A lélek" gyümölcsei"

Jézus Mondta: "Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." Jn. 8.12


Az idõszámításunk kezdetén jött egy fény, Jézus, és megváltoztatta embermilliók életét, és ma is meg tudja tenni, ha akarjuk. Mert ezt a békességet csak Õ tudja megteremteni bennünk, ha megértjük, hogy Õ ismer bennünket, és annyira szeret, hogy meghalt értünk, pedig mi nem kértük ezt.


Mit jelentenek nekünk a "fények"? Amikor gyertyát gyújtunk karácsonyeste,vagy más alkalomból, mire, vagy kire gondolunk? Lehet, hogy békesség lesz a szívünkben, mert körülöttünk a család és együtt örülhetünk a meleg otthonnak, a szép emlékeknek,az ajándékozásnak. De lehet, hogy szomorúság, mert elveszítettünk valakit, aki ott lehetne. Ha Jézus a miénk, akkor ez a "fény" bennünk lehet, és a békesség is: "Ti vagytok a világ világossága."


Ha máskor nem, legalább ilyenkor mondjunk el imát, valahogy így:
Jézus, akarom, hogy enyém legyél és én a tied! Meglátjuk, hogy csoda fog történni az életünkben, ha valóban õszintén akarjuk Õt.
(ismeretlen)

A lélek békéjérõl



A békesség a szellem egyszerûsége, a lelkiismeret derûje, a lélek nyugalma, a szeretet köteléke. A békesség a rend, a bennünk lévõ harmónia, szüntelen öröm, ami a jó lelkiismeret tanúságából születik, annak a szívnek szent örvendezése, amelyben Isten uralkodik. A békesség a tökéletesség útja, vagy még inkább: a békében található meg a tökéletesség. A démon pedig, aki mindezt nagyon jól tudja, minden erejét beveti, hogy elvegye békességünket. A léleknek csak egy dolog miatt kell szomorkodnia: ha megbántotta az Istent. De még ezen a ponton is legyünk nagyon óvatosak: bánnunk kell hibáinkat, de békés fájdalommal, mindig bízva az isteni irgalomban. Óvakodjunk bizonyos szemrehányásokkal és lelkiismeret-furdalásokkal szemben, ezek leggyakrabban az ellenségtõl jönnek, hogy megzavarják Istenben való békénket. Ha a lelkiismeret-furdalás és a szemrehányások alázatosabbá és buzgóvá tesznek a jócselekedetekre, anélkül, hogy elvesztenénk bizalmunkat Istenben, biztosak lehetünk benne, hogy Istentõl jönnek. De ha megzavarnak, félénké, gyanakvóvá, lustává, hanyaggá tesznek, akkor biztosra vehetjük, hogy a démontól jönnek; ûzzük hát el õket, és találjunk menedéket az Istenbe vetett bizalomban.
(Pietrelcinai Szent Pio)

A test szerint élõk tulajdonságai

"A test cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyûlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók, melyekrõl elõre mondom nektek, amiképpen már ezelõtt is mondtam, hogy akik ilyeneket cselekszenek, Isten országának örökösei nem lesznek." Gal. 5:19-21


A lélek gyümölcsei

"A lélek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketûrés, szívesség, jóság, hûség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény." Gal. 5:22-23

A szelidségrõl

A szelídség, mint jellemtulajdonság mindinkább kihal az emberek tudatából. A túlélésért folytatott küzdelemben a szelídség nem a legjobb módszer. Az egész társadalom azt képviseli, hogy az elõrejutásért harcolni, küzdeni, taposni, könyökölni kell. Van-e helye egy ilyen világban a szelídségnek?
Szükséges képesség a szelídség? Mi egyáltalán a szelídség?

A szelíd ember tulajdonsága, hogy nem fizet rosszal a rosszért. Legkönnyebb visszavágni, ha lehet kamatostul, és végül azon töprengünk, hogy ki is ütött vissza elõször. Viszont egy háborgást csakis nyugodt, és szelíd hozzáállással lehet lecsendesíteni.

"A szelíd felelet csillapítja a haragot, a sértõ szó felkorbácsolja az indulatot" (Példabeszédek 15:1).A világ telve van igazságtalansággal. Ha szelíden el tudom viselni, ha szelíden el tudok valamilyen konfliktust rendezni, annak legtöbb áldását én kapom.

A szelídség nem gyávaság. "Íme, én elbocsátlak titeket, mint juhokat a farkasok közé; legyetek azért okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok" (Máté evangéliuma 10:16). Mindkettõre szüksége van a szelíd embernek. Nyugodt, higgadt hozzáállás, de megingathatatlan lelkiállapot. Egy viharos viselkedéssel szemben nem visszavágni, nem megijedni, hanem bölcsen mérlegelni és cselekedni.

A szelíd ember tudja, mit akar. Erõs és szívós jellem, mely meg tudja magát fékezni, hogy ne robbanjon mindjárt. A szelíd ember ura saját indulatának és gondolatának.

Ha valaha szükség volt szelíd emberekre, akik stabilan megállnak meggyõzõdésük mellett, de gyengéden viszonyulnak a problémákhoz, akkor az ma van. Ma, amikor az indulatok és a pillanat ihletése irányítja az embereket.

Mert "a szelídek ellenben uralják a földet, és élvezik a béke teljességét" (37. Zsoltárok 37:11)."
(Szõllõsi Árpád)

Szeretet

A hétköznapokban sajnos megfigyelhetõ, hogy minden bajunk és problémánk gyökere a szeretet hiányában keresendõ. Nagyon nehezen lehet megvalósítani az igazi szeretetet. A szeretetbõl fakadó tulajdonságok, mint odaadás, elfogadás, tolerancia, önfeláldozás, önzetlenség gyakorlása sokszor inkább megmosolygott tevékenység az emberek szemében, mint erény. Pedig csak ezeken keresztül tanulhatjuk és tapasztalhatjuk meg a szeretetet. Fontos leszögeznünk, hogy az igazi szeretet csak önzetlen és viszonzásvárás nélküli lehet. Ha valamilyen feltételhez kötjük az általunk kiárasztott szeretetenergiákat, akkor máris elszakadunk az örök isteni forrástól, ahonnan azt kapjuk. Persze nagyon nehéz valakit vagy valamit úgy szeretni, hogy nincsenek elvárásaink. Az illetõ tehet, mondhat vagy gondolhat bármit, mi ugyanúgy szeretjük õt. Nem könnyû, ugye? Pedig valahol ez lenne a cél, amit mindenkinek el kellene érnie a mindennapokban is.

Nagyon fontos alaptörvény, hogy a szeretetet csak akkor kapjuk meg, ha mi is adjuk és sugározzuk magunkból. A megtartott szeretet nem lesz élõ, csak akkor, ha átadjuk. A szeretet mint energiaáramlás nagyon jól megfigyelhetõ magunkban. Ilyenkor az ember szárnyalónak, élettel telinek, elpusztíthatatlannak érzi magát. Ilyenkor még enni és inni sem kívánunk, hiszen minden megvan, ami kell. Ez a legmagasabb szintû rezgés, ami ténylegesen képes táplálni a szervezetet (szójáték: SZERETET = SZER, ami ETET). A probléma csak az, hogy manapság az emberiség nagy része csak akkor nyitott erre a rezgésre, ha szerelmes. Nem tudja normál állapotban megérezni ezt az energiát a világban, hanem szükség van ehhez egy másik nemû lényre. És persze sokan ennek megfelelõen a szeretetet az ágyékukban próbálják érezni, pedig annak a helye a szívcsakra! A szeretetre való ráhangolódás egy nagyon hosszú tanulási folyamat része, gyakorlatok segítségével kell annyira nyitottá és befogadóvá válnunk, hogy észrevegyük a világból felénk áradó energiát.
A szeretet megélésnek általában négy szintjét különböztethetjük meg. Tudnunk kell azonban, hogy még a legalsóbb megélési szint is szervesen hozzátartozik jelen életünkhöz, fizikai létünkhöz. Ebbõl adódóan, önmagában egyik sem rossz, sõt inkább szükségesek és jók az élet teljességéhez. A baj csak akkor kezdõdik, ha az alsóbb szintek kerülnek túlsúlyba, és letérünk az arany középútról.

1. Szexus: ilyenkor a testi szerelem kerül elõtérbe. Fontossá válik az, hogy az ember testileg is megélje vágyait. Sokan hangoztatják, hogy már túl vannak ezen a szinten, de általában itt elfojtással van csak dolgunk. Tudnunk kell, hogy az ember egyik legnagyobb energiát hordozó része a kettes csakra, ami a nemiséggel áll összefüggésben, így ennek az erõnek az áttranszformálása nem mindenkinek könnyû feladat. Érdemes azonban elgondolkodnunk azon, hogy kialakulhat-e, létezhet-e eszményi párkapcsolat szex nélkül? És fordítva: jó-e a szex szeretet nélkül?

2. Erosz: itt már a szexus lelkibb oldala kap hangsúlyt. Ez adja ideális esetben a lelki töltést a szexnek. Jellemzõ ekkor a túlfûtött érzelmek megnyilvánulása, csapongás, egymásnak ellentmondó érzelmek megjelenése, és általában a terhelt és intenzív asztrális mûködés.

3. Filia: ez már a szeretet egy magasabb formája, az úgynevezett szociális szeretet. Ilyenkor a párkapcsolat már barátságként is funkcionál, mint embert szeretik és tisztelik egymást a partnerek, és közös célok kerülnek kiválasztásra. Hosszú távon egy kapcsolat sem nélkülözheti a filiát.

4. Agapé: a szeretet legmagasabb formája, a feltétel nélküli szeretet. Ez a szeretet tiszta formája, amirõl a következõkben szólunk.
Szellemtudományi megközelítésben a szeretetrõl mint a legmagasabb energiáról, rezgésrõl beszélhetünk. Ezen energia segítségével alakíthatjuk át fizikai testünket . Ha ez sikerül, akkor intuitív tudatszintre léphetünk. A szellemi lényélmény segítségével, mintegy eggyé olvadhatunk a vizsgált objektummal. Ilyenformán a szeretetrõl mint legfõbb megismerési erõrõl beszélhetünk.
Fontos tudnunk, hogy a halál legyõzése is csak a szeretet erõk befogadása révén valósulhat meg az emberi életben.

A Bibliában maga Jézus Krisztus az, aki a szeretet õsképeként és jelképeként jelenik meg. Minden tettével azt a tiszta, feltétel nélküli szeretetet testesíti meg, ami csak az Atyától jöhet. Az emberiség nagy példaképe õ, aki életét is feláldozta szeretetbõl, az emberiség bûneiért. Persze a mai embertõl nem vár el senki ekkora áldozatot, de azért a törekvés és a szeretettel áthatott élet mindenki számára elérendõ cél kell, hogy legyen.

Csehi István részlet

;Boldogok a szelídek: mert õk örökségül bírják a földet;



A Hegyi beszéd boldog mondásai a keresztény lelki élet fejlõdését mutatják meg. Akik már meggyõzõdtek, hogy Krisztusra van szükségük, akik már bánkódtak bûneiken és akik Krisztussal járták ki a szenvedés iskoláját, azok szelídséget fognak tanulni az isteni tanítótól.
Türelmesnek és gyöngédnek maradni a bántalmak alatt ; nem olyan jellemvonás ez, melyet a pogányok vagy a zsidók nagyra tartottak volna. A Szentlélek ihletésére jegyezte le Mózes, hogy õ volt a legszelídebb ember a földön. Az õ korában az ilyen jellemvonást nem tekintették dicséretesnek, inkább sajnálkozást, megvetést váltott ki. Jézus viszont az országára való alkalmasság elsõ három vonása közé helyezi a szelídséget. Jézus életében és jellemében ennek az értékes kegyességnek az isteni szépsége tûnik elénk.
Jézus, az Atya dicsõségének tündöklése, Istenhez való hasonlóságát nem tekintette olyan valaminek, amihez föltétlenül ragaszkodjék,;hanem önmagát megüresítetté, szolgai formát vévén fel, emberekhez hasonlóvá lévén. Nem hódolatot követelõ uralkodóként járt az emberek között, hanem kész volt átélni, megtapasztalni az élet minden nehézségét, mint akinek mások szolgálata a küldetése. Jézus modorában nyoma sem volt a szenteskedésnek, sem a hideg, szigorú, zord, barátságtalan keménységnek. A világ megváltójának angyalokénál fenségesebb természete volt, isteni felségéhez mégis olyan szelídség és szerény alázat párosult, mely mindeneket magához vonzott.

Jézus megüresítette magát, s bármit cselekedett is, az énje sohasem ütközött ki. Ellenkezõleg. Mindenben az Atya akaratának vetette alá magát. Amikor földi küldetése már-már lezárult, nyugodtan elmondhatta: ;Én dicsõítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt. Nekünk is megparancsolja, hogy ;tanuljátok meg tõlem, hogy én szelíd és alázatos szívû vagyok.;Ha valaki jönni akar énutánam, tagadja meg magát; azaz fossza meg trónjától énjét, ne az önzés uralkodjék többé a lelkében.
Aki Krisztus lemondó lelkületét, alázatát szemléli, az akaratlanul is azt mondja, amit Dániel, amikor az Emberfiához hasonlót látta: ;És semmi erõm sem maradna bennem, és orcám eltorzulása. Az önfejûség és az uralkodásra való hajlam, mellyel mi dicsekszünk, valódi hitványságukban, visszataszító voltukban látszanak meg, az ördög szolgálatának jeleiként. A romlott emberi természet mindig is a felszínre akar törni, viszálykodásra, civódásra készen; de aki Krisztustól tanul, az megüresíti magát énjétõl, kevélységétõl, az elsõbbség szeretetétõl. Az ilyen ember lelkében nyugalom honol. Énjét a Szentlélek rendelkezésére engedi át. Akkor már nem akarjuk mindenáron a legmagasabb helyet elfoglalni. Nem vágyunk rá, hogy magunkra tereljük a figyelmet, hanem azt tartjuk majd, hogy a legelõkelõbb hely számunkra a Megváltó lábánál van. Jézusra fogunk tekinteni, arra várunk, hogy keze vezessen, hangja irányítson. Pál apostol eljutott erre a tapasztalatra, ezért mondta: ;Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta értem.

Ha Krisztust fogadjuk be lelkünkbe, akkor Isten minden értelmet felülmúló békessége meg fogja õrizni szívünket és értelmünket a Krisztus Jézusban. Üdvözítõnk földi élete, bár szakadatlan viszályok közt folyt, mégis a békesség élete volt. Bár ellenfelei szüntelenül a nyomában jártak, mégis ezt mondta: ;Aki küldött engem, énvelem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, amelyek Õnéki kedvesek. Istennel való tökéletes közösségének nyugalmát sem emberi, sem ördögi harag nem tudta megzavarni. Nekünk is azt mondja: ;Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek.;Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tõlem, hogy én szelíd és alázatos szívû vagyok; és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Hordozzátok velem a szolgálat igáját Isten dicsõségére, azaz az emberiség felemeléséért, s akkor az igát könnyûnek, a terhet gyönyörûségesnek találjátok majd.
Énünk szeretete, önzésünk elpusztítja békénket. Míg énünk él, mindig készen állunk, hogy óvjuk-védjük a megaláztatástól, a megszégyenüléstõl, sértésektõl. Ha meghaltunk énünk számára, amikor életünk Krisztus által az Istenben van elrejtve, akkor már nem vesszük szívünkre a mellõzést vagy semmibevételt. Süketek leszünk a megszégyenítés, vakok a mellõzés és sértés iránt. ;A szeretet hosszú tûrõ, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltûr. A szeretet soha el nem fogy. De legyenek bár jövendõmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszûnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik.
A földi áldásból eredõ boldogság olyan változó, mint a körülmények, amelyek elõidézik. Krisztus békessége viszont állandó, maradandó békesség. Az nem függ a körülményektõl, a világi javak mennyiségétõl vagy földi barátaink számától. Krisztus az élõ víz forrása, s a tõle merített, tõle nyert boldogság soha ki nem apad.
Ha családi körünkben Jézus Krisztus szelídségét tanúsítjuk, szelíd viselkedésünk boldoggá teszi a család tagjait, nem vált ki veszekedéseket, nem válaszol ingerülten, hanem elcsitítja a fölborzolódott kedélyeket, és olyan gyöngédséget áraszt, melyet mindenki megérez a családi körben. Ahol a szelídséget ápolják, ott ez a földi családot a mennyei nagy család részévé emeli.

Forrás: BibliaLap