MÁTÉ EVANGÉLIUMA

Máté evangéliuma 13.

Mt 13.1
Egyik nap Jézus kiment a házból és leült a tó partján.
Mt 13.2
Nagy tömeg gyûlt köréje, ezért beszállt egy bárkába és leült, a tömeg pedig a parton maradt.
Mt 13.3
Ekkor példabeszédekben sok mindenre tanította õket, mondván: "Íme, kiment a magvetõ vetni.
Mt 13.4
Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az égi madarak és fölcsipegették.
Mt 13.5
Más mag köves talajba hullott, ahol nem volt neki elég föld. Gyorsan kikelt, mert nem volt mélyen a földben.
Mt 13.6
Amikor azonban forrón tûzött a nap, elszáradt, mert nem volt gyökere.
Mt 13.7
Ismét más szúrós bogáncsok közé esett. Amikor a bogáncsok felnõttek, elfojtották.
Mt 13.8
A többi jó földbe hullott s termést hozott, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik meg harmincszorosat.
Mt 13.9
Akinek füle van, hallja meg!"
Mt 13.10
Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: "Miért beszélsz nekik példabeszédekben?"
Mt 13.11
"Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait - felelte -, de nekik nem.
Mt 13.12
Akinek van, annak még adnak, hogy bõségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van.
Mt 13.13
Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak.
Mt 13.14
Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok.
Mt 13.15
Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bûnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam õket.
Mt 13.16
A ti szemetek boldog, mert lát, s a fületek is az, mert hall.
Mt 13.17
Bizony mondom nektek, sok próféta és sok igaz ember kívánta látni, amit ti láttok, de nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.
Mt 13.18
Ti tehát halljátok a magvetõrõl szóló példabeszédet!
Mt 13.19
Aki hallgatja az országról szóló tanítást, de nem érti meg, ahhoz eljön a gonosz és elrabolja, amit a szívébe vetettek. Ez az, ami az útszélre esett.
Mt 13.20
A köves talajba hullott ellenben az, aki meghallgatja a tanítást és szívesen be is fogadja,
Mt 13.21
de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik.
Mt 13.22
A szúrós bogáncs közé hullott pedig az, aki meghallgatja a tanítást, de a világi gondok s a csalóka gazdagság elfojtja a tanítást, úgyhogy nem hoz termést.
Mt 13.23
Végül a jó földbe hullott az, aki meghallgatja, megszívleli a tanítást, s jó termést is hoz, az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat."
Mt 13.24
Más példabeszédet is mondott: "A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe.
Mt 13.25
Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment.
Mt 13.26
A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét.
Mt 13.27
A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly?
Mt 13.28
Az így válaszolt: Ellenséges ember mûve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk?
Mt 13.29
Nem - válaszolta -, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek!
Mt 13.30
Hagyjatok, hadd nõjön mind a kettõ az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Elõbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyûjtsétek csûrömbe!"
Mt 13.31
Egy másik példabeszédet is mondott nekik: "A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett földjében.

folytatása a következõben

folytatása az elõzõnek

Mt 13.32
Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnõ, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között."
Mt 13.33
Ismét más példabeszédet mondott: "A mennyek országa hasonlít a kovászhoz, amelyet fogott az asszony, belekeverte három mérõ lisztbe, s az egész megkelt tõle."
Mt 13.34
Ezeket mind példabeszédekben mondta el Jézus a népnek, s példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk.
Mt 13.35
Így beteljesedett a próféta szava, mely így szólt: Példabeszédre nyitom ajkam, hirdetem, ami a világ teremtésétõl fogva el volt rejtve.
Mt 13.36
Akkor elbocsátotta a népet, s bement a házba. Odamentek hozzá tanítványai, és kérték: "Magyarázd meg nekünk a szántóföldrõl és a konkolyról szóló példabeszédedet!"
Mt 13.37
Így magyarázta meg nekik: "Aki a jó magot veti, az az Emberfia.
Mt 13.38
A szántóföld a világ, a jó mag az ország fia, a konkoly pedig a gonoszság fia.
Mt 13.39
Az ellenség, aki veti, a sátán. Az aratás a világ vége, az aratók az angyalok.
Mt 13.40
Ahogy a konkolyt összeszedik és tûzre vetve elégetik, úgy lesz a világ végén is.
Mt 13.41
Az Emberfia elküldi angyalait, hogy szedjenek össze országában minden botrányt és minden törvényszegõt.
Mt 13.42
Ezeket tüzes kemencébe vetik, ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
Mt 13.43
Akkor az igazak ragyogni fognak, mint a nap Atyjuk országában. Akinek van füle, hallja meg!
Mt 13.44
"A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet.
Mt 13.45
A mennyek országa hasonlít a kereskedõhöz is, aki igazgyöngyöt keresett.
Mt 13.46
Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és megvette.
Mt 13.47
Végül hasonlít a mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, amely mindenféle halat összefog.
Mt 13.48
Amikor megtelik, partra húzzák, nekiülnek, és a javát edényekbe válogatják, a hitványát pedig kiszórják.
Mt 13.49
Így lesz a világ végén is: elmennek az angyalok, aztán kiválogatják a gonoszokat az igazak közül,
Mt 13.50
és tüzes kemencébe vetik õket. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz."
Mt 13.51
"Megértettétek mindezeket?" "Igen" - felelték.
Mt 13.52
Erre így folytatta: "Minden írástudó, aki jártas a mennyek országának tanításában, hasonlít a házigazdához, aki kincseibõl újat és régit hoz elõ."
Mt 13.53
Amikor ezeket a példabeszédeket elmondta, Jézus eltávozott onnan.
Mt 13.54
Visszament városába, és az ottaniakat tanította a zsinagógákban. Azok csodálkozva kérdezgették: "Honnan van ennek a bölcsessége és a csodatevõ ereje?
Mt 13.55
Nem az ácsnak a fia? Nem Mária az anyja, nem Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei?
Mt 13.56
S nõvérei nem mind itt élnek köztünk? Honnét vette hát mindezeket?"
Mt 13.57
És megbotránkoztak rajta. Jézus erre megjegyezte: "A prófétának csak a saját hazájában és házában nincs becsülete."
Mt 13.58
Hitetlenségük miatt ott több csodát nem is tett.
(katolikus biblia)

Máté evangéliuma 14.


Mt 14.1
Akkoriban Heródes negyedes fejedelem hallotta Jézus hírét.
Mt 14.2
"Ez Keresztelõ János - mondta szolgáinak -, feltámadt, innen van benne a csodatévõ erõ."
Mt 14.3
Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vetette fivére, Fülöp felesége, Heródiás miatt.
Mt 14.4
János ugyanis figyelmeztette: "Nem lehet a tiéd!"
Mt 14.5
Meg is akarta ölni, de félt a néptõl, mert prófétának tartották.
Mt 14.6
Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt a vendégeknek.
Mt 14.7
Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki.
Mt 14.8
Az - minthogy anyja elõre kitanította - így szólt: "Add nekem egy tálon Keresztelõ János fejét!"
Mt 14.9
A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda.
Mt 14.10
Lefejeztette hát Jánost a börtönben.
Mt 14.11
Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, az meg elvitte az anyjának.
Mt 14.12
Akkor eljöttek tanítványai, elvitték és eltemették a holttestet, aztán elmentek, és hírül adták Jézusnak.
Mt 14.13
A hír hallatára Jézus elhajózott onnan egy elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett róla, és gyalogszerrel utána ment a városokból.
Mt 14.14
Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve, s meggyógyította betegeiket.
Mt 14.15
Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: "Elhagyatott itt ez a hely, s már az idõ is késõre jár. Bocsásd el a népet, hadd széledjenek szét a falvakba, hogy élelmet vegyenek maguknak!"
Mt 14.16
Jézus azonban így válaszolt: "Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!"
Mt 14.17
"Csak öt kenyerünk van, és két halunk" - felelték.
Mt 14.18
"Hozzátok ide!" - mondta,
Mt 14.19
s meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fûre, majd fogta az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta õket. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta tanítványainak, a tanítványai pedig a népnek.
Mt 14.20
Mindnyájan ettek s jól is laktak. A maradékból tizenkét kosarat teleszedtek.
Mt 14.21
Az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva mintegy ötezer férfi evett.
Mt 14.22
Ezután nyomban szólt a tanítványoknak, szálljanak bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, addig õ hazaküldi a népet.
Mt 14.23
Miután hazaküldte, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, s õ ott volt egymagában.
Mt 14.24
A bárka már jópár stádiumnyira járt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt.
Mt 14.25
Éjszaka a negyedik õrváltás idején a víz tükrén elindult feléjük.
Mt 14.26
Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. "Kísértet!" - mondták, s félelmükben kiabáltak:
Mt 14.27
Jézus azonban megszólította õket: "Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!"
Mt 14.28
Erre Péter így szólt: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!"
Mt 14.29
"Gyere!" - felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen.
Mt 14.30
Az erõs szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: "Uram ments meg!"
Mt 14.31
Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. "Te kishitû - vonta kérdõre -, miért kételkedtél?"
Mt 14.32
Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült.
Mt 14.33
Akik a bárkában voltak, leborultak elõtte, és megvallották: "Valóban Isten Fia vagy!"
Mt 14.34
Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot.
Mt 14.35
Az odavalók felismerték, s az egész környéken hírét vitték. Odahordták hát mind a betegeket
Mt 14.36
és arra kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki érintette, meggyógyult.
(katoilikus biblia)

Máté evangéliuma 15

Mt 15.1
Ekkor farizeusok és írástudók keresték fel Jézust Jeruzsálembõl, és megkérdezték:
Mt 15.2
"Miért térnek el tanítványaid az õsök hagyományaitól? Evés elõtt ugyanis nem mossák meg a kezüket."
Mt 15.3
Így felelt nekik: "Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért?
Mt 15.4
Azt mondta az Isten: Tiszteld apádat és anyádat, és: Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon!
Mt 15.5
Ti viszont ezt tanítjátok: Annak, aki azt mondja apjának vagy anyjának, hogy amivel segíthetnék rajtad, az áldozati ajándék -,
Mt 15.6
nem kell segítenie többé apját és anyját. Ezzel hagyományotok kedvéért kijátsszátok az Isten parancsát.
Mt 15.7
Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás:
Mt 15.8
Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szíve távol van tõlem.
Mt 15.9
Hamisan tisztelnek, tanításuk csak emberi parancs."
Mt 15.10
Akkor odahívta magához a népet, és így szólt hozzájuk: "Figyeljetek ide és értsétek meg!
Mt 15.11
Nem az szennyezi be az embert, ami a szájába kerül, hanem ami elhagyja a száját, az szennyezi be az embert."
Mt 15.12
Erre odamentek hozzá tanítványai, és megkérdezték: "Tudsz róla, hogy a farizeusok e szavak hallatára megbotránkoztak?"
Mt 15.13
Így válaszolt nekik: "Tövestül kitépnek minden növényt, amelyet nem mennyei Atyám ültetett.
Mt 15.14
Hagyjátok õket! Vakoknak vak vezetõi! De ha vak vezet világtalant, mind a kettõ gödörbe esik."
Mt 15.15
Péter megkérte: "Magyarázd meg nekünk ezt a példabeszédet!"
Mt 15.16
"Még mindig nem értitek ti sem? - kérdezte.
Mt 15.17
Nem értitek, hogy ami a szájba kerül, a gyomorba jut, onnan meg a félreesõ helyre?
Mt 15.18
Az ellenben, ami elhagyja a szájat, a szívbõl származik, s ez az, ami beszennyezi az embert.
Mt 15.19
A szívbõl törnek elõ a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás.
Mt 15.20
Ezek szennyezik be az embert. Az, hogy mosatlan kézzel eszik, nem szennyezi be az embert."
Mt 15.21
Onnét továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza.
Mt 15.22
Ott a környékrõl közeledett egy kánaáni asszony és hangosan kérte: "Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek."
Mt 15.23
De õ szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: "Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk."
Mt 15.24
Ezt felelte: "Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól."
Mt 15.25
Ám az asszony odajött, és e szavakkal borult le elõtte: "Uram, segíts rajtam!"
Mt 15.26
De visszautasította: "Nem helyes elvenni a gyerekektõl a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak."
Mt 15.27
Az asszony ellentmondott: "Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról."
Mt 15.28
Erre így szólt Jézus: "Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint." Még abban az órában meggyógyult a leánya.
Mt 15.29
Jézus ezután eltávozott innét, és a Galileai-tóhoz ment. Fölment a hegyre és leült.
Mt 15.30
Nagy tömeg járult hozzá, magukkal vitték a sántákat, bénákat, vakokat, némákat és a más betegeket, s letették õket a lába elé. Mind meggyógyította õket.
Mt 15.31
Amikor a nép látta, hogy a némák beszélnek, a bénák meggyógyulnak, a sánták járnak és a vakok látnak, elámult és dicsõítette Izrael Istenét.
Mt 15.32
Jézus ekkor összehívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: "Sajnálom a népet. Már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük. Nem akarom étlen elküldeni õket, nehogy kidõljenek az úton."
Mt 15.33
A tanítványok megjegyezték: "Honnan szerezzünk itt a pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?"
Mt 15.34
Jézus megkérdezte tõlük: "Hány kenyeretek van?" "Hét - felelték -, és néhány apró halunk."
Mt 15.35
Erre meghagyta a népnek, hogy telepedjék le a földre.
Mt 15.36
Aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte és odaadta tanítványainak, tanítványai pedig a népnek.
Mt 15.37
Mindnyájan ettek és jól is laktak, s a kenyérbõl még hét kosár maradékot összeszedtek.
Mt 15.38
Akik ettek, voltak vagy négyezren férfiak, az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva.
Mt 15.39
Amikor a tömeget elbocsátotta, bárkába szállt, és Magadán környékére ment.
(katolikus biblia)

Máté evangéliuma 16.

Mt 16.1
Farizeusok és szadduceusok mentek hozzá, hogy próbára tegyék. Arra kérték, hogy mutasson nekik égi jelet.
Mt 16.2
Ezt válaszolta nekik: "Este azt mondjátok, jó idõ lesz, mert vöröslik az ég.
Mt 16.3
Hajnalban meg: Ma zivatar lesz, mert az ég felhõs és vörös. Az ég színébõl tudtok következtetni, az idõk jeleit meg nem tudjátok felismerni?
Mt 16.4
A gonosz házasságtörõ nemzedék jelt kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás jelét." Ezzel otthagyta õket és elment.
Mt 16.5
A tanítványok a túlsó partra menet elfelejtettek magukkal kenyeret vinni.
Mt 16.6
Jézus figyelmeztette õket: "Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!"
Mt 16.7
Azok így tanakodtak egymás között: "Nem hoztunk magunkkal kenyeret."
Mt 16.8
Jézus észrevette, s így szólt: "Kishitûek, mit tanakodtok magatok közt, hogy nincs kenyeretek?
Mt 16.9
Még most sem értitek? Nem jut eszetekbe az ötezer embernek adott öt kenyér, s hogy hány kosarat szedtetek tele?
Mt 16.10
Sem a négyezer embernek adott hét kenyér, meg hogy akkor is hány kosárral szedtetek össze?
Mt 16.11
Hát nem értitek, hogy nem a kenyérrõl beszéltem nektek: Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?"
Mt 16.12
Akkor megértették, hogy nem a kenyér kovászától óvta õket, hanem a farizeusok tanításától.
Mt 16.13
Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: "Kinek tartják az emberek az Emberfiát?"
Mt 16.14
Így válaszoltak: "Van, aki Keresztelõ Jánosnak, van, aki Illésnek, Jeremiásnak vagy valamelyik másik prófétának."
Mt 16.15
Jézus most hozzájuk fordult: "Hát ti mit mondtok, ki vagyok?"
Mt 16.16
Simon Péter válaszolt: "Te vagy Krisztus, az élõ Isten Fia."
Mt 16.17
Erre Jézus azt mondta neki: "Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám.
Mt 16.18
Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erõt.
Mt 16.19
Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva."
Mt 16.20
Aztán lelkére kötötte tanítványainak, ne mondják el senkinek, hogy õ a Krisztus.
Mt 16.21
Ettõl kezdve Jézus jelezni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell mennie, sokat kell szenvednie a vénektõl, a fõpapoktól és az írástudóktól, megölik, de harmadnap feltámad.
Mt 16.22
Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal: "Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled."
Mt 16.23
Megfordult és rászólt: "Távozz tõlem, sátán! Botránkoztatsz, mert nem arra van gondod, amit az Isten akar, hanem arra, amit az emberek akarnak."
Mt 16.24
Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: "Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen.
Mt 16.25
Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja.
Mt 16.26
Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?
Mt 16.27
Eljön ugyanis az Emberfia Atyja dicsõségében, angyalai kíséretében, és megfizet mindenkinek a tettei szerint.
Mt 16.28
Bizony mondom nektek: az itt állók közül némelyek nem halnak meg, amíg nem látják az Emberfiát, amint eljön országában."
(katolikus biblia)

Máté evangéliuma 17.

Mt.17.1
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre.
Mt 17.2
Ott elváltozott elõttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény.
Mt 17.3
S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele.
Mt 17.4
Péter erre így szólt Jézushoz: "Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek."
Mt 17.5
Amíg beszélt, hirtelen fényes felhõ borult rájuk, s a felhõbõl szózat hallatszott: "Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, õt hallgassátok!"
Mt 17.6
Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek.
Mt 17.7
Jézus odalépett hozzájuk és megérintette õket: "Keljetek fel, ne féljetek!"
Mt 17.8
Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust.
Mt 17.9
A hegyrõl lefelé jövet Jézus rájuk parancsolt: "Ne szóljatok a látomásról senkinek, amíg az Emberfia föl nem támad a halálból!"
Mt 17.10
A tanítványok megkérdezték: "Miért mondják az írástudók, hogy elõbb Illésnek kell eljönnie?"
Mt 17.11
Így felelt: "Illés ugyan eljön és helyreállít mindent.
Mt 17.12
Csakhogy én azt mondom nektek: Illés már eljött, de nem ismerték fel, úgy bántak vele, ahogy akartak. Így szenved majd tõlük az Emberfia is."
Mt 17.13
Ekkor a tanítványok megértették, hogy Keresztelõ Jánosról beszélt nekik.
Mt 17.14
Amikor visszaértek a néphez, odalépett hozzá egy ember, térdre hullott elõtte,
Mt 17.15
s kérte: "Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény és sokat szenved. Hol tûzbe esik, hol meg vízbe.
Mt 17.16
Elhoztam tanítványaidhoz, de õk nem tudták meggyógyítani."
Mt 17.17
Jézus így válaszolt: "Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tûrjelek benneteket? Hozzátok ide!"
Mt 17.18
Jézus ráparancsolt, s a gonosz lélek kiment belõle. A gyerek azonnal meggyógyult.
Mt 17.19
Amikor egyedül volt, odamentek Jézushoz a tanítványok és megkérdezték: "Mi miért nem tudtuk kiûzni?"
Mt 17.20
Ezt felelte: "Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! - odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.
Mt 17.21
Mindamellett ezt a fajtát nem lehet másképp kiûzni, csak imádsággal és böjttel."
Mt 17.22
Amikor együtt jártak-keltek Galileában, Jézus ezt mondta nekik: "Az Emberfiát az emberek kezére adják.
Mt 17.23
Megölik, de harmadnap feltámad." Erre igen elszomorodtak.
Mt 17.24
Amikor Kafarnaumba értek, odamentek Péterhez az adószedõk és megkérdezték: "Mesteretek nem fizet templomadót?"
Mt 17.25
"De igen" - felelte. Amikor hazaért, Jézus megelõzte a kérdéssel: "Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kitõl szednek vámot és adót, a fiaiktól vagy az idegenektõl?"
Mt 17.26
"Az idegenektõl" - válaszolta. Jézus így folytatta: "A fiak tehát mentesek alóla.
Mt 17.27
De hogy meg ne botránkoztassuk õket, menj ki a tóra, vess horgot, és az elsõ halat, amely ráakad, húzd ki! Nyisd ki a száját, találsz benne egy sztátért. Vedd ki és add nekik oda értem és érted!"
(katolikus biblia)