"Elengedni valakit nem azt jelenti, hogy megszûnik a fájdalmad. Amíg szereted, fájni is fog a hiánya. Ez nem baj. Attól még elengedheted. Sírva búcsúzunk egymástól, s ha igazi a szereteted, ez egy jó sírás. Elválasztva lenni bárkitõl is, akit szeretünk: fáj. Ha már nem fáj: nem is szeretjük. (...)
Az elengedés nem azt jelenti, hogy az ember szíve kihûl. Nem azt jelenti, hogy elfelejtem örökre. Nem közönyt jelent. Az elengedés azt jelenti, hogy hagyom õt szabadon repülni, szállni, a maga útján (...) abban a biztos reményben, hogy visszatalál majd hozzám. De amíg nincs itt, mindig hiányzik. És fáj."
(Müller Péter)
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
A gyengeség nem természete a lelkednek, hanem szerzett tulajdonsága. Igazi természeted isteni és erõs.
Amikor újszülöttként bömböltél, ételt, törõdést követeltél, amikor pici babatestedet megtanítottad állni, járni, futni minden fájdalmas bukás ellenére, amikor kis csúszómászóból emberré növekedtél, nem voltál gyenge. Hanem végtelenül erõs. Késõbb lettél gyenge, amikor elvesztetted a hitedet, amikor megijedtél a világtól, amikor hagytad, hogy a rossz körülmények elszívják erõdet, és meggyengítsenek, akkor lettél gyenge.
Mások tettek gyengévé.
És a rossz gondolataid, téves érzéseid és a körülményeid hatalma. Tudd, hogy atomerõvel születtél. Hatalmas energiával és óriási kezdeti bátorsággal! Elfelejtetted! Rossz varázslat alá kerültél, és elhitted, hogy gyenge vagy. Ez jusson eszedbe, ha gyengének érzed magad. Törpék országában elõbb-utóbb Gulliver is törpének érzi magát. Hagyja magát lekötözni. Mindaddig, míg magára nem ébred. És akkor letépi magáról a kötélnek érzett, valójában cérnavékony kötelékeit. És föláll!
Ezt ne feledd! Hogy minden mindennel összefügg. És hogy mindennek mélységes oka van. Annak is, amit látszólag nem értesz. Minden elválásnak, minden halálnak, minden búcsúnak: az Egész tud rólad, szeret, és végtelenül hálás neked.
A Mindenség tud rólad. Ismer. És szeret. És sohasem felejt el. Nem enged elmúlni, ne félj. Mert nemcsak te függsz a fától, õ is függ tõled.
Élj abban a tudatban, hogy szeretve vagy. Akkor is, ha mások vakok és süketek és érzéketlenek. Én néha olyan helyrõl kapok szeretetet, ahonnan nem is várom. És nagyon jólesik. Mert õszinte. És erõs. Nem hagy elveszni. Bízz a láthatatlan összefüggésekben!
A szeretet tévedhetetlen jele, hogy meleg van körülötte. Ezt érezni. Legyen az ember pap, kõmûves, pszichológus, férj, feleség, pápa, orvos vagy villanyóra-leolvasó - a szeretet melegséget áraszt magából.
Ez a szeretet tévedhetetlen jele.
Egy lóból néha több szeretet árad, mint egy püspökbõl vagy egy fõrabbiból. Egy ól meleg, egy fészek meleg. A testünk meleg, és ha kihûl, akkor nincs bennünk élet, meghaltunk. Élet és szeretet rejtélyes összefüggése ez. "Harminchat fokos lázban égek, s te nem ápolsz, anyám!" A költõ így kiált szeretetért. Ha ezt a melegséget nem érzed, nem szeretnek. S ha körülötted nem érzik, te sem szeretsz. Csukott szemmel is érezni lehet. Nagy távolságból is. Sõt, ha bemegyek egy lakásba, és nincs otthon senki, érzem, hogy itt szeretik-e egymást.
Müller Péter: "A gyengétõl ösztönösen menekül mindenki"
"Csak ha magadat megtaláltad, találhatnak meg mások is."
Más szóval: csak ha magadat szereted, szerethetnek meg mások is. A bensõ harmóniának ilyen hatalmas vonzereje van! A mai ember azért tud nehezen találkozni a másikkal, mert hiányzik a középpontja. Minden nap más szeszély, vágy, ambíció, indulat és hangulat uralja. Hol taszít, hol vonz. Ma megbánt, holnap megbánja, s holnapután újra megbánt. Nehéz olyannal táncolni, aki nem tud, és eldõl, ha a másik nem tartja. Az ilyet nem szívesen kérik föl táncra.
"A mai ember azért tud nehezen találkozni a másikkal, mert hiányzik a középpontja. Minden nap más szeszély, vágy, ambíció, indulat és hangulat uralja. Hol taszít, hol vonz. Ma megbánt, holnap megbánja, s holnapután újra megbánt."
Akinek van centruma, harmóniája, és nem a másiktól várja, hogy életét rendbe hozza, az titkos hívójelet ad magából."
Szíve "adásban" van. Elsõsorban nem vágyat és sóvárgást, hanem derût és erõt sugárzik magából. És az erõshöz vonzódnak. A gyengétõl ösztönösen menekül mindenki.
Témaindító
