A bûn

Bûn

Mit jelent a bûn?

Számomra a bûn egyfajta tökéletlenség vagy tudatlanság. Nem szükségszerûen valami nagyon rossz, undorító vagy megérinthetetlen dolog. A fejlõdés folyamán a tökéletességet célozzuk, de jelenleg az emberek többsége még a tudatlanság és az önengedékenység élvezetében tobzódik. Mindaddig, amíg tudatlanságban vagy, teszel helytelen dolgokat, követsz el bûnt. De nem szabad azt érezned, hogy teljesen el vagy veszve, vagy elfed a sötétség. Épp csak a kevesebb Fénybõl a több Fény felé haladsz, és végül a tudatlanság-tökéletlenség-bûntõl való felszabadulás felé.
Hogyan szabadul meg az ember a bûntõl? Ez a felszabadulás hirtelen történik meg?
Az ember csak úgy szabadíthatja meg magát a bûntõl, ha segítségül hívja Isten állandó kegyelmét. Isten kegyelme mindig bõségesen és erõteljesen ereszkedik alá, de a legtöbb ember nem próbálja meg befogadni. Ha az ember meg akarja szabadítani magát a tudatlanságtól, és sír, hogy megkapja Isten könyörület-esõjét, akkor feltétlenül ki fog szabadulni a tökéletlenség-bûn hálójából. De ez a felszabadulás fokozatosan jön, ahogy a keresõ egyre megvilágosultabb lesz. Nem szabad egyik napról a másikra megtörténõ hirtelen és csodálatos átalakulásra várnod, bár néha ilyen is elõfordul.
(Sri Chinmoy)

Kérdezõ: VAN MEG NEM BOCSÁTHATÓ BÛN?
Mi a Lélek-káromlás? Hogyan nyilvánul meg?

HANG: "Drága Gyermekem!
Az általad említett Szentlélek káromlása, amelyre nincs bocsánat sem égen, sem földön, mert ez az állapota egy világ-korszakra megmarad. Ez a bûn tehát nem egy esemény, hanem állapot. A megátalkodottság állapota. Ez a gyakorlatban akkor mutatkozik meg, amikor valaki a szeretetlenségeire mindig talál kifogást. Mindig megmagyarázza azt, hogy másnak ugyan nem szabad úgy viselkednie, mint neki, de neki szabad, mert õ így látja jónak.
A saját meggyõzõdésükért még öngyilkosságot is vállaló terroristák ebben az állapotban jutottak el romboló cselekedeteik végrehajtásához. De az a Szentlélek elleni bûn jellemzi legtöbb hatalmához ragaszkodó uralkodót. Fõleg a vallási vezetõk rétegében találhatók nagy számban ilyenek.
Mindezeket nem azért mondtam, hogy bárkire is rásüsd a Szentlélek elleni bûn bélyegét, hanem azért, hogy te tartózkodj ettõl. Olyan elmarasztaló ítéletre, amelynek büntetõ következményei is vannak valamelyik embertársatok irányában, senki nem kapott jogosítványt. Tehát minden büntetõ ítélkezés: önkényeskedés, mivel senkirõl senki nem tudja, hogy mit örökölt, milyen hatások érték eddigi életében, és azt sem, hogy hogyan mûködött együtt akarata Isten kegyelmével.
Meg kell tanulnotok állapotszerûen megélni az irgalmasságot, mert csak az irgalmasság rendjében találkozhattok magatok is az Irgalmassággal!
Megáldalak az IRGALOM LELKÉVEL!"
(Hang.36/3864)

Bûn

A sötétség nem más, mint a fény hiánya.
A sötétet nem lehet feldarabolni, kilapátolni, összetörni, egyszerûen csak fényt kell gyújtani. Ahol megjelenik az áldott fény, ott eltûnik a sötét. A bûn nem más, mint a szeretet hiánya, a bizalom, a jóság hiánya.
Az emberek kezét nem visszafogni kell a rossztól, hanem meg kell éreztetni velük, hogy milyen édes és gyönyörûséges a szeretet útján járni. Így maguktól megtapasztalják, hogy igazából a bûnös ember rab, és a bûnbánat nem más, mint felszabadulás. A szabad ember azt teszi, amit szeretne, amire vágyik, amit Isten elvár tõle. Õ igazából szabadságában örömét leli. A bûnös ember ki van szolgáltatva a pillanatnyi vágyainak, hangulatának, kedélyének.

Adná az Isten, hogy világosság gyúljon a szívünkben, tisztán lássuk és megértsük, hogy a kapzsiság, hiúság, és mindez mennyire múlandó, mennyire semmi, mennyire nem tudja boldoggá tenni az embert. Az elképzelt jó unalmas, szürke, hétköznapi. Az elképzelt rossz izgalmas, csábító, vonzó, de a megélt rossz az embert kilúgozza, kiüresíti, fájdalommal, sötétséggel tölti el. A megélt jó az embert fölemeli, tisztává, boldoggá, örömtelivé teszi. Miért vergõdnénk ócska kukacok után kapkodó halakként a gonosz horgain.
Adná az Isten, hogy mindannyiunk szívében megszülessen a vágy, tiszta, igaz, õszinte világ után!
Szerzõ: Cs.t. Forrás: Reményt, jövõt mindenkinek!

Hitbeli tények: Hogyan engedheti meg Isten a gonoszt és a szenvedést?

Számtalan ok van a szenvedésre. Mint halandók nem ismerhetjük Isten minden szándékát, azonban olyan nagy a szeretete irántunk, hogy meghagyta szabad döntési jogunkat. Nem vagyunk robotok, ennek következményeképpen az emberek hibákat is elkövethetnek. Az emberiség a bûn által elfordult Isten tökéletes jóságától.

Így tehát néha saját döntésünk hozza a gonoszságot, legyõzve a jót. Lehetetlen, hogy Isten szabad döntéssel teremtsen embert és a rossz ne legyen következmény. Ezen felül mások választása (beleértve az elõzõ generációkat) szintén szenvedést okozhatnak. A helytelen döntések következményei idõnként nemcsak azt a személyt érintik, aki a rossz döntést hozta, hanem családját, barátait, és esetenként az egész társadalmat. Az Ó- és Újszövetség világossá teszi, hogy a szenvedés lehet Isten fegyelmezésének eredménye is életünkben - ahhoz hasonlóan, ahogyan a szeretõ szülõ fegyelmezi gyermekét. A szeretõ szülõ megállítja gyermekét, nehogy kezét a forró kályhára tegye. A gyermek "szenved" abban a pillanatban, amikor megállítja a szülõ és fájdalmat érez, amikor elfenekli, de a szülõ a "teljes képet" látja és ezért fegyelmezi gyermekét. Isten ugyanígy fegyelmezhet bennünket, a Zsid 12:10-11 erre mutat rá: "Mert õk rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, õ pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, késõbb azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedzõdtek általa." A szenvedés Isten hangosbeszélõje a süket világ felé. A szenvedés nagyobb áldásokat hozhat, mint maga a szenvedés. Megerõsítheti az embereket, hitre vezethet, segíthet a jó megítélésében és eszköz lehet mások befolyásolásában. Valóban formálhat a szenvedés bennünket. "A megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot... a kipróbáltságot... a reménységet" (Róm 5:3-5). Péter apostol így utal rá: "... mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendõ, de tûzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, dicsõségre és tisztességre" (1Pét 1:6-7). A fennálló megpróbáltatásoknak van értelme és értékesek, ahogyan maga a hit is! Hitünk olyan mértékben erõsödhet, amilyen mértékben Krisztusra támaszkodunk a nehéz idõkben.

Lehet, hogy nem ismerjük a szenvedés okát minden egyes esetben, de megbizonyosodhatunk megnyugvással és örömmel, hogy "akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál" (Róm 8:28). A Zsoltárokban többször találkozunk a nyomorúságból szabadulásért való kiáltással, de ugyanúgy azzal a bizonyossággal is, hogy Isten velünk van és megszabadít a szenvedéstõl.

Tudjuk, hogy Isten elküldte egyetlen Fiát, hogy szenvedjen és meghaljon értünk azért, hogy bûneink bocsánatot nyerjenek, és tudjuk, hogy a végsõ idõk szenvedését enyhíteni fogja. Nincs olyan fájdalom vagy szenvedés, ami bennünket valaha is érhet, ami ne ment volna keresztül Isten szívén és kezén... Vigasztalóak Ézsaiás próféta szavai, melyek megjövendölték Krisztus haláltusáját. "Megvetett volt, és emberektõl elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerõje" (Ésa 53:3)."
(ismeretlen)

.
"A szeretet erõs a nehéz szenvedésben, vidám a jótéteményekben, tántoríthatatlan a kísértésben, bõkezû a vendégségben, jókedvû az igazi testvérek között.
Türelmes a hamisak között, biztonságos a gyalázkodások közepette, jótékony a gyûlölségek ellenére, szelíd a haragvókkal szemben, ártatlan minden álnokságban.

A bûn fájdalommal tölti el, de az igazságért lelkesül."
(ismeretlen)

Õsi igazság, hogy az arc tükrözi a személyiséget. A keresztények hiszik és vallják, hogy Isten a saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert; az isteni képmás azonban elszennyezõdött, eltorzult az elsõ emberpár bûnesete és az azóta is mindennap elkövetett vétkek, mulasztások, tévelygések, fõként a hatalmat bitorlók gátlástalan hazugsága és erõszaka következtében. Emiatt látunk magunk körül annyi fásult, gyûrött, szomorú, üres arcot, és oly kevés a szép, sugárzó, derûs, tiszta emberi arc. Karácsony ünnepe és az új évig hátralévõ néhány nap azonban lehetõséget nyújt arra, hogy magunkba szálljunk, embertársaink szemébe nézzünk, és fölfelé figyeljünk. Ha Jézusban és egymásban meglátjuk Isten arcát, ha meghalljuk az elsõ karácsonykor testté lett Igét, akkor azt is megértjük, amit már a tizenkilenc éves József Attila tudott: ;Hiába fürösztöd önmagadban, / Csak másban moshatod meg arcodat.

Napjaink tán leggyakrabban kimondott, leírt, közvetített szava a válság. Ám akik hitelválságról beszélnek, írnak, okoskodnak, szinte csak a pénz hiányára utalnak. Pedig Széchenyi óta minden magyarnak illene tudnia, hogy a hitel ennél több:hinni s hihetni egymásnak. A hit és a bizalom azon lánc, amellyel össze vagyunk kapcsolva egymással. Hinni azonban csak hiteles embereknek lehet, akiknek van arcuk. Emberi, tiszta, fényes arcuk. Az idén alighanem legfontosabb üzenet a becsapott, elkeseredett, rosszkedvû magyar embereknek, hogy ne veszítsük szemünk elõl Isten arcát, vállaljuk önképünket, és ne színes, ám halott maszkokat bámuljuk, hanem tiszta, élõ arcokat keressünk akkor nem tudnak többé az orrunknál fogva vezetni minket.

Forrás: a Magyar Hírlap