Mesélj anya,
milyen voltam,
amikor még kicsi voltam?
Az öledbe hogyan bújtam
és tehozzád hogyan szóltam,
amikor még nem volt beszédem?
Honnan tudtad mit kívánok?
Megmutattam a kezemmel?
Mesélj rólam!
Hogy szerettél?
Engem is karodba vettél,
meleg tejeddel etettél,
akárcsak a testvéremet?
Gyönyörködtél akkor bennem?
Úgy neveztél: kicsi lelkem?
És amikor még nem voltam,
a hasadban rugdalóztam,
tudtad-e, hogy milyen leszek,
milyen szépen énekelek?
Sejtetted, hogy kislány leszek?
Mesélj anya,
mesélj rólam!
Milyen lettem,
amikor már megszülettem?
Sokat sírtam vagy nevettem?
Tényleg nem volt egy fogam sem?
Ha én nem én lettem volna,
akkor is szerettél volna?
(Csorba Piroska)
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Figyelj,drága kicsi lélek,
Elmondom, hogy mi az élet!
A semmibõl nagyra nõni,
Sírva a világra jönni,
Lassan lépni, óvakodva.
Anyakézbe kapaszkodva.
Az ábécés könyvet bújni,
Tudás harsonáját fújni,
A nagy gondok után menni,
Hamis csókot megízlelni,
Majd feledni nagyon gyorsan,
És szeretni halálosan.
De az ember mégsem boldog,
Mert gyötrik õt "ezer gondok".
Lassan járni óvakodva,
De már botra támaszkodva.
Csipkés szemfedelet varrni,
S egy õszi estén meghalni.
Hidd el, drága kicsi lélek,
Ennyibõl áll ez az élet!
(szerzõje ismeretlen)
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``