A sziget
Volt egyszer nagyon régen egy sziget, ahol emberi érzések éltek: a Vidámság, a Bánat, a Tudás és még sok más, így a Szeretet is. Egy napon az érzések tudomására jutott, hogy
a sziget süllyed. Ezért valamennyien elõkészítették hajóikat és elhagyták a szigetet. Egyedül a Szeretet akart az utolsó
pillanatig maradni. Mielõtt a sziget elsüllyedt, a Szeretet segítségért imádkozott A Gazdagság egy luxushajón úszott el
a szeretet mellett. Õ megkérdezte:
- Gazdagság, el tudnál vinni magaddal?
- Nem, nem tudlak! A hajómon sok aranyat, ezüstöt viszek, itt
nincs már hely számodra!
Így hát megkérdezte a Szeretet a Büszkeséget, aki egy
csodaszép hajóval közeledett:
- Büszkeség, kérlek! El tudnál engem is vinni?
- Nem Szeretet, nem tudlak elvinni! - válaszolt a Büszkeség,
- itt minden tökéletes, és Te esetleg árthatnál a hajómnak!
Hát, a Szeretet megkérdezte a Bánatot is, aki éppen elõtte hajózott el:
- Bánat, kérlek, vigyél el magaddal!
- Oh, Szeretet! - mondta a Bánat.
- Én olyan szomorú vagyok hogy egyedül kell maradnom a
hajómon!
A Vidámság is elhúzott a Szeretet mellett, de olyan elégedett és boldog volt, hogy meg se hallotta a szeretet kérését. Hirtelen megszólalt egy hang:
- Gyere Szeretet, én elviszlek téged!
Aki megszólalt, egy öregember volt. Szeretet olyan hálás volt és olyan boldog, hogy elfelejtette megkérdezni az öreg
nevét. Amikor földet értek, az öreg elment. A Szeretet úgy érezte, sokkal tartozik neki, ezért megkérdezte a Tudást:
- Tudás, meg tudod mondani, ki segített nekem?
- Az IDÕ volt - mondta a Tudás.
- Az IDÕ? - kérdezte a Szeretet. Miért segített rajtam az IDÕ?
A Tudás válaszolt:
- Mert csak az IDÕ érti meg, hogy milyen fontos az életben
a SZERETET!