Neale Donald Walsch tanításai

.


Beszélgetések Neale Donald Walsch-al


Neale Donald Walsch spirituális közvetítõ, akinek szavai mély hatást gyakorolnak az egész világra. Mivel már fiatalon érdekelte a vallás, és úgy érezte, szoros szálak fûzik a spiritualitáshoz, Neale élete nagy részét szakmai fejlõdéssel és a spirituális értelem kutatásával töltötte, még híres beszélgetéseinek elindulása elõtt.

A Beszélgetések Istennel címû könyvsorozatot 37 nyelvre fordították le, milliók életét befolyásolva ezzel, és hihetetlen változásokat hozva az olvasók mindennapi életében.


Hogyan kezdõdtek a beszélgetéseid Istennel?

Volt egy nehéz idõszak az életemben, amikor azt éreztem, minden darabokra hullik. Az egészségem gyorsan romlott, a karrierem kisiklott, a kapcsolatom válságban volt. Nem értettem, hogy minden "rossz", ami csak történhet, miért történik egyszerre.

Mély álmomból hajnali 4:20-kor ébredtem egy februári napon sok évvel ezelõtt, tele dühös kérdésekkel. Mit csináljak, hogy mûködjön az életem? Mit tettem, amiért folyamatosan ilyen zaklatott az életem? Mik a szabályok? Valaki mondja el a szabályokat!

Felkeltem az ágyból, berobogtam a nappaliba, találtam egy sárga jegyzetfüzetet az elõttem lévõ dohányzóasztalon, és teleírtam a haraggal teli kérdéseimmel. Majd elaludtam a kanapén. Hirtelen egy hangra ébredtem, amely olyan volt, mintha mögülem jönne.


Felültem, hogy jobban halljam, és úgy tûnt, mintha a hang a jobb vállam mögül szólna. Megkérdezte, hogy tényleg tudni akarom-e minden kérdésemre a választ. Így kezdõdtek a mai napig is tartó beszélgetéseim Istennel.

Percekkel az elsõ találkozás után a hang a fejembe költözött, ahonnan azóta is szól, mint egy "hangtalan hang" - vagy ahogyan gyakran leírom, olyan, mint valaki saját gondolatainak a hangja.

Az egyik interjúdban azt mondtad, hogy a kreativitás Istennel való párbeszéd, elmagyaráznád ezt kérlek bõvebben?

Úgy gondolom, hogy mindenféle emberi kreativitás olyan inspirációból fakad, amelyet én Istenségnek hívok. Úgy érzem, Isten mindig vágyik arra, hogy megmutassa magát, és az univerzumon keresztül a világ teremtésével is ezt tette.

A legkreatívabb pillanatokban érzem úgy, hogy leginkább kapcsolódunk az élet esszenciájának esszenciájához. Az esszencia tudja a választ minden kérdésre, és az élet legkreatívabb kifejezõdései bármely pillanatban megadathatnak. Mindössze annyi a dolgunk, hogy figyeljünk. Néhány író ezt múzsának hívta, de én úgy hívom Isten. Ugyanarról beszélünk.

Van valami technikád belülrõl fakadó alkotókedved elõcsalogatására?

Azonkívül, hogy egyszerûen csak lecsendesedem, nincs. De talán mégis van egy. Hagyom, hogy áramoljak, és örömmel magamhoz ölelem az elsõ gondolatot, amelyik eszembe jut, amikor kreatív szeretnék lenni. Nem korlátozom magam, nem cenzúrázok, nem bizonytalanítom el magam. Nem aggódom, hogy az ötlet, ami eszembe jut, jó-e, másoknak tetszeni fog-e, vagy egyetértenek vele. Egyszerûen csak fejest ugrok, és úgy érzem, ez ajándék; soha nem gondolkodom, mi lesz a vége. Ha ez valamiféle technika, akkor íme.

Az egyik videódban azt mondtad, hogy az élet mind közül a legnagyobb mûvészet. Mondanál errõl többet?

Ahogyan azt már megértettem, az élet célja, hogy a most csodálatos pillanatában megújítsd önmagad a valaha elképzelt önmagad legnagyszerûbb formájában. Ha ez nem mûvészet, akkor nem tudom, mi az.

Bestsellerszerzõ vagy. Mi volt az ehhez vezetõ úton a legfontosabb lépés?

Nem akartam az lenni. Senki sem lesz bestsellerszerzõ vagy mûvész, ha azzá akar válni. Akkor lesz az, ha a mûvészetre koncentrál, és nem a végeredményre, amit az adhat. Valójában a legnagyszerûbb mûvészek nem figyelnek a végeredményre és nem is érdekli õket. Nem egy bestseller megírása volt a célom. A célom az volt, hogy személyes tapasztalataimat a lehetõ legjobb formában osszam meg. A többi már nem az én dolgom volt.


Sok szerzõ azt mondja, hogy elsõ könyvük megírása sokáig tartott. Veled is ez volt a helyzet a Beszélgetések Istennel elsõ részénél?

Ami végül a Beszélgetések elsõ részeként jelent meg, nem könyvnek íródott. Úgy értem, nem tudtam, hogy ezt egy nap ki fogják adni. Számomra ez egy személyes napló kézzel írt jegyzete volt. Valójában a harmadik részt tartott a legtovább megírni. Ha jól emlékszem, majdnem 2 és fél évbe telt. Most már tudom, hogy miért.

Miután az elsõ könyv megjelent, és elkapkodták, majd a kézzel írt jegyzetekbõl megjelent a második könyv, amibõl szintén több százezret adtak el, tudtam, hogy a közönség alig várja a harmadikat. Számomra ez volt az elsõ könyv, amit szándékosan írtam, és idõbe telt meglelnem a saját utamat. Az elsõ és második könyv alkotói egyszerûségéhez nem volt könnyû visszatérni. Azóta már tudom, hogyan lépjek túl a harmadik könyvnél a "flow" útjában álló akadályokon, de ezt a könyvet volt a legnehezebb megírni.

Eddig 27 könyvet írtál, most min dolgozol?

Két dolgon. Elõször is, a Beszélgetések majd 3000 oldalas sorozatát le szeretném rövidíteni kb. 300 oldalra, vagyis egyfajta összefoglalásként egy könyvbe szedem olyan emberek számára, akiknek nincs idejük vagy pénzük 9 könyvet megvenni és elolvasni. A könyv címe Az üzenet, és nagyon izgatott vagyok miatta, mivel a Beszélgetések 25 legfontosabb üzenetét tartalmazza, amelyek egy folyamatos globális párbeszéd formáját öltik istenségrõl és emberségrõl.

A második pedig egy beszélgetés "egy világméretû párbeszéd, ha úgy tetszik " beindítása arról, hogy az emberiség hogyan értelmezi Istent, az életet, a Földön megélt tapasztalatok célját, és a folyamatot, amelyen végigmegyünk, és amelynek során szándékosan meghatározott eredményeket érhetünk el.

Ha nem író lennél, milyen más pályát választottál volna szívesen?

Nem hiszem, hogy most valamilyen pályán vagyok, tehát a kérdésedet nem tudom a tapasztalataim sorába illeszteni. Istennel folytatott beszélgetéseim elõtt egy országos rádiós mûsor házigazdája voltam, újságszerkesztõ, profi színész/rendezõ, félprofi színházi színész, profi fotós és zenész. Hosszú távon ezek közül bármelyikkel elégedett lettem volna.

Ki inspirál legjobban az életedben, és miért?

A feleségem, Em Claire, amerikai költõnõ, mivel õ mutatta meg nekem, hogy milyen hihetetlenül érzékenynek, végtelenül gondoskodónak és teljesen nyitottnak lenni, mindegy, hogy épp milyen emberi tapasztalattal kell szembenézni.

Megmutatta, hogy hogyan lehet szokatlanul kedvesnek, állandóan jónak lenni a legnehezebb körülmények közepette is - a velem való házassága biztosan egy ilyen helyzet. Nem viccelek, amikor azt mondom, hogy nincs még egy olyan ember, akit nála nagyobb példaképnek tartok. Ha életem végén csak néhányan mondják rólam, hogy "nos, azért végül is egész rendes fickó volt", akkor az biztosan miatta lesz.

Milyen tanácsot adnál egy fiatalnak, aki a nyomdokaidba lépne, és író szeretne lenni?

Úgy beszélsz rólam, mint íróról, mintha olyan ember lennék, akinek az élete könyvek írása. Csak azért vagyok író, mert így hívják a könyvek szerzõit. Én nem ülök le, hogy könyvet írjak úgy, ahogyan szerintem te erre gondolsz. Csak az ég tudja, hogy miért, de kiválasztottak, hogy örök igazságok teljesen méltatlan közvetítõje legyek.

Egy ilyen mondat kétségkívül néhányakban azt az érzést kelti, hogy méltatlan vagyok, de nem tudom, hogyan írhatnám le ezt a tapasztalatot, amelyben úgy látszik, részem van. Természetesen nem íróként gondolok magamra.

A könyvek egyszerûen csak közvetítõi a kapott üzeneteknek. Ráadásul még kamerák elé állok és videoanyagokat is csinálok, emberek elé állok ki elõadásokat és workshopokat tartani, amikor csak ezért összegyûlnek, és amelyek remélem, hasznára válnak némelyeknek.

Vagyis nincs semmilyen tanácsom a fiataloknak, akik írók szeretnének lenni. De ha azt kérdezed, mit tanácsolok azoknak a fiataloknak, akik boldogok akarnak lenni az életben, a válaszra rámenne néhány óra. De inkább spóroljuk meg ezt az idõt, és egyszerûen csak olvassák el, amiket írtam, mert Isten már válaszolt nekem, amit én tovább is adtam.

forrás: edesvizkiado.hu /inspirationforcreation.com

rejtelyekszigete.com/beszelgetesek-neale-donald-walsch-al/

.


A szenvedés és az Új Spiritualitás



Mi a helyzet a szenvedéssel? A szenvedés az Istenhez vezetõ út? Egyesek szerint az egyetlen út.

Senki szenvedése nincs az ínyemre, és aki azt mondja, hogy igen, az nem ismer Engem. A szenvedés az emberi tapasztalás szükségtelen oldala. És nem csupán szükségtelen, hanem ostoba is. Kellemetlen, továbbá szerfelett káros az egészségre.
Akkor miért van annyi szenvedés? Ha te vagy Isten, miért nem vetsz véget neki, ha egyszer nincs a kedvedre?

Én véget vetettem neki, csak ti nem alkalmazzátok a Tõlem kapott eszközöket erre a célra.
A szenvedésnek semmi köze az eseményekhez, hanem csupán ahhoz, hogyan hatnak az események az egyes emberekre. Ami megtörténik, az csupán csak megtörténik. Hogy mit érzel felõle az már másik kérdés. Megajándékoztalak benneteket azokkal az eszközökkel, melyekkel úgy válaszolhattok és hathattok az eseményekre, hogy csökkentsétek, mi több megszüntessétek a fájdalmat, ti azonban nem használjátok õket.

Bocsáss meg, de miért nem szünteted meg az eseményeket?
Remek ötlet, de sajnos nincs hatalmam fölöttük.
Nincs hatalmad az események fölött?

Természetesen nincs. Az események: történések az idõben és a térben, melyeket te hozol létre a döntéseiddel - és soha nem avatkozom a döntéseidbe. Ha így tennék, éppen a célt érvényteleníteném, amiért megteremtettelek. De ezt korábban már kifejtettem. Egyes eseményeket szándékosan hozol létre, míg másokat többé-kevésbé tudattalanul vonzol magadhoz. Egyes eseményeket - a nagy természeti katasztrófák például ezek közé tartoznak - "sorsnak" nevezel. Ám ne hidd, hogy a sors miatt semmiféle felelõsséggel nem tartozol, hiszen a sors az egész bolygó tudata.
A "kollektív tudat"

Pontosan.
Egyesek úgy tartják, hogy a világ a pokolra jut egy bevásárlókosárban. Haldoklik a természetes környezetünk. Földrengések, vulkánok - a bolygónk egyetlen hatalmas geofizikai katasztrófa. És még a tengelye is imbolyog. Mások szerint viszont a kollektív tudat mindezt megváltoztathatja: a gondolatainkkal megmenthetjük a Földet.
A gondolatok tetté válnak. Ha mindenhol elég ember hiszi, hogy meg kell segíteni a környezetet, akkor megmentitek a Földet. De igyekezzetek, mert már oly régóta oly sok kár érte. Jelentõs változásra lesz szükség a hozzáállásotokban.
Úgy érted, ellenkezõ esetben a lakóival együtt megsemmisül a Föld?
Elég világosan megalkottam a fizikai mindenség törvényeit ahhoz, hogy mindenki megérthesse. Az ok és okozat törvényei eléggé feltárultak a tudósaitoknak és a filozófusaitoknak, rajtuk keresztül pedig a politikai vezetõiteknek. Ezeket, a törvényeket fölösleges itt ismételten felvázolni.

Visszatérvén a szenvedésre - hogyan támadhatott az-az elképzelés, hogy a szenvedés jó? Hogy szent cselekedet "csendben szenvedni".

Hát lehet, hogy szent cselekedet "csendben szenvedni", de ez nem jelenti azt, hogy jó is. A tökéletes tudás iskolájának a hallgatói csendben szenvednek, mert pontosan tudják, hogy a szenvedés nem Isten útja, inkább annak a biztos jele, hogy még sokat kell tanulni Isten útjáról, hogy valamire még emlékezni kell. Az igazi Mester egyáltalán nem olyan mint azok, akik csendben szenvednek, legfeljebb olyan szenvedõnek látszik, aki nem panaszkodik. És az igazi Mester azért nem panaszkodik, mert nem szenved, hanem egyszerûen megtapasztal egy sor állapotot, melyet te elviselhetetlennek tartasz. A Mester megismerte a Szó hatalmát, így hát nem beszél a szenvedésrõl - mert úgy dönt, hogy egy szót sem szól róla. Így nem is szenvedhet. Amire figyelünk azt valóságossá, tesszük. A Mester tudja ezt. Mikor dönt, tekintettel van rá, hogy amit választ, azt valósággá teszi. Idõrõl idõre mindannyian megteszitek ezt. Mindenki mulasztott már el fejfájást, vagy ellátogatott a fogorvoshoz, hogy csökkentse a fájdalmát, és ehhez semmi másra nem volt szükség, csak hogy így döntsön. A Mester ugyanígy hozza meg a döntéseit, még ha nagyobb szabású ügyekben is.

De miért van egyáltalán szenvedés? Miért van lehetõség a szenvedésre?
Nem ismerheted meg, és nem is válhatsz azzá, Aki Vagy, ha nem tapasztalod meg azt Aki Nem Vagy. Ahogy ezt már elmagyaráztam.

De még mindig nem értem, miként juthatott az eszünkbe, hogy a szenvedés jó?

Bölcsen teszed, hogy kitartasz a kérdésed mellett. A szenvedést övezõ eredeti bölcsességet olyannyira kiforgatták, hogy most már sokan elhiszik, és számos vallás csakugyan azt hirdeti, hogy a szenvedés jó, az öröm rossz. Ilyenformán arra a meggyõzõdésre jutottatok, hogy ha valakinek rákja van, de hallgat róla az szent férfiú, míg aki [hogy egy kényesebb témát is felvessünk] rendkívüli szexualitással rendelkezik, és ezt nyíltan ki is fejezi, az csak bûnös nõszemély lehet.

Uram atyám! Te aztán tényleg kényes témát vetettél föl! És nyilván nem véletlenül változtattad meg az alanyt férfiról nõre. Volt rá valami különös okod?

Az, hogy rámutassak az elõítéleteitekre, Nincs ínyetekre úgy gondolni a nõkre, mint akiknek rendkívüli a szexualitásuk, még kevésbé, hogy ezt nyíltan ki is fejezzék. Százszor, ezerszer inkább elviselitek, hogy egy férfi meghal a csatamezõn, minthogy egy nõ az utcán szerelmeskedik.

És Te?

Én nem ítélem meg sem ezt, sem azt. Ti viszont mindent - és bizony mondom, az ítéleteitek tartanak távol benneteket az örömtõl, és az elvárásaitok tesznek boldogtalanná. Mindez együttesen hozza létre a nehézségeiteket, és éppen ebben gyökeredzik a szenvedésetek.

Neal Donald Walsch


elozoeletek.blogspot.com/2016/12/a-szenv...j-spiritualitas.html

.


A kétségbeesett embereknek szól ez az idézet



És ha már itt tartunk, mit mondasz annak, aki így beszél: „Én igenis szólítottalak, de te nem voltál ott! Azt hiszed nem kértem Isten segítségét? Az isten szerelmére, hát mit gondolsz, miért vagyok ilyen kétségbeesett? Azért mert úgy tûnik, hogy még Isten is cserbenhagyott! Olyan egyedül vagyok itt, mint az ujjam. És ebbõl többet már nem kérek. Torkig vagyok. Végeztem. Ennyi volt.

Mit mondasz ennek az embernek, hm?

Azt mondom.

Most azt szeretném, hogy vedd fontolóra egy csoda lehetõségét! Meg van az oka annak hogy te miért nem tapasztaltad még, hogy megoldást küldök neked, de ez az ok jelenleg nem fontos. Jelenleg az a fontos, hogy fontolóra vedd a lehetõséget, miszerint most, ebben a pillanatban ott van elõtted egy válasz. Nyisd ki a szemed, és látni fogod! Tárd ki az elméd és tudni fogod! Nyisd meg a szíved és érezni fogod a jelenlétét!

Azt mondom.

Csak ha megingathatatlan tudással szólítasz, akkor fogsz a tudatára ébredni, hogy a válasz már megadatott neked. Mert a te tapasztalatodban az lesz igaz amit Te tudsz, amit Te érzel, és amit Te kinyilvánítasz. Ha a reménytelenségbõl szólítasz, én ugyan ott leszek, de a kétségbeesésed elvakít, és meggátolja, hogy megláss engem.

Azt mondom.

Nem tehettél olyan szörnyûséget, nem történhetett veled olyan jóvátehetetlen dolog, amit ne lehetne orvosolni. Én újra egésszé tudlak és foglak tenni. De fel kell hagynod azzal, hogy önmagadat vádold. Te hozod ugyanis magadról a legerõteljesebb ítéletet. Mások csak kívülrõl beléd pillantva ítélhetnek meg, de õk nem ismernek téged, nem értenek téged, és így az ítéleteik nem indokoltak. Te se tedd õket indokolttá azáltal, hogy a sajátodként fogadod el õket. Mások ítéleteinek nincs jelentõségük.

Ne várd, hogy mások olyannak lássanak, amilyen valójában vagy, hiszen õk, a saját fájdalmuk szemén át néznek téged: tudd inkább. hogy én most csodálattal és igaz valódban tekintek rád, és amit látok belõled, az Tökéletes. Amint rád nézek csak egyetlen gondolat munkál bennem: "Ez az én szeretett gyermekem akiben nagy örömöm telik."

Azt mondom.

Isten Királyságában nincs szükség megbocsátásra. Isten semmivel sem lehet megsérteni vagy megkárosítani. Az egész univerzumban csak egyetlen fontos kérdés van, és ennek semmi köze a te bûnösségedhez vagy ártatlanságodhoz: Tudod-e, hogy ki vagy valójában? Ha tudod, akkor magányod minden gondolata szertefoszlik, értéktelenségeddel kapcsolatos képzeteid elillannak, reménytelenségrõl folytatott elmélkedéseid pedig életed csodájának ámuló tudatosságává változnak át.

És végül , szeretett gyermekem, azt mondom…..

Ebben a szent pillanatban is angyalok serege vesz körül. Fogadd el közbenjárásukat! Azután pedig add tovább az ajándékaikat másoknak is! Mert akkor adatik néked, ha te magad is adsz, és akkor gyógyíttatsz meg, ha te magad is gyógyítasz. A csoda, amelyre oly régóta vársz, régóta vár reád. Erre magad is rájössz, mihelyt azzá a csodává válsz, amelyre másvalaki áhítozik.

Ekkor menj és tedd meg a csodáidat, s tedd lehetõvé magadnak, hogy halálod a legnagyobb dicsõség pillanata, ne pedig a legmélyebb bánatod megnyilvánulása legyen! A teremtés, ne a pusztítás, az elõrelépés, ne a meghátrálás eszközeként használd a halált! Ezzel a választással maga az élet iránt tanúsítasz tiszteletet, és lehetõvé teszed számára, hogy valóra váltsa legnagyszerûbb álmodat, még miközben fizikai testedben élsz: hogy a lelked végre békére leljen

(Bízom benne és imádkozom érte, hogy minden megsebzett ember meghallja õket. )

Neale Donald Walsch: Istennel az Öröklétben.


elozoeletek.blogspot.com/2016/12/a-ketse...knek-szol-ez-az.html

.




Beszélgetések Istennel (részlet)


A szabad és nem szabad, a helyes és helytelen, a lehet és nem lehet.

"Isten világában nincsen "szabad" vagy "nem szabad". Tedd, amit akarsz. Tedd azt, ami úgy tükröz, úgy ábrázol téged, mint éned egyre nagyszerûbb változatát. Ha rossznak akarod tartani, tartsd rossznak. De ne ítélkezz, és ne kifogásolj, mert semmirõl nem tudod, miért történik meg, sem azt, hogy hová vezet. És ne feledd: amit megbélyegzel, az téged fog megbélyegezni, és amit elítélsz, egy napon azzá válhatsz. Inkább keresd a módját, miként változtathatod meg mindazt - vagy miként segíts másokat, akik megváltoztathatják -, ami már nem tükrözi a legmagasztosabb felfogásodat arról , Aki Vagy. Én ne feledd: minden áldás - mert minden Isten teremtése.

Én soha nem rendeltem el semmiféle "helyes"-t vagy "rossz"-at, sem "lehet"-et vagy "nem lehet"-et. Ha így tennék [ami elképzelhetetlen] az azt jelentené, hogy megfosztanálak a legnagyobb ajándéktól - a lehetõségtõl, hogy úgy tégy, ahogy kedved tartja, és megtapasztald cselekedeteid eredményét; az esélytõl, hogy megteremtsd megújult önmagad, annak a képére és hasonlatosságára, Aki Valójában Vagy; annak a terétõl, hogy létrehozd egyre fenségesebb Éned valóságát, mely a legszárnyalóbb elképzeléseden alapul arról, hogy mire vagy képes.
Azt állítani, hogy valami - gondolat, szó, tett - "helytelen", annyi lenne, mintha azt mondanám, hogy ne tedd meg. Ha azt mondanám, hogy ne tedd meg, az tilalmat jelentene számodra.. A tilalom - korlátozás. Korlátozni annyi lenne, mintha elutasítanám annak a valóságát, Aki Valójában Vagy, valamint a lehetõséget, hogy, megteremtsd és megtapasztald ennek igazságát.
Némelyek szerint szabad akaratot adtam nektek, ám ugyanezek az emberek azt is kijelentik, hogy ha nem engedelmeskedsz Nekem, akkor a pokolra küldelek. Ugyan, miféle szabad akarat volna ez? Hát nem Isten kigúnyolása ez?


Félelem és szeretet - Hogyan ölt testet az érzelem?

Az érzelem az erõ, ami vonz. Amitõl nagyon félsz, azt óhatatlanul meg is fogod tapasztalni. Bármelyik állat- bár az élet alacsonyabb rendû formájának tekintitek [annak ellenére, hogy az állatok sokkal tisztességesebben és következetesebben cselekszenek, mint az emberek] - azonnal rájön, hogy félsz tõle. A növények - melyeket az élet még alacsonyabb rendû formájának tekintetek - érzékelik, mely emberek szeretik õket, és melyek nem törõdnek velük. És ezek nem véletlen egybeesések. A mindenségben nincs véletlen egybeesés, csak egy lenyûgözõ terv. Az érzelem a mozgásban lévõ energia.

Ha energiát mozgatsz, akkor anyagot teremtesz. Az anyag végsõ soron afféle energia sûrítmény. Ha elég hosszú ideig kezeled bizonyos meghatározott módon az energiát, akkor anyaghoz jutsz. Minden Mester tisztában van ezzel a törvénnyel. Ez a mindenség alkímiája; minden élet titka.

A gondolat a színtiszta energia. Minden valaha volt és valaha lesz gondolat teremt. A gondolatod energiája soha nem enyészik el. Soha. Elhagyja a lényedet, és örökké terjedve kifelé tart a mindenségbe. A gondolat örökkévaló. Minden gondolat megsûrûsödik; minden gondolat találkozik más gondolatokkal az energia hihetetlen útvesztõjében. Keresztezõdnek és összefonódnak, hatnak és visszahatnak, az elmondhatatlan szépség és hihetetlen összetettség örökké változó mintázatát alkotják. Az energia vonzza a hasonló energiát, és [egyszerû megfogalmazással] afféle "energia-csomó"-t képeznek. Amikor elegendõ hasonló természetû "csomó" keresztezi egymást, "összeragadnak" [hogy egy másik egyszerû kifejezést használjunk]. Felfoghatatlan hatalmas mennyiségû "egymáshoz ragadt" energiára van szükség az anyag képzõdéséhez. De az anyag végsõ soron a tiszta energiából alakul ki, és létrejöttének ez az egyetlen módja.

Ha egyszer az energia anyaggá válik, nagyon hosszú ideig anyag marad - hacsak nem zavarja meg a szerkezetét egy ellentétes, vagy másféle energiaforma. Ez a másféle energiahatással van az anyagra, végsõ soron mintegy "feldarabolja" az anyagot, és felszabadul a tiszta energia, melybõl összeállt. Egyszerû kifejezésekkel ez az elmélet áll a ti atombombátok mögött is. Einstein bárki másnál közelebb került a mindenség teremtõ titkának felfedezéséhez, magyarázatához és alkalmazásához. Ezek után bizonyára jobban érted, miként mûködnek együtt a hasonló lelkületû emberek, hogy megteremtsenek egy kedvezõbb valóságot.

És sokkal jelentõségteljesebbnek tarthatod a szólást: "Ahol ketten vagy többen összegyûlnek az Én nevemben". Amikor egész társadalmak gondolkoznak egy bizonyos módon, gyakran elképesztõ dolgok történnek -és nem szükségszerûen kívánatos dolgok.

A félelemben élõ társadalom például többnyire - tulajdonképpen elkerülhetetlenül - létrehozza azt, amitõl a legjobban tart. Hasonlóképp, a nagy közösségek és gyülekezetek gyakran csodatévõ erõt találnak a közös gondolkozásban [amit egyes emberek közös imádkozásnak neveznek]. És az is nyilvánvaló, hogy ha a gondolatuk [imádság, remény, kívánság, álom, félelem] kellõképp erõs, még az egyének is létrehoznak magukban és magukból ilyen jelenségeket. Jézus pontosan ezt tette. Értette a módját, hogyan kell kezelni az energiát, és az anyagot, miként kell elrendezni és elosztani, végsõ soron az uralma alatt tartani. Sok Mester tudta ezt, és manapság is sokan tudják. Ez a jónak és a gonosznak az a tudása, melyben Ádám és Éva részesûlt. Amíg ezt nem értették meg, az élet nem lehetett olyan, amilyennek ismered. Ádám és Éva - ezeket a misztikus neveket találtad ki az elsõ nõ és az elsõ férfi jelképezésére - volt minden emberi tapasztalat atyja és anyja.

Amit Ádám bukásaként írtak le, az valójában a felemelkedése volt. A legnagyobb esemény az emberiség történetében. E nélkül nem létezne a viszonylagosság és a viszonyítás világa. Ádám és Éva tette, igazság szerint, nem az eredendõ bûn, hanem az elsõ áldás. A szívetek legmélyébõl kellene megköszönnötök nekik - lévén az elsõk, akik "hibás" döntést hoztak. Ádám és Éva érdeme, hogy egyáltalán lehetõségetek nyílt meghozni bármiféle döntést. A mitológiátokban Évát "rossznak" tettétek meg - a kísértõnek, aki megette a gyümölcsöt, azaz elsajátította a jó és a rossz ismeretét, és Ádámot is rávette erre. Ennek a mitológiai beállításnak a következményeként azóta is a nõt okoljátok a férfi "bukásáért", és mindenféle megrontott valóságot hoztatok létre - nem is beszélve az eltorzult szexuális nézõpontokról és zavarokról. [Mert hogyan is vélhetnétek jónak valamit, amit eleve rossznak tartotok?]

Amitõl a legjobban féltek, az sújt majd leginkább. Úgy vonzza azt magához a félelem, mint a mágnes. Valamennyi hitvallás szent iratai tartalmazzák a félreérthetetlen figyelmeztetést:

ne félj.

Gondolod, hogy ez véletlen?
Roppant egyszerûek a törvények.
1/ A gondolat teremt.
2/ A félelem vonzza a hasonló energiát.
3/ Minden a szeretet.
Hogyan lehet minden a szeretet, ha egyszer a félelem vonzza a hasonló energiát?

A szeretet a végsõ valóság. Az egyetlen. A minden. A szeretet érzése Isten megtapasztalása. A legmagasztosabb igazságban a szeretet minden, minden ami volt és minden ami valaha lesz. Ha az abszolútba tartasz, a szeretet felé közeledsz. Azért jött létre a viszonylagosság világa, hogy megtapasztalhassam az Énemet. Ezt már kifejtettem. Ez azonban még nem teszi valóságossá a viszonylagosság birodalmát. Teremtett valóság ez, amit ti és Én gerjesztettünk, és gerjesztünk továbbra is - azért, hogy tapasztalati úton megismerhessük magunkat. A teremtés mindazonáltal nagyon is valóságosnak látszik. Az a célja, hogy valóságosnak látszódjék, hogy elfogadjuk valóban létezõnek. Isten így alkotott meg "valami mást", mint Önmaga [bár a szó legszorosabb értelmében ez lehetetlen, minthogy Isten a minden]. A "valami más" megteremtése során - nevezetesen a viszonylagosság birodalmának megteremtése során - olyan környezetet hoztam létre, melyben azt választhatod, hogy Isten legyél, ne csak egyszerûen azt mondják, hogy Isten vagy; melyben megtapasztalhatod az isteniséget, mint a teremtés aktusát, mely elmondhatatlanul több a puszta fogalomnál; melyben a kicsiny gyertya - a legkisebb lélek- a Napban megismerheti önmagát, mint fényt. A félelem a szeretet túlsó vége. Ez az elsõdleges polaritás. A viszonylagosság birodalmának megteremtése során elõször létrehoztam Önmagam ellentétét. Abban a világban, melyben most a fizikai síkon élsz, mindössze két helye van a létnek: a félelem és a szeretet.

A félelemben gyökeredzõ gondolatok létrehozzák a megvalósulás egyik formáját a fizikai síkon. A szeretetben gyökeredzõ gondolatok hozzák létre a másikat. Azok a Mesterek, akik ezen a bolygón jártak, felfedezték a viszonylagosság világának titkát - átláttak rajta, és elutasították, hogy elismerjék valóságosnak. Röviden, azok a Mesterek, akik csak a szeretetet választották. Minden pillanatban. Minden percben. És minden körülmények között. És bár megölték õket, szerették a gyilkosaikat. Bár meggyötörték õket, szerették a kínzóikat.

Tudom, hogy ezt nem érted meg könnyen, és még nehezebben követed. Ám tartsd szem elõtt, hogy valamennyi Mester így tett. Nem számít, mit mond a filozófia, nem számít, mire kötelez a hagyomány, nem számít, mit ír elõ a hit - ez az, amit megtett minden Mester. Világosan áll elõtted a példa. Idõrõl idõre újra és újra megmutatkozik. Minden korban és minden helyen.

Végig kíséri életed minden percét. A Világmindenség minden lehetséges alkalmat megragad, hogy eléd állítsa ezt az igazságot. Énekekben és történetekben, költészetben és táncban, szóban és mozdulatban, a mozdulat látványában, melyet mozgóképeknek neveztek, és az összegyûjtött szavak gyûjteményeiben, melyeket könyveknek hívtok. A legmagasabb hegyekrõl harsan a világba, és a legmélyebb pontokból hallani a suttogását. Minden emberi élményben ez az Igazság visszhangzik: a szeretet a válasz!


A valóságteremtés folyamata

Az élet teremtés, nem felfedezés.
Nem úgy élsz meg minden egyes napot, hogy felfedezed - ahogy azt tálalni szokták neked - ,hanem megteremted azt. Minden egyes pillanatban megteremted a valóságodat, nagy valószínûséggel anélkül, hogy a tudatában lennél.

Nézzük, miért is van ez így, és miért mûködik.

1/ Én teremtettelek Isten képére és hasonlatosságára.
2/ Isten a teremtõ.

3/ Három lény vagy egy személyben. Nevezheted ezeket a Lét Három Oldalának, vagy aminek csak akarod: Atya, Fiú, Szentlélek; test, szellem, lélek; tudatfölötti, tudat, tudattalan.

4/ A teremtés folyamata testednek ebbõl a három részébõl ered. Más szavakkal, három szinten teremtesz. A teremtés eszközei: a gondolat, szó, tett.

5/ Minden teremtés a gondolattal kezdõdik ["Az Atyától ered"]. Azután minden teremtést a szó mozgat meg ["Kérjetek és megadatik néktek"]. Minden teremtés a tettben teljesül ki ["És az ige testté lett, és lakozzék mindközöttünk"].

6/ Amit elgondolsz, de soha nem mondasz ki, az egyetlen szinten teremt. Amit elgondolsz, és amirõl beszélsz is, az a teremtés másik szintje. Amit elgondolsz, elmondasz és megteszel, az nyilvánul meg a valóságodban.

7/A gondolkozást, a beszédet és a cselekvést igazán nem tartod lehetetlennek. A teremtés folyamatának következésképp a hitet, vagy a tudást is tartalmaznia kell. Ez az abszolút hit; hit, túl a reményen: a bizonyosság tudata ["meggyógyulsz a hited által"]. Így a tett, mint a teremtés része, mindig tartalmazza a tudást. Alapvetõ, belülrõl fakadó, veled született világosság ez, a teljes világosság, a létezés tökéletes elfogadása.
8/ A tudás a mélységes, már-már elképzelhetetlen hálában rejlõk. Az elõzetes köszönetnyilvánításban. és talán ez a legfontosabb kulcs a teremtéshez. Hogy már a teremtés elõtt hálás légy a teremtésért. Ez magától értetõdõnek tekinteni nemhogy elmarasztalandó, hanem egyenesen bátorítandó. Ez a tudás biztos jele. Minden Mester elõre tudja, hogy a tett végrehajtatott.

9/ Magasztald mindazt, és leld örömöd mindabban, amit teremtesz, vagy amit teremtettél. Ha bármely részét elveted, az annyit jelent, hogy elveted önmagad egy részét. Bármi légyen is az, ami a teremtésed részeként kínálkozik, birtokold, fogadd el, áldd, és légy hálás érte. Törekedj rá, hogy ne becsméreld ["az Istenit"}, mert azzal önmagadat becsmérled.
10/Ha van olyan oldala a teremtésnek, melyet kevésbé találsz örömtelinek, akkor álld meg - és változtass rajta. Hozz másmilyen döntést. Idézz meg egy új valóságot. Gondolj új gondolatot. Mondj új szót. Hajts végre új cselekedetet. Ha nagyszerûen teszed, követni fog az egész világ. Kérd, hogy ezt tegye. Szólítsd fel rá. Mond: "Én vagyok az élet és az út, kövessetek engem!" Így kell megvalósítani Isten akaratát, "miként a mennyben, azonképp a földön is."


Ha ennyire egyszerû, akkor vajon miért nem történik meg oly sokunk esetében?

Mindannyitok esetében így történik. Néhányan tudatosan alkalmazzák ezt a "rendszert", teljes tudatossággal, míg mások tudattalanul használják, anélkül, hogy fogalmuk lenne arról, mit cselekednek. Egyesek közületek éberen járkálnak, míg mások alvajárók. Ám mindannyian megteremtitek a valóságotokat - teremtitek, nem felfedezitek! - annak az erõnek a segítségével, amellyel Én ajándékoztalak meg benneteket, és annak a folyamatnak a segítségével, amelyet az imént ecseteltem. Ha tehát az a kérdésed, hogy mikor fog "meglódulni" az életed, hát megadtam rá a választ. Mindenekelõtt légy tisztában vele, hogy miként gondolkozol az életedrõl. Gondold el, hogy mi akarsz lenni, mit akarsz tenni, és minek akarsz a birtokába kerülni. Gyakran gondolkozz el mindezen, egészen addig, amíg teljesen tisztán nem látod magad elõtt.

Amikor már kidolgoztál minden részletet, akkor ne gondolj semmi másra! Eszedbe ne jusson más lehetõség! Vess ki az elmédbõl minden negatív gondolatot! Számolj le a borúlátással! Szabadulj meg a kétségeidtõl! Vesd el a félelmeidet! Fegyelmezd meg az elmédet, hogy szilárdan kitartson az eredeti teremtõ gondolat mellett. Amikor világosak és állhatatosak a gondolataid, adj hangot nekik, mint igazságoknak. Kiáltsd ki õket fennhangon. Használd a hatalom szavát, mely megidézi a teremtés erõit: Vagyok! És jelentsd ki másoknak is.

A " Vagyok" a leghatalmasabb teremtõ kinyilatkoztatás a mindenségben. Bármit gondolsz, bármit mondasz, a "Vagyok" parancsa után mindez mozgásba lendül, elõidézi és elhozza hozzád a kívánt tapasztalatot. A mindenség nem ismer más mûködési módot. Nem jár más utat. A mindenség kénytelen válaszolni a "Vagyok"-ra, mint a palack dzsinnje. Arra biztatsz, "szabadulj meg a kétségeidtõl, vesd el a félelmeidet, számolj le a borúlátással", mintha azt mondanád? "Ugyan, hozz nekem egy fél kiló kenyeret" Az ilyesmit azonban sokkal könnyebb mondani, mint megtenni. Kijelented, hogy "Vess ki az elmédbõl minden negatív gondolatot"; mintha azt mondanád: "Mászd meg a Mount Everestet - lehetõleg a tízórai elõtt". Ugyanaz az elképesztõ nagyságrend.

A gondolataid lecsendesítése és ellenõrzése nem olyan nehéz, mint amilyennek látszik [ami azt illeti, a Mount Everest megmászása sem]; fegyelem kérdése. Elhatározás kérdése. Az elsõ lépés, hogy megtanulod megfigyelni a gondolataidat; megtanulsz gondolkodni arról, hogy min gondolkozol. Ha azon kapod magad, hogy negatív gondolataid támadnak - gondolatok, melyek ellentmondásba kerülnek a legmagasztosabb elképzeléseddel egy adott dologról -, gondolkozz el ismét! Szó szerint ez a teendõd. Ha azt gondolod, hogy nyomott a kedélyed, és ebbõl semmi jó nem kerekedik ki, akkor ismét gondolkozz el rajta. Ha azt gondolod, hogy a világ rossz hely, telis-tele lesújtó eseményekkel, gondolkozz el újra. Ha azt gondolod, hogy az életed szétesik, és az a benyomásod, hogy soha többé nem tudod összerakni, akkor kezd elõröl a gondolkozást. Ezt a fajta gondolkodásmódot lehet gyakorolni. Jusson csak eszedbe, milyen remekül begyakoroltad, hogy ne így tegyél.

Neal Donald Walsch


elozoeletek.blogspot.hu/2011/12/karmaoldas-idopontok.html