Irgalmasság

.


Lábnyomok..


Egy ember egy éjszaka azt álmodta, hogy az Úrral sétál a tengerparton.
Jelenetek villantak fel az életébõl.
Minden egyes jelenetnél két, párhuzamos lábnyomot látott a homokban: az egyik az övé volt, a másik az Úré.
Amikor élete utolsó jelenete is véget ért, visszafordult, és szemügyre vette a homokban látható lábnyomokat.
Meglepõdve vette észre, hogy élete során több alkalommal csak egy sor lábnyomot lát.
Arra is rájött, hogy ezek éppen élete legnehezebb és legszomorúbb idõszakaira esnek.
Nem hagyta nyugodni a dolog, s megkérdezte az Urat:
Uram! Azt ígérted, ha úgy döntök, hogy követlek, akkor mindig velem leszel.
De íme, épp a legnehezebb idõkben csak egyetlen sor lábnyom látható.
Nem értem, miért hagytál el épp akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna Rád?
Az Úr így felelt:
- Drága gyermekem! Szeretlek, és soha el nem hagynálak.

Azért látsz néhol csak egyetlen sor lábnyomot, mert amikor a legnehezebb idõszakokat élted át,
amikor igazán szenvedtél, akkor a karjaimban vittelek.
(ismeretlen szerzõ)

.
Bizalom


A bizalom nagyon törékeny fogalom, ha egyszer összetörik, soha többé nem lehet eredeti állapotára összerakosgatni. Én például, ha egy üveg vagy porcelán dísztárgyam megreped, kidobom. Meg lehetne ragasztani, de soha-soha nem lenne már ép. Mindig úgy néznék rá, mint egy csorba edényre.
Az építő emberi kapcsolatok a bizalomra, szeretetre épülnek.

A jó szándékú, embernek meg van az a tulajdonsága, hogy bármikor elesik az élet ösvényén: feláll! Valahányszor elesik, mindannyiszor talpra áll. Máshol, másoknak újra bizalmat szavaz.

Akinek a lelke tele van szeretettel, az nem tarthatja meg magának mindet, szét kell ossza, hogy mások is részesüljenek belőle. A másik ember felé sugárzott szeretet növeli annak önbizalmát, életbe vetett hitét. Amikor a bizalom csorbát szenved, alapjaiban rengeti meg a Barátságot, még a legmélyebbet is. Ekkor a csalódott ember elveszíti önbizalmát, életkedvét.

Ám egy szeretetteljes ember, történjék vele bármi az élete útján, csepegjen bár vér a szívéből, soha nem fogja megtagadni bizalmát embertársaitól. Legfeljebb megkockáztatja az újabb csalódást. Egy vétkes miatt nem lehet a vétlen többség előtt bezárni szívünk kapuit.

(ismeretlen)