.
Az élet utcái...
Vannak emberek, akik nagyon kemény tapasztalatokat gyûjtöttek már az életük során. Én is ilyen vagyok, és jó eséllyel Te is. A legtöbb ember ilyen. És míg azt látom, hogy bizonyos emberek képesek felállni, és minden kudarc ellenére " vagy inkább éppen a kudarcaik hatására " még elszántabban, még okosabban és még eredményesebben haladnak tovább a céljaik felé, addig nagyon sokan vannak olyanok, akik egyik gödörbõl a másikba esve vergõdik végig az életüket.
De miért? Ennyire szerencsétlenek lennének? Ennyire igazságtalan lenne az élet egyesekkel? Portia Nelson írása letisztult egyszerûséggel ad magyarázatot erre a kérdésre.
*****
ÖNÉLETRAJZ ÖT RÖVID FEJEZETBEN
ELSÕ FEJEZET
Sétálok az utcán. A járdán van egy lyuk.
Nagyon mély az a lyuk. Beleesem. Tehetetlen és kétségbeesett vagyok.
Nem az én hibám, hogy ez történt velem.
Egy örökkévalóság, mire valahogy kikecmergek a lyukból.
MÁSODIK FEJEZET
Sétálok ugyanazon az utcán. A járdán van egy mély lyuk.
Úgy csinálok, mintha nem látnám. Beleesem - megint.
Nem hiszem, el, hogy újra ugyanott vagyok, de nem az én hibám, hogy ez történt velem.
Megint rengeteg idõbe telik, mire kimászom valahogy.
HARMADIK FEJEZET
Sétálok ugyanazon az utcán. A járdán van egy mély lyuk.
Látom, hogy ott van. Ennek ellenére beleesem. Ez egy káros szokás, de a szemeim már nyitva vannak.
Tudom, hogy hol vagyok. Azt is tudom már, hogy a saját hibámból kerültem ide.
Azonnal kijövök onnan.
NEGYEDIK FEJEZET
Sétálok ugyanazon az utcán. A járdán van egy mély lyuk.
Megkerülöm.
ÖTÖDIK FEJEZET
Egy másik utcába megyek sétálni.
(Szerzõ: Portia Nelson)
Forrás:
hasznaldfel.hu/2016/02/az-elet-utcai.html
elozoeletek.blogspot.com/2016/12/az-elet-utcai.html