Bõjte Csaba a Dévai árvagyerekek megmentõje (írásai, elmélkedései)

Szenteltessék meg a Te neved, a Kovásznai kis Apor Vilmos kápolnában is.

Az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában és így szólt: "kelj föl, fogd a gyermeket és anyját és menekülj Egyiptomba! Maradj ott, amíg nem figyelmeztetlek, mert Heródes keresi a gyermeket és meg akarja ölni." Mt 2,13
Isten kegyelmébõl, az elmúlt hét végén, május elején, Szent József, férfi lelkigyakorlatot tartottunk. Figyelmünk középpontjában, Szent József atyai gondoskodó jósága volt. Isten maga is megvédhette volna a kis Jézust, de egy férfi által akarta gondozni, nevelni, Heródestõl megmenteni Szent Fiát. Megkéri, hogy védje meg József, a gyenge egyszerû ács, az életet, a hatalmas Heródestõl.

Szent Józsefnek nem vér szerinti gyermeke a kis Jézus, de õ mégis mindent félretéve szolgálja az életet, mert erre kérte õt az Isten. A mennyei Atyánk meg akarja osztani velünk az Õ szép atyai hivatását, azt akarja, hogy megtapasztaljuk, hogy milyen jó és szép, emberhez méltó apának, férfinak lenni, gondoskodó jósággal lehajolni a kisebbekhez, védtelenekhez.
Mi mindannyian, kik felvállaltuk a munkát a Szent Ferenc Alapítványnál, ugyanezzel a lelkülettel akarjuk szolgálni a kicsinyeket. A mi gyerekeink életére nyomor arcú, szegénység nevû, bûn karmú Heródesek törnek, õk akarják elpusztítani az életet, a reményt, a tiszta szívû gyermeket.

Április 29-én vasárnap, Szovátán a Szent József tiszteletére bemutatott déli szentmisével kezdtük lelkigyakorlatunkat, melynek keretén belül megkereszteltünk 15 kisebb-nagyobb gyereket, otthonaink lakóit.
Utána együtt ebédeltünk az ünnepre összesereglett több száz bentlakó, és napközi otthonos gyerekkel. Estére átmentünk Kovásznára, hol a mindennapi elmélkedés mellett dolgoztunk. Kápolnát építettünk, hogy Istenhez vezethessük gyermekeinket.
Mi székely férfiak, egyetlen boldoggá avatott székely vértanunk, Apor Vilmos tiszteletére építettünk egy kis kápolnát. Pincehelyiségbõl alakítottunk át, kihordtuk a törmeléket, lepucoltuk a falakat. A köveket, téglákat kifugáztuk, majd homokba ágyazott tégla burkolatot kapott a padló. Egyszerû, egy kissé durva, katakomba jellegû a kápolnánk, de szentély, és remélem, hogy a gyerekeink sok-sok imája meg fogja szentelni munkánkat.

Lelkigyakorlatunk végén, a kápolnát betöltve a falak elõtt körben állva, kéz a kézben együtt imádkoztunk. A kemény férfi hang, az örömmel vállalt ajándék számomra reményt, hitet jelent, erõt ad a tovább lépéshez.
Büszke vagyok a munkatársaimra, és a Ferences Világi Rend férfijaira, kik eljöttek, értékes szabadnapjaikat az életnek, a gyermekeknek ajándékozták.
Mennyei atyánk, csodálatos férfinak, apának lenni, Szent József példájára elindulni és szeretettel szolgálni a családot, életet, a kacagó gyermekekben. Szent József letudott mondani a názáreti kis mûhelyrõl, a barátokról, mindenrõl, és vállalta az egyiptomi menekülést, a szegényes, egyszerû életet, csakhogy gyermeke biztonságban legyen, éljen. Számára mindennél fontosabb volt a gyermek, a család, az élet.
Szeretettel kérlek, hogy a mai fiúkat, férfiakat áldd meg a tudatosan vállalt apaság boldogító ajándékával. Tapasztalják meg a te világot formáló erõdet, teremtõ, gondviselõ jóságodat, és képedre, hasonlatosságodra átalakulva, családjaiknak, nemzetüknek, egyházuknak gondviselõ, védelmezõ, jókedvû, életerõs alapjaivá, hordozóivá válljanak. Teljesítsék legszebb apai hivatásukat, Istenhez vezetni családjaikat, gyermekeinket.
Szeretettel, Csaba t.
Déva, 2007. május 3.

Ajándék a kilencvenedik születésnapra

Szívem ma nagyon furcsa érzéssel telt el, amit szívesen megosztok veletek.
A kedves Bíró Antal atya közel öt évvel ezelõtt felkeresett, és azt mondta, hogy õ már hatvan éve szolgálja az Istent mint szerzetes paptanár, hisz a teológia mellet a magyar-német szakot is elvégezte. Most elengedték nyugdíjba, de õ szeretne segíteni nekem, és arra gondolt, hogy ott Szászvároson, ahol én plébános vagyok, szívesen kisegít, hogy tudjam végezni a munkámat Erdély szerte. És ez a kedves atya, aki az idén tölti a kilencven évet, nem csak ígérte a segítséget, hanem azóta ott lakik Szászvároson, és végzi helyettem a mindennapi szolgálatot, ezen a kis szórványplébánián, hihetetlen szellemi, lelki frissességben, örömben.

A tegnap elindultunk vele hajdani álomáshelye felé Arad megyébe, hogy egyik pap lelki gyermekét, Balázs atyát felköszöntsük. Útközben beszélgettünk, és szóba jött az anyaország, Magyarország.
Õ valamikor magyar állampolgár volt, de az évek elrepültek, és hiába, hogy a templom tornyából átlátott Magyarországra, útlevél híján nem tudott átmenni.

Beszélgetésünk közben megszólalt a telefonom, és kedves közös ismerõsünk, mikor meghallotta, hogy a határ mellett fogunk aludni, meghívott egy magyarországi kis városkába reggelizni.

Megyünk-e atya Magyarországra, holnap reggelizni? Kérdeztem magától érthetõ egyszerûséggel. A kedves atya,hallani sem akart elõre arról, hogy átlépje a határt. Messze van, meg nincs útlevél. Mondom, hogy most személyazonosságival is át lehet menni. Nem ... Hosszú út, nem tudja vállalni. De atya mondtam, csak egy óra odáig az út, reggeliben hamar megjárjuk. Rám nézett, és én elhallgattam. Belém hasított: ki tudná megmondani, mi zajlott le az elmúlt kilencven évben e magyar szakos paptanár szívében az anyaország tõszomszédságában, és mégis elzárva az övéitõl. Sokszor meghurcolták hitéért, nemzetiségéért, s most egyszerûen nincs határ, nem kell útlevél, s csak úgy át lehet menni egy reggelire, egy óra alatt. Mit is mondhattam volna, nem erõltettem az utazást, annyiban maradt a dolog, aztán a vacsora közben õ volt, aki újból és újból szóba hozta a dolgot. Megnéztük a térképet, aztán ma reggel útra keltünk, simán elértük az oly sokszor szemlélt, se soha el nem ért õrbódékat. A román részen nem volt senki, meg sem álltunk, a magyar részen éppen csak megnézték a személy azonosságikat. Hallgattunk mind a ketten. Aztán elkezdtünk beszélgetni, örömmel szemrevételeztünk minden bokrot, a szépen megmûvelt földeket, nádast, kis patakot, az elhagyott tanyákat, a falvakat, a városokat. Valóban egy óra alatt ott voltunk, aztán délre már vissza is értünk Erdélybe.

Kis dolog, nagy dolog, egyet reggelizni Magyarországon, nem tudom, de ez a kedves atya, aki a magyar irodalom gyöngyszemeit most is kívülrõl el tudja mondani, könnyes szemmel köszönte meg a kilencvenedik születésnapjára kapott szép ajándékot, a magyarországi reggelit.

Mi jót tudnék még mondani: Becsülje meg, akinek van.

Kisebb testvéri szeretettel, Csaba t.
Déva, 2007. február 2.

Néhány gondolat a gondok mellé...

Kedves Testvérek!

Itt van az õsz, hóharmat tarolja le a virágokat, a leveleket a fákról. Október a levert forradalmak, népünk szenvedéseinek az ideje is. És alattomosan körülöttünk kígyózik ez a gazdasági válság, melynek méreteit és a mi kis életünkre való hatásait még nem is látjuk pontosan.

Gondok, bajok, válságok részei az életünknek. Krisztus nem ígérte, hogy aki utána akar menni, annak csupa napfény lesz az élete és virágesõben járhat, majd az angyalok által elénk terített bársonyszõnyegen. Nem: Ö azt mondta, hogy: "ki utánam akar jönni vegye vállára a keresztet és úgy kövessen engem!"

Felmerül a kérdés, és sokan nekem is szegezik, hogy egy kereszténynek mi a teendõje váltság idején.

Arra gondoltam, hogy a Szent Család példáján keresztül fogalmazzunk meg a magunk számára egy stratégiát. Nézzük meg õk hogyan viselkedtek a váltság idején, és kövessük õket alázattal:

Ismerõs a történet: a 12 éves kis Jézussal szülei felmennek Jeruzsálembe. Az ünnep végén elindulnak hazafelé, és egy idõ után észreveszik hogy nincs velük a gyermek. Szörnyû percek lehettek ezek:

Három fontos szabályra hívnám fel a figyelmeteket:

1. A Szent Család nem esik pánikba: Abban az idõben a közbiztonság nem a mai volt, az, hogy egy erõs, egészséges fiút elraboljanak rabszolgának, nagyon elképzelhetõ. Bármi megtörténhetett, látták õk már a gyermekgyilkos Heródes kegyetlenségét is. A Szent Család uralkodik magán, szépen szisztematikusan elkezdik keresni az Isten által rájuk bízott Gyermeket. Három nap hosszú idõ, és mégis amikor megtalálják, Mária csak ennyit mond: "nézd atyád és én aggódva kerestünk, miért tetted ezt velünk? Döbbenetes önuralom, nem kerül elé nadrágszíj, nincsenek idegösszeomlások, nagy jelenetek, sírógörcsök. Csodálom ezt az önuralmat, melyet kemény, keresõ három nap után siker koronáz.

folytatása a következõben

folytatása az elõzõnek


2. Nem dobják be a törülközõt, fásult rezignáltsággal, nem ülnek le, és fatalista módon, nem mondják, azt, hogy ha akarja majd az Úr visszahozza a gyermeket. Nem mondják azt, hogy Isten adta és Isten elvette, hanem minden erejüket megfeszítve próbálják megoldani ezt a váratlan komoly feladatot, mellyel szembe kerültek. Isten rájuk bízta a Szent Fiát, és õk a maguk kis emberi eszközeikkel sikeresen próbálják megoldani a feladatot. 1-2 nap után sem adják fel a keresést, tudják, hogy Isten lehetetlen dolgokat nem biz az emberre. Csak kell legyen megoldás! Végérvényesen nem mehet zsákutcába az élet! És nekik lesz igazuk, megtalálják és átölelhetik drága kincsüket a földre szált élõ szeretetet.

3. Összezárnak. Nem esnek egymás nyakának, és nem kezdik firtatni, hogy ki mennyire felelõs a kialakult helyzetért. Persze hogy mondhatta volna Mária, hogy te vagy a férfi, miért nem ügyelsz ránk? És József is kitörhetett volna: Hát nem rád bízta a Jóisten a gyermeket, te beszéltél az angyallal, te vagy az anya! Mind a kettõjüknek igaza lehetett volna, de most nem az igazságot kell keresni, hanem a földre szállt szeretetet, az Istenembert.
"Atyád és én aggódva kerestünk.." mondja Mária. Együtt, felelõsen próbálják elhárítani az életük ellen irányuló csapást. Õk tudják, hogy nem egymásban kell keresniük a problémát, a gond ott van és egyformán sújtja mindkettõjüket, ezért minden erejüket latba vetve összefognak és együtt oldják meg a feladatot.


Kedves Testvérek a létért küzdeni kell, az erdõben a kis õzike létével fizet, ha a rejtõzködés, menekülés, életben maradás feladatait nem tudja megoldani a farkasok között. Számára nem kérdés, hogy van-e kedve szaladni, csendben figyelmesen táplálkozni? Neki ott nincsenek jogai, csak lehetõségei, melyeket ha kihasznál, életben marad. Természetesen a feladat megoldása okosabbá, ügyesebbé, erõsebbé teszi. Mindennapi küzdelmei által nõ fel, hogy nagy és szép legyen.

Az emberek világa is hasonló! Mi is dzsungelben élünk! Az ördög mint ordító oroszlán vesz körül, és azt keresi, hogy kit nyelhet el. A létünkért küzdünk. Ha megtanulunk két lábon járni, szépen beszélni, önmagunkon uralkodni, nehéz helyzetekben kitartani, éles szemekkel meglátni a veszélyt, a lehetõségeket, és azt villámgyorsan, és pontosan lereagálni, akkor életünk itt a földön kiteljesedik. Ahogy Mária felvállalta a feladatot, és annak becsületes elvégzése által felnõtt a Mennynek Királyné asszonya címhez, mi is felnõhetünk oda, hogy Istennel egy asztalhoz üljünk, ha kitartó kemény munkával megkeressük és megtaláljuk a holnapba vezetõ utat.

Szeretettel, Cs. testvér
(2008-10-20 )

Bõjte Csaba üzenete

2009-12-20 11:45:35, vasárnap

"Szeretettel kérlek, hogy szeressétek egymást, figyeljetek
egymásra, merjétek megosztani egymással gondjaitokat
,örömeiteket, a szellemi, lelki, anyagi javaitokat is...
Adjatok egymásnak figyelmet, szeretetet, törõdést, adjatok jó
tömött, túlcsorduló mércével és meglátjátok nektek is
ugyanolyan mércével fognak vissza mérni...

Minden ember egy csoda, néven szólít az Isten, de ha népünk
nagy várának minden egyes bástyáját nem tudjuk megvédeni,
akkor széthullhat a nagycsaládunk. Hiába zárkózunk jól
felszerelt, szépen mûködõ elefántcsont tornyainkba, az áradat,
ha elindul, akkor elmos mindent... Nekünk karjainkat a
végtelenre kell tágítanunk, mert minden más bezárkózás, önzés
és halál.

Annyira szeretném, ha ez a lelkület soha nem aludna ki, hanem
egymással versenyezve a nagylelkûségetekkel jóságos
Istenünknek útjára lépnétek. Ne porosodjon meg nálunk az
adomány, mi is úgy kaptuk, hát adjátok nagylelkûen tovább,
házaitok környékén lévõ kis falvak szegény kunyhói ismerjék
meg jóságotokat, lehajló irgalmas szereteteteket... Igazából
csak az lehet a miénk, amit nagylelkûen, szeretettel egymásnak
ajándékozunk. Milyen szép lenne, ha mindenik ház a dévai
példájára ott, a maga környezetében megszülné a maga kis
napközi otthonait... Nekünk nem itt, vagy ott kell néhány
könnycseppet letörölnünk, hanem az lenne a jó, ha meg tudnánk
fertõzni a szeretet vírusával a világot, és így elindíthatnánk
a szeretet mindent átalakító láncreakcióját...

Hiszem, hogy ami kicsiben mûködik az nagyban is mûködni fog...
A jó Isten szépen feltarisznyálta ezt a világot, van mindenki
számára bõséges eledel, otthon, ruha... Hiszem, hogy Istenünk
gondviselõ jóságát megtapasztalva, lassan megnyugszunk, és ez
a tülekedés az anyagi javak iránt csillapodni fog, és akkor
majd egy új világ születik, az a világ, melynek eljöttéért
naponta imádkozunk...."

Szeretettel, Csaba testvér

A boldogság forrása! -
2010-01-29

Keresztelõ Jánost megkeresték kint a pusztában, és Jézusról faggatták. Õ a maga végtelen alázatával, saját magát csak a võlegény barátjának nevezi és örömében megvallja, hogy most, miután már megismerte Jézust: " örömöm teljes." Jn, 3.
Érdemes rácsodálkozni Jánosra! Jézus Krisztus maga mondta, hogy nem született nálánál nagyobb, és mégis kint él a pusztában sáskán, vadmézen, állati bõrökben jár. Semmije nincs, ott lebeg Heródes pallosa a feje felett és mindezek ellenére õszintén, tiszta szívvel mondja: "Az én örömöm teljes!"
Keresztelõ szent János öröme, boldogsága, mindannak a megkérdõjelezése, amikért mi nap mint nap rohanunk és sokszor eszeveszetten tülekedünk. Õ boldog! Mi az örömének a titka?
Gondolatban üljünk mellé a Jordán folyónál, lélekben lássuk magunk elõtt Jézust, ahogy jön szép fehér ruhában, hogy megkeresztelkedjen. Halljuk a Mennyei Atya szavait, aki az egyszerû, csendes názáreti életet élõ Krisztus felett, szeretettel mondja: "Íme az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik!"... ott áll az élõ Krisztus, a karácsonyi csodában közénk költözött második isteni személy... és felette lebeg a Szentlélek. Mindez egy csodálatos találkozás, bepillantás a Szentháromság végtelen szeretetének a kiáradásába, egy felpattant ajtó, mely a végtelenre nyílik...
Isten gyermeke vagy! Életed egy végtelen utazás. Boldogságod forrása rádöbbenni arra, hogy nem kell hegyeket megmozgatnod és tengereken átkelned, mert Isten a saját egyszerû názáreti életedben is szeret, elfogad, értékel. Már nem fontos, hogy mid van és mit tudsz.
Egyetlen dolog fontos, hogy téged, a marék porból született embert, szeret az Isten!... Hallod, hogy néven szólít, érzed, hogy végtelenül erõs kezével megfogja kezed és vezet. Jó ráhagyni bizalommal magad, hagyni, hogy ha akar, tegyen csodát általad, építsen új világokat, vigasztaljon vagy teremtsen, de ha szent fölsége úgy látja jónak, hát vezessen akár a vértanúság rögös útjára is. Jó dolog e végtelen szeretetnek igent mondani, lassan megsejteni teremtõ álmait és bizalommal hagyni, hogy átöleljen, vezessen, felfedje elõtted titkait, csodálatos bölcsességének törvényeit. Ö neked a porszemnek akarja ajándékozni Önmagát!
Isten jelenlétében kitágul a világ, minden olyan egyszerû és átlátható lesz, tiszta és összesimuló. Látod benne a magad kis szerepét, és jó neked, -e kis puzzle darabnak- otthonra lelni e végtelen kirakós csodában.
Jó belesimulni az embertársaid alkotta nagy családba, otthonra lelve mindennapi egyszerû munkádban.
Igazából ez az egyetlen csoda, ez a semmihez nem fogható találkozás a végtelen Szeretettel. Minden de minden ebbõl fakad: alázatod, bizalmad, erõd, bölcsességed, bátorságod, minden. Érzed, hogy rád nézett és nem vádol, nem korhol, mert számára egyetlen vagy.
Te meg Zakeus elszántságával állsz fel, hogy minden hibádat akár háromszorosan is jóvá tedd, hogy megoszd magadat, mindenedet a kicsinyekkel. Vagy az emmauszi tanítványok példájára, lángoló szívvel akár éjszaka közepén is útra kelj, és elmond mindenkinek, hogy él az Isten és szeret. Te sem érted önmagad, de mindez jó neked, és Mária Magdolna megtisztult örömével szaladsz és szólsz mindenkinek: Él az Isten! Talán semmid sincs, de mégis nap mint nap nap könnyezve írod, a magad szeretet himnuszát.

Persze érzed világosan, hogy törékeny cserépedényben tartod kincsedet, és hogy szabad akaratod darabokra törhet mindent, ez óvatossá, alázatossá tesz. Kicsinységed tudatában tisztában vagy azzal, hogy nem külsõ erõk, hanem bûnös vágyaid az egyedüli ellenségeid. Mindent tisztán látsz, sebeket, egész generációkat széttépõ bûnöket, de te ott legbelül nyugodt és boldog vagy. Tudod, hogy az, ki legbelsõ énedet ismeri, erõs és akar téged, és te gyermeki szeretettel, bármi is történik, boldogan az övé lehetsz. Ez a belsõ béke és boldogság, forrásokat fakaszt szívedben, magad sem érted, de Isten elkezd csodákat tenni általad. A hegyeket mozgató erõ a kezedbõl fakad, de te tudod, hogy csak egy marék por vagy, Isten az, aki építi a házát általad.
Csaba t.
(dévagyerekek.hu)