NIBIRU a 10. bolygó

Nibiru a 10. bolygó

Említésre került egy idegen faj akiktõl a maják az ismereteiket merítették. Õk az Anunnakik. A maják minden eddig feltárt ismeretei mellett azt is átadták nekik, honnan jöttek õk, az "Isteneik".
Mikor a tudósok elkezdték a maja feljegyzéseket és csillagtérképeket elemezni, szemet szúrt nekik egy dolog. A maják naprendszert ábrázoló, és helyes illusztrációin a napon kívül 9 bolygó helyett 10 van feltüntetve. Az eddig leellenõrzött és bizonyítottan pontos számításaik a naprendszer létezõ bolygóira felkeltették teljes nevén a National Aeronautics and Space Administration, közismertebben a NASA figyelmét. Az intézet nem sajnálta rá sem a pénzt, sem az idõt, és részletesen áttanulmányozta a feltételezett mindeddig ismeretlen égitestre vonatkozó maja feljegyzéseket. Közel egy éves munkával a szakembereknek sikerült ezeket a maja számításokat teljes mértékben átültetniük a ma alkalmazott koordinátarendszerre, így megkezdõdött a kutatás a titokzatos 10. bolygó, a "Planet" után. Erre a célra a NASA fejlesztettegy teleszkópot, amit már 1983-ban fel is bocsátottak. A teleszkóp neve IRAS volt, ami egy gyûjtõnévként is szolgál a hasonló típusú megfigyelõ eszközökre. Az IRAS szó egy rövidítés, a teljes neve InfraRed Astronomycal Satelite, jelentése pedig infravörös asztrológiai mûhold. Ez is egy föld körül keringõ teleszkóp, viszont különbözik a legismertebbektõl, az optikai teleszkópoktól. A fény hullámok formájában terjed valójában hullámtulajdonsággal rendelkezõ, több típusú részecskék formájában, a legismertebb a foton amiknek két ismert tulajdonsága van. Az egyik az amplitúdó/erõsség, a másik pedig a hullámhossz. Ha a fényt ábrázolni szeretnénk, úgy kell elképzelni, mint egy hullámvonalat. A hullámhossz azt a távolságot adja meg, ami két egymás melletti hullám ugyanazon pontja között mérhetõ. Azonban a fénynek nem csak egy hullámhossza létezik, viszont az emberi szem nem is látja ennek csak egy töredékét. A szemmel látható hullámhossznál alacsonyabb fénytartományt Ultra Ibolyának nevezik mivel a látható színspektrum utolsó színén, az Ibolyán túl van a magasabbakat pedig Infravörösnek, ami közvetlenül a vörös fény elõtt foglal helyet. Míg az optikai teleszkópok csak a látható színtartományban adnak lehetõséget szabad szemmel való megfigyelésre, addig az IRAS képes detektálni az infravörös tartományban beérkezõ sugarakat is. Ugyanezt a technológiát használja a hadsereg, vagy a baleseti mentõegységek áldozatok felkutatására, mert az infravörös fényt hõként érzékeljük, amivel az emberi test melege érzékelhetõ sötétben is. Az ezzel a technológiával felszerelt IRAS-t állították rá a maja számításokban található koordinátákra. A tudósok részben biztosak voltak benne, részben viszont megdöbbentette õket, hogy a teleszkóp szinte azonnal megtalálta a keresett égitestet, melyet a maják és még számos tõlük független civilizáció, a sumérok, és még a Biblia is Nibiru néven említ. A felfedezés híre akkoriban végigsöpört az egész világon, a legnevesebb szaklapok számoltak be róla. Ez azonban nem tartott sokáig, mert a Nibiru bolygónak olyan tudományosan bizonyított hatásai lehetnek a Földre, amilyenek végül is lesznek, amik ha kitudódnának, hatalmas közpánikot keltenének a vezetõ szervek szerint. Mi mégis úgy látjuk jónak, hogy ez egy közérdekû információ és nem csak azt a pár embert illeti akik jelenleg a világ sorsáról döntenek, önérdekelt módon. Ezeket egy késõbbi írásunkban részletesen kifejtjük. A felfedezésre onnantól kezdve magasabb szintrõl hírzárlatot rendeltek el és hivatalos forrásból azóta sem hallani róla, rések azonban minden rendszerben vannak. Bár a bolygó létezését igyekeznek a tagadás leplével elfedni, létezésének igazolására sok anyag szivárgott már ki.
A Nibiru valójában nem bolygó, mint ahogy azt a felfedezéséig hitték, hanem egy barna színû törpecsillag. A felfedezés azt a tényt is maga után vonta, hogy valójában sok más naprendszerhez hasonlóan egy bináris naprendszerben élünk. Két "Napunk" van. Az égitestnek számos holdja van, csillag révén ezeket inkább bolygóknak illene nevezni, viszont a tõle mért viszonylag közeli elhelyezkedésük, és a Nibiru Nap körüli keringése miatt említik hold néven õket. A Nibiru belsejében is ugyanolyan magfúzió zajlik, mint más csillagokban, ahol a hidrogén héliummá ég el, az intenzitása viszont sokkal kisebb, mint például a Napé. Ez adja a magyarázatot arra a sok helyen említett téves feltételezésre, miszerint a Nibiru nem adhat otthon életnek, mert a pályája egyes részein a Naptól mért nagy távolsága miatt hõ hiányában egy fagyott bolygóvá válik. Az elõbb említett állításban téves az is, miszerint az életet a Nibiru, mint bolygó felszínén feltételezi, pedig valójában nem az.

folytatása a következõben

folytatása az elõzõnek

Ennek a fix hõforrásnak, és a holdjai hozzá képest viszonylag közeli elhelyezkedésének köszönhetõ, hogy nem is egyen az élet is lábat vetett. Az Anunnakik ezek egyikérõl származnak. Sok feltételezéssel ellentétben nem az Anunnaki az egyetlen intelligens civilizáció abban a térségben. Ezeket a tagoltságra és érthetõségre való tekintettel az írás következõ részében fogjuk kifejteni. Az égitest mérete a közel megegyezõ a Jupiterével, ennek ellenére tömege mindössze a Föld 23-szorosa. Mivel nem tömör objektum, hanem a testet jórészt gáz alkotja mely a külsõ rétegei felé haladva egyre kisebb sûrûségû, a tömeg/méret arány ennek megfelelõen torzul. A Nibiru Nap körüli keringési ideje 3.600 évvel ellentétben 3.660 év. Minél távolabb kering egy égitest a naptól, a keringési idõ fizikai okok miatt annál hosszabb, hogy az égitest meg tudja tartani pályáját a Nap körül. Példának felhozható itt a Föld, aminek a Naptól mért ezen a távolságán egy megadott szögsebessége van. A szögsebesség jelen esetben egyszerûen azt adja meg, hogy egy égitest mennyi idõ alatt hajt végre a Nap körül egy bizonyos elfordulási szöget. A Földnél ez megközelítõleg állandó, mivel majdnem szabályos körpályán kering. Ha távolabb helyezkedne el a Naptól, viszont tartaná a szögsebességét, az a már a nagyobb távolságban rá ható kisebb gravitációs erõ miatt egyszerûen kirepülne a naprendszerbõl, ha pedig közelebb helyezkedne el hozzá ugyanekkora szögsebességgel, akkor pedig a nagyobb gravitáció miatt belezuhanna a Napba. Ezek alapján, szemben a Föld 1 éves keringési idejével, a Nibiru 3.660 éves keringési ideje azt engedné feltételezni, hogy túl távol van ahhoz, hogy bármilyen hatással legyen bolygónkra. Ez azonban csak részben igaz, ugyanis a Nibiru egy elnyújtott ellipszis alakú pályát jár be a Nap körül, a többi bolygó keringési síkjával majd 30°-os szöget bezárva. A Naptól legtávolabbi keringési szakaszán a Nibiru közel kétszer olyan messzire kerül a naptól, mint a Plútó legtávolabbi helyzete, azonban Napközelben a pályája Naptól mért távolsága megközelíti a Nap-Föld távolságot. Emiatt a torzult ekliptika miatt a Naphoz, egy nagy tömegû nagyobb gravitációs erõt kifejtõ testhez közeledve a sebessége megnõ, mint a levegõben egy leejtett kõnek, hogy a pályáját az elõbbiekben említett szögsebesség növekedéssel tartani tudja, a Naptól távolodva pedig csökken, mint egy feldobott kõnek a sebessége. Ilyenkor a Nap gravitációja fékezi/lassítja a mozgását egészen a pályája holtpontjáig, ahol egy újabb Nap felé történõ gyorsulás veszi kezdetét. Emiatt van az, hogy a Nibiru napközelben töltött ideje elenyészõ a pályája többi szakaszához képest. Emberi léptékekben mérve ez a sebességnövekedés és elhaladás lassú, csillagászatiban viszont nagyon is gyors. Ez a gyors áthaladás idéz elõ idõnként a Földön nagy változásokat, rövid idõintervallumon belül.
Bár ezek miatt a nagyhatalmi szervek igyekeztek eltitkolni a konkrétumokat, az égitest létezésének bizonyítására most kitérünk. Léteznek ingyenes programok, melyekkel egy hatalmas adatbázisból az égbolt bármely részérõl nagyfelbontású fényképekhez juthat bárki a földön. Ezek konkrétan a Google Earth és a Microsoft World Wide Telescope. Ezek segítségével könnyen fellelhetõ lenne a Nibiru, ez mindenkinek nyilvánvaló. Felsõbb körökbõl igen szigorúan kontrollált intézkedések mellett ezeket is szûrik, mint minden hasonló tartalmat . Ha valamely objektumot egy képen el akarnak rejteni, arra két módszer létezik. Az egyik, hogy kimaszkolják/eltakarják az égbolt azon részét melyen az objektum fellelhetõ, a másik, hogy egyszerûen kiretusálják/kifestik a képrõl valamely digitális képszerkesztõ programmal. Ahogy bármelyik égitest, ezekben az adatbázisokban a Nibiru is szerepel bizonyos képeken. A Google Earth a maszkolásos technikát alkalmazza, míg a Microsoft programjában egyszerûen "kiradírozták" az adott koordinátákról.
A következõ képek az égbolt azon területérõl készültek ezzel a két programmal, ahol készítésükkor a Nibiru tartózkodott. Ezek a koordináták a két programban a képek készítésének eltérõ idõpontja miatt nem esnek egybe, mivel a Nibiru mozog az égbolton. A nagyobb felbontású képek megtekintéséhez kattintsatok az alábbi képekre:

Az elsõ képen tisztán látszik a maszk, míg a másodikon az adott területen pedig semmi. Természetesen ez önmagában semmit sem bizonyít, viszont a Microsoft szoftvere annak ellenére, hogy a hozzá felhasznált képek sokkal részletszegényebbek a Google programjánál, sokkal többet tud ilyet szempontból. Infravörös tartományban is megtekinthetõk segítségével az égbolt ugyanazon koordinátái. A következõ kép ugyanazokról a koordinátákról készült a Microsoft programjával mint az elõzõ, infravörös tartományban. A két koordináta és kép egyezésének beazonosításához mint ahogy már biztos feltûnt, referencia csillagokat jelöltünk be ezen és az elõzõ képen is:

Ezen a képen már látható egy, a háttér csillagoknál jóval fényesebb és nagyobb méretû objektum. A fényereje mutatja, hogy erõs hõkibocsátása van. Ezen a képen két ok miatt hagyhatták rajta. Az elsõ szerint egy ekkora méretû objektum eltüntetése nyom nélkül szinte lehetetlen ilyen képrõl, a másik szerint egyszerûen rajta felejtették. Mindkettõ tökéletesen megállja a helyét, mert az eltüntetéssel alapból gondok vannak, a legtöbb ember viszont aki a Nibirut keresi csak a látható színtartományban kutat, mert nincs tisztában az egyéb fénytartományokkal.

A képek letölthetõk az alábbi linkre kattintva:mentalaid.blog.hu/media/file/planetx_kepek.zip

Forrás: mentalaid.blog.hu

A 12. bolygó


A Föld - Hold eredete részben bemutatásra került a két égitest kialakulásának sumer magyarázata, mely ékírásos formában ránk maradt különbözõ eposzok, istenségek naplói, elbeszélései formájában.

Ezek az elbeszélések teljesen egybecsengenek a csillagászati számításokkal, melyek az 1800-as évektõl már ki tudták mutatni, hogy kell legyen valami, egy hatalmas bolygó, mely a Naprendszerben észlelt szabálytalanságokat generálja.

Érdekes jelenség, hogy a sumer és akkád agyagtáblákon szerepel a teljes naprendszer képe, a távolabbi bolygókkal együtt, melyeket csak az utóbbi kétszáz évben fedeztek fel. Ugyanakkor nagyon sok agyagtáblán szerepel maga a 12. bolygó is.

Tudni kell, hogy a sumerok a napot és a holdat is bolygónak tekintették és az égitesteket a Naprendszerbe, kintrõl befele számozták, hiszen õk így jöttek be a Naprendszerbe, és nem úgy, ahogy mi, a naptól kezdõdõen.

A fenti pecséthengeren látható, hogy az égbolton 2 égitest van, az egyik a kereszttel jelölt a 12. bolygó, a másik tõle jobbra a nap. Minden esetben, mikor készerû az ábrázoslás, kereszttel jelölték. Amennyiben a Naprendszert ábrázolták, akkor a többi bolygóhoz hasonlóan körrel jelölték, de a méretarányt betartották, a 12. bolygó 3-4szer akkora mint a Föld.

Hol van a 12. bolygó?

A számítások szerint a bolygó egy ellipszis alakú pályán kering, melynek egyik fókuszpontja a Nap, a másik valahol igen messze található. Ez a bolygó a Naprendszer kialakulása után, még annak fiatal korában tévedt erre, és a tömegvonzás miatt bekerült a Naprendszer vonzásába. Az ütközések után, új pályára állt, gyakorlatilag mindig elhalad a nap körül, a Mars és a Jupiter pályája között.
Mivel tömege nagy, a tömegvonzása miatt mindig megbolygatja a Naprendszer egyensúlyát.
Földi hatása is van, a sumer leírások szerint földközeli állapota idején éghajlatváltozások, és egyéb természeti jelenségek tapasztalhatók.

A sumer leírások szerint 3.600 évente halad el a Nap körül, ezt igazolják a mai számítások is. Utolsó földközeli elhaladása idõszámításunk elõtt 200 körül volt.
A bibliai könyvek is leírják pályáját, így Ésaiás, Ámosz, és Jób könyvében pontosan meg van jelölve a földrõl történõ észlelése elérkezik a Göncölszekérhez, az Orionhoz, a Fiastyúkhoz, s a déli csillagokhoz&.

A következõ pecséthengeren jól látható, hogy a szántó-vetõ nép mély áhítattal tekint a bolygóra, melynek jele a kereszt. A képen még a jobb oldalon a Nap is látható.
(forrás ismeretlen)

Megtalálták 12. bolygót?


Tudósaink több évszázada állítják, hogy csak a Föld van olyan különleges helyzetben, hogy kialakulhatott rajta az élet.
.
Galaxisunkban eddig 170 olyan bolygót figyeltek meg, melyek egy nap körül keringenek, azonban ezek vagy olyan nagy méretûek, vagy olyan közel vannak a napjukhoz, vagy ellenkezõleg olyan messze, hogy ezeken az élet földi formája nem tudhatott kialakulni.
.
2006 januárban közzé tették a hírt, hogy egy 73 fõs csillagász csapat, 3 csoportban dolgozva minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy találtak egy Földszerû bolygót, mely egy nap körül kering. A bolygó háromszor nagyobb mint a Föld, és háromszor messzebb van a napjától, mint a Föld a Naptól.
2005 július óta követték és számoltak, kiderült, hogy hasonló körülmények lehetnek ott is mint a Földön, és akár teljesen hasonló élet ki is alakulhatott rajta.
A dolog külön érdekessége, hogy a sumer leírások említették a 12. bolygót, a Nibirut, melyrõl származhat akár az értelmes emberi élet. Nos pillanatnyilag az újonnan felfedezett bolygó adatai és pályája megegyezik ezzel. Persze ez lehet csak véletlen egybeesés is.
.
Az is csak véletlen lehet, hogy az összes tudós gratulált Sitchinnek, aki 1976-ban leírta a bolygó létezését, a sumer leírások alapján. Épp ilyen véletlen volt, amikor 1976-ban leírta az Uránusz és Neptunusz bolygók vizes, kékeszöld kinézetét. Mikor 1986-ban és 1989-ben a Voyager2 ûrszonda elsõ emebri alakotásként meglátta a két bolygót, pont azt látták, amir a sumerok leírtak.
(ismeretlen forrás)