A Lélek ajándéka
Jézus mennybemenetele elõtt így szólt az apostolokhoz:
"Meg van írva, hogy a Messiásnak szenvednie kell, és harmadnap fel kell támadnia a
halálból. Nevében megtérést és bûnbocsánatot kell hirdetni minden népnek Jeruzsálemtõl
kezdve. Ti tanúi vagytok ezeknek. Én meg kiárasztom rátok Atyám ígéretét. Maradjatok a
városban, míg erõ nem tölt el benneteket a magasságból." Ezután kivezette Betániába õket, megáldotta õket és szemük láttára az égbe emelkedett.
Az apostolok ezután visszavonultak Jeruzsálembe és imádkoztak.
"Amikor elérkezett a pünkösd napja, ugyanazon a helyen mindnyájan együtt voltak.
Egyszerre olyan zúgás támadt az égbõl, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és
egészen betöltötte a házat, ahol egybegyûltek. Majd lángnyelvek lobbantak és szétoszolva
leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és különbözõ
nyelveken kezdtek beszélni, úgy ahogy a Lélek szólásra indította õket."
Ezt követõen pedig valamennyien hirdették az örömhírt szerte a világban.
Az örömhír pedig máig betölti a Földet. Az Isten elküldötte Fiát, aki emberré lett, meghalt értünk a kereszten, majd harmadnapra feltámadt, hogy részesei lehessünk az örök életnek.
Ettõl fogva tudnunk kell, hogy jöhet bármi, nem veszünk el, ha Istenre emeljük a tekintetünket.
Megmaradt azonban a szabadságunk, amely olyan fontos Isten számára, hogy ahogy II. János
Pál pápa mondotta: "Isten kicsi akart maradni az ember szabadsága elõtt." Még azt is
megengedte az õ teremtményének, hogy az Õ Fiát, Jézust az ember megalázza és keresztre
feszítse. "Mert senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja embertársaiért."
A Lélek által a szeretetre kapunk meghívást. Ha megnyitjuk a szívünket elõtte, bûneinktõl
megszabadulva mindannyian részesülhettünk a Lélek ajándékaiból. Pál apostol így ír errõl:
"A test cselekedetei nyilvánvalóak: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodásvetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás, és ezekhez hasonlóak.Akik ilyeneket mûvelnek, nem öröklik Isten országát.
A Lélek gyümölcsei viszont: szeretet, öröm,
békesség, türelem, kedvesség, jóság, hûség, szelídség, önmegtartoztatás. Ezek ellen nincs törvény."
Isten folyamatosan ott áll a lelkünk kapujánál és zörgeti az ajtót. Szeretve kér minket, hogy
fogadjuk be a Lelket. Mert a Lélek által válunk képessé, hogy levetkõzzük rossz tulajdonságainkat, amelyek csak a bajt hozzák ránk és környezetünkre egyaránt.
A test kívánságai valójában csak pillanatnyi örömök vagy az indulataink féktelen tobzódása. Ezek nem töltik be örömmel a lelkünk, sõt sok esetben a kétség, a bizonytalanság vagy a félelem lesz úrrá rajtunk ezek következményeként.
A Lélek gyümölcsei pedig szeretet, öröm és békesség a szívünkben.
Csak rajtunk múlik, mit választunk. Ellenségeskedést, kicsapongást vagy az egymás iránti szeretetet. Helyettünk senki nem hozhat döntést, mert mindannyian személyes felelõsséget kaptunk a szabadságunkkal. Önmagunkért és egymásért egyaránt felelõsek vagyunk.
Jól lehet, úgy érezzük, hogy kevés az erõnk ahhoz, hogy képesek legyünk önmagunk
megvívni a csatát nap mint nap, és elsõsorban önmagunkkal. De ne felejtsük Jézus szavait, aki
mielõtt a mennybement így szólt: "Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket.
Kereszteljétek meg õket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg õket
mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap a
világ végéig."
(Forrás:Kõvári János)
--
``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Téma zárolva.