Jézus, mint Út az életemben

.

Az út...

Az út végén a fény vár mindannyiunkat, csak az utat ne tévesszük szem elõl, ne térjünk le róla és ne válasszunk másik utat. Jézus az, aki mindig várja a gyermekeit, hogy visszataláljanak hozzá. Az Õ szeretete bevilágítja elõttünk az utat és így ha figyelmesek vagyunk, akkor sikeresen végig is tudunk haladni az úton anélkül, hogy eltévednénk, vagyis másik utat választanánk.
(Margit)

Pásztor András:
Nyitott ajtók;


;Adtam eléd egy nyitott ajtót, amit senki be nem zárhat!;Jel.
A történelem folyamán Isten sokszor nyitott ajtót, adott új esélyt az embereknek. Az ajtó mindig egy elkülönített helyiségbe való belépésre ad lehetõséget. Ezek az ajtók mindig a megmenekülést, a szabadságot adták azoknak, akik beléptek rajtuk.
Ma is van egy nyitott ajtó, a kegyelem ajtaja. Ezt az ajtót Jézus Krisztus nyitotta meg a Golgotán. Nem emberek nyitották meg, így be sem zárhatják senki elõtt! Az emberek ma is hallják a közelgõ ítélet hírét, látják a jeleket, hirdetve van az Evangélium. Aki bemegy az ajtón, élete van, aki kívül marad, elveszik! Milyen szomorú, mikor valaki odakerül az ajtó közelébe, de nem lép be rajta! Nem él a lehetõséggel. Talán úgy gondolkodnak némelyek, hogy elég, ha ott vannak az ajtó közelében, majd ha jön a veszedelem, hirtelen beugranak, és megmenekülnek. Milyen megdöbbenés és félelem lesz úrrá az ilyen embereken, amikor majd az ajtót zárva találják a kritikus pillanatban! Nem lehet tudni, mikor záratik be az ajtó!
Akik elfogadták a váltságot Jézus vére által, azok új kapu elõtt találják magukat. Elõttük áll a keskeny út, ami a szoros kaputól indul. Ez a keskeny út a Mennybe vezet. Ez az az út, amin Jézus Krisztus is végigment. Csak ezen az úton érhetünk Isten közelébe! Az Úr Jézus mondja: ;Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.; Mát. 7.14.

Minden embernek döntenie kell, merre indul el. Elõtte két ajtó, kétféle lehetõség. A tágas kapu a széles útra visz, melynek végén a Pokol tüze vár. A széles út kényelmes, elfér rajta minden, a vagyon, a hírnév, mindenféle bûn, de mindezek után ítélet vár arra, aki ezt választja. A szoros kapu a keskeny útra nyílik, aminek vége a Mennyországba vezet. Erre az útra csak úgy lehet rálépni, ha minden bûnt, földi terhet és értéket kívül hagyunk.
Nem lehet bemenni rajta, csak térden állva, terhek és értékek nélkül. Ez sokszor olyan elfogadhatatlannak látszik, mert az emberek nemcsak bûneikhez és értékeikhez ragaszkodnak, hanem a terheikhez is! De a keskeny út nagyon meredek, felfelé vezet, és megterhelten nem lehet járni rajta! A keskeny úton nehéz haladni, sok fáradtsággal jár, sok nemmegértéssel, küzdelemmel, lemondással, de ha látjuk, hogy az út végén ott ragyog a Menny tiszta fénye, hív a Szeretet hona, ahol többé nem lesz sírás és fájdalom, hanem örökös öröm, ahol bûntõl mentes, új világ vár ránk, akkor nem sajnálunk semmit letenni, csakhogy végig tudjunk menni ezen az úton! Az ajtó maga Jézus Krisztus.: ;Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelõt talál.; Ján. 10. 9.

Csak a keskeny út végén vár ránk az utolsó ajtó, a Mennynek ajtaja! Az egész Föld színérõl bemehet oda az, aki a bárkán belül van, akin Jézus Krisztus vére van, aki végigjárja a keskeny utat, aki kegyelemben él. Megszûnik a harc, a küzdelem a bûn ellen, megszûnik a betegség, nyomorúság, fájdalom, ami ezen a Földön a bûn következménye. Aki elõtt ez az ajtó kinyílik, az átváltozik, mennyei testet kap, ami lehetõvé teszi, hogy színrõl-színre meglássa Istent! Új világ lesz az, egy bûn nélküli, csodaszép világ! Ott a szeretet törvénye uralkodik. Boldog az, akinek szívét átjárja a vágy, hogy eljusson oda!
Ezek az ajtók mindenki elõtt nyitva állnak. Mindenki eldöntheti, hogy belép-e rajtuk. Álljunk meg egy pillanatra, és gondoljuk végig, milyen úton vagyunk éppen! A keskeny útnak van egy ismertetõjele. Ha nehéz is, göröngyös is, sok fájdalom, támadás is ér, mégis belül, a szív mélyén ott van a drága öröm és bizonyosság, hogy az Úr Jézushoz tartozunk, vére rajtunk van! Ha Jézus iránti szeretetünk eltûnt a szívünkbõl és helyette világi vágyak, célok uralkodnak bennünk, akkor el kell gondolkodni, nem tértünk-e le a keskeny útról? Ma még nyitva van az ajtó, újra be lehet lépni rajta! De vigyázzunk, mert egy napon az ajtó bezáratik!

Részlet

Az úton

Elindultam az úton,mely nekem rendeltetett,
De nem tudom, ez az út hová, s merre vezet.
Ezer meg ezer kérdés kavarog most bennem,
A választ ezekre magamban kell keressem.

Tanácsot kaphatok, és súgnak is nekem,
De vajon e hangokat meghallja-e szívem?
Elérnek-e oda az apró rezgések,
Melyeket a fül nem, csak a szív ért meg?

Van-e bennem talaj, melyben a mag megfogan,
Termékeny-e a lelkem, vagy meddõ,s céltalan?
Lesz-e az úton segítõ kéz nekem,
Megtalálom-e itt a nekem szánt helyem?

Tudok-e adni, és helyesen adok-e,
Amit mondok, a szívembõl mondom-e?
Nem tudom,ó Istenem, nem tudom, de érzem,
Hogy a válaszok itt vannak bent egész mélyen....

...De elindultam az úton...és most boldog vagyok,
Teszem, amit tennem kell, szeretetet adok.
Ezt az utat választottam, s ezen végigmegyek,
Kell azonban, hogy magamban végre rendet tegyek.

Hogy érezzem azt, a szeretet soha el nem hagy,
S tudjam hirdetni hangos szóval:
"Világomban minden rendben van!
(számomra ismeretlen szerzõ)

.
Péter így szólt: Uram, parancsolj, hogy odamehessek hozzád a vízen. Õ pedig szólt: jöjj!
(Máté 14, 28-29)


Jézus útja szakadatlanul a hit útja volt. De a mi utunk is - Jézushoz vagy Jézussal - mindig a hit útja, azaz állandó kockázat.
Ilyen kockázat volt Péter tengeren járása is. Jézus ezzel nem Péter kíváncsiságát akarta kielégíteni vagy önelégültségét táplálni. Azt akarta minden idõkre leszögezni, hogy a hozzávezetõ vagy a vele járt út minden, csak nem könnyû. Csak a világ szerint való okosság gondol ki magának egy széles utat, amit saját természetes értelme világít meg. A hit útja viszont a természeti embernek mindig bolondság. Mindaz, ami ellentétes a megszokott emberi tapasztalatokkal, lehetetlen elõtte. Az ilyen ember nem hisz és nem is meri az Urat arra kérni: ;Parancsolj, hogy hozzád mehessek!"
Csak azon a széles úton, melyen az emberek sokasága jár, Lát magának szilárd talajt. Ott látszólag minden rendben van és nem lehet kétség a sikert illetõen. Milyen gyakran jutottak már emberek ingoványra, jóllehet mindent olyan okosan kiterveltek! És milyen sokan majd csak odaát ébrednek annak a tudatára, hogy eltévesztették a helyes utat és a kárhozatba jutottak.

A Jézushoz vezetõ út s a vele járt út nem hat csábítótag. Nem ígér megbecsülést vagy elõnyöket, sõt csak megvetést és gyalázatot. Pusztán és sötétségen vezet át, miközben mások napsütötte, széles utakon mennek tovább. ;Úgysem szabadulok meg már soha régi énemtõl, megrögzött utaimtól" - monda egy hang belül, mert csak a láthatókkal számol.

Jézus azonban azt monda: ;Jöjj!" - Õ az, aki vágyat ébresztett lelkedben s ezen keresztül hív magához. Építs bátran és bizalommal arra, amit õ mond! Õ erõsebb, mint körülményeid és mindazok a nehézségek, melyek veled szemben tornyosulnak. Erõsebb azoknál a sötét hatalmaknál is, melyek nem akarnak elengedni téged.
Kérd az Urat hittel: ;Parancsolj, hogy odamehessek hozzád a vízen!" És ne nézz közben magadra és bûneidre! Ne nézd a nehézségek tengerét sem, vagy a sátáni ellenállás viharát. Csak az Úrra tekints és hittel figyeli a szavára: ;Jöjj!" - Azután lépj a kegyelem vizére és járj a hullámokon, magad mögött hagyva a régi megszokások, üres elõítéletek és kételyek hajóját!

Carl Eichhorn
Isten mûhelyében
Áhítatok minden napra

Isten felé vezetõ út

Olyan cselekedetekkel foglald el magad, ami értelmedet, elmédet, gondolataidat Isten felé irányítja, és megtisztítja a csatornákat. Nyerd el a Kegyet tettekkel . Ha a lámpa nem ég, ez azt bizonyítja, hogy nem gyújtottad meg. Az Úr nem jóindulatú és nem ellenséges. Fejlõdésed kegyként tükrözõdik vissza, míg a hanyatlás hiányként. A tükör csupán visszatükröz. Nincsenek elõítéletei, nem elfogult vagy részrehajló.
Ha szeretetbõl legyezgetsz valakit, abbahagyhatod, ha akarod; de a legyezõember fizetésért teszi, és dolgoznia kell, akár tetszik neki, akár nem. Hagyj fel a díjazásra vágyakozással, és szabad vagy. Ha elfogadod vagy kéred, meg vagy kötve. Ez minden tett minden gyümölcséhez ragaszkodás feladásának titka.
Az elégedett ember szabad. Nem függ másoktól. Nincs rá hatással a gyötrelem érzése. Elégedett, bármi történjék is vele - jó vagy rossz - mert meg van róla gyõzõdve, hogy az Úr Akaratának kell érvényesülnie. Elméje, gondolkodása szilárd, megingathatatlan, állandó; örökké örvendezik, ujjong. Az elégedettség hiánya az ostoba jele. Aki feladja a Legfõbb célt , és a kényelmes úton jár, hogyan lenne boldognak mondható, ha valami történik vele? Az elégedettség kincs, amit a Bölcs nyer el. Az ostoba, aki kívánságokat halmoz egymásra; egyik tervet a másik után építi; folyton sóvárog; aggodalmaskodik; akinek szívét a kapzsiság lángja égeti - nem nyerheti el.
(forrás:lambert@tvn.hu)