Kegyelem

A kegyelem az isteni szellem, amely az emberen keresztül fejti ki hatását, biztonságosan vezeti, mihelyt erre kéri. Kegyelem, hogy imádkozhatom, és imádságom mindig meghallgatásra talál, ha engedem, hogy beteljesüljön.
Kegyelem az is, hogy a szellem újra és újra inkarnálódjék. A kegyelem annyit jelent, mint nyitottnak, és befogadónak lenni, és Isten mindent átfogó szeretetében részesülhetünk.
A végzet törvénye nem dönthet, ám az isteni kegyelemhez az is hozzátartozik, hogy bárki bármely pillanatban megszabadulhat a karmától, mihelyt akaratát egyesíti az isteni akarattal. A végzet törvénye csak addig vonatkozik rá, míg fel nem adja egóját, ami az elkülönülés illúziójában él, és ezért önfejûen cselekszik.
Mihelyt ez az illúzió nincs meg, nincs meg az ÉN, aki önfejûen cselekszik, a törvény is elveszti a hatását.
Az életben tehát teljes szívembõl hálás lehetek mindenért, hálával tartozom a kegyelmért is, amely lehetõvé teszi, hogy az egoizmusom magam építette poklából és szellemi vakságomból kiszabadulhassak, és visszatérhessek az Igaz Létem valóságának fényébe.
(Karsay I.)

A végtelen isteni szeretet, és gondviselés megbocsátó, helyreállító megnyilvánulása a bûnös világban. Magába foglalja mindazokat az eszközöket és törvényeket, melyek megszüntetik a bûnt, és haza vezetik a bukott teremtettséget. Így az isteni kegyelem megnyilvánulása az anyagi mindenség, a testet öltés lehetõsége, valamennyi ideiglenes hatályú törvény, a kinyilatkoztatások, a bûn következményeinek "munkába állítása", és maga az a tény, hogy bármi történik velünk (jó vagy rossz), a gondviselés javunkra fordítja.
(Forrás: Keresztény hittan útkeresõknek c. könyvébõl)

Békesség a kegyelem eredménye


Minden olyan esemény amely az emberek lelkében örömet és békességet idéz elõ, az arra utal, hogy a lelkében az Isteni kegyelem által képes olyan eseményeket megcselekedni, amely azt jelenti a számára, hogy mindenben sikeresnek látja az életét a mindennapjaiban.

Mindig csak addig érezhetõ ez e jelenség az emberek életében, ameddig a lelküket az Isten irányítja és ezáltal pedig Isten mindenben a legjobbat adja nekik, hogy tanuljanak, fejlõdjenek a földi életük során.

Minden alkalommal, amikor az embereknek a lelkükben nincs békesség, a kegyelem nem érezhetõ a számukra, mert nem tudták a lelkükben megõrizni azt az ajándékot amit kaptak az Istentõl, kegyelembõl.
(Imre Margit)

Kegyelem

Sokszor az ember nem bízik a maga erejében, és ezt jól is teszi, hisz végül is mindannyiunkat egy marék porból teremtett az Isten. Kicsik, egyszerûek, és gyöngék vagyunk. Olyan jó dolog tudni azt, hogy Isten velünk van és segít. Bárki közülünk, aki egy fát elültet, mi mást szeretne, mind hogy az a fa nagyra nõjön, gyümölcsöt teremjen, nagy, erõs koronája, gyökere, törzse legyen. Senki nem ültet fát csak azért, hogy satnya, beteg, korhadt fája legyen.

Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy Isten, aki megteremtett bennünket, és a népek nagy családját, azt szeretné, hogy én egyedül, és mindannyian külön-külön, de együtt is, közösségileg, a magyar nemzet gyermekeiként erõsek, szépek, nagyok legyünk. Isten nem egy szépségverseny zsûrije, õ nem kiválogat, hanem mindannyiunkat a parányi egysejtû létbõl a végtelenbe visz. A kudarcok nem torpantják meg, õ melletted mindig újrakezd, bátorít, bíztat. Ha elfáradsz, ölbevesz, ha nagyon gonosz voltál, dorgálva szeret, de nem enged el. Drága vagy neki, meghalt érted a kereszten. Örök szeretettel nevedet tenyerébe írta, s nem hagy el soha.
Egészen biztos, hogy Isten nemcsak vágyik valamire, hanem hathatós segítségével mindannyiunkat szeretne megsegíteni, megáldani, hogy nagyra nõjünk, hogy kibontakozzunk. A bennünk levõ jó, szép, szent, igaz az õ dicsõségére, és mindannyiunk örömére, világra jöjjön.
A Szentlélek ott fúj, ahol akar! Alázattal keressünk kérdéseinkre válaszokat. Egyedül Isten irgalma végtelen, minden más véges, s véges gondjainknak végére juthatunk. Biztos, hogy van megoldás, az Isteni kegyelemre mindannyian számíthatunk
(forrás: Bõjte Csaba)

Kegyelem

Sokszor az ember nem bízik a maga erejében, és ezt jól is teszi, hisz végül is mindannyiunkat egy marék porból teremtett az Isten. Kicsik, egyszerûek, és gyöngék vagyunk. Olyan jó dolog tudni azt, hogy Isten velünk van és segít. Bárki közülünk, aki egy fát elültet, mi mást szeretne, mind hogy az a fa nagyra nõjön, gyümölcsöt teremjen, nagy, erõs koronája, gyökere, törzse legyen. Senki nem ültet fát csak azért, hogy satnya, beteg, korhadt fája legyen.

Meg vagyok gyõzõdve arról, hogy Isten, aki megteremtett bennünket, és a népek nagy családját, azt szeretné, hogy én egyedül, és mindannyian külön-külön, de együtt is, közösségileg, a magyar nemzet gyermekeiként erõsek, szépek, nagyok legyünk. Isten nem egy szépségverseny zsûrije, õ nem kiválogat, hanem mindannyiunkat a parányi egysejtû létbõl a végtelenbe visz. A kudarcok nem torpantják meg, õ melletted mindig újrakezd, bátorít, bíztat. Ha elfáradsz, ölbevesz, ha nagyon gonosz voltál, dorgálva szeret, de nem enged el. Drága vagy neki, meghalt érted a kereszten. Örök szeretettel nevedet tenyerébe írta, s nem hagy el soha.
Egészen biztos, hogy Isten nemcsak vágyik valamire, hanem hathatós segítségével mindannyiunkat szeretne megsegíteni, megáldani, hogy nagyra nõjünk, hogy kibontakozzunk. A bennünk levõ jó, szép, szent, igaz az õ dicsõségére, és mindannyiunk örömére, világra jöjjön.
A Szentlélek ott fúj, ahol akar! Alázattal keressünk kérdéseinkre válaszokat. Egyedül Isten irgalma végtelen, minden más véges, s véges gondjainknak végére juthatunk. Biztos, hogy van megoldás, az Isteni kegyelemre mindannyian számíthatunk
(forrás: Bõjte Csaba)

.