Itélkezés

.




"Mielõtt elítélsz, vedd fel a cipõmet és járd végig az utamat. Járd végig a múltamat, érezd a könnyeimet, éld át a fájdalmaimat, az örömömet. ...
Tedd meg a lépéseket, amelyeket én megtettem és botladozz meg minden kövön, amelyen én megbotlottam. ... S mindegyik botlás után állj fel és menj tovább, úgy ahogy én tettem.
Csakis ezután ítélkezhetsz rólam, felettem. Akkor mondhatod, hogy ismersz!"
(Szuromi Eszter)

.


A gyors ítélkezés csapdája

- történet -

Sosem lehet tudni, hogy a rossz, milyen jót, illetve egy látszólag jó milyen rosszat takar. Mielõtt bármirõl ítéletet mondanál, gondolj az öreg kínai paraszt történetére...


Egy öreg kínainak olyan csodálatos fehér lova volt, hogy az ország leggazdagabbjai irigykedtek rá. Valahányszor sok pénzt ajánlottak fel neki a lóért cserébe, az öregember csak a fejét rázta.
- Nem, nem. Ez a ló sokkal többet jelent nekem, mint egy állat, õ inkább barát, nem adhatom el.
Egy napon a ló eltûnt. Az üres istálló elõtt összegyûlt szomszédok máris ítélkeztek:

- Látod, milyen bolond vagy!? Sejthetted, hogy el fogják lopni tõled ezt a csodás állatot. Ha eladtad volna, most legalább a pénzed meglenne.
A paraszt megint a fejét rázta.
- Ne túlozzunk! Mondjuk csak azt, hogy a ló nincs az istállóban. Ez tény. Minden más csak a ti értékelésetek. Honnan lehetne tudni, hogy ez szerencse vagy szerencsétlenség? A történetnek csak a töredékét ismerjük. Ki tudja, mi fog történni?
Az emberek kinevették. Jó ideje már bolondnak tartották.
Meghálálta a szeretetet
Két hét múlva visszajött a fehér ló. Nem lopták el, csak kiszabadult, és tizenkét vadlóval együtt tért vissza szabad portyázásáról. A falusiak újra összegyûltek:
- Igazad volt, nem szerencsétlenség történt, hanem áldás!
- Én azért ezt nem mondanám még. Elégedjünk meg annyival, hogy a ló visszajött. Honnan tudhatnánk, hogy ez szerencse-e vagy baj? Ez csak egy mondat. És vajon meg lehet-e ismerni egy könyv tartalmát egyetlen mondat elolvasása után?
A falusiak szétszéledtek, meg voltak gyõzõdve arról, hogy az öreg összevissza beszél. Kap tizenkét gyönyörû lovat, szinte ajándékba, és nem örül neki.

A paraszt fia elkezdte betörni a vadlovakat. De az egyik ledobta a hátáról és összetaposta.
A falubeliek megint összegyûltek, hogy elmondják véleményüket:
- Szegény öreg, igazad volt! Ezek a lovak nem hoztak neked szerencsét. Lám, az egyetlen fiad nyomorékká lett. Ki segít majd neked idõs napjaidban? Igazán sajnálatra méltó vagy.
- Ne szaladjatok ennyire elõre - válaszolta nekik a paraszt. A fiam nem tudja többé használni a lábát, ez minden. Ki tudja megmondani, mit hoz ez majd nekünk? Az élet apránként mutatkozik meg, senki nem tudja megmondani egy cserép láttán, milyen is a váza maga?

Nemsokára kitört a háború, és a falu összes fiatal emberét besorozták, kivéve az öreg nyomorék fiát.
- Nahát, öreg, megint igazad volt. A fiad ugyan nem tud járni többé, de legalább melletted marad. A mi fiaink pedig mennek a halálba.
- Kérlek benneteket - válaszolta a paraszt -, ne ítélkezzetek rögtön. A fiaitokat besorozták a hadseregbe, az enyém itthon maradt. Ennyit tudunk csupán. Isten tudja csak, hogy ez jó-e vagy rossz?.

forrás:http://www.astronet.hu/ezo-vilag/tanmesek/ne-itelkezz-elhamarkodottan-102100

.


Az új tanítvány (tanmese)

A mester, mielõtt valakit beengedett volna közösségébe, összehívta tanítványait és megkérdezte tõlük mi a véleményük az adott személyrõl, aki csatlakozni szeretne hozzájuk. Aznap egy olyan ember kopogtatott ajtaján, akit az összes tanítvány ismert, kivéve a mestert, így a kertben egy fa alatt gyûltek össze, hogy megvitassák beléphet-e hozzájuk vagy sem. A mester megkérdezte tõlük:

- Mondjatok valamit, milyen ez az ember, aki csatlakozni akar hozzánk?

Õk meg hevesen beszélni kezdtek.

- Jó ember, nyugodt szívvel ide engedhetjük - mondta az egyik.

- Tévedsz barátom! - kezdte egy másik - Én régebbrõl ismerem, annak idején nagy balhékat csinált, és mint tudjuk, az ember nem változik egykönnyen.

- Szerintem kedves ember - mondta egy harmadik.

- Egy szerencsétlen félnótás, álszent és hazug - szólt közbe valaki.

És így tovább, a többiek is elmondták véleményüket, ki-ki saját rálátása szerint. Végül a mester szakította félbe õket.

- Elég lesz! Még mindig nem tanultatok semmit! - kezdte - Egy embert akartam csupán megismerni, de megismertem helyette tíz másikat. Ti ugyanis mikor véleményt alkottok, magatokról árultok el dolgokat, és amit észrevesztek a másik emberben, úgy szemlélitek a világot is. Miért csodálkoztok, hogy ilyen ez a világ, ha ti magatok járultok hozzá, hogy ilyen legyen? Ha jó emberek közt akartok élni, vegyétek észre a körülöttetek élõ emberek jó tulajdonságait. Ha jobb világban akartok létezni, szemléljétek a világ jóságát. Amilyen dolgokra fókuszáltok, olyan világot teremtetek magatoknak. Aki mindenben a rosszat látja, nem járul hozzá ahhoz, hogy jobb világban éljünk. Aki mindenkiben a hazugságot és a gyengeséget keresi, azt hazug és gyenge emberek fogják körbe venni.

Rövid szünetet tartott, majd hozzátette:

- Engedjétek be ezt az embert, mától õ is tanítványom. Ti meg jegyezzétek fel elmétekben: ha szép világban akartok élni, szemléljétek a világ szépségeit, és ha így tesztek, meglátjátok, a világ széppé is fog változni!

davidgergo.wordpress.com/2015/11/25/az-uj-tanitvany-tanmese/

.


"Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy."

(Antoine de Saint-Exupéry)

.



Ítélkezés - elfogadás


Az ember, aki folyton ítélkezik, képtelen Önmaga elfogadására. Hiszen csupán az zavarhat másban, amit elfojtunk belül.
Amikor nem tudunk szembenézni saját sötét részeinkkel, ítélkezni kezdünk. Hiszen embertársaink a segítségünkre sietnek, hogy feltárják viselkedésükkel a bennünk szunnyadó elfojtásokat. Rezgéseinkkel magunkhoz vonjuk õket, mert szükségünk van rájuk. Ezért ne utálattal tekintsünk azon emberekre, akik tükröt mutatnak, hanem tanítóként.

A bölcs ember elfogad. Tudja, hogy mindenki a saját harcait vívja, és nem nyújthat mást a külvilágnak, mint ami a lelkében van. Ezért ha valami diszharmónia rezgéseit ébreszti benne, megkérdezi lelkét, mi a megoldandó feladat.

Ha mélyen belül megteremtõdött a béke és az egyensúly, nem fognak kibillenteni onnan.
Ám a bölcsesség nem keverendõ össze az áldozatisággal. Ha úgy érzed, valahol folyamatosan bántanak, ahol már a sötétséggel vagy a gonosszal találod szembe magad, állj fel onnan és menj tovább... Ennyi az egész...

Mohácsi Viktória ( elozoeletek.blogspot.hu )

.


Ne ítélkezz!


Amikor ítélkezel, nem a másik embert minõsíted, hanem önmagadat. Csak az zavarhat a másik emberben, amit elutasítasz lényedben. Amivel nem akarsz szembenézni. A másik ember csak a tükröt tartja eléd, hogy tudd, mit kell gyógyítani lelkedben.

Nem számít, ki milyen, csak az a lényeg, hogy hajlandó legyen a változásra.
Az ítélkezéssel félelmeid törnek elõ, hiszen valamikor valahol már átélted azt, ami nem tetszik a másikban. Pont ezért kelt ellenérzést Benned. Ideje szembenézni lelked rejtett fájdalmaival.

Fogadj el mindenkit úgy, ahogy van, és köszönd meg nekik a tanítást, amit adnak. Ne ítélj, hogy ne ítéltess!

Guzsik-Mohácsi Viktória ( elozoeletek.blogspot.hu )

elozoeletek.blogspot.com/2015/08/ne-itelkezz.html