Itélkezés

Minden emberi gondolkodás abban merül ki leginkább, hogy egymástól az emberek igyekeznek mindenképpen olyan területet kivívni, hogy nekik ne kelljen a másik emberrel olyan kapcsolatba kerülni, hogy az, az õ számukra valamilyen lemondással járna. Ezzel szemben pedig elvárják az emberek egymástól, hogy nekik nagyobb tiszteletet adjanak, mint másoknak.

Mindig az, az oka ezeknek a jelenségeknek, hogy az emberi lelkek telve vannak gõggel és nagyot akarással. Ennek következtében az emberi szívekben elindul az a gondolat, hogy a másik embert mindenképpen olyan színben akarja feltüntetni, mintha õ más lenne, mint az aki ebben ítéletet mond fölötte. Ez azért történik így, mert nem lehetséges az õ lelkükben az olyan érzésnek megerõsödnie, ami a lelkeket egyforma színben tüntetné fel.

Sõt nagyon sok esetben amikor már az emberi lelkek nagyon eltávolodtak az Istentõl, akkor már észre sem veszik azt, ha õk ítélkeznek embertársaik felett. Pedig az ítélkezés mindenkor az Isten kezében van. Ember embert nem ítélhet el, mert minden földi ember bûnben szenved, csak egyesek ezt nem veszik tudomásul, hogy õk is ugyanolyan tévedésben élõ emberek, mint azok akiket elítéltek.

Ahogyan Jézus mondta, " hogy ne ítélkezzetek senki fölött, hogy fölöttetek se ítélkezzenek.

Amilyen mértékkel mértek másoknak, nektek is olyan mértékkel fognak mérni."

Testvéreim az emberek hajlamosak arra, hogy a mások szemében a szálkát is észrevegyék és a sajátjukban még a gerendát sem. Vagyis az emberek a saját hibáikat azt nem veszik észre, de embertársaikban rendszerint felnagyítva hivatkoznak a felfedezett hibákra.

Ezért mondta Jézus, "hogy mondhatod embertársadnak, hogy hadd vegyem ki a szemedbõl a szálkát, amikor a magad szemében gerenda van."

Elõbb a magad szemébõl vedd ki a gerendát, vagyis elõször a saját hibáidat javítsd ki és azután láss hozzá embertársad szemébõl kivenni a szálkát. Ha ugyanis a magad hibáidat már kijavítottad, akkor már nem is látod meg testvéred szemében a szálkát sem.

(Imre Margit)

Ne ítélj!
Ne ítéljetek, hogy meg ne ítéltessetek! Máté 7,1

Józanító arra gondolni, hogy nem szolgálattal, hanem szemlélõdéssel, látással tudunk legjobban szeretni. Ha szolgálod az embereket, akkor segíted, támogatod, vigasztalod õket, fájdalmukat enyhíted. Ha belsõ szépségükben és jóságukban látod õket, akkor átalakítasz és teremtesz.

Gondolj néhány emberre, akiket szeretsz, s akik hozzád is vonzódnak. Próbálj meg mindegyikre úgy érezni, mintha most látnád õket elõször, s ne engedd, hogy múltbéli ismereted és velük kapcsolatos élményeid befolyásoljanak, akár kellemesek, akár kellemetlenek voltak azok. Keress olyan dolgokat, melyek eddig esetleg elkerülték figyelmedet a megszokottság miatt. A megszokottság, ismertség, ugyanis áporodottságot, vakságot és unalmat szül.
Nem szeretheted azt, amit nem fedezel fel állandóan, újra és újra.

Azután gondolj olyan emberekre, akiket nem szeretsz. Elõször is figyeld meg, hogy mi az, amit nem szeretsz bennük, részlehajlás nélkül tanulmányozd hibáikat. Vagyis nem használhatsz olyan címkéket, mint például büszke, lusta, önzõ és gõgös. A címkézés a szellemi lustaság jele, mert sokkal egyszerûbb valakire egy címkét ragasztani, mint egyediségében nézni és látni azt a személyt.
A hibákat klinikailag kell elemezned, más szóval meg kell gyõzõdnöd tárgyilagosságodról.
Fontold meg azt a lehetõséget, hogy esetleg, amit te hibának látsz, az egyáltalán nem az, hanem valami olyasmi, amit te neveltetésed, programozottságod miatt nem szeretsz. Ha a hiba még ezután is ott van, akkor értsd meg, hogy a hiba eredete gyermekkori élmények, múltbéli programozottság, hibás gondolkodás és észlelés, és leginkább a tudatosság hiányának következménye, s nem a rossz akaraté. Ahogy erre ráébredsz, hozzáállásod szeretetté és megbocsátássá alakul, mert tanulmányozni, megfigyelni és megérteni annyi, mint megbocsátani.

Miután a hibákat így végigtanulmányoztad, most keresd meg azokat a kincseket, amelyek ebben a személyben rejtõznek, s amelyeket idegenkedésed miatt eddig nem láttál meg. S miközben ezt teszed, figyeld meg a hozzáállásodban vagy érzésedben bekövetkezõ változást.
Idegenkedésed ugyanis, eddig elhomályosította látásodat, akadályozott téged. Most aztán sorba vehetsz minden egyes személyt, akivel csak élsz és dolgozol, és figyeld meg, ahogy szemedben mindegyikük átalakul, ha így nézel rájuk. Ha így nézed õket, akkor a szeretetnek sokkal határtalanabb ajándékát ajánlod nekik, mint amit a szolgálat bármely cselekedete tudna adni. Mert így átalakítod õket, megteremtetted õket a szívedben, s ha van valamelyest kapcsolat köztetek, akkor a valóságban az is átalakul.
Most pedig add ugyanezt az ajándékot önmagadnak. Ha mással képes voltál ezt megtenni, akkor igazán nem lesz nehéz. Kövesd a már említett lépéseket: egyetlen hibát és egyetlen idegbetegséget se ítélj meg, s fõleg ne ítélj el. Nem ítéltél meg másokat, s meglepõdsz, hogy te sem vagy megítélve. A hibákat vizsgáld meg, tanulmányozd és elemezd õket a jobb megértés végett, ez szeretethez és megbocsátáshoz vezet, s örömmel fedezed fel, hogy téged is átalakított ez a furcsán szeretõ beállítottság, hozzáállás, amit magadban érzel saját magad iránt. Ez a beállítottság belõled ered, belõled jön és árad minden más élõlény felé.
(Anthony de Mello)

Mindenkinek szeretettel:
István

Ne ítélj!

Istenem, add, hogy ne ítéljek -
Már tudom én, honnan ered,
Micsoda mélységbõl a vétek,
Az enyém és a másoké,
Az egyesé, a népeké.
Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyûn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek -
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erõ
S mégis egyre inkább simogatás:
Ezer kardos szónál többet tevõ.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem...
(Reményik Sándor)

.

"A szeretet... nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt." 1Korinthus 13,5b


Gondolj arra, akit a világon a legjobban szeretsz.
Nem szoktál vele szemben haragra gerjedni?
Nem úgy van, hogy olyan hirtelen kemény szavakat tudsz mondani?
Talán kegyetlen szavakat, ami fáj. Nincsenek-e indulatkitöréseid?

Akkor ami benned van, az nem szeretet. "A szeretet nem rója fel a gonoszt."

Az egyik fajta ember úgy haragszik, hogy hirtelen kitör, aztán elmúlik.
Lehet, az a fajta vagy, aki nem mutat semmit, de nem tud megbocsátani.
Felróvod! Tudjuk, mit jelent ez, hogy sok van a rováson.
Valahol a szívünkben mindent felróvunk. Évtizedekre visszaemlékszünk.

Tudod, mit imádkozol a Miatyánkban?

Úgy bocsásson meg nekem Isten, ahogy én is az ellenem vétkezõknek.
Mi lenne, ha Isten is azt mondaná: megbocsátok, de nem felejtek?
Hány ember van, aki semmit nem mond, de belül morog,
kedvetlen, megkeseredett. Úgy járkál, mint egy sértett királynõ.
Vegyék észre, velem nem lehet így bánni.

A szeretet nem csak megbocsát, hanem el is felejt.

Az nem szeretet, amikor úgy jársz otthon, hogy engesztelhetetlen vagy.
A szeretet nem tesz ilyet. A szeretet megbocsát, mégpedig úgy, hogy "nem rója fel a gonoszt, nem gerjed haragra". Nem emlegeti, nem tör ki, szeret.
Amikor beteszed a bögréket, mindig úgy teszed, hogy a szép oldalát fordítod kívül.

Miért nem teszed ezt az emberekkel?
Miért mindig a csorba oldalát fordítod kívül?
Nézd a szép oldalát - van neki az is.
Ne úgy állítsd magad elé, hogy azt lásd benne, ami rossz.

A szeretet azt nézi, ami szép, ami jó, ami szeretnivaló.
Azt látja meg újra és újra, és azért hálás Istennek.
(szerzõje ismeretlen)