"Jézus a kertész"

Elõzõ folytatása:
Zimányi József: A szomjas ember


A samáriai asszony is elcsodálkozott ezen a kérésen.
A samáriai asszony azt mondta: "Hogyan? Te zsidó létedre tõlem kérsz inni mikor én samáriai vagyok? "Jézus így válaszolt: "Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az aki így szól hozzád: Adj innom! te kértél volna tõle, és õ adott volna neked élõ vizet."
Ugyanolyan reménytelenül járt a kútra, mint te.
Õ is szeretett volna olyan forrásra találni, amelybõl tiszta vizet meríthetne, amely után nem keseredik meg a szíve, amelynek poshadt szaga nem árad messze abból is, aki issza. Szomjas volt a szíve is, mint neked. És amikor egy déli órában, beletörõdve már abba, hogy élete végéig egyre abból a kútból kell merítenie, amely meg nem elégít, szomjat sohasem olt igazán, megállt a Jákób forrásánál üres edényeivel, nehéz vedreivel.

Amerre Jézus megy, fakadnak az új források, betömetnek a régi kutak, megtanulnak nevetni az emberek és a Lélek örömével és nevetésük közben nem fáj többé a szívük, mint azelõtt (Péld.14:13). Már az is igaz, életed kútja, amelyet Jézus felfakasztott benned, míg rajta csüngtél, míg másokat is hívtál õhozzá, árasztja már az új vizet, és elárad lelked az Isten örömével, ujjong a szíved és dicsõíted, áldod az Urat,

Ott találta a kútnál Jézust. Jézus várt rá, ahogyan terád is vár. Tudta, hogy jönni fognak a szomjasak. A sok kielégítetlen szomjas között így talált most téged és mondja halkan,
de komolyan: adj innom! (János 4:7)
Ezt éppen nem vártad. Ha szomjas vagy, meríts! - feleled. De az Ismeretlen szelíden ismétli a kérdést: Adj innom.
És ekkor minden kiderül. Kiderül, hogy teljes szívedbõl beleuntál már az emberi kutak vizébe, hogy mindent odaadtál, ha valaki eleget adhatna neked. Csakúgy marja szívedet a tehetetlen beismerés: nem érdemes ebbõl a vízbõl inni!
Kemény szíved nem akar törni. Ahelyett, hogy kimondanád mi van nyomorult szívedben s elébe öntenéd megcsömörlött életed kétségbeesését és teljes reménytelenségét, ahelyett így felelsz: Hogy kérhetsz te tõlem?

Ennek ellenére Jézus ígéretet tesz neked. Ugyanazt ígéri, amit a világ ígérgetett, de sohasem adott meg: Innod ad, végleg kielégít, hogy többé ne kelljen más vízre szomjaznod. Ha kértél volna, adtam volna neked élõ vizet - mondta a samáriai asszonynak és ugyanezt mondja neked is. Az a veszély fenyeget, hogy éppen most nem hiszel, amikor az egyetlen lehetõség nyílik számodra, hogy ingyen hozzájuss ahhoz, amit egész életedet emésztve eddig hiába kerestél.
Isten neked is ajándékul szánta Jézust, minden megfordulna életedben, hozzájutnál az üdítõ vízhez s tied lenne a kifogyhatatlan vizû forrás örökre. Ne engedd most úrrá lenni fölötted a romlott és oly sokszor megcsalt szíved természetes ellenkezését, amely nem akar tudni ingyen kínált Üdvösségrõl, kegyelembõl nyert Kegyelemrõl.
Az Atya szereti a Fiút és az õ kezébe adott mindent, aki hisz a Fiúban örök élete van,
részlet

.ismeretlen szerzõtõl

Miért van szükség az újjászületésre?
Isten szeret téged:"Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az õ egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen õ benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Istennek terve van velünk:"...én azért jöttem, hogy életök legyen, és bõvölködjenek." (Ján 10)Isten vágyik a velünk való közösségre hiszen azért teremtette az embert saját képére és hasonlatosságára, hogy gyönyörködjön benne. A legnagyobb ajándékot adta, az Õ egyszülött fiát aki azért halt meg, hogy megbékéltesse az embert Istennel és a keresztáldozata által örök élettel ajándékozza meg azokat akik Õt követik.

Mi az oka ,hogy a legtöbb ember nincs tudatában Isten szeretetének és tervének?
Miért tátong szakadék Isten és az emberiség között? Õ megmutatta nekünk az utat, életünkre szóló tervét, egyedülálló szeretetét de az ember önzõ módon évezredeken át folyamatosan a maga útját járta és áthágta Isten parancsait, törvényeit.
"Van olyan út, [mely] helyesnek látszik az ember elõtt, és vége a halálra menõ út." Péld 14:12
"Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektõl, és bûneitek fedezték el orcáját ti elõttetek, hogy meg nem hallgatott."
"Mert mindnyájan vétkeztek, és szûkölködnek az Isten dicsõsége nélkül." Róm
Minden embernek megvan a lehetõsége, hogy megismerje Istent és helyreállítsa a kapcsolatát vele. Minden ember szûkölködik Isten nélkül és ezt az ûrt próbálja az ember a legkülönfélébb dolgokkal kitölteni de mivel alapvetõen az Istennel való közösségre vagyunk teremtve ezt az ûrt csak az Õ fián keresztül tudja kitölteni.

"Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanem én általam." Ján
Az emberek más megoldásokat keresnek, más isteneket imádnak de csak egyetlenegy megoldás létezik, hogy visszataláljunk Istenhez, ez az út pedig az Õ fia Jézus Krisztus. Kimondhatatlan szenvedésekkel hordozta el bûneinket a kereszten miután megkínozták azért, hogy meg tudjon bocsájtani nekünk Isten. Kifizette helyettünk a bûneink árát. A halálával azonban nincs vége a történetnek, mert feltámadt és legyõzte a halált, hogy nekünk ne kelljen meghalnunk hanem örök életünk legyen."Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bûnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt." Róm "Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus" 1Tim

Mit kell tennünk újjászületés után?
Mint minden csecsemõ aki világra jött, az újjászületett ember is táplálékra vágyik. Mi ez a táplálék? Isten igéje amit kinyilatkoztatott minden embernek és amit szabadon olvashatunk tanulmányozhatunk minden nap. A Biblia a legfõbb csatornája Istennek arra, hogy bemutassa magát nekünk és egyben a legjobb lehetõség arra, hogy elmondja nekünk, kik vagyunk mi. Megmutatja nekünk, hogy az életünket most és a jövõben hogy tudjuk sikeresen élni.
Talán célszerû az újszövetséggel kezdeni az olvasást, elõször az evangéliumokat majd az apostolok cselekedeteit és a leveleket, majd a ószövetséget.

Wass Albert: A szívpalota titka


Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepében van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.

A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.

Olyankor õsz lesz: vágyak, álmok õsze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítana:
zokog, zokog a csontvázembered.)

Idegen szemektõl kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!

Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba.

.

Amikor feltesszük a kérdést, mit is tanított Jézus, akkor elsõ lépésként azt kell tisztáznunk, kinek is tanított? Ez egy furcsának tûnõ kérdés, pedig nincs ez igazán megválaszolva. Hát most válaszoljuk meg: Jézus nekünk tanított, pontosabban az Õ tanítása nekem szól. Csak nekem szól és csak rólam szól! Az Evangéliumok minden szereplõje én vagyok, úgy kell olvasnom, mintha ott lettem volna. Életem különbözõ típus-helyzeteiben láthatom magamat tükrözõdni. Ez a nézõpont az, Evangéliumok megértésének, titka. Ha így veszem, egészen más világ fog feltárulni Jézus tanításában, mintha csak távolról nézegetem a szöveget: hogy hát ez a rész annak a ;ronda nem tudom kinek; szól, az a rész meg amannak, és õk ilyen meg olyan ;csúnya dolgokat; tettek.
Mindegyik szereplõben magunkra ismerhetünk életünk egy-egy bizonyos típus-helyzetében. Jézus tanítását úgy kell vennünk, hogy csak nekünk szól, csak rólunk szól, csak nekünk mondja, és csak rólunk mondja. Az Evangéliumokban az van leírva, mi a mi teendõnk, csak a miénk - nem a szomszédé -, hogy könnyedén tudjuk élni az életünket.

Jézus tanítása az ember mûködését írja le. De nem általában az emberét, hanem az én mûködésemet. Azért mondja ezt el nekem, mert ezt nem lehet kispekulálni. Tehát nem lehet azt csinálni, hogy az ember leül, elgondolkodik rajta, aztán rájön a megoldásra. Ezt kívülrõl valakinek meg kellett mondania. Olyan valakinek kellett megmondania, aki ismeri az ember mûködését. Ha a Biblia Isten üzenete, akkor a szövegnek önmagát kell bizonyítania. Úgy kell elképzelni a Szentírást, mint egy használati utasítást. Mégpedig az ember mûködésének, az én mûködésemnek leírását. Ha ez a használati utasítás jó, akkor bizony maga a konstruktõr a szerzõje, magától a Teremtõtõl származik, hiszen Õ ismeri legjobban saját alkotását.
Erõt lehet meríteni a tanításokból, mert az összes létezõ élethelyzetünkre van recept az Evangéliumokban. Csak fel kell ismernünk, hogy a hétköznapi életben gondot okozó szituációban melyik lelki törvény vonatkozik éppen ránk, vagyis a helyzetünk melyik szereplõvel fordul elõ a szövegben. És ott máris elolvashatjuk Jézus azon jó tanácsát (a lelki törvényt), amit ha mi elfogadunk (megteszünk), akkor nemcsak most, hanem üdvtörténetileg is megszabadulunk a problémánktól. És így persze lelkünk nyugalmát is megtaláljuk.
Jézus tanítását tehát úgy tudjuk hatásosan elsajátítani, hogy a nézõpontunk szerinti szemléletet alkalmazzuk, azaz az Ige csak nekem szól és csak rólam szól, hiszen bennem kell testet öltenie. Minden szereplõ én vagyok az Evangéliumokban.Tudatosítani kell magunkban: Jézus élete mintaélet. Isten üzenete az Ige - testet öltött, és megmutatta nekünk, milyen életet élhet az ember, ha tudja honnan jött, és hová megy. Tanításának alkalmazásával erõt kapunk ahhoz, hogy az élet terheit könnyebben elviseljük, hiszen csupa olyan eset van az Evangéliumokban, amelyeket a gyakorlatban is lehet hasznosítani.

Vígh Tibor, részlet
Forrás: Csipetnyi

Isten veszõdik velünk
Istennek vagytok szántóföldje.
(1 Kor 3, 9)


Isten szántóföldje az emberi lélek. Milyen csodálatos ez! A lelki munka mindig Isten mûve, mi csak napszámosok és segédmunkások vagyunk abban. Aki közülünk plántál vagy öntöz, senki és semmi, az Isten minden, aki a növekedést adja. Õ lazítja fel a talajt. Kezébe veszi a szenvedések és nyomorúságok, külsõ és belsõ bajok ekéjét, feltöri vele a szívek kérges felületét, hogy a mag mély gyökeret ereszthessen. Idõvel learatja, kicsépeli, majd malmában megõrli a magot. Nem azért, hogy megsemmisítse, hanem hogy ízes kenyér legyen belõle (Ézs 28, 24-28). Micsoda türelem ez Isten részérõl! ;Csak bûneiddel terheltél, vétkeiddel fárasztottál engem." Akaratot adott az embernek. Ez az akarat gyakran akaratosságban és dacban jelentkezik, úgy, hogy Isten kénytelen így kiáltani: ;Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után" (Ézs 65, 2). Szeretné megragadni teremtményét, az azonban elhúzódik elõle. Istennek sok harcába kerül, míg a megkeményedett szívû ember hajlandó alárendelni neki a maga akaratát. De milyen vigasztaló viszont, amikor ezt mondhatjuk: az Úr munkája ez bennünk. Sokszor elcsüggedünk, mikor hiányosságainkat látjuk. Belsõ életünkben nem látunk haladást és csak kevés gyümölcsöt, vagy éppen semmit. Ilyenkor szinte elvész minden bátorságunk. De micsoda áldás, mikor ilyen körülmények között is elmondhatjuk: az Úr munkája ez s Õ majd véghez is viszi.

Hagyom, hogy még többet munkálkodjon bennem, hiszen annyiszor beleszóltam már munkájába és magam akartam dolgokat megvalósítani. Most már nem akarok más lenni, mint agyag az Úr kezében. Õ formál engem és amit õ elkezd, azt be is fejezi.
De arról a nagy felelõsségrõl se feledkezzünk meg, ami abból következik, hogy Isten munkálkodik bennünk. Ellenszegülünk neki és Szentlelkének, amikor mégiscsak minden a régiben marad nálunk. Hányszor keresztezzük Isten szándékait! Szívünk vadonjából Édent akar varázsolni. Nosza, igyekezzünk ezen mi is és ne sajnáljuk azokat a gyomokat kiirtani, amiket õ mutat nekünk. Igéjének drága magja hadd hulljon szívünk mélyébe, hogy ott teljes szépségében kibontakozzék. Van-e ennél nagyszerûbb, mint az olyan szív, mely gazos parlagból Isten kertjévé lett? Hadd magasztalja a mi életünk is Isten kezének munkáját!

Forrás: Carl Eichhorn
Isten muhelyében

.

Megtart azzal, hogy táplál
;Ahogyan engem az élõ Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam" (Jn 6,57).

Az Isten Fiával való közösség által élünk. Jézus Krisztus, mint Istentõl küldött közbenjáró, az Õt elküldõ, örökön örökké élõ Atya által él. Mi pedig a Megváltó által élünk, aki megelevenített
bennünket. Õ az életünk forrása és megtartója. Az életnek táplálékra
van szüksége. Szellemi életünket szellemi táplálékkal kell fenntartanunk, és ez a táplálék Krisztus Jézus. Nem csupán élete és halála, nemcsak tisztsége és tettei, vagy csupán tanítása, hanem Õ maga, akiben mindez bennfoglaltatik, Õ a mi táplálékunk.


Ezt a táplálékot ábrázolja ki a kenyér megtörése, az úrvacsora, de vele táplálkozunk akkor is, amikor elmélkedünk Isten dolgairól, amikor teljes szívvel hiszünk benne, amikor szeretettel befogadjuk Õt, és belsõ életünk megerõsödik általa. Megtapasztaltuk, mit jelent, ha Krisztus táplál minket, de sem elmondani, sem leírni nem tudjuk azt. A
legbölcsebb, ha az ember egyszerûen él vele, mégpedig mindig újra és újra. Jézus Krisztus arra szólít fel minket, hogy mind bõségesebben táplálkozzunk vele. Mérhetetlen hasznunkra fog válni, ha Krisztus lesz az ételünk és italunk.

Forrás: Eurochrist