Szentháromasság

Az élet folyója



Íme, víz folyt ki a templom küszöbe alól napkelet felé.Ez 47, 1
Csodálatos folyót lát a próféta, amely a templomból ered. A víz a szentély legbelsejébõl, a nyugati oldalon levõ szentek szentjébõl folyik kelet felé. A folyam - érthetetlen módon - egyre nagyobb lesz, bár semmiféle más víz nem táplálja. A szentélytõl ezer sing távolságra (egy sing kb. 50 cm) a víz a próféta bokájáig ér, további ezer sing után már térdig, azután derékig és végül már úsznia kellett.

Ez a folyam a Szentlelket példázza, amely életet fakaszt. A próféta által látott folyam a Holt-tenger élvezhetetlen vizét az élet bölcsõjévé változtatja át. Eddig nem létezhetett benne semmiféle élõlény s most egyszerre hemzseg a halaktól. Partjain gazdagon termõ gyümölcsfák növekednek, melyek levelei soha nem hervadnak el. Havonként teremnek gyümölcsöt, leveleik pedig orvosságul szolgálnak.

A víz a szentélybõl, azaz magából Istenbõl ered, innen van életadó ereje. Kétféle életet fakaszt: elrejtettet és láthatót. A halak a folyamban nem láthatók. Hasonlóan munkálja a Szentlélek az elrejtett életet: önmagunk odaszánását, az igazi istenfélelmet Isten szentsége iránt, szívünk alázatosságát, szelídséget, józan lelkületet, készséges engedelmességet, mindenkori háládatosságot, valamint az imádatot és a papi érzületet, amely a másokért való könyörgésben nyilvánul meg. Megajándékoz az Isten országához való tartozás bizonyosságával, miáltal szívügyünk lesz a mennyei Atya nevének megszentelése, az Õ országának eljövetele, akaratának keresése és annak teljesítése.

A víz által fakasztott élet azonban látható is - a fákban, a gyógyító erejû levelekben és az ízletes gyümölcsökben. A Szentlélek által teremtett élet is nyilvánvaló lesz: régi lényünk, hiábavaló életünk a múlté, minden megújul. Az újjászületés hatalmas élménye teljesen átformál. Amikor Zákeus elkezdte jóvátenni régi gonoszságait, arra felfigyeltek Jerikó polgárai.
A Szentlélek tesz minket vonzóvá és hasznossá mások számára, éspedig a tettekben megnyilvánuló szeretet és az élet Igéi által. Csak ne térjünk ki a ;folyam" elõl, ne álljunk meg az áramlás szélén, a part menti tócsáknál!
- A Lélek áradatának, mint egyetlen életelemünknek, magával kell ragadnia minket, hogy vezessen és hordozzon. Te kinek a sodrában élsz?

Forrás: Untitled Document

;De amikor eljön Õ, az igazság Szelleme, elvezet titeket a teljes valóságra..." (Jn 16,13).



A valóság olyan, mint egy mélységes barlang, amelybe be szeretnénk hatolni, de amelyet egyedül nem tudunk végigjárni. A bejárati rész még teljesen világos, de ha beljebb akarunk hatolni és járatait fürkészni, vezetõre van szükségünk, különben eltévedünk. A Szent Szellem, aki az igazságot tökéletesen ismeri, minden hívõt el akar vezetni a teljes valóságra. Õ aszerint vezet minket, ahogyan meg tudunk birkózni a valósággal, egyik barlangüregbõl a másikba, hogy egyre jobban megismerjük Isten mélységeit és feltáruljanak elõttünk Isten titkai.

Drága ígéret ez az alázatosan tudakozódó léleknek, mert mi nagyon is szeretnénk megismerni a valóságot, és annak a méhére hatolni, de tisztában vagyunk azzal, hogy milyen könnyen eltévedünk benne, és
érezzük a vezetõ szükségességét. Ezért örvendezünk, hogy a Szent Szellem eljött közénk, és velünk is marad.
A vezetõnk akar lenni, és mi hálásan elfogadjuk vezetését. Meg akarjuk ismerni a teljes valóságot, hogy ne legyünk egyoldalúak, és el ne veszítsük egyensúlyunkat. Nem szeretnénk tudatlanok maradni a kijelentés egy
részletében sem, hogy el ne mulasszunk áldásokat és ne legyünk valamely bûn áldozatává. Isten Szelleme azért jött, hogy elvezessen minket a teljes valóságra: hallgassunk engedelmesen szavára és kövessük vezetését.

Forrás: C. H. Spurgeon
Isten ígéreteinek tárháza

Jézus gondolkodásmódja



Bennünk pedig Krisztus értelme van.
(1 Kor 2, 16)
A hívõ emberben a Szentlélek által Krisztus gondolkodása, értelme van. Ez azt jelenti, hogy úgy gondolkodunk, mint Õ. Tagjaiban az Úr maga gondolkodik, bennük érez és bennük öltenek testet a vágyai. ;De ki értette meg az Úr értelmét?" Természete által senki. A Szentlélek vezet be minket az Úr gondolataiba, mert azok egészen mások, ellenkeznek a szív természetes gondolkodásával (Ézs 55, .

Krisztus gondolkodását különösen a boldog mondásokból ismerjük meg. Jézus a szegényeket mondja boldogoknak, a világ pedig a gazdagokat. A Megváltó a szenvedõket, a világ a nevetõket és dúskálókat részesíti elõnyben. Jézus dicséri a szelídeket, akik mindent türelmesen elhordoznak, a világ ítélete szerint azok az irigylésre méltók, akik tolakodnak és durva erõszakkal célhoz érnek. A Megváltó jaj-t mond azok felé, akik beteltek, akik a pénzre és hatalomra építenek. Mindent a feje tetejére állít a világ: neki az a nagy, ami Isten országában semmit sem ér. Isten országában az a legnagyobb, aki mindenkinek szolgája. Ott egészen más törvények és alapelvek érvényesülnek.

A lelki megítélés alapvetõen más, mint a világi. A Jézustól távol élõ emberek gondolatai ferdék, tévelygõk. Nem számolnak az élõ Istennel, csak a természetes tényezõkkel. Nem ismerik az ember alapvetõ romlottságát, ezért nem számolnak vele. Megmaradnak a külsõségnél, nem néznek a mélyre, ferde a megítélésük. ;Az embert csak a rossz körülmények és állapotok teszik rosszá. Teremtsetek jobb körülményeket, akkor jobb embereket kaptok" - ez a téves kijelentés széltében-hosszában ismert. Az emberek okosnak tartják ezt a gondolkodást, Isten elõtt azonban üres és hiábavaló. Isten gondolatai a világ bölcsei szemében merõ bolondság.

Csak az újjászületés által fordul meg gondolkodásunk, értékelõdnek át fogalmaink. A meg nem világosodott ember akadálynak látja azt, amit a lelki ember olyannak tart, ami elõbbre visz. Akiben Krisztus értelme, gondolkodásmódja él, az talál rá az igazira, az Isten Igéjében találja meg az isteni mértéket. Ezért csak az ilyen ember mutathat kivezetõ utat minden nyomorúságból: Istenhez és az Õ Fiához, az Úr Jézus Krisztushoz való megtérést, akiben egyedül van szabadulás.

Carl Eichhorn
Isten mûhelyében

A Szentháromság titka



Burkoltan már az Ószövetség is szól az Istenség három személyérõl, az ún. Szentháromságról. Az Újszövetség pedig egészen nyilvánvalóan, néven nevezve tesz bizonyságot a három különálló isteni személyrõl. Jézus nevezetes felhívásában pl. ezt találjuk: "Elmenvén széles e világra, tegyetek tanítvánnyá minden népet, kereszteljétek meg õket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében" (Máté 28:19).

Atya, Fiú, Szentlélek - éppen olyan valóságosan különálló személyek, mint ahogyan minden ember egy-egy különálló személyiség, egyéniség. Isten jellemérõl így szól a Szentírás: "Isten a szeretet" (I.János 4:. Ahol pedig teljes a szeretet, azaz teljes önzetlenség uralkodik, ott teljes az egység is. A Szentháromság személyei közötti egység ilyen lelki, erkölcsi, szereteten alapuló egység. Gondolatban, érzésben, akaratban õk mindig egyek, bár különálló személyek és különbözõ munkát végeznek.

A minden emberben meglévõ önzés miatt ilyen egységet mi két ember, még a legjobb házastársak között sem tudunk elgondolni. Azért mondja az Írás, hogy egy Istenünk van, mert különben átvinnénk a Szentháromság személyeire a mi önzéstõl megrontott fogalmainkat. A Szentháromság személyei közötti egység önmagában is hirdeti: Isten a szeretet. A három különbözõ személy egymáshoz való viszonya a szeretet teljességének bemutatása és követendõ mintája minden teremtmény számára. Hogy valóban így kell értenünk az Atya, Fiú és Szentlélek egy voltát, az kitûnik Jézus ún. fõpapi imájából, amelyben így könyörgött tanítványaiért: "Szenteld meg õket a te igazságoddal..., hogy egyek legyenek, amiképpen mi egy vagyunk" (János 17:17 és 22).

A szentháromság a teremtésben
A Biblia egésze arról tesz tanúságot, hogy a teremtés munkájában mindhárom isteni személy részt vett. Mózes I. könyve 1. fejezete is sejteti együttes jelenlétüket: "Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra" (26. vers). A teremtésben az Atya volt a tervezõ, a Lélek mint életadó "lebegett a vizek felett" (I.Mózes 1:2), s a közvetlen kivitelezõ "mint kézmûves", a Fiú volt (Példabeszédek 8:30). A Biblia egyik alapvetõ, de az elmúlt századokban szinte teljesen feledésbe merült tanítása Jézus Krisztus teremtõ mivoltát bizonyítja. "Õáltala" létezik a mindenség és a Föld is ; "minden Õáltala lett és nála nélkül semmi sem lett, ami lett" . Az Atya azért bízta meg Õt a közvetlen megvalósítással, mert Krisztus a teremtmények példaképe, fejlõdésük célja. Isten szeretetbõl és fejlõdésre, szabadsággal és értelemmel felruházottan teremtette meg az embert, és elébe állította a Fiút, hogy a saját Teremtõje legyen a példaképe. Akinek kezébõl kikerült, az lett az ember erkölcsi mintája.

Forrás: Keresztény Advent..