"Jézus a kertész"

A kertész (Máté ev.)

A reggeli órákban a kertész kiment, hogy gondozza kertjét. Az egyik ribizli bokornak túlságosan nagyra nõttek az ágai és félt, hogy nem fog termést hozni ezért visszametszette õket. Ahogy visszavágta ágait, a végénél nedves lett, olyan mintha sírna a bokor. A kertész úgy érezte mintha beszélne hozzá és ezt mondaná: "Ó, kertészem hogy tehetsz ilyet velem? Azt gondoltam, hogy a barátom vagy, aki szeretettel gondot visel rólam, mióta csak elültettél. Nem látod, milyen szépen fejlõdök? Már majdnem fele akkorára nõttem, mint a kerítés melletti fák és nemsokára olyan nagy lehetek, mint õk. De te most levágtad ágaim és szépséges leveleim odalettek. Csalódott és keserû vagyok, hogy így bánsz velem."

Erre a kertész szelíd, szeretetteljes hangon így felelt: "Kérlek, ne sírj! Szükséges volt megmetszeni téged. Nem azért ültettelek, hogy nagyra nõj és árnyékot adjál, hanem, hogy termést hozzál. A fák, a kerítés mellett hiába nagyok, de nem képesek termést hozni, ellenben veled. Ha nem vágom vissza ágaidat, akkor minden erõd elmegy arra, hogy nagyobbra nõj, de akkor nem lennél képes termést hozni. Ne aggódj, egy napon hálás leszel azért, amit tettem. Lehet, hogy most még nem érted de bízz bennem és javadra lesz. Nagyon hálás leszel amikor meglátod a termésedet!"

Az évek során a kertésznek egyre több kertre kellett ügyelnie. Arról álmodozott, hogy egy napon rábízzák az egyik arborétum gondozását. Úgy tûnt, hogy álma megvalósul, de végül - nem tudni milyen okból - egy másik kertész kapta meg az állást, akinek fele annyi tapasztalata sem volt mint neki. A kertész nagyon elszomorodott és Istenhez kiáltott: "Istenem, hogyan tehetted ezt velem? Hosszú évek munkája és fáradozása, erre egy ilyen ember kapja meg ezt az állást. Azt hittem, hogy segítségemre leszel és támogatsz, hogy elõrébb jussak és pont a cél elõtt teszed ezt? Miért vagy ilyen kegyetlen, mivel érdemeltem ki?"

Isten gyöngéd hangon így felelt: "A te életedben Én vagyok a kertész!"

Ekkor a kertésznek eszébe jutott, hogy évekkel ezelõtt, õ mit mondott a bokornak.

Sokszor van az, hogy az ember úgy érzi, megrekedt az élete. De Isten útjai kifürkészhetetlenek. Õ még a legrosszabb dolgot is a javunkra tudja fordítani. Ismer minket és a javunkat akarja, nekünk végeznünk kell a ránk bízott feladatot és bízni Istenben, hogy Õ vezérli életünket és soha nem hagy cserben, még ha valamikor úgy is érezzük.

Jézus azt mondja: "Ne aggódjatok életetekért!"
(forrás:manuta)

A lehetõség!

Kedves olvasó,szeretném megosztani veletek,
gondolataimat,tapasztalataimat.
Kérlek Téged, aki olvasod, gondolkozz el hogy
mennyire egyszerûbb, könnyebb lenne életünk ha
sikerülne így élni.

Jézus valóban itt munkálkodik, segít bennünket ha engedjük, ha ráfigyelünk, ráhagyatkozunk és
engedjük hogy vezessen bennünket.
Ez nem azt jelenti hogy megtesz mindent helyettünk, s megoldódnak a problémák.A feladatok, nehézségek, próbatételek ránk várnak, hogy megoldjuk õket.

Ha Jézusra figyelünk, akkor azonban, ezek a terhek, feladatok, próbatételek, könnyûvé válnak.
Ha minden megpróbáltatást, kísértést, minden nehéz helyzetet ,,egy lehetõségként,, élnénk
meg mennyivel egyszerûbb is lenne.
Egy lehetõségként, amelyet eldönthetünk, hogy, hogyan is tudnánk ezt a feladatot jól, a lelki fejlõdésünk épülésére, haladására fordítani, megoldani.

JÉZUS türelemmel vár, hogy mikor engedjük, mikor nyitjuk ki kapuinkat feléje, hogy
megmûvelhesse, ápolhassa, gondozhassa lelkünket.Ez csak rajtunk múlik, vajon
készen állunk erre, betudjuk Õt fogadni?

JÉZUS mondja: az én igám, édes és könnyû.
Áldjon meg benneteket a ráfigyelés,
ráhagyatkozás lelkével.

Gondolatok a szeretetrõl

Senki nem mondhat újat a szeretetrõl, csak másképp, hisz a szeretet örök. Isten most is az aki tegnap volt, és holnap is az lesz aki most.

Ha látod, hogy felebarátod elesett, ne kérd tõle számon, miért esett el, hanem hajolj le hozzá és segíts neki felállni.

Ha Isten elhalmoz áldással, örülsz és hálás vagy, de ha ugyan ezt teszi a te felebarátoddal irigység lesz benned úrrá. Önzõ. Vizsgáld meg magad mert méltatlanná válhatsz a kegyelemre.

Ha becsaptad barátod eggyel, vállald és adj vissza kettõt: akkor a te Atyád örül a te tettednek és megjutalmaz érte.
Ha felebarátod kér tõled mert neki nincs, ne mond, hogy nem adok mert nekem is kevés van. Képmutató, hát nem több a kevés a semminél? Oszd meg vele a keveset és jutalmad lesz a menyben.

Ne dicsekedj a keveseddel, hogy milyen sok, légy õszinte és adj abból amid van

Ne fordulj el a rászorulótól mert az Isten küldte õt az utadba, hogy próbára tegyen téged.

Ne az embereknek akarj megfelelni, hanem élj Isten törvényében és hallgass a lelkiismereted szavára. Cselekedj e szerint és nem leszel képmutató.

Ha feleslegedbõl adsz nem adtál.
Ha a felét adod amid van még ragaszkodsz.
Ha le tudsz mondani mindenedrõl, csak akkor tudsz adni.

Ne mond a másikra, hogy ostoba ha nem érted amit mond. Vizsgáld meg amit hallottál mert lehet, hogy Isten szól hozzád általa.

Senkitõl ne fordulj el aki hozzád fordul. De vigyázz, mindenkinek azt add ami javát szolgálja, mert ha rosszul adakozol bajt hozol a fejére.

Az igazság arra hivatott, hogy segítsen bennünket a szeretet minél magasabb szintû megélésében.

Nem a tudás, hanem vágyaink tisztasága tesz bennünket kereszténnyé. Vágyaink pedig befolyással bírnak tudásunk minõségére.
(Forrás: Tiszta forrás.hu)

Istennek terve van életünkkel

Születésünk elõtt megtervezett minket. Lépésrõl-lépésre ismerteti meg velünk tervét életünk folyamán. Ez egy személyes, átfogó és szeretet által motivált terv.
A Zsoltáros a pásztor munkájához hasonlítja Isten vezetését.: A bibliai kép szerint a nyáj a család gondozása alatt áll, Gondosan törõdtek velük és egyenként vigyáztak rájuk.
Isten is ilyen gondoskodó szeretettel és vezetéssel vesz körül. Biztonságban tart, törõdik velünk és megtanít félelem nélkül élni.
Jézus egy példán keresztül beszél Isten ránk vonatkozó tervérõl. Jézus a ház Ura, aki hosszú útra ment. Visszatért a mennybe. Otthont készít azoknak, akik az Õ szolgálatát választják. Hamar visszatér, hogy haza vigyen bennünket mennyei otthonunkba.

Azonban hátrahagyott minket, feladatot bízva ránk. Tervet készített kinek-kinek a szolgálatáról. Mindegyik terv különbözik, hiszen így szolgálja Isten szándékát, hogy a legjobbat hozza ki belõlünk.
Életünk alapvetõ kérdése, hogy miként ismerhetjük meg ezt a tervet. Képes-e valaki arra, hogy Isten akaratát megismerje?
Ha valaki azt gondolja, hogy mindent tud, akkor nincs olyan ember, aki képes lenne megtanítani neki valamit. Isten vezeti az alázatosokat. Azokat, akik taníthatók. Azokat, akik bevallják, hogy segítségre van szükségük. Akik tudják, hogy nem járhatnak egyedül az élet útján.
Ha Isten mindent ismer kezdettõl a végig, miért ne kérnénk az Õ vezetését?! Õ szeretne vezetni bennünket, de nekünk kérnünk kell azt.


A keresztény élet odaadással kezdõdik és folytatódik nap mint nap. Ha õszintén szeretnénk ismerni és keresni Isten akaratát, meg fogjuk találni. El kell mondanunk Neki, hogy készek vagyunk Õt követni, függetlenül attól, mi a terve számunkra. Ekkor kijelenti akaratát elõttünk és vezet minket.
Az egyik félreértés pontosan Isten akaratának megismerésével kapcsolatos. Sokan arra gondolnak, hogy Istent kérlelni kell és rábeszélni arra, mondja el mi a terve életünkre vonatkozólag. Ez szükségtelen. Isten jobban vágyik arra, hogy elmondja akaratát, mint ahogy mi kérjük õt erre.
Ralph Davis misszionárius mondta: Ha olyan vágy lenne bennünk Isten akaratának cselekvésére, mint annak megismerésére, akkor megismernénk azt.
A másik probléma, bizonytalanságunk a döntéshozatalban. Amikor döntenünk kell, Isten legtöbbször nem száll alá, és nem szól hallható hangon, hanem számtalan gondolattal találjuk szembe magunkat, melyek mind-mind megoldások lehetnének.
Hogyan válasszunk? Amikor kértük Istent, hogy egy helyzetben adjon útmutatást, merre induljunk, de nem kapunk indítást, fogadjuk el, hogy abban a pillanatban mindegy melyiket választjuk. Lépjünk hitben elõre, s kérjük Istent, hogy zárja be az ajtót elõttünk, ha rossz döntést hoztunk volna.


Legtöbb esetben Isten vezetése, a gondviselés, nyitott és zárt ajtón keresztül jön hozzánk. Megnyitja az ajtót az egyik helyen és bezárja a másikon.Honnan meríthetjük a vezetést?
Isten elõször is a Biblián keresztül vezet bennünket.
Isten vezetésének második forrása, a Szentlélek közvetlen szolgálata a lelkiismeretünkön és az értelmünkön keresztül. Isten Lelke vezeti Isten gyermekeit. Ez így is igaz, de ne felejtsük el, hogy a Biblia íróit is ez a Lélek vezette, S a Szentlélek nem kerülhet ellentétbe önmagával. Nem adhat tanácsot a Biblián keresztül, aztán pedig annak az ellentétét személyesen valakinek. Egy ilyen tanács nem a Szentlélektõl, hanem egy hamis lélektõl ered.
Napról-napra erõsödhetünk az Isten iránti bizalmunkban, ha lehetõséget adunk Neki, hogy tapasztalatokat szerezzünk Vele.

Forrás: Ige asztala

Pilinszky: A Szentírás margójára III.


A Szentírásban Jézus gyakori intése és kérése, legyünk olyanok, mint a gyermekek. Mit jelent ez?
Elõször is bizalmat.
A felnõttség (s újabban a modern kor) kísértése, a világ képtelenségének érzése: a gyermek számára nem létezik. Nekünk nemegyszer kell elhessegetnünk azt a gondolatot, hogy a temérdek életellenes, lángoló nap és bolygó, tûzvészként forgó világegyetem lénye ében riasztó, értelmetlen valami. De nem így a gyermek. Õ belenéz a világba, mint a napba (nyitott szemmel a közepébe), s nem vakul bele. Õ bízik benne. Nem ismeri, mégis elfogadja. Gyermeknek lenni annyi, mint bízni az életben.

Másodszor azt jelenti, hogy nyitottan kell élnünk. Nincs kitõl és nincs miért félnünk. Rettenetes, hogy ezt gyermekkorunkban mindannyian tudjuk, s késõbb szinte kivétel nélkül elfelejtjük. Pedig milyen árat fizetünk a lakatért; amellyel örök rabságra ítéljük magunkat! Felnõttségnek nevezzük a zárat, amellyel elzárjuk magunkat a világ, s a többi ember elõl - s talán Isten elõl is?
Milyen leszûkülést jelent e felnõttség a gyermekkor tárva-nyitva álló világával szemben, mit átjár a mindenség huzata.
Az "evangéliumi gyermekség" a pillanat megszentelése, örökös jelen, mely földi elõképe a mennyei örökkévalóságnak. A "felnõttek" általában lehetetlenül gazdálkodnak az idõvel. Örökös várakozásban élnek, múlt és jövõ szakadékában.
Egyre várnak valamit (hol ezt, hol azt), mígnem elérkezik haláluk órája. Nem így a gyerekek. Õk egy szabad órába, egy délutánba, egyetlen percükbe is életük egészét ömlesztik bele, ahogy csak a nagyon gazdagok tudnak és mernek költekezni.

Az "evangéliumi gyermekség" önzetlenséget jelent. Egy gyermek "csupa fül és csupa szem". Feltétel nélkül meri elveszíteni önmagát, ami a valódi birtoklás egyedüli formája. Egy gyermek mellett minden felnõtt görcsös és fukar szegény. Gyermekkorunkban minden a miénk, amit megpillantunk, s a felnõttség talán nem is más, mint a világ lassú és fokozatos elvesztése.
Az "evangéliumi gyermekség" tisztaságot követel. Isten e kérdésben nem ismer kivételt. Nem kell különös szem hozzá hogy e törvény realitását fölismerjük. A cinikusnak nem marad semmije. Isten még a nagy bûnöseket sem fosztja meg a tisztaság idõnkénti hatalmától, de a cinikus szíveknek semmit se hagy. A gyermekkor ezt a hiányt még hírbõl se ismeri.
De lehet-e felnõttként gyermeknek lennünk? Vissza lehet-e fordítanunk az idõ kerekét? Nem természetellenes dolog ez?
Nyilvánvaló, hogy Jézus nem erre gondol. A gyermekség természetes, állapotbeli jó, felnõttként gyermeknek lenni viszont már természetfölötti erény. S ebben a formájában több is, mint "puszta gyermekség". Lélekben kell azzá lennünk, vagyis természetfölötti szinten. Akinek ezt felnõttként sikerül elérnie (a szenteknek sikerült), kétszeresen, sokszorosan gyermek az! Nyitott, bizakodó és tiszta. S míg a gyermekkort kinõjük, e lelki gyermekséget halálig megõrizhetjük. A gyermekkor állapotunk, a "lelki gyermekség" tulajdonunk, örökre szóló birtokunk.

Új Ember, 1962. november 4.

Zimányi József
A szomjúhozó Isten szomjúhozó embereket keres
részlet

A szomjas ember.
Amióta élsz, veled jár a szomjúságod. Nemcsak víz után. Vizet kívánó szomjad ereje eltörpül azok mellett a kívánások mellett, amelyektõl ég egész bensõd. Öröm és békesség után szomjazol. Keresed a forrást, ahol végre olthatnád egyre emésztõbb szomjadat. Be kell látnod magad elõtt is, hogy azok a kutak, amelyek elõtt annyi reménységgel álltál meg, amelyek felé oly mohón siettél és amelyekbõl annyi fáradtsággal merítettél, mind megcsaltak. Ahelyett, hogy tikkasztó szomjadat oltották volna, minden ital után újabb sóvárgás forrása fakadt benned. Mennél többet ittál belõlük, annál csalódottabban hagytad õket magad mögött és indultál már kevesebb reménnyel a következõ felé. Mindeddig nem találtál rá az igazira.


Az ember ásta kutak
A világ nincs szûkiben a szomjazó embereknek, de hívogató kutakban sem szegény.
Lépten-nyomon ott kínálja magát: Szomjas ember! Jöjj és meríts! Virágkoszorúkkal borítva a kutak kávája. Csupa illat, csupa hûsítõ nedû! Állj meg, meríts! És megálltál és merítettél. Mindenik víznek volt valami édeskés íze, de amint leszaladt a torkodon, megkeseredtél tõle. Egész bensõdet átjárta ez a keserûség, egész a szívedig hatolt. Emlékezz csak az elsõ bûnre. Milyen édeskés íze volt az elõször ízlelt kútnak! Óh, hogy szeretted volna azonnal kiinni az utolsó cseppig. De még meg sem törülhetted az ajkadat a harmadik pohár után, már keserû volt benned minden. Emlékezz csak a csábító vizekre, a romlott kutakra, amelyeket emberek ástak és amelyekhez emberek vezettek, amelyeknek undorító bûze ma már belõled is árad. Romlott kúttá lettél te magad is. Amibõl életeden át ittál, abból itatsz másokat is. Békességet és örömet szomjazó életed békétlenné és keserûvé lett a romlott kutak vizétõl.

Oly mohón futottál egyik kúttól a másikig és oly keserû volt csalódásod mindenik után, hogy észre sem vetted: a nagy tömegben valaki hûségesen követ. Többször megszólított már halkan, de a körülötted szorongók, az újabb kutakhoz hívogatók hangja mindig túlharsogta az õ csendesen kérõ hangját: állj meg, mondani valóm van hozzád.
Állj meg! Vesd el magadtól teli korsódat, öntsd ki belõlük a földre a vizet, méreg minden cseppje! Jézus hiába kereste eddig veled az alkalmat csak néhány szóra is, te nem adtál rá módot.
Ha most mégis megállnál, halld mit mond: Adj innom!

Folytatása következik