Az õsteremtés. A szellemvilág teremtése és fejlõdése

folytatása az elõzõnek

Logikus, hogy a Teremtésen, melyet Isten kezdetben (I. Móz. 1,1), tehát elsõként teremtett, nem a Föld értendõ, amely Istentõl a legmesszebb található, és ezért mai állapotának kialakulásáig hosszú fejlõdési folyamaton kellett keresztülmennie.

Ha elképzeljük Pál szavait Jézusról, melyeket az efezusiakhoz írt, miszerint "aki leszállt, az fel is ment", feljebb minden égnél.. (Ef. 4,10), akkor egyértelmûvé válik, hogy a Föld és az isteniség között, ahonnét Jézus is érkezett, még szellemi birodalmaknak (egeknek) kell létezniük. Ebben a kijelentésben is utalás rejlik arra, hogy a Föld nem lehet az elsõ teremtés.

Isten teremtését nem a "semmibõl" hozta létre, mint ahogyan azt általában feltételezik, hanem teremtõ erejébõl, kisugárzásából, mely a "Legyen világosság!" teremtõi szavak elhangzásakor a Fény nélküli mindenségbe áramlott. Majd ebbõl az élõ erõbõl alakult és fejlõdött ki minden. Néhány régi teremtésmítoszban úgy képzelik a Teremtés folyamatát, hogy a legmagasabb lény a Teremtést önmagából, mégpedig szívébõl, vagy testének más részébõl teremtette. Ez a szimbolikus ábrázolás világosan szemlélteti, hogy a Teremtéskor jelen volt egyfajta "teremtõi szubsztancia", amely még ma is jelen van, tehát a Teremtés semmiképpen sem a "semmibõl" keletkezett.

Ezért tehát a világ fejlõdésére vonatkozóan mind a Biblia teremtéstörténete, mind a tudományos ismeret helyes. Emiatt senkinek sem kell hitében meginognia, ugyanis a fejlõdés is Isten akarata. Jó példa erre maga az emberi szellem. Annak ellenére, hogy örökké élhet, nem azonnal teljesen tudatos állapotban teremtetett. Egy öntudattal még nem rendelkezõ "szellemi csírából", mely természetes folyamatként "ûzetett ki" a szellemi birodalomból (a Paradicsomból), kell teljesen öntudatos személyiséggé fejlõdnie, egy olyan világban, mely szintén fejlõdés alatt áll. E világ idegen befolyásaival küzdve kell tapasztalatokat szereznie, közben pedig szelleme által nemesebbé kell tennie környezetét. Így fokozatosan egyre érettebbé válik, míg végül visszatérhet a Paradicsomba. Hasonlóan a tékozló fiúhoz, aki visszatalált szellemi hazájába.

Azonban a szellemi birodalomban is még végtelen messze van Istentõl. Egy emberi szellem sohasem képes személyesen Istene elé lépni, mert Isten megközelíthetetlen messzeségben trónol. Isten nincs oly "közel", mint ahogyan azt az emberek gondolják, "mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál, az én gondolataim a ti gondolataitoknál"(Ézs. 55,9). Isten csupán akkor van közel az emberekhez, amikor egy része (Fia) az Utóteremtésben (a világban) tartózkodik.

Az embernek azonban megvan az a képessége, hogy Istent mûveiben felismerje, majd e mûveken keresztül következtessen Teremtõje tökéletességére és magasztosságára. Ezen az úton lépésrõl lépésre eljuthat az helyes Isten-hithez, Isten valódi felismeréséhez, és az Õ nagyságának megsejtéséhez.
(Forrás:Gral-hu)

folytatása következik

.
folytatása az elõzõnek

Mivel az ember teremtményként a Teremtés mûvéhez tartozik, természetes, hogy Teremtõje és annak mûvei után kutat. Normális szellemi fejlõdés esetén az embernél megjelenik a törekvés és a vágy, hogy kapcsolatba kerüljön Teremtõjével. Közben azt is megtapasztalja, hogy a mû feltétlenül függ a Teremtõtõl, ami lehetetlenné teszi az ember számára, hogy valaha is teremtõ legyen, vagy azzá váljon.

Amióta az ember a világban tartózkodik, azóta magában hordozza e vágyat a kapcsolatteremtésre. Örök szellemi hazájából örökség gyanánt hozta magával a Fény utáni vágyat. E vágy belé lett plántálva, mely biztosan vezeti a cél felé, amennyiben éber marad. Egyre több ásatásból kerülnek elõ leletek, melyek arra utalnak, vagy azt bizonyítják, hogy jóval az Ószövetség feljegyzése elõtt már az õskori emberek is imádtak és tiszteltek egy legfelsõbb lényt. Hiszen Isten akkor is létezett, ahogyan örökké létezni is fog.

Isten keresése és megtapasztalása mára egyre inkább eltûnõfélben van, mert az emberiség mind jobban az anyagi világhoz láncolja magát. Az uralkodóvá emelt ész elzárja a felismerés lehetõségeinek útjait! Az ész állítja azt is, hogy Isten halott. Azonban nem Isten halott, hanem az ember szelleme hagyta magát a mulandó dolgok iránti hajlama által olyannyira befalazni, hogy olyan e szellem, mintha halott lenne. Ebben a zavaros állapotban nem tud mást tenni, mint hogy Istent halottnak tartja.

"Isten halott" már sok keresztény is így vélekedik világszerte. Sõt még keresztény teológusok is állítják, hogy Isten halott, mivel létezését nem lehet igazolni. Így tehát egyáltalán nem meglepõ, ha manapság egyre többször lehet "keresztény ateizmusról" hallani, még ha e szavak oly ellentétes jelentésûek is. Sõt, az emberi teremtménynek néha még az a groteszk követelése is támad, hogy Isten szolgáltasson neki bizonyítékokat saját létezésérõl.

E természetellenes dolgok egytõl egyig csupán az ember téves következtetései, aki a magas fáktól nem látja az erdõt. Az ember Isten csodálatos Teremtésében áll, õ maga is e Teremtés része, azonban ezt nem ismeri fel, mert az anyaghoz való ragaszkodása elhomályosította tekintetét a hatalmas és lényeges dolgok elõtt, noha éppen ezek a legszembetûnõbbek a Teremtõ mûvében.

Lelki megrázkódtatások által válik majd lehetõvé, hogy az anyaghoz való ragaszkodása, melyhez az ész is tartozik, fokozatosan csökkenjen, aminek következtében az emberi szellem majd újra képes lesz Istene beszédét megérteni.

Ugyanis: Isten nem hallgat! Egyedül az emberen múlik, ha Istenét nem képes meghallani és felismerni!
(forrás: gral-hu)

A SZENT KORONA SZÜLETÉSE


;Isten Lelke lebegett a Vizek felett;,
Mert megnyilvánulásra vágyott a Végtelen Szeretet.Szétosztotta minden tulajdonságát, amennyi csak volt,
S örvendezett azon, hogy teremtettjei ügyesek, s boldogok.
Angyali lények sokasága fejlõdött és élt e kezdeti világban,Örvendtek tettükön, hálásan szálló, zengõ, szép imában.
Sok idõ eltelt így, békés, nagy boldogságban,Mígnem egy angyal el nem fordult gõgös, erõs akaratában.

Ellentmondott Teremtõ Urának õ, a Legfényesebb,
És az Isteni Szeretetben fájdalmasan mély lett a seb.Sok angyal tudatlanul, hiszékenyen követte Urának vélt urát,Csak késõbb fedezték fel, hogy elvakíttattak, s látnak, de nem Isten Hatalmát.Visszament egy részük a Jó Teremtõ Atyához,Más részük kezdett önnön hatalmának kialakításához.

Ismét sok idõ telt el, és a valamikori Legfényesebb visszamehetett volna,
De szívében irigység forrt, így a hatalom és a gõg visszatartotta.Ellenségessége harccá erõsödött,
Erõszakossága döntésre bírta a Teremtõt.Így szólt az Úr, a Mindenség Ura,Ki az egész Teremtés Bölcs Kormányzója:;Nem hagyom, hogy rombolj, csökkentem hatalmad,Az anyagi világba ûzöm birodalmad.Légy hát az anyagnak ura, kevesebb fényeddel!És legyen Isteni Seregem Vezére a hûséges Michael!;
Szétnézett a Nagy Isten Teremtésében,
S látta, hogy az új Rendnek ismerete kell, hogy legyen. Hívatta Gábrielt, kipróbált, hû angyalát,S rábízta az Isteni Rend és Szeretet tanító tudását.És látta még Isten teremtményeiben a mély, fájdalmas sebeket,S hívta Gyógyítók vezetõjének Raffaelt.
Majd sorra a többi angyalt is, megbízta õket kiterjedt, új feladatokkal,És megindult az élet e ;Szellemi Magokkal;.Nem tartoztak máshoz, csupán csak Teremtõ Urukhoz,Mindenkoron, s mindenhol igazodtak a Bölcs Isteni Akarathoz.Szívükben élt a Teremtõ Isten minden rezdülése,Lelkük hûségét adta a Napba-öltözött Asszony Istenanyai védelme.

Újabb korszak következett, a Föld is megváltozott,Ádám és Évával Isten-teremtette új ág bontakozott.
A Megváltói Terv Istengyermeki vonala titkosan indult el, Az Atyai Teremtésben anyagi ;ruhába öltöztetett ;Ádámi emberrel;.
Közben a Szellemi Mag népe csillagokon át
Gyógyított, és tanítóként Isteni Rendet, Szeretet-tudást adott át.Megjelent mindenhol, hol a Teremtõ Atyát szolgálni kellett,Így küldötte Isten a Földre, s csillagvilágokba is az Igaz Követeket.Szellemi Mag Népe fajelméletet nem ismert soha,A Földön csak követként járt, az Égben volt Otthona.

Sok idõ múltán szólott az Atya:
;Hûséges, jó Népem! A Földön új terv készül,Megmentem világom minden szenvedéstõl.És hogy földi gyermekem ne érezze magát egyedül, vagy bátortalanul gyengének,Megváltóul, Fiam küldöm el Kegyelemjeleként Végtelen Szeretetemnek.
Meghívlak e tervbe, légy segítségemre,
Tanítsd a földi embert is gyógyító, Igaz Szeretetemre!
Nem könnyû feladat, szükséged lesz Rám, hogy jól elvégezd,
Hited, bátorságod és Velem való Szeretet-egységed adja csak fejlõdésed!Újból megkérdezlek hát, hûséges jó népem: akarod? Teszed-e, s vállalod-e Velem a földi sorsot?;
;Teremtõ Jó Atyánk! Te adtál mindeneket,
Adtad értelmünket, és szívünkbe Tüzedet,
Adj a Földön is hát, Érted dobogó szíveket!;És ez ígérettel a Földön az Istengyermeki vonal színesebbre váltott,
Mert a Szellemi Mag Népe a Földön új feladatra vállalkozott.

Eltelt újabb idõ, pár ezer év csupán,
Népek alakultak s fejlõdtek ki Isten Akaratán.Egyre tudottabb lett szellemi szinten, hogy a Megváltó készül a Földre,
S e földi helyre odahívta, megerõsített népeit is a Sötétség Hercege.
Közben, csendben alakult, és változott egy másik ág,Boldogasszony Népe törzsi fejlõdésen ment át.
Mária lett az Istenanya neve a Földön, Ki ;igent; mondott az Úr Akaratának,Égi jelek kísérték, fényes csillag jelezte jöttét a Megváltónak. Csendes egyszerûségben jött a Földre az Égnek Királya,A Szeretet nemességét mindeneknek így tanította.Ám azonnal indult a sötétség is, hogy a Felsõ Akaratnak ellene szegüljön,És a kis család rákényszerült, hogy hazáját elhagyva, Egyiptomba meneküljön.

folytatás következik
Forrás: Karsay István.

Elõzõ folytatása


Eltelt néhány emberi év, s az Isten Fia, Jézus, tanított és szenvedett,
Megváltó Isteni Vérével írta a Földbe a Szeretetet. ;Új Törvényt hoztam - mondta - Szeressétek egymást!Áldozatommal elindítottam néktek a világváltozást!
S hogy ne érezzétek egyedül magatok vagy bátortalanul gyengének,
Vigasztalásként a Szentlelket küldöm erõsítõnek. ;S ezzel a Megváltás látható Isteni része a Földön: bevégeztetett.
Eltelt majdnem 1000 év és a szívekben ismét szólott a Bölcs Atya:
;Halld meg Népem, hogy továbblép most Istened Akarata!Tanom, mit rátok, emberekre hagytam elindult, szükséges, hogy kikristályosodjon,
Fontos lett ezért, hogy népem az Égi Otthon mintájára, földi Hazára találjon.
Vond egybe törzseid közös területre,
Dús legelõt rejt, életet, s védelmet ad: Kárpátoknak bérce.

Összegyûlt a hét Törzs, s azoknak vezéri,
Isten akaratát közös emberi akarattal, vérrel megpecsételni.
Szerzõdésük Szent volt Isten, s ember elõtt,Szívében ismerte, s tudta e nép a Teremtõt.Szólt az Úr ismét:
;Kárpátok bérce különös Gyöngy a Földnek testében,Lesznek idõk, hogy hordák vágynak e Gyöngyre, dölyfös irigységben.
És lesznek más idõk, félelmetesek,
Mikor lélegzetet sem hagynak Tanomnak, és a Szeretetnek! S hogy ne érezzétek egyedül magatok vagy bátortalanul gyengének,Koronát küldök majd Áldásommal és Arcmásommal a Földre, erõsítõnek.
;Apostoli Király; ez lesz a titulus, s e Jelkép által köztetek leszek,
Hogy közvetlenül érezhessétek Vezetésemet és végtelen, Isteni Szeretetemet!;
És Boldogasszony Népe így indította el az új évezredet.

Eltelt ismét ezer év, és századok jöttek gyors egymásutánban.
Hoztak szép éveket, hol a szív kinyílott, és az ember örömét lelhette Isten Világában,És hoztak bánatot, s harcokat, könnyes-szomorúságban.
Sokat vérzett, sebesült e nép, szíve-lelke mélyéig hatoltak e sebek,
És tudta, ennyit, s így, csak Megváltója szenvedhetett!Csontba, sebbe mélyedt a fájdalmas töviskorona,Fájdalmát érezte e nép, mikor jött szeretetlen, idegen gondolat, más nép akarata.Elnyomó uralom fogta le tettektõl a ;Szent Jobb Kezet;,
Mint Urunk jobb kezét, mi a Keresztfára szegeztetett.A kifeszített karok ölelõ, simogató bal keze is mozdulatlan kellett, hogy maradjon,
A Szent Koronáról eltûnt Anyakép helyett a lélekben van mélységes fájdalom.
Léptünk volna, de nehéz bilincset ránk a hideg, számító vasszeg, a politika rakott,
mely egymással szembeni értetlenséget és gyûlölködést fakasztott.
De legfájdalmasabb mind közt a lándzsától vérzõ Szent Szív sebe,
Mely vicsorgó szeretetlenségében e népet darabokra szedte!
Hamis mosollyal az arcán a Sötétség Hercege munkál ily láthatóan és láthatatlanul,Összetört szíveken, meggyötört tudaton és akaraton lépked megállíthatatlanul.

Vigyázz Ember! Mert hazug a fény, mit láttatnak veled,Ne hallgass másra, csak hagyd szólni a szívedet!
Figyelj az Igaz, a Tiszta Fényre, mert elközelgett az idõ,Lekerül rólad a ;koporsófedõ!;A Megváltó Szeretete kinyit minden zárat,Felemel minden embert, kinél nyitott szívet találhat.
Elhangzott a SZÓ, a Teremtõ Isten Szava,
;Boldogasszony Népe! Ébredj tudatodra!
Kétezer év hosszú idõszak, adtam bõven Tanításokat,Hogy el ne vétsétek, s megtaláljátok a helyes utat.
És, hogy ezek közül mégis mi a jó vagy a hamis,Szívetekbe írtam, mit megéltem és tanítottam Jézusként, Magam is.

Ezer év volt szánva a fejlõdésre, alakulásra,És ismét ezer év, Tervem földi kidolgozására.Most végleg eljött a korszak, a végsõ, az utolsó,
Melyben felhangzik Szavam, a Teremtõi Szó:
Én szólítlak Népem, Ki néked szívet és életet adtam,Engem keress, és találj meg önmagadban és Hazádban!
Kitárom Szent Szívem, Isteni Fényem átölel,Fogadj hát szívedbe gyermeki bizalommal, és hûséggel.És hogy közvetlenül érezhessétek Vezetésemet és végtelen, Isteni Szeretetemet,Elõször Kegyelmem jön a Földre: a nyitott ember-szívekbe beleszületek! De, hogy ti se érezzétek egyedül magatok vagy bátortalanul gyengének,Én, Magam, Jézus Krisztus állok Vezetõtöknek!

Vezetlek szívetek érzéseivel, mint tettem évezredeken át,És mint Szent Akaratom tárgyiasult Képét, megáldom újból a Szent Koronát!Élõvé teszem ismét, mint vérrel pecsételt Szerzõdésünk Igaz, Szent Jelképét,Az emberi korszak nagy változására Áldásommal szólítom Boldogasszony Népét! Akaratom azt kívánja most tõled, hogy mutass példát, és utat a világnak,Engesztelésül Isteni Vezetésemhez igazítsad emberi akaratodat!
Szavam elhangzott!Mit egykor elindítottam, befejezni készülök, halljátok meg hát,Lezárom a régi kort, és a Föld egy tisztuláson megy át,
Megnyitom a Mennyeket, s indítom az újat, az emberiség Szeretetvilágát!
E Tervembe hívok, és szólítok most minden Hangom meghalló érzõ szívet,
Isteni Hatalmammal áldom meg bátor, Nekem szolgáló tettetek!

De ismerjétek fel, értsétek, legyen gondolatotokban, és tudjátok,
Minden szóval és tettel Isteneteket szolgáljátok!Ezért mindaz, mit gondoltok, mondotok és cselekedtek,
Nem lehet más, csakis színtiszta, bölcs Szeretet!Így szeressetek Engem, és a tiszta Istenanyát,
Ki máig védett benneteket, korokon át!
Nincs szebb, mint az Igaz emberi szív,
Kit Maga a Teremtõ Isten
Együttmûködni hív!Hívásom zeng idõn, s téren át,Áldást mondok:
Így legyen hát!
Ámen.;

Forrás: Karsay István.

.


A Teremtés


A nagy robbanás, a Kozmosz keletkezése 15 milliárd évvel ezelõtt következett be.


A csillagászok távcsöveikkel 9 milliárd fényévre látnak el, számítások alapján jött ki visszaszámolva a 15 milliárd év, ami egyezik a szellemi közlésekkel is. Az - Õsbukás - kiszakadás az Õstisztaságú világrendbõl, mely csak messzirõl látszik óriásnak. Isten szemében csak egy apró bárányfelhõ - a Szentírás szerint "elveszett egy", a 99 igaz között - a táguló Kozmosz.

A Kozmosz egyik legmélyebbre zuhant pontja a Föld.

Az Õsbukás rövid (nagyon rövid) szellemtani története:

Isten szellemeket teremtett 150 milliárd évvel ezelõtt, õk voltak az elsõdteremtett szellemek, melyek duál - szellemek voltak, két részbõl álltak, adó és befogadó részbõl. (Jin és Jang, a mi nyelvezetünk szerint, vagy úgyis mondhatnánk lefordítva teljesen az értelmezési szintünkre, hogy férfi és nõ, de ez igaziból nem fedi így a valóságot, mert a szellem adrügön, így nincs szüksége nemiségre.)

Ezeket a szellemeket a körforgás tartotta össze, és ez a körforgás a SZERETET energiája volt, ez összefogta a szellem két részét, ami így képezte az egységet.

A szellemek egyéni névvel és feladattal lettek az ÉLETRE hívva, és Isten szeretete járta át gyermekeit! Isten feladatot adott gyermekeinek, segített nekik ebben törvények megalkotásában, de annyira szerette õket, hogy szabad akarattal is felruházta õket, hatalmas teremtõ erõvel, és útjára bocsátotta gyermekeit. Gyermekei egy része letért az útról. Ennek a letérésnek törvényszerûen a szabad akarat is részese volt, mert hagyta a szellemet, hogy megtapasztaljon mindent, amit szeretne, így a tiltás ellenére a rosszat is. A teremtett elsõd szellemek egy része nem tartotta be a Törvényeket, ennek oka volt részint a kíváncsiság, de sajnos más szellemek ráhatása, megtévesztése is, így sajnos egy részük eltérve az isteni úttól egyre lejjebb süllyedt, belesûrûsödve fluidjaiba egyszerûen megdermedt a maga által létrehozott közegbe.

Isten egy darabig hagyta õket dermedésükben, majd felébresztette az alvó, pihenõ szellemeket, melyek kényszerbõl, mint a börtönben aludtak hosszú évmilliárdokon keresztül, a saját maguk által létrehozott közegben. Ez volt az elsõ "bukás", ellenszegülés Isten törvényének!

Isten, miután felébresztette szellem gyermekeit, elmondta újra a törvényeket, és azt, hogy miképpen kell élni, és lehetõséget adott gyermekeinek, hogy visszatérhessenek hozzá, de ugyanazon az úton, amelyen letértek, visszaszerezve erejüket, tudásukat.
A szellemek nagy része felismerte hibáját, és elindul visszafelé a teremtett világokon keresztül, melynek õk voltak a lefelé süllyedésükben a teremtõi, és szép lassan visszatértek a "mennyekbe", Isten igaz országába, ahonnan lesüllyedtek! Ellenben a teremtett elsõd szellemek egy része, amikor fel lettek ébresztve hosszú "álmukból", még ezek után is ellenszegült Isten törvényének! Ez volt a legfontosabb, a második bukás! Ugyanis itt már tudatosan szegült ellen a szellemek egy része!

Ezek a szellemek lent maradtak büntetésbõl és a méltatlanságuk miatt a lenti világban, ami az akkori lesüllyedés szintjének megfelelt, és addig, míg nem érték el a megfelelõ tisztulási folyamatot, nem jöhettek át Isten országába, a fenti szintekre. Sajnos nagy részük a mai napig is itt tartózkodik, õket hívja a szellemi nyelvezet ellenerõnek, ellentét erõnek, az emberek pedig Luciferi, Sátáni, Gonosz és Fekete erõnek!

Szép lassan a teremtett elsõd szellemek azon része, mely felismerte hibáját elindult vissza a hosszú úton, és szép lassan, évmilliárdokon keresztül visszatért a kiinduló ponthoz megerõsödve tapasztalatban, a szeretet hatalmas erejével felismerve minden hibáját, és minden jót, és tudatosan kezdett el élni újra Isten országában!
S így lassan, minden megjavult, jó útra tért szellem visszatért Isten világába, a letért szellemek (ellenerõk, sötét erõk, sátáni vagy luciferi szellemek, elvek) viszont lent maradtak ebben a világban (szellemi nyelvezet szerint Napkörben).

A köztes világok kiürültek, melyek akkor jöttek létre, amikor a szellemek lassan egyre - egyre lejjebb csúsztak, és a végén már nem volt olyan szellem, akinek már ott lett volna a helye.

Pedig ezek a világok is paradicsomi világok voltak csodálatos élettérrel. Ekkor Isten gondolt egyet, és elhatározta, hogy ezeket a paradicsomi világokat benépesíti újabb, teremtett szellemekkel, akiknek feladatul tûzte ki, hogy mentsék meg a lent rekedt gyermekeit. Így a teremtett elsõd szellemek segítéségével közösen benépesítették a paradicsomi síkokat is a másodteremtés szellemeivel, melyek egy részét a teremtett elsõd szellemek, a másik részét Isten alkotta! Ettõl nem lettek kevesebbek ezek a szellemek, ugyanakkor temetõ és életerõvel bírtak, ezt csak azt bizonyította, hogy az elsõd teremtett szellemeknek is mekkora erejük volt!

És itt kezdõdik a Biblia teremtés története is, amikor a másodteremtett szellemek egyharmada is letért az isteni útról, és lesüllyedt a lenti szférák anyagába, és ugyanúgy belesûrûsödött az anyagba!

(a bukott szellemek elhagyták a paradicsomi világokat). Az Isteni szeretet felébresztette szellemeit egy idõ után, amikor látta újra tehetetlenségüket, lehetõséget adott a felemelkedésre, törvényeket alkotott, melyek segítségével lehetõséget kaptak a másodteremtett szellemek a visszatérésre, karöltve a teremtett elsõd szellemekkel, akik annak idején nem követték társaik útját! És ennek már több milliárd éve! De Isten húzott egy határvonalat, és azt mondta, hogy kaptok idõt, de amikor újra felelni kell tetteitekért, akkor már nincs bocsánat; kellõ idõt hagytam mindenkinek a megtérésre, a felismerésre, és aki az utolsó vizsgán nem felel meg, annak komoly, több milliárd évre kiható következménye lesz, és lesznek, akit meg fog semmisíteni!

Tévesen ezt hívják sokan "világvégének", de helyesen korszakváltásnak kell nevezni.

Hat napkör alakult ki, a messiási sík az elsõ napkörben helyezkedik el, a második napkör volt a paradicsomi sík, ide lettek teremtve a paradicsomi szellemek, a másodteremtés szellemei.

A harmadik napkörbe kerültek a szellemi "bukást" következményeként az ellenszegülõ szellemek, akik annyira szétszakadtak késõbb energiájuk alacsony rezgése miatt, hogy kialakult még három napkör, ahova érettségünk alapján kerültek, azaz rendezõdtek a bukott szellemi lények, akikben a bûnös tulajdonságok voltak a mérvadók, a legutolsó napkörbe a szellemileg legszennyezettebb szellemek kerültek. Itt található a mi Kozmoszunk a Föld bolygóval együtt.

Szellembukásunk fõ okai a gõg, harag, irigység, hazugság, düh, féltékenység megjelenése volt, nagyravágyás, és még hosszú a sor.. sajnos.


De mi is a BÛN? Mi a BÛN fogalma?


A bûn a törvénytelenség. "A törvény betöltése a szeretet" (Rm. 13:10) Nem Isten Törvényének betöltése az, ha csak egy valakit szeretünk, amint az sem, ha másokat szeretve mi magunk tönkremegyünk! A bûn a szeretettõl való eltérés!

Most nézzük meg egy másik megközelítésben a Teremtést:

Az elsõ teremtés lényei, vagyis az elsõdszellemek (angyalok) között sok olyan akadt, aki az erõ és a hatalom teljében érezvén magát, megszédült saját dicsõségétõl. Az ótestamentum, mint Istenhez legközelebb álló szellemnek, a világosság hordozójának (lux fero) Lucifert nevezi, de akinek lelkébe belopódzott a gõg és démonná tevé. (Ésa. 14 12-14.) Ez igazság! Egy gondolat lopódzott az elsõdökbe s ez a gondolat a gõg volt! A gondolat, Istennel egyenlõvé lenni, a törvényekkel szembeszállni, új mozgási irányt kezdeni, kettõsségükbõl kilépve istenként egyedül képezni "én"-t és önállóan alkotni! Csekélyebbet nem láttak maguk alatt, õk voltak az alkotás legkitûnõbbjei és elõttük az õ változhatatlan, hasonlíthatatlan egyéniségével, egyedül csak az Isten állt. Õk Isten visszfénye lévén, követniük kellett volna Isten törvényeit. Jelességük közepette azonban elõállt a túlzás, a gõg, az Istennel egyenlõvé lenni akarás törekvése. Így nyert a rossz életet, vagyis tért.

Ez az ellentéteszme, a bûn keletkezése.

Isten szabad akaratot adott az elsõdöknek és ezáltal lehetõvé vált az ellenszegülés, amivel szembeni bármily közvetlen fellépés a már megkapott akaratszabadság módosulását jelentette volna, így az el is maradt. Az ellenszegülõket azonban nem követte valamennyi elsõd.

Voltak olyanok is, akik a törvényes rotációt követve hûek maradtak Istenhez és önmagukhoz. A hû elsõdök az õ delejes áramukat, erejüket a maga õstisztaságában megtartották, míg az ellenszegülõk ereje a változhatatlannal való összeütközésben megtorpant, eloszlott és tájékozatlanul álltak abban a nagy káoszban, melyet ellenszegülésükkel maguk körül csináltak.

Az ellenszegülõk és a tõlük származott káosz, Isten kegyelmi akaratából bevonatott a természet fejlesztõ törvényeibe, a hü elsõdök közremûködésével pedig létrejött az elsõ bukott-világ fokozat. Ennek világtestein - az elsõ napokon és azok bolygóin - új élet kezdõdött a bukottak számára. Meg volt adva nékik a mód a megtérésre, de szabad akaratuknál fogva meg volt hagyva a mélyebbre süllyedés lehetõsége is. Voltak, akik megtérvén visszamehettek az õsnapokba, de sajnos akadtak olyanok is, akik az ellenszegülésben itt sem álltak meg. Ezek tûzkarikákban kivettetvén, egy második világfokozat anyagául szolgáltak, ahol a keményebb természettörvények alkotta mostohább viszonyok voltak hivatva õket észre téríteni. És így tovább hatszoros bukáson át hat világfokozat alkottatott az ellenszegülés megfékezésére. Földünk a hatodik világfokozat egyik naprendszerének bolygója,

A bukott elsõdök az ellenszegülésben levének kitûnõvé, azokká lettek, akiket mi gonosz szellemeknek démonoknak nevezünk. Amilyen tökéletesek voltak a hû elsõdök a törvényben és jóban, épp olyan tökéletesek voltak az ellenszegülõk a gonoszságban és az ellentétben. Õk buktatni, felülmúlni, törvényt kényszeríteni akartak.

Az ellenszegülés a természet törvényeiben nem maradhatott többé gépiesen lekötve, hanem törvényesen lett kényszerítve, szellemileg megzabolázva azzal, hogy Isten kimondta a kegyelem szavát! Amit Õ teremtett, ami belõle és a mindenségbõl származott, s bár önakaratúlag fajult is el, megsemmisíteni nem akarta, hanem az ellenállók számára kegyesen és következetesen meghozta az engesztelés törvényeit, hogy általa azok önmaguktól mûködve és magukat fejlesztve tisztulhassanak.

A hû elsõdök közül lettek kiküldve a különféle világfokozatok naprendszereinek vezérszellemei, a Messiások. Mivel azonban a Messiások és a démonok között áthidalhatatlan ûr tátongott, szükség volt egy öntudatos békítõ izülékre. Ezt az összekötõ izüléket Isten az embrió-szellemek (Ádám-Évák) teremtésével hozta létre.Az elsõdök Istenhez, míg az embrió-szellemek a Messiásokhoz voltak hasonlók, kiknek tökéletességi foka õ elõttük mint elérendõ cél lebegett s erre nézve az embrió-szellemek az elsõdökével egyenlõ képzõdési szellemi adománnyal és eszközzel lettek felruházva.

Õk tehát õsvilágossági születésük ellenére az oktatást és képzõdést az õsnapokban az elsõdöktõl, míg az elsõdök ugyanezeket az õsvilágosságban Istentõl nyerték. Ennyi a különbség az elsõ és másod-teremtés között. Az embrió-szellemek öntudatra ébredésükkor már tudatával bírtak annak hogy ellenszegülõ szellemek vannak s hogy megkísértést kellene legyõzniük ott, ahová aztán rendeltetésük betöltéseként vitettek, nevezetesen a paradicsomokba. Ezek nem mások, mint azok a helyek, ahonnan a bukott elsõdök egy része bûnbánóan visszatért az õsnapokba, illetve másik részük pedig - mivel a kegyelmi törvény általi ébresztés után sem volt hajlandó a megtérésre, fõhajtásra - a rend újabb megzavarásának elhárítása érdekében - innen erõ-anyagjukkal együtt kidobattak alacsonyabb szintû helyeken (a másodrendû napokon) történõ fejlõdésre.

Az elsõ bukás helyei kiürültek és alkalmassá váltak a másod-embrió teremtmények befogadására, amit így lehet összehasonlítani Mózes paradicsomával:

Ádám és Éva a kettõs szellemek (duálok: isteni szikra, gondolat + életprincípium= duálszellem). Olyanok, mint egy háromszög, mely alapjában véve egy, de a szakítás, mármint a személyes bukás által két egyessé lesz, illetve lett mind a bukott elsõd, mind a másod- teremtmények esetében.

Még közelebbrõl:

Az embrió-szellemek a bukott elsõdök létérõl tudomással bírtak és képletesen ez az ismeret, a tudás fája. Angyalok (fõleg a bukott, de visszafordult) elsõdök jöttek hozzájuk és lettek az õ védõszellemeik. Itt nincsenek vadállatok, se mérges növények és tavaszuk örök volt. Lakóik nem ismerték sem a halált, sem a bûnt, tökéletességük felé az út elõttük nyitva állt.

Ezen békés természet közepette azonban, - amint az alsó világokba tekintettek - észrevették az ellenszegülõ szellemeket. Azokban rejlett a tilalom, ez volt a tiltott gyümölcs.

Aminthogy betekintésük volt a Messiásokhoz a felsõ világokba, (élet fája) éppen úgy volt betekintésük az alsó világokba is (a jó és gonosz tudásának fája) és pedig a tilalom tudásával. Világosságot, életet, oktatást felülrõl nyertek; míglen a megpróbáltatás alulról jött.

Az embrió-szellemek gyermekkorukból az érett ifjúságba a nélkül mentek át, hogy hibáztak volna. Teljes fejlõdésükben voltak az õ szellemeik. Dicsõ fejlõdésnek indulva engedelmesen rotáltak (haladtak) törvényeikkel és világaikkal együtt. Ott álltak Isten és az ellenszegülõk között. A kettõs-szeretet kifejezését önmagukban bírták. Szellemi szeretetben és ölelésben kellett, hogy az oda jövõ embrió-szellemek szülei, vagy jobban mondva: fluidba öltöztetõi legyenek, ami küldetésük volt, ezekké kellett volna válniuk, de hátráltatóan lépett közbe az ellenszegülõk befolyása és a bukás.

A tiszta szellemek megjelenése dühbe hozta a démonokat - rádöbbentek a természettörvénnyel szemben kifejtett ellenállásuk tehetetlenségére, alkotási képességük tökéletlenségére. A paradicsomi tiszta szellemek megjelenése megszégyenítette és elöntötte õket irigységgel.

Az uralkodó természettörvény és amazok tiszta fluidja ugyanis számukra áthághatatlan akadályt képezett, és nem engedte meg, hogy a paradicsomokba betörjenek; elkövettek hát mindent, ami csak az õ szabad akaratuktól ellenszegülõ értelmiségüktõl és behízelgõ érzékiségüktõl kitelt, hogy amazok kíváncsiságát keltsék föl s ezáltal az ellenszegülés megízlelésére vágyat ébresszenek bennük. Sajnos, ez részben sikerült is nekik. Az embrió-szellemek egy része lépre ment s kivettetvén a paradicsomi világokból, a bukott elsõdök sorsára jutottak, vagyis õk alsó világokba kerültek. Földünk a legmélyebbre süllyedt és legérzékibb fokozatú világtestek egyike.

Az elmondottakból kitûnik, hogy a spiritizmus nagyon is számol a bûnesettel és tudja, mi az igazi ok, de azt is érthetõnek találja, hogy Mózes, tekintve az õ kortársainak értelmi fejletlenségét, nem is adhatott volna a föld és emberei származásáról másmilyen tájékoztatást, mint aminõt könyvében írva találunk.

Ha ugyanis úgy írta volna meg, mint ahogyan az a "Szellem, erõ, anyag"-ban olvasható, ki értette volna meg? Hiszen ekkor a földet általánosan valami nagy sík korongnak tartották, és azt hitték, hogy a nap jár-kél az álló föld felett! A csillagokról meg azt gondolták, hogy azok csupán a földfeletti égboltozat ékesítésére való csecse-becsék.

--Seng--

"...minden, ami rajtunk kívül van, idegen nekünk; csak amit ismerünk, amit tudunk, amit érzünk, az a miénk. Mert hiába van a legnagyobb szépség, ha mi vakok vagyunk, nem gyönyörködhetik a lelkünk benne, ha benne élünk is. Hiába járunk a tavasz illatos virágai között, ha a szaglásunk tompa, nem élvezhetjük az illatot."

Névtelen Szellem