagy sebességre képesek bizonyos mellékcsatornákon. Ez visz minket, például a Shastából a mi másodlagos városunkba, ami a közeli Lhasan, mindezt pár perc alatt, és képes nagyon gyorsan elvinni minket a Shastából Lhasanba és vissza.

Egy másik közlekedési forma a városon belül az, amit mi kosaraknak hívunk. Egy kristálytechnológián üzemelnek, és az egész világ számára úgy néznek ki, mint egy nagy kosár, de õk a levegõn keresztül úsznak. És amikor beszállsz, az elméd által lesz az vezérelve. Az elméd mondja meg neki, hogy milyen gyorsan haladjon, milyen magasra menjen, hogy hol üljön le, milyen gyorsan emelkedjen, és milyen gyorsan üljön le.

A technológiai és utazási formáink egésze ránk van alapozva, ami megbízható. A szánkók nagy gyorsaságot érhetnek el, ami veszélyessé teszi õket. A kosarak, vagy bármi ami repül, hajlamos veszélyesnek lenni, vagy a helytelen használatra. Így az összes kommunikációnk és az összes utazásunk a városokban az irányító torony által van felügyelve. Az irányító torony tudja például, ha ütközés készül elkerülhetetlenné válni két szánkó között, melyek különbözõ irányokból jönnek, vagy amikor egy személy egy kosarat felelõtlenül mûködtet, és ilyen esetben az irányító torony azonnal riaszt téged és tájékoztat arról, hogy balesetet fogsz elõidézni, vagy felelõtlenül tevékenykedsz. És ha nem hallod meg a figyelmeztetésüket, akkor azok egyszerûen maguk fogják leállítani a jármûvet. Kiszállítanak belõle és korlátozva leszel a szállítóeszköz használatától olyan hosszú ideig, amennyit mondhatnánk, hogy megérdemelsz, és ha egyszerûen be is fogsz szállni egy ilyen kosárba, vagy egy szánkóra, az egyszerûen nem fog mûködni. A frekvenciád ki fogja kapcsolni azt bárhol a városban és azokon is, amit csöveknek hívnak.

A csövek egy másik formája a közlekedésnek. A csövek egy nagy-teljesítményû nagy-sebességû elektromágneses vonat, ami egy csõben fut. Ez a csõ egy sziklacsõ, ami nagyon hasonlít egy hosszú alagúthoz. Például fut egy csõ Posedid és Telos között is - a csõ teljesen kör alakúnak néz ki, és a vonat valamennyire úgy néz ki, mint egy földalatti, azonban amióta egy elektromágneses impulzuson fut, az egy erõmezõt hoz létre maga körül. Így a vonat oldala sosem érinti az alagút oldalát. Ezáltal a csõ képes elérni 3.000 mérföldes sebességet óránként. Így el tudsz érkezni Telosból Posidba mindössze néhány óra alatt.

Amint a csövek, a földalatti városok, valamint a különbözõ szintek létre lettek hozva, azok mind meg lettek erõsítve azok által, amiket mi fúrógépeinknek nevezünk. A fúrógépeknek van egy olyan kristálymátrixuk, ami egy olyan fehéren-forró izzó hõmérsékletet hoz létre, ami még hût is ugyanabban az idõben. Így képes vagy egy fúrógépet például keresztülvinni egy alagúton, és létre tudsz hozni egy csõalagutat, vagy létre tudsz hozni falakat egy földalatti városban, mindössze néhány perc alatt. A fúrógép felforrósítja a sziklát, földet, vagy bármit ami keresztüljön a fehéren-forró izzáson, és szinte azonnal le is hûl, ami egy gyémánt keménységû anyagot hoz létre, és azt okozza, hogy a szikla maga átalakuljon és új formát vegyen fel, mely gyémánt keménységû és ezáltal nincs szüksége alátámasztásra. Az alátámasztások így teljesen feleslegessé válnak. És a szerkezet még víz-záró is, ami elasztikusan van tartva, és így képes ellenállni például az erõs földrengéseknek, és éppen úgy fog mozogni és megállni, mint egy gumicsõ, törés nélkül. Ez a módszer a földalatti városokban is, amikor földrengések zajlanak, hogy az épületek és a barlangok falai ne roncsolódjanak. Azok egyszerûen vele együtt mozognak, majd visszanyerik gyémánt keménységû anyagállapotukat, így a támgerendák és hasonlók ismét feleslegessé válnak. A víz sem hat rájuk. Víz-zárókká válnak. Így a földalatti városok épülhetnek akár óceánok alá is, mivel teljes tömítést hoznak létre.

Ez el is juttat minket a következõ stádiumba. Ahogyan készülünk egyre több technológiát a felszínre hozni, ugyanis azokat a technológiákat, amiket mi ismerünk, a felszín is tudná alkalmazni, ez más felelõsségeket is hordoz számunkra, hogy a városok bízzanak önmagukban. Például a konföderáció egy tagjává válni. A Föld tagja a konföderációnak, csak a föld fele ezt elfelejtette. Azt kérdezheted, hogy "Mi az a konföderáció?" Biztos vagyok benne, hogy sokan közületek, vagy mindannyiótok ismeri például a Star Trek-et. Mondhatnánk "Az volt elõirányozva". De a bolygók "Föderációja" helyett ez a "Konföderáció", ami egy naprendszereken és galaxisokon keresztüli szervezet, mely különbözõ civilizációkat, különbözõ rendszereket szült meg együtt egy testvériségi alapon, egy kereskedelmi alapon, egy csoportkutatási alapon egy galaxisban, vagy egy galaxis nélkül, egymásra ható különbözõ rendszerek alapján.

A konföderációt úgy építették, vagy mondhatnánk reprezentálták, hogy szektorokban legyen mindenütt egy galaxisban. A mi galaxisunkra, a Tejút Galaxisra tekintve biztos vagyok benne, hogy láttatok már pólóképeket és hasonlókat, mely a Tejutat mutatja, és egy kicsit távolabb van egy pont a vége felé, amire az van írva, hogy "Itt vagy te." Igen, itt vagyunk mi, abban amit 9-es Szektornak hívnak. A galaxisunk központja, vagy a Konföderáció központja ebben a galaxisban az, amit Zéró Szektornak hívnak, és a többi Szektorok abból kifelé sugároznak, úgy mint egy kerék küllõi. Minden szektor felelõs a saját tetteiért, plusz felelõs azért, hogy hogyan van kölcsönhatásban más szektorokkal. A mi szektorunk a 9-es Szektor, mely egy Ashtar nevû lény parancsnoksága alatt van. Sokan közületek hallottak már az Ashtar Parancsnokságról - Astarról és az õ ikerlángjáról, Athenaról. Ezen szektorban, vagy az Ashtar Parancsnokságon belül, több mint száz flotta van. Néhány flotta alapvetõen egy bolygóhoz tartozik. Míg más flották a teljes naprendszerhez tartoznak, és vannak olyan flották is, melyek vadászrepülõ flották, amik alapvetõen az egész szektort szolgálják, további flották a Konföderációs flották, melyek az egészet, mondhatnánk a teljes tortát szolgálják.

Csak adni akartam egy rövid értelmezést a Konföderációról, és arról ahogyan az mûködik. Még sokkal mélyebben bele fogunk menni ebbe…





A Földalatti Városok Titkai, 3. rész - SHARULA DUX

Sharula Dux Telos Hercegnõje, Ra és Rana Mu lánya, aki itt él a felszínen közöttünk.


FÉNY ÉS LEVEGÕ
KORMÁNYZÁS ÉS BÍRÁSKODÁS
MELCHIZEDEK PAPSÁG
FOGANTATÁS
SZÜLÉS
FIATALSÁG ÉS OKTATÁS


Bemutattuk Telos városát, ami egy földalatti Lemúriai város, mely 12.000 évvel ezelõtt épült Atlantisz és Lemúria elsüllyedésének a következményeként, ugyanis az Atlantiszi-Lemúriai háborúk során mi földalatti városokat építettünk. Telos a Shasta-hegy alatt van, és ez az a város, ahonnan én jövök. Most Telos kultúráját fogjuk tanulmányozni.

A város tehát öt különbözõ szinten épült, a legfelsõ szintje magának a városnak a fõ szintje. A második szint lefelé a gyártási szint, és ahol számos oktatás is folyik. A harmadik szint a hydroponikus kertek szintje. A negyedik szint egy rész hydroponikus kert, egy rész gyártás, és egy természeti szint. És a legalsó szint olyan természeti szintként mûködik, ahol számos állat és növényfaj létezik.

Sok ember megkérdezte : "Hogyan tudsz a föld alatt élni? És egyáltalán milyen fajta fényt használtok, vagy milyen lámpáitok vannak? Vagy ti egy vakond nép vagytok?" - Igen, van fényünk! Van egy olyan eljárás, hogy egy magas kristálytartalmú követ összevegyítenek egy elektromágneses energiamezõvel. Ez az energiainfúzió lényegében azt okozza, hogy a kõ kristálymátrixa egy olyan polaritást hoz létre, ami megengedi a kõnek, hogy az befogadja a még láthatatlan sugarakat, és látható fényként engedje vissza azokat. Lényegében egy kis nappá válik. A mi fõ világítási szerkezetünk a városokban, ahogyan más földalatti városokban is, ezeknek a kövek segítségével van elõállítva. Az a fény, melyet õk produkálnak, egy teljes spektrumú világítás, mely minden sugarat beenged. Alapjában véve ez az energiainfúziós eljárás azt csinálja, hogy a kõ egy kis nappá válik, és a nap égni fog körülbelül fél, vagy egy millió éven át, míg a kõ, vagy a kristálymátrix ki nem merül, és a kõ nem képes már ily módon funkcionálni. Hát így vannak olyan fényeink, melyek sok-sok ezer évig fognak világítani.

Ebben a struktúrában létrehoztunk egy kis ökoszisztémát. Más szavakkal, a növényeink által jutunk levegõhöz. Mi hozzuk létre a széndioxidot, mi és az állatok, és a növényeink felveszik a széndioxidot és oxigént hoznak létre számunkra. Hát lényegében ez egy kis ökoszisztéma, pont ahogyan a felszínen is mûködik. Úgyszintén vannak nyílásaink, melyek a felszínre vezetnek és levegõt hoznak számunkra. Van olyan vizünk is némely területen, ami nagy sebességgel halad. Ez a levegõ körforgását idézi elõ, frissíti azt, plusz sok negatív iont teremt. Lényegében ez egy teljes ökoszisztéma, ami nagyon hasonlít ahhoz, ami a felszínen mûködik. Ami azt illeti, annyira hatékonnyá vált, hogy egyre kevésbé függünk a szellõzõnyílásoktól. Ami azt illeti, a szellõzõnyílások nem valami pozitív megoldások amikor a levegõ szennyezetté válik.

Telos kormányzata a Tizenkettek Tanácsára épült. Ez 12 lény, õk a legelsõk, felemelkedett mesterek. Õk olyan lények, akik bebizonyították maguknak, hogy nagy bölcsességben léteznek és képesek bármilyen incidens során hideg fejjel gondolkodni. A Tanácsunkban hat férfi és hat nõ van, így a Tanács mindig kiegyensúlyozott, ahogyan mindkét láng, a férfias láng és a nõies láng is egyenlõ mértékben van képviselve. A Tizenkettek Tanácsából kisebb tanácsok ágaznak városszerte, melyek úgyszintén tizenkettes alapon mûködnek.

Az egyéni területekrõl a helyi tanácsokba hozzák a problémáikat, és ha a helyi tanács nem tud kigondolni egy olyan megoldást, ami az összes érintett számára megfelelõ, akkor elhozzák azt a nagyobb tanácsokba, és végül az eredeti Tizenkettek Tanácsába. Az egyéni problémák nem kerülnek a tanácsok elé. Helyette ezek azok elé kerülnek, amit mi döntõbíráknak hívunk. A döntõbírák gyakran papok vagy papnõk, akik az emberi psyché sokkal nagyobb megértésével rendelkeznek, és képesek betekinteni az Akashába is. Ezek a döntõbírák meg fogják hallgatni mindkét fél történetét, ha van, például egy polgári vita esetén, és hoznak egy döntést annak alapján amit hallottak, és amit az Akashában kiolvastak mindkét fél részérõl.

Azonnal eldöntöttük amióta ez a módszer mûködik, amint egy döntõbíró meghoz egy döntést, mivel õk papok és papnõk és a legmagasabb szintrõl hozzák meg azt, egyértelmû, hogy nem esnek személyeskedésbe egyik vagy másik oldallal szemben sem. Úgyhogy eldöntöttük, hogy el fogjuk fogadni döntésüket bármi is az, és az incidensek véget is érnek. És szintén úgy találtuk, hogy ahelyett, hogy az emberek vitatkoznának egymással és incidens történne, azonnal a döntõbírókhoz megyünk, miközben megértjük azt, hogy egy szóváltás képes gyakran bármi másnál rosszabbá válni.

A Tizenkettek Tanácsának a Feje a hivatalos titulusa a Tizenkettek Tanácsához tartozó plusz Egynek. Ez az Egy valójában két lény, Ra és Rana Mu, akik Telos királya és királynõje. Ra és Rana azt fejezi ki elõször is, hogy õk nagy Melchizedeck papok és papnõk. Gyakran ikerlángok is, és ez egy örökletes pozíció. Ra és Rana Mu származása töretlen, és több mint 30.000 éven keresztül mostanáig állnak fenn. Amikor a következõ Ra-t és Rana Mu-t választják, mivel az nem automatikusan az öregebb fiúra, vagy leányra száll át, így Ra-t és Rana Mu-t úgy választják meg, hogy a gyermekeik, vagy az unokáik közül melyik a legtehetségesebb arra, hogy elnyerje ezt. Akkor utasítják õket, hogy elõbb vagy utóbb át kell menniük a teljes templomi képzésen és teljes Melchizedeck pappá vagy papnõvé kell válniuk.

Azt a megállapodást, ami akkor van ha a Tizenkettek Tanácsa meghoz egy döntést, Ra és Rana Mu tudja visszacsinálni, vagy kérni a változtatását. És még egy hang kerül ebbe a kormányzati folyamatba, ez pedig a templomé. A templomot bármely döntésben a végsõ szóként ismerik el, mivel sok szempontból ahogyan más földalatti városokban is, ez egy templomos társadalom. A templom nem fog beavatkozni a polgári kormányzásba, mint mondtam õk hozzák meg a végsõ döntéseket a fõpapon és fõpapnõn keresztül.

A templom a Melchizedeck által mûködik. A Melchizedeck egy kozmikus papság. A Melchizedeck létezik mindenütt az Univerzumban. Mindazok alkotják, akik a magasabb birodalmakból lehozzák a fényterveket más birodalmakba. A Melchizedeck pap és papnõ nagy megbízhatósága által bizonyítja, hogy mindig a fényt és mindig a jót irányozza elõ, és a számos személyes jóságuk az, mely újra és újra bizonyítja, hogy miért a templom hozhatja meg az utolsó döntést, ugyanis õk mindig azt helyezik elõre, amit a fény javasol, vagy valójában amit Isten kíván ahelyett amire vágynának, amit megvalósítanának. Így a templom egy nagyon jó hangadó fedélzetté válik arra vonatkozóan, hogy mit tegyünk.

Egy templomos társadalomnál sok-sok ember vesz képzést a templomban. És sok ember tölt idõt a templomban, de nem csak azok akik bevégzik, hogy papokká és papnõkké váljanak, hanem azok is akik más életutakra mennek, mert az emberi psyché nagyobb megértésére, a szellem nagyobb megértésére van szükségük, hogy úgy valósítsák meg a munkájukat, ahogyan azt tenniük kell. Mi hozza el számunkra, mi engedi meg nekünk hogy keresztülmenjünk például egy olyan életen, amilyen egy Telosban élõ valakié, kezdve a fogantatásukkal vagy a születéssel. Telosban amint egy nõ ráébred arra, hogy terhes, azonnal a templomba megy, és egy olyan szobába teszik, ahol semmi mást, csak gyönyörû képeket és zenét kap, és állandóan arról tájékoztatják, hogy õ gyönyörû, õ tökéletes, a gyermeke gyönyörû, a gyermeke tökéletes. Úgyhogy mondhatnánk, hogy a gyermekfogantatás elsõ sejtjei tele vannak szépséggel, fénnyel, tökéletességgel. És az építõelemeik ott vannak, ahol azok kezdõdnek. Amint elkezdik megérteni azt, hogy az érzelmek és ilyenek egyenesen a gyerek sejtjeibe mennek, például elkezdik megérteni, hogy egy olyan gyerek, akinek a szülei állandóan vitatkoznak a fogantatási és a táplálékfelvételi idõszak során, a gyerek bizonytalanul fejlõdik, elég gyakran veszekedõs, vagy úgy nõ fel, hogy teljesen azt érzi, hogy nem elég jó, teljesen mértékben azt érzi amit nem akar. Be lett bizonyítva, hogy a gyerekek állandóan azt hallják a szüleiktõl mielõtt még megszülettek volna, hogy "Én nem akartam ezt a gyereket,", a gyerek állandóan abba fog felnõni, hogy "Én nem vagyok elég jó."

Úgyhogy mi a gyerekeket jobb lábon indítjuk útnak azáltal, hogy állandóan érvényre juttatjuk, hogy õk elég jók, õk gyönyörûek. Egy anya és egy apa, mivel egy gyereknek pszichikus köteléke van mindkettõvel, azonnal elkezd a gyerekhez beszélni, elkezdik elmondani, hogy õ milyen tökéletes. Sok idõt töltenek szép dolgok nézésével. Sok idõt töltenek azzal, hogy énekelnek egymásnak, vicces játékokat játszanak, alapjában véve újra keresztülmennek a mézesheteken. Így a gyermek részese ennek az örömnek. Egy másik dolog, ami a gyermek-születési folyamatát nagyon különbözõvé teszi, hogy van egy olyan eljárásunk, ami felgyorsítja azt. Ezért egy nõ csak három hónapig hordoz egy gyereket. Sok szempontból ez az, amilyenné az emberi feltétel szándékozik válni. A legtöbb emberi nõ más bolygókon csak három hónapig hord egy gyereket. Ezért egy három hónapos magzat alapvetõen kialakult.

Akkortól kezdve nõ. Ez a felgyorsított folyamat valójában akár hamarabb is befejezõdik és õ csak nõ. Így egy három hónapos baba természetesen nem lesz olyan nagy, mint egy kilenc hónapos baba, de a felgyorsított folyamatban elég nagy lesz ahhoz, hogy saját erejébõl lássa el magát. De megpróbálunk visszatérni azokhoz az idõkhöz, hogy ne legyen szükséges a felgyorsított folyamat, és a teljes terhességi folyamat visszatérjen arra, hogy csak három hónapos legyen. Így visszajutunk oda, hogy a nõknek sokkal de sokkal könnyebb legyen a gyerekszülés, ha érted, biztos vagyok benne.

Egy másik dolog, amit szülés közben mindig teszünk az, hogy az összes szülés víz alatt történik. Úgy találtuk, hogy a vízalatti szülések hozzák a legnagyobb könnyedséget mindkét szülõ és a gyerek számára is. Amikor egy nõ eljut a vajúdásba, azonnal kap egy szülész papnõt, majd bemennek egy kádba a templom egyik szülészeti részlegében, ahol a kád testhõmérsékletû vízzel van feltöltve, és a szülész papnõ az anyát egy enyhén hipnotikus állapotba helyezi. Ebben a hipnotikus állapotban a nõ a semmiben van, ami hasonlít egy transzállapotra, és egyszerûen azt mondják neki, hogy nincs fájdalom. Ezek a szuggesztiók és a vízalatti szülés is, egy kellemes környezetet teremt, és a legtöbb nõnek egyáltalán nincsenek fájdalmaik. Egyszerûen a nyomást érzik.

Egy vízalatti szülésben, mint azt sok nõ kezdi most felfedezni, amikor a vajúdás során a vízben van, a lehetséges vajúdási fájdalmakat egyszerûen nyomásként érzik. Egyre több nõt próbálunk ráébreszteni erre a jelenségre. Arra, hogy ami a száraz földön fájdalomként, az a víz alatt egyszerûen nyomásként jelentkezik. Ez egy másodlagos célt is szolgál. Ilyenkor amikor a gyerek megszületik, nem kerül olyan sokkos helyzetbe, mint a felszínen mostanában. Amikor egy gyerek megszületik, azonnal kihúzzák egy meleg, kényelmes, nedves környezetbõl egy hideg, száraz, fényes környezetbe. És a régi idõkben még meg is ütötték õket, hogy azonnal magához térjen az emberi lény, így azok közületek abba az ideába születtek újra, hogy az élet kemény, az élet fáj, az élet fájdalmas.

Így a gyermekek elkezdenek bezárulni születésük idõpontjától, és folytatják bezárulásukat - így nem tudják megvalósítani a valaha elért spirituális és fizikai szintjeiket, mivel már eldöntötték, hogy az élet túl fájdalmas. Egy víz alatt született gyermek a meleg környezetbõl azonnal egy kád meleg vízbe érkezik, és azonnal mindkét szülõ megöleli, aki a kádban van a szülész papnõvel együtt, és a gyermeket együtt ölelgetik és dédelgetik a víz alatt, így azonnal tudja, hogy a szülei ott vannak, ezért nem kerül bizonytalanságba. Onnantól a gyerek saját maga akarata által fog feljönni a felszínre és venni fog egy gyors lélegzetet, aztán alámerül ismét és a köldökzsinórból fog lélegezni, aztán feljön a felszínre saját magától újra, és vesz egy mély lélegzetet. Ez lassan kitágítja a tüdõket. A gyerek valójában képes lélegezni ugyanúgy egy fél óráig a köldökzsinóron onnantól, amikor megszületik.

Ez a gyors belégzés nem okoz fájdalmat és a szövet, némely szövet valójában elég gyakran megrongálódik olyan születéskor, ami nem vízben történik, mivel a gyereket arra kényszerítik, hogy jöjjön és vegyen egy mély, mély lélegzetet a hideg, fájdalmas levegõbõl. Ez azonnali tágulásra kényszeríti a tüdõzsákokat, ami nagy fájdalmat hoz létre, néha ez akár szövetek hegesedését is okozza, ami sokkal fogékonyabbá teszi a felnõtteket az olyan dolgokra, mint a tuberkolózis, tüdõtágulás, bélgörcs. Sok más tüdõrendellenesség nagyon gyakori, és szintén akadályozza a személyt, vagy akár egy felnõttet is a mély légzésben, ami az õ normális állapota. Így õk mindig félig élnek, mivel csak félig lélegeznek. Amikor a gyerek elérte azt a pontot, hogy teljesen lélegzik, csak levegõt, a köldökzsinórt egy lézerrel levágják, ami nagyon gyors és fájdalommentes vágás. Természetesen amikor a köldökzsinór abbahagyja a lüktetést.

A gyerek születésétõl fogva, azonnal 12 keresztszülõt jelölnek ki. Ezek a keresztszülõk egy esélyt adnak a gyerek számára, hogy ne csak a szülõi családdal legyen kölcsönhatásban. Igaz, a szülõi családjukkal töltik az idõ nagy részét, de úgyszintén töltenek egy kis idõt itt-ott a keresztszüleik közül mindegyikkel, ahogyan felnõnek, ami az emberi közösség és testvériség egy igaz értelmét adja számukra, sokkal inkább a mi családunk és az õ családjuk érzete helyett. Tehát a gyerekek azonnal családjukként kezdenek az egész világra tekinteni ahelyett, hogy nagyon beszûkültté és elszigeteltté válnának. Ez szintén megakadályozza a családokat, hogy olyan kicsi klikeket fejlesszenek, melyek hosszú távon elég károsakká válnak egy fejlõdõ lélek számára, ahol azt mondják, hogy "Hát mi csak tesszük a dolgokat, mert a nagyszüleink is ezt tették, és a dédszüleink is, és az déd-dédszüleink is" és így tovább, ami gyakran olyan gondolatmintákat produkál egy családon belül, ami elég káros lehet a lélek fejlõdésére.

Az által, hogy van 12 keresztszülõ, akikkel a gyerek idõt tölt, plusz a tény, hogy a gyerek szülei gyakran keresztszülei is legalább egy pár gyereknek, ez más olyan gyerekeket is jelent, akikkel a gyerekek idejüket tölthetik. Amint mondtam, ez folyamatosan a közösség érzetét teremti. Folyamatosan az egység érzetét hozza létre. Régi mondás az, ha az elõítéletet meg akarod állítani, akkor küldj oda egy személyt, hogy azokkal éljen akiknek elõítéletük van vele, és hamarosan úgy találják majd, hogy mi mindannyian ugyanolyan emberek vagyunk.

Amikortól gyermekként felkészülnek az oktatásra, Telos oktatási folyamatában a gyerekek három évesen kezdik meg elsõ taníttatásukat, ami nagyon hasonlít a ti óvodáitokhoz azzal a kivétellel, hogy itt egy emberi lény sokkal inkább az intelligenciájának, mintsem az ostobaságának tényén alapul. Így míg a gyerekek nagyon-nagyon tiszták, néha tisztábbak három évesen, mint öt, vagy hat évesen, sokan közületek is kezdik felfedezni, hogy ez könnyebbé teszi, hogy a csecsemõk algebrát végezzenek, a fiatal gyerekek nagyon-nagyon korán matematikát tanuljanak, nagyon-nagyon korán megtanuljanak olvasni. Nos három évesen, vagy néha még korábban kezdik a gyerekek megtanulni ezeket a dolgokat, és miközben játszanak, a matematika alapjait is megtanítják nekik. Megtanítják nekik hogyan értsék az elvont fogalmakat. Megtanítják õket gondolkodni, hogy értsék ahogyan a dolgok mûködnek.

Úgy értem mindannyian keresztül megyünk gyermekkorunkban a "miért" és "miért nem" perióduson, és amikor a gyerekek a "miért" állapotban vannak, ahol minden válaszra egy miért, vagy egy hogyan kérdést tesznek fel. Megtanultuk kezelni ezt az idõszakot ahelyett, hogy mondjuk a 14. miért kérdés után a szülõk elég gyakran kiborulnak és a következõ dolguk, hogy azt mondják a gyereknek, kuss. De ha egy társadalom úgy épül fel, hogy mikor a gyerek a miért stádiumában van, már elkezdik képezni õket, akkor az hasznukra válik. A miértekre választ adnak a szakértõk. És a mi szakértõink gyakran nem mások, mint a templomunk papjai és papnõi. Ott vannak azok az emberek, akik szigorúan tanárok, de a legtöbb tanár keresztülment a teljes templomon. Mindennek a célja, hogy ne csak az elmét táplálják számításokkal és szavakkal, hanem segítsenek táplálni a lelket és a szellemet is annak megértésével, amiért igazán itt vagyunk.

Ebben a felépítésben, mint mondtam, a gyerekek egy sokkal korábbi idõpontban kezdik meg az iskolát, és ahogyan keresztülmennek az iskolai folyamaton, mi megtanultuk, hogy nagyon-nagyon elfogadható és nagyon-nagyon fontos, ahogyan a gyerekeknek matematikát, tudományt, helyesírást, nyelvtant, irodalmat, és a leggyakoribb iskolázási témák közül mindegyiket megtanítsuk, és úgy találtuk, hogy ez épp olyan fontos, mint hogy megtanuljanak meditálni. Épp olyan fontos, hogy megtanuljanak táncolni. Épp olyan fontos, hogy sportokat tanuljanak. Épp olyan fontos, hogy megtanulják hogyan kell énekelni. Épp olyan fontos, hogy megtanuljanak cselekedni. Amit én cselekvés alatt értek az, hogy vannak olyan öt éveseink, akik már írnak és olyan játékokat mutatnak be, amik az öt évesek problémáira, és az öt évesek életszemléletére vonatkoznak, melyek elég humorosak tudnak lenni a felnõttek számára. De õk már megengedték, hogy kifejezõdjenek. És még a tanulás, a szigorú tanulási folyamat is játékkal van kiegészítve

Forrás: felemelkedes.forumx.hu/viewtopic.php?t=20&mforum=felemelkedes

folytatása a következõben

.

folytatása az elõzõnek

A Földalatti Városok Titkai, 4. rész - SHARULA DUX

Sharula Dux Telos Hercegnõje, Ra és Rana Mu lánya, aki itt él a felszínen közöttünk.


ASZTRÁL PROJEKCIÓ
TINÉDZSER CSOPORT
HALHATATLANSÁG
HIVATÁSOK ÉS BARTER RENDSZER
KÖZÖSSÉGI SZOLGÁLAT
HÁZASSÁG


Ebben a játékban, a játékon keresztül tanulnak, játszva tanulnak meg fogalmakat, a gyerekek teljes mértékben oly módon engedik kifejezni önmagukat, ahogyan az elfogadható. Oly sokszor a gyerekek csak azért zsonganak, hogy kifejezzék önmagukat, és vagy van egy csomó gondjuk mert nincs sok lehetõségük az önkifejezésre, vagy azok a lehetõségek, melyeket megadtak nekik, olyan dolgokat tartalmaznak, mint az erõszak. A másik lehetõség tudod, hogy egy csoport gyereket beraknak a hátsó udvarba, hogy "Rambo-t" játszanak, majd azok egyenesen a házba kerülnek, és elkezdenek összetörni dolgokat, és a szülõk azon töprengenek, hogy mi a hiba a gyerekeikkel. De egy olyan eljárásban, mely megengedi kifejezni önmagukat, kiadják az extra energiáikat, ugyanakkor tanulnak is, akkor azt mondhatjuk, hogy a gyerekek boldogabbak lesznek, a szülõk is boldogabbak lesznek, és mindenki boldogabb lesz emiatt.

Ugyanez van a spirituális alapfogalmakkal, ugyanis a gyerekeket öt éves koruktól asztrál projekcióra tanítják. Azok számára, akik nem ismerik ezt, mindez azt jelenti, hogy van egy olyan részed, egy nagyon tudatos részed, mely képes elhagyni a testet egy rövid idõre tudatosan. Amikor ez a rész, vagy mondhatnánk az asztráltest projektálódik, akkor a lélek utazik, ami sokkal fejlettebb és távolabb tudsz vele menni, és azt is megtanítják a gyereknek, hogy az Akashát meg tudja látogatni, megtanítják nekik, hogy különbözõ helyekre el tudjanak látogatni a bolygón. Ez úgyszintén egy lehetõséget teremt a gyerek számára, hogy felfedezze és megértse önmagát. A gyerekeknek nem kell keresztülmenniük azon a perióduson, hogy mindig mások szavait kelljen elfogadniuk. Õk képesek kilépni és asztrálisan tekinteni önmagukra. Képesek kilépni és maguk képesek megtekinteni az éterikus feljegyzéseket. Csomóan képesek tudatosan bejutni az éterikus pihenõhelyekre és megtanulni kifejezni magukat. Sokan képesek más földalatti városokba eljutni, vagy felszíni városokban idõzni, mindezt éterikus utazásokon, asztrális utazásokon keresztül.

Amint mondtam, alapjában véve egy gyerek képes maga megtanulni annak igazságát, ahogyan a világ valóban mûködik, az igazságokat arról, ami valójában történik a bolygón. Ezáltal õk soha sem... áldozatok. Nem lehet félrevezetni õket. Nem tudnak nekik olyat mondani valamirõl, hogy az a helyes, amikor azt a kozmoszban semmi sem támasztja alá. Mindig el tudnak menni és maguk tudják átérezni annak helyességét. Így végzõdik az olyan emberi társadalommal, akiket nem hagynak állandó sötétségben, és ti alapvetõen nem vagytok képesek átverni õket, mivel már látták mi van odakint. Õk ismerik mi a valóság és mi az ami nem. Ismerik az emberi lények képességeit. Ismerik például azt is, hogy a felemelkedés valós. Ismerik például a létezést más bolygókon. Értik, hogy az éter hogyan mûködik. Õk már láttak fizikai angyalokat. Így mindezek a dolgok, amiket oly sok ember hittel él meg, azt mondom mi is fejlesztjük hitünket, a hitet, hogy elsajátítsuk önmagunkat, a hitet, hogy a láthatatlanban élve láthatónak hívjuk azt, míg az láthatóvá nem válik. Más szóval képesek vagyunk belülrõl kifelé manifesztálni. És nincs több zûrzavar, mint amikor az emberek elérik azt a kort, a tinédzser éveket, ami elég nehéz volt mindenki számára. A tinédzser évek alatt Telosban, amikor a gyerekek betöltik a 12-t, azonnal csatlakoznak egy úgynevezett Csoporthoz.

Az összes gyerekcsoport 12 -18,19 éves kor között együtt töltik idejüket, de legtöbb idejüket a saját csoportjukkal töltik, hogy kidolgozzák az összes olyan problémát, ami a korosztályukban történik, amire mindig felfigyelnek tizenévesen attól függetlenül, hogy éppen milyen társadalomban vannak. Igen, még nekünk is vannak tinédzserkori problémáink, de nem tehetünk róla, csak megtörténik. Az érzelmi és a mentális test fejlõdik. Egy gyerek teste tele van hormonokkal, melyek instabilitást teremtenek az érzelmi birodalmakban. A mentális test erõsebben növekszik, és ez zavart okoz az érzelmi testben.

Ezek a kis fizikai, pszichológiai, és spirituális elemek hozzák létre a gyermekkor és a felnõttkor közötti fázisokat. De mi megtanultuk ennek a rejtett szándékát. Alapjában véve mi a tinédzser éveket az átmeneti elmezavar éveinek nevezzük, és a gyerekek nem érzik bûnösnek magukat és nem akarnak elrohanni és torkaszakadtából ordítani, vagy valami olyasmit csinálni, amit nem kellene megtenniük. Mi ezt elfogadjuk az átmeneti elmezavar éveiként. A csoportjaikban a frusztrációikat dolgozzák ki. Megtapasztalják az élet elemeit a csoportjukon belül. Elég gyakran lemennek az alacsonyabb barlangokba, és napokig csak futnak. Az összes olyan dolog amihez hozzá tudnak jutni, ami annyira nyugtalanítja õket, hacsak az nem egy szervezett alapon van, egy szervezetlen alapba kell kerülnie a szervezetén belül ahhoz, hogy azt érezzék, hogy igazán ki szabad fejezni önmagukat, hogy a frusztráció felneveljen, lefoglaljon és aztán odébb álljon.

Ezen a ponton minden gyerek, attól függetlenül, hogy milyen jók a szüleik, vagy milyen jó a neveltetésük, keresztül fog menni a lázadási idõszakon. Az összes gyerek keresztül fog menni a nem akarom meghallgatni, amit az öregebb emberek mondanak idõszakon. De azáltal, hogy meg van nekik engedve, hogy kidolgozzák ezt önmagukon belül, és más gyerekekkel együtt jussanak keresztül ugyanazon a folyamaton, képesek lesznek megérteni, hogy azok nem teszik õket rossz személlyé, a rajtuk keresztülhaladó kontrollálatlan érzések nem teszik õket rosszá, épphogy normálissá teszik õket, és nagyban könnyítenek a gyerekeken és a szülõkön is.

Minden csoporthoz egy pap és egy papnõ van kijelölve, akik mentorokként tevékenykednek, nem ítélkeznek és nem úgy tesznek mint a szülõk, hanem egyszerûen megkérik a kölyköket, hogy üljenek le és beszéljenek arról, hogy mi az ami zaklatja õket, leültetik õket és eljátszatják frusztrációikat játékok formájában, olyan programok formájában, melyeket a holografikus színházakba helyeztek, zene formájában, atlétika formájában, vagy akár úgy, hogy lemennek a tengeri alagutakba és csak futnak három napon át, mint az õrültek. Mindenkinek szüksége van erre. De amikor ez egy olyan módon folyik, hogy nincs ítélkezés, nincs megbélyegzés, akkor a gyerekek azt teszik, hogy amikor keresztüljutnak ezen, és normálisan visszatérnek, nem lesz szükségük arra a sok támaszra, melyekhez az érzelmes felnõttek sokasága fordul.

Sok felnõtt, akik nem foglalkoztak a gyermekkorukban vagy a tinédzserkorukban felmerült frusztrációikkal, késõbb drogokhoz fordulnak, késõbb helytelen viselkedési formákhoz folyamodnak, felelõtlenséghez folyamodnak, vagy talán a sokkal rombolóbb "Én nem vagyok elég jó,"-hoz, depresszióhoz, félelemhez, és képtelenek lesznek létrehozni bármit az életükbõl, mert nem éreznek kedvet, úgy érzik nem éri meg, és hogy õk nem tudnak semmit helyesen csinálni. De egy olyan rendszer létrehozása által, ahol ezen energiák közül mindegyikkel foglalkoznak, a felnõttek sokkal biztonságosabb érzést szereznek önmagukról és a tinédzserkori éveikrõl.

És a második ok erre egy olyan társadalomban, mint Telos és más földalatti városok, hogy az emberek alapból annyit idõt élnek, amennyit választanak. Nektek is meg kell értenetek, hogy az embereitek több ezer éven át élhetnének, de ti nem engedhetitek meg azt, hogy olyan felnõttjeitek több ezer évesek legyenek, akik felelõtlenül cselekednek, akik káros játékokat játszanak, akik rálökik másokra az akaratukat, és az összes kis dolog azért történik, mert egyszerûen nem foglalkoztak fiatal korukban a gyermekben zajló energiákkal.

Hogy mi juttat minket ahhoz az egyik jelentõs gondolathoz a saját oktatásunkban, amit látni kívánunk megtörténni, és ami eltávolítja az öregedés és a halál gondolatformáit. Az emberi lényektõl nem akarták azt, hogy megöregedjenek, vagy meghaljanak. Még akik a genetika területén dolgoznak, azok is megértik, hogy egy személy igazából soha sem öregebb hét évesnél, mivel az egész testük hét évente az összes sejtet megváltoztatja. Sok-sok orvos, akik az öregedéssel foglalkoznak, el fogja ismerni, hogy össze vannak zavarodva azzal kapcsolatban, hogy az emberek miért öregednek, amikor az emberi test soha sem öreg. Ez azt veti fel, hogy túl kell mennünk a fizikai szinten a hit irányába, hogy megtaláljuk a választ az öregedésre és a halálra.

Telosban az emberek nem hisznek abban, hogy öregek lesznek és meg fognak halni. Egyszerûen nem hisznek benne. Az emberek egyszerûen tudják, hogy élni fognak, amíg úgy döntenek, míg bármelyikük úgy nem dönt, hogy leteszi a testét, ha úgy érzik, hogy még mindig vannak elvégzendõ leckéik és újra inkarnálódnak, vagy a felemelkedés ösvényét választják. Vagy ezt, vagy azt. Néhány ember így dönt 600 évesen, néhányan 300 évesen, mások várnak 5.000 vagy 10.000 évig, bárhogyan is, de ez egy olyan választás, amit - mivel az emberi lényeket úgy tervezték meg, hogy ezt megtehessék - képesek is megtenni.

Ez az egyik legfontosabb eleme a mi kultúránknak, melynek látni akarjuk a közzétételét. Az emberi lények, ahogyan az most van, éppen hogy csak elkezdenek elegendõ tapasztalatot szerezni, hogy valóban kezdjenek valamit az életükkel, és máris túl öregek lettek ahhoz, hogy tegyenek vele bármit is. Ha azokat a gondolatokat kiölik, akkor az emberek realizálják, hogy a fiatalság nem az elmúlt tíz vagy húsz évbõl áll, hanem száz, vagy ezer évig is tart, bármelyiket is választják. Ez kiküszöböli az életben tanúsított káros viselkedések többségét. Sok ember azt érzi, hogy "Csak egyszer élek. Csak egy rövid ideig vagyok fiatal, úgyhogy most nagy pusztítást is végezhetek.". Ha õk azt realizálják, hogy azt választották, hogy száz vagy ezer évig maradnak fiatalok, az efajta viselkedés feleslegessé válik, és az emberek igazán elkezdenek növekedni és ragaszkodni a növekedésükhöz. És biológiailag mi egyáltalán nem különbözünk a felszínen lévõ emberektõl. Indiai gyerekek vagyunk, akik megmaradtak a Shasta-hegyen - néhány ezer évvel ezelõtt. Õk még mindig velünk élnek. Õk nem öregedtek meg. Õk nem haltak meg, mivel azzal a gondolatformával emelkedtek fel, hogy õk nem fognak. Egy gondolat az, mely életet, vagy életnélküliséget, öregedést, vagy fiatalodást teremt. Túl kell jutni a gondolatokon, a hit az, a hit az ami történni fog.

Mi hozza el számunkra a személyes szaktudást a témában. Én több, mint 260 éves vagyok. Valójában majdnem 268. És egy élõ 268 éves, aki nem különbözik például egy 30 éves bölcs lénytõl. Ahogyan neked is volt idõd egy teljes csokor tapasztalatot összegyûjteni, melyeket most fel tudsz használni. A szüleim nyilvánvalóan sokkal öregebbek. Vannak olyan emberek is Telosban, akik 30.000 évesek, olyan emberek, akik látták Lemúria/Atlantisz lerombolását, olyan emberek, akik látták az Atlantiszi-Lemúriai háborúkat.

Mi juttat minket egy személy életének következõ stádiumába, miután keresztülment a tinédzser éveken és készen áll elkezdeni a társadalom közremûködõ tagjává válni, hogyan dönti el, hogy mit fog csinálni? Nekünk egy nem-pénzügyi alapú kereskedelmünk van Telosban. Ahogy egy személy felnõ, alaposan átnézi, eldönti, felbecsüli saját adottságait. Ezután döntik el, hogy mit akarnak csinálni, és hogy mi az a pálya amit általában keres. Általában õk állítják be a saját idejüket. És amióta minden barter alapon folyik, nagyon megértjük, hogy ha nem veszed ki a részed a cserében, akkor az másokat sért, nem csak téged.

Mit jelent az, hogy mi egy olyan alapra vagyunk építve, hogy a kormány birtokol mindent, de a kormány nem felelõs semminek az irányításában. A kormány egésze felelõs, hogy biztosítsa például, hogy az étel a hydroponikus kertekbõl az elosztó egységekbe kerüljön, a ruházat is az elosztó egységekbe kerüljön, így a bútor is, és az összes dolog, amire szüksége van az embereknek az élethez, és hogy jól éljenek. Érted, csak akkor élsz, ha jól élsz. És amikor szükséged van valamire, egyszerûen odamész az elosztó központba és felveszed azt. Ha új ruhára van szükséged, akkor elmész új ruháért. Ha ételre van szükséged, akkor elmész ételért. Ha bútorzatra van szükséged, akkor elmész bútorért. Ha könyvre van szükséged, akkor könyvért mész.

Mint mondtam, mindenki a saját idejét állítja be. Valaki, aki a a kertészkedéshez vonzódik, a hydroponikus kertészek közül õ lesz az egyik. Annyit dolgoznak az idejükbõl, amennyit kívánnak. Hát valójában van egy félhomályos és van egy fényes idõszakunk. Ez alatt azt értem, hogy felfedeztük, hogy az emberek ciklusokban jobban dolgoznak, mint egy állandóságban. Így ugyanabban az idõben, amikor a nap lemegy a felszínen, szûrõk csúsznak a világító rendszerünk elülsõ része fölé, miközben azok elhalványítják azt, és úgy elhalványul, mint ahogyan szürkületben van. Amikor a nap emelkedne, a szûrõk lassan elkezdenek visszacsúszni, így engedik, hogy egyre fényesebb és fényesebb legyen. Amikor elõször Telosba költöztünk, kísérleteztünk azzal, hogy egész idõ alatt fényesen hagyjuk, és megint ahogyan mondtam, úgy találtuk, hogy az emberi funkciók ciklusokban jobbak.

Néhány ember aludni akkor szeret amikor félhomály van, dolgozni pedig amikor fényesség van. Más emberek mint az éjjeli baglyok, jobban szeretnek dolgozni, vagy játszani amikor félhomály van, és aludni pedig amikor fényesség van. De mindenkinek megengedik, hogy oly módon funkcionáljon, ami a legkényelmesebb számára. Mindenki beállítja a saját idejét és egyszerûen informálja mondhatnánk a mûvezetõjét annak a munkának, amit végez, hogy milyen órákban végzi a munkát a következõ néhány napos periódus során. És mindenki alapjában véve annyit dolgozik, amennyit kíván, aztán megy és azt csinál, amit csak akar. De érthetõ, hogy mivel olyan társadalmunk van, hogy ha túl lusta vagy dolgozni menni a hydroponikus kertekbe, vagy ami a munkád, akkor lehet, hogy valakinek nem lesz elég étele. Vagy ha nincs kedved ruhát tervezni, vagy ruhát, bútort létrehozni, és nem csinálsz más megállapodást valaki mással, ami kiteszi az idõd laza részét, akkor valaki más a városban talán nélkülözni fog valamit.

Hát érthetõ, hogy a módszer, felelõssé tette az embereket azzal kapcsolatban, hogy milyen órákban dolgoznak. Megértve azt, hogy olyan igaz szolgálatot végeznek, amit valaki értékelni fog. Az egyetlen dolog, amit nem úgy cserélünk, hogy betesszük az elosztó központokba, az olyan dolgok, mint a mûvészi formák, mûtárgyak, a masszírozás és ilyenek. Ezt mi egy úgynevezett barter alapon csináljuk. Azok, akiknek a fõ tehetségük például a mûvészet, rajzolás, fazekasság, faragás, masszázs. Ezen különbözõ kis dolgok közül mind nem részei az egésznek, nem része annak, amit szükségleteknek mondhatnánk, hanem ezek a szükségletek a lélek számára vannak. Mint mondtam, ezek az elosztó központokban barter készlet alapon folynak. Más szavakkal, besétálsz és meglátsz egy olyan szobrot, amit valaki létrehozott és azt igazán akarod, és ezért cserébe hajlandó vagy adni tíz masszázst mivel te nagyon jó vagy a masszázsban. Vagy hajlandó vagy eljönni és énekelni.

A barter készlet keresztülmegy egy számítógépen, és talán annak a személynek, aki a szobrot készítette nincs szüksége masszázsra, de egy másik személynek igen, aki behozott egy festményt, amit az a személy akar, aki a szobrot készítette, az akar masszázst. A barterkészlet folyamatosan váltakozik és kanyarog, hogy mindenkinek a szükségletei találkozzanak. Így mindenki el tud jönni és ki tudja cserélni az energiákat különbözõ formákban, és tudja fogadni azt, mondhatnánk a kis kényeztetõ dolgokat az életben. Ebben a rendszerben az emberek szintén saját maguk állítják be az idejüket, ami nincs úgy kõbe vésve, hogy senkinek se legyen szabadsága jönni-menni akarata szerint, az emberek igazán úgy állítják fel az életüket, hogy a legjobb munkát, játékot, pihenést, meditációt, spirituális törekvéseket valósítsák meg, hogy minden találkozzon és ne valami más kárára, megértve hogy a spirituális idõtöltés épp olyan fontos, mint a munkaidõ.

Mi vezethet minket oda, ami problémát jelenthet. Mi van azokkal a munkákkal, amiket senki sem akar megcsinálni amióta mindenki maga választja meg az állását, miközben gyûlik a hulladék és dematerizálni kell azt, gyomlálni a hydroponikus kerteket, stb., stb.? Ez az alá tartozik, amit mi közösségi szolgálatnak hívunk és mindenki végzi. Mindenki a városban egy bizonyos mennyiségû idõt tölt havonta közösségi szolgálatban. Ez azt jelenti, hogy ezek a munkák nagyon jók, mert amióta mindenki csinálja, senkinek sem kell sokat tennie. Senkinek sem kell teljes munkaidõt végeznie, amit senki sem szeret és ezért neheztelnie kellene.

Ehelyett, ha mindenki bizonyos mennyiségû közösségi szolgálatot végez, az azt jelenti, hogy neked talán csak négy óra közösségi szolgálatot kell töltened egy hónapban. És amióta ez egy olyan projekté vált, amit egy hónapban csak egyszer csinálsz, tényleg mókássá válik. És amikor az emberek csoportokban vannak a közösségi szolgálaton, és énekelni és játszani kezdenek, akkor jól érzik magukat. De ez valami olyan, amibõl ráadásul senki sem próbál kimaradni. Lehetsz közösségi szolgálatban, igazán jó nekilátni, õszintén tenni, kiválasztani a lenti állatoktól a természeti területek közül valamelyiket, ahol az kezd igazán leromlani.

Nálatok pl. az elefánt ürülékének a lapátolása esetleg valakit sérthet. De nálunk ha egy személy a hydroponikus kertekben tisztességgel dolgozik, például valaki a Tizenkettek Tanácsából, az egy olyan dolog, ami nem sértõ, hanem inkább mókássá válik, és ez egy olyan valami, amit az emberek igazán éreznek, hogy nincs jobb és nincs kevesebb annál a munka szituációnál, hogy egy farmer, vagy valaki más aki a hydroponikus kertekben dolgozik nem kevesebb annál, aki a Tizenkettek Tanácsában van. Mindketten csak különbözõ munkát végeznek, de mindkét munka egyformán fontos egy város megfelelõ mûködéséhez. Ezért az emberek azt érzik, hogy elég jók. És ahogy azt mondtam, az olyan dolgok, mint a közösségi szolgálat, összehozza a különbözõ szolgálati szinteket és egy igaz bajtársiasságot teremt.

Talán az egyik sokkal érdekesebb aspektus a személyes kapcsolatainkba megy bele. Telosban nekünk két házassági formánk van. Van egy jegyházasságunk és egy szent házasságunk. Egy jegyházasság akkor van, amikor két lény eldönti, hogy kaptak egymástól valamit, amit teljesebben fel akarnak fedezni. Akkor egy pap, vagy egy papnõ elõtt, és a baráti társaságuk elõtt elkötelezik magukat egy jegyházasságra, ami azt jelenti, hogy azt mondják, hogy "Kaptunk egymástól valamit, ráébredtünk, hogy igazán törõdünk egymással, és látni szeretnénk, hogy ez hová vezet." Így valójában ez egy házassági forma, mivel van egy elkötelezettségük addig, ameddig azt választják, hogy a jegyházasság tartson. És ha úgy döntenek, "Ó, ez csak egy múló dolog volt, vagy nem olyan valami ami mûködik," egyszerûen megint a pap, vagy papnõ elé állnak és egyszerûen elmagyarázzák, hogy nem mûködött, és nincs megpecsételve. Néhány ember rögtön akár másik jegyházasságba is léphet. Ami úgyszintén nincs megpecsételve.

Egy dolgot viszont nem lehet megtenni egy jegyházasságban, hogy legyenek gyermekeitek! Ez a szent házasság számára van fenntartva! Nálatok a házasság az, amikor eldöntöttétek, hogy "Rendben, nekünk van valamink." És akkor van egy nagy házasságotok, gyakran egy szép esküvõ. Itt viszont minden jegyházasságotokat feloldják, és egy szent házasságba mentek, ahol engedélyezve van, hogy legyenek gyermekeitek. A gyerekek olyanok, amire az embernek felkészültnek kell lenni, és komoly felelõsséget szükséges vállalni. Néhány ember nálunk olykor 2-300 évig is jegyházasságban él, mielõtt felveszi a szent házasságot. Mások a lélektársával vagy az ikerlángjával talán már szent házasságra lép két hónappal a jegyházasságuk után. Ez különbözõ lehet, de megint csak mindig választás dolga. Ez mindig az egymás iránti tisztelet megléte.


Vége
Forrás: felemelkedes.forumx.hu/viewtopic.php?t=20&mforum=felemelkedes

Lemuria --- Telos

mutat.net/?http://www.youtube.com/watch?v=dxZenp2kP-8