Hogyan osszuk be az idõnket

Kornis Mihály:
Vigasztalások könyve
részlet


Tõled függ, hogy mennyi idõd van. Ha gyorsan élsz, de képes vagy magadat lelassítani, ezt elõször onnan fogod észrevenni, hogy sokkal több idõd jut mindenre. Minél kevésbé kapkodsz, annál messzebb jutsz. Ha azt tapasztalod, hogy neked mindenhez túl sok idõ kell, mert te csigalassúsággal tudsz csak eredményesen dolgozni, és ez zavar, akkor is ugyanúgy sietsz, mintha kapkodnál. Az idõ nem zavarhat.
Tekintsd varázslatos ajándéknak, aminek az a titka, hogy amennyit meg akarsz belõle spórolni valami másra, mint amit épp teszel, nyomban éppen annyival kevesebb áll majd a rendelkezésedre. De ez fordítva is igaz: amennyire sikerül elfeledkezned az idõ múlásáról, vagyis amennyire önfeledten adod magad oda annak, amire idõt szánsz, annyival több idõd marad - erre, vagy bármi másra.
Ráérsz.
Több dolgod nem lehet, mint ami konkrétan a következõ legkisebb lépés. Nem kell egyszerre nagyot lépni. Ha az ember járni akar, nem lehet az egyik lépése sokkal nagyobb, mint az elõtte lévõ vagy az utána következõ, mert akkor megtorpan. Vagy orra esik. Egyenletesen haladj, és csak a következõ lépésedre figyelj. Mindjárt kevesebb lesz a tennivaló.

Mától kezdve ráérsz
Ha erre azt sóhajtanád: "De értsd meg, én nem érek rá, millió dolgom van, boldogan lemondanék egyikérõl, másikáról, de nem tehetem, mert mások számítanak rá, és különben is, ahhoz, hogy megéljek, és a családomról is gondoskodjak, hajszában és kapkodva, de el kell végeznem a munkám", arra azt mondanám, hogy lassabban beszélj. Gondolkodj rajta, mit mondsz. Millió dolgod nincs, "csak" tizenhat. Tizenhatfélét tisztességesen egy nap nem lehet elvégezni. Ötöt igen. Gondold át, melyik az az öt. A többi tizenegyet akkor sem tudod megcsinálni, ha szeretnéd. Mások hiába is számítanak rá, valójában nem azt teszed, amire szükségük lenne, még ha õk ezt nem is tudják. Az Idõ jelmezébe öltözött ördög dudaszavára hányod-veted magad ilyenkor, bizony.
Kapkodásod értelmetlen önzés.

Vagy megszállottság. Hajszában és kapkodva a halált éred el. Szeretteidrõl akkor gondoskodsz, ha fontosabbak a számodra õk, mint a hajsza és a kapkodás eredménye. Mivel nincs idõd semmire, szükségképpen nem jutsz el oda sem, ahova indultál. Az idõ annak a számára, aki még nem érti, mire való, nem több, mint haladék. Kegyelem.
Hogy végül megértse - és ne sajnálja az idõt semmire. Mert aki már érti, nem számolja. Annak örökké most van. Mindenre jut ideje. Van múltunk, de nem a mi dolgunk. Örökül hagyjuk. Csupán azt kell eldöntenünk, hogy mire szánjuk el magunkat most. Fontos kérdés. Talán a világon a legfontosabb. Ilyenkor én általában azt mondom (magamnak):
Fiam, csinálj rendet. Nem az életedben, nem is az egész lakásban, még csak nem is a belpolitikában, hanem az íróasztalodon. Semmiképp se tegyél többet. De az íróasztalod tetejét azonnal takarítsd le! A fiókokat most hagyd, csak a tetejével foglalkozz, az az elsõ lépés. Kezdd el. Ó, idõ császára, örökkévalóság királya;
Tedd meg végre az elsõ lépést!

7 ok amiért érdemes korán kelni
06/19/2009 - 19:51 - shaumbra


"Ki korán kell, aranyat lel.." a közmondás szerint. Ebben mély igazság van. Az alábbiakban felsorolok 7 okot amiért érdemes korán felkelni.

1. Izgalommal és lelkesedéssel tudod köszönteni a napot. Minden reggel amikor felkelsz légy hálás azért, hogy egy új napra virradtál. Érezz hálát és örömöt azért, hogy mindezt megéled. Élvezd a reggel pillanatait, amint a nap felkel, és végigsimítja a sugaraival a bõröd.

2. Képes vagy tiszta fejjel kezdeni a napot! Az átlag emberek akik naponta korán rohannak a munkahelyükre, inkább alszanak utolsó pillanatig, és sietve, kapkodva, hogy el ne késsenek rohannak a munkába. Ehelyett inkább kelj fel korábban, és hagyj elég idõd arra, hogy ráhangolódj a napra.

3. Van idõd arra, hogy átgondold a napodat, és teljes mértékben csak magaddal foglalkozz. Ha elég korán kelsz fel, nem fog megzavarni a hangos autós forgalom, a tévé zaja, vagy bármi más ami napközben megzavarhatna.

4. Ha felkelsz korábban, tudsz idõt szakítani a reggelizéshez. Van rá bõven idõd, hogy nyugodtan leülj és kellemesen, nyugodt körülmények között megreggelizz.

5. Ha korán kelsz fel, jut idõd a reggeli testmozgáshoz is. Mindenkinek jót tesz a sportolás. Élénkíti a szervezetet, és remek közérzetet biztosít, mellesleg nagyon egészséges.
A teljesítményed sokkal nagyobb a reggeli órákban, ezért a nagy erõfeszítést igénylõ feladataidat még a reggeli órákban kell elvégezned. Ez csupán egy jó tanács, okulva mások tapasztalataiból írom mindezt. A legtöbben húzzák, halasztják a kellemetlen feladataikat egészen délutánig. Légy rajta túl minél elõbb, és nem fogod magad stresszelni egész nap.

6.Tudsz elegendõ idõt szakítani a céljaid eléréséhez. Sokan azért nem tûznek ki célokat maguk elé, mert azt mondják egyszerûen nincs idejük arra a munkájuk miatt, hogy megvalósítsák azokat. És így bele sem kezdenek. Ha korán kelsz, akkor van idõd végre magaddal foglalkozni. Ha az a célod, hogy megtanulj zongorázni, akkor itt a legmegfelelõbb pillanat. Minden reggel gyakorolj negyed órát. Ez nem olyan sok, ám elég ahhoz, hogy formában tartson. Gondoskodj arról, hogy minden reggel tegyél valamit a célod elérése érdekében, még ha az nagyon kis dolog is.

7. Az egyik legnagyobb haszna a korán kelésnek, hogy elkerülöd a reggeli forgalmi dugót. Már ezért is érdemes korán felkelned, fõleg, ha minden reggel jól felhúzod magad a belvárosi forgalmi dugók miatt.

Ha a fent leírtak alapján cselekszel, mámorosan fogod átélni az egész napodat!

Jim Rohn - A ma a tegnap holnapja


Az a baj a holnapig várással, hogy ha végre elérkezik a holnap, akkor már mának hívják. A ma a tegnap holnapja. A kérdés az, hogy mihez kezdtünk ezzel a lehetõséggel? Túl gyakran pocsékoljuk el a holnapot ugyanúgy, ahogy a tegnapot is elvesztegettük, és ahogy elvesztegetjük a mát is. Mindaz, amit megtehettél volna, könnyen kicsúszik a kezünkbõl, szándékaink ellenére, amíg elkerülhetetlenül rá nem jövünk, hogy mindaz, ami lehettünk volna, minden egyes kihasználatlan nappal apránként kicsúszott a szorításunkból.


Valamennyiünknek gyakran emlékezetünkbe kell idéznünk, hogy az óra ketyeg. És az az óra, amely elkezdett ketyegni akkor, amikor az elsõt lélegeztük, egy napon meg is fog állni.
Az idõ az emberiség legnagyobb kiegyenlítõje. Tekintet nélkül elveszi tõlünk a legjobbat és a legrosszabbat is. Az idõ lehetõséget kíván, de sürget is.
Amikor az élet játékát lefújják, nincs hosszabbítás, hogy kijavíthassuk a hibáinkat. Az óra, amely életünk másodperceit méri, nem törõdik a gyõztesekkel és vesztesekkel. Nem érdekli, hogy kinek sikerül, és ki vall kudarcot. Nem érdeklik a kifogások, a tisztesség vagy az egyenlõség. Az egyetlen lényegi kérdés az, hogy hogyan játszottuk a játékot.
Az ember aktuális életkorától függõen ott van a sürgetõ érzés, amely arra készteti õt, hogy kezdjen el cselekedni most rögtön. Folyamatosan tudatában kell lennünk minden egyes pillanat pótolhatatlan értékének azoknak a pillanatoknak, amelyek önmagukban olyan jelentéktelennek tûnnek, hogy gyakran észre sem vesszük, hogy elvesztegettük õket.

Még mindig a rendelkezésünkre áll mindaz az idõ, amire szükségünk van. Még mindig rengeteg esélyünk van rengeteg lehetõségünk rengeteg év, hogy megmutassuk, mit tudunk. A legtöbbünknek még lesz holnap, jövõ hét, jövõ hónap, jövõ év. De ha nem érezzük át a cselekvés sürgõsségét, akkor ezek a rövid idõszakok sajnálatos módon kárba vesznek, ahogy kárba vesztek az elõttük volt hetek, hónapok és évek. És ezekbõl pedig nincs végtelen készletünk!
Tehát ha a holnapi álmokra és célokra gondolsz, tedd meg már ma ezeket a fontos lépéseket, hogy valóra válthasd õket.

Mindig elõre



Az hívõ keresztyénben csodálatosan párosul a harc és a békesség. Isten gyermeke békességre jutott, mégsem hagy nyugtot önmagának. Mindig csendes, de mégsem nyugszik soha - ez a tulajdonsága.
Ha egy ember lelkileg felébredt, felserken a közönyösség és a bûn álmából. Magabiztosságát, amiben addig éldegélt, lerázza önmagáról. Hajtja belül valami, siet, hogy kimeneküljön a pusztulásból és megragadja a szabadulást. Jézushoz siet és újra meg újra hozzá menekül, különösen a kísértés órájában. Közben szemmel tartja a nagy célt. Pál nem vakon, hanem céltudatosan és biztosan futott. Ha valaki nem siet mindjárt a megtérésekor, az már az elején sem jut világos döntésre.

Minden reggel újra kezdõdik ez a futás. Rosszul kezdõdik a nap, ha az ember nem tudja idõben otthagyni az ágyat, csak ha a munka készteti erre. Igyekezzél, hogy már korán reggel legyen találkozásod Jézussal, különben egész nap nem igazodsz helyre. Maga Jézus akar magához vonni. ;És én, ha felemeltetem a földrõl, mindeneket magamhoz vonzok" (Ján 12, 32). Adj alkalmat a Megváltónak már a kora reggeli órákban arra, hogy kegyelmét reád árassza és vonzóereje munkálkodjék benned. Ha Igéjével foglalkozol és imádkozol, közel lép hozzád, megerõsödik a vele való kapcsolatod. Különben lanyhul vonzása és futásod egyre lankadtabb lesz. Még az út kicsi kövei is feltartóztatnak. Nagyobb nehézségeken még inkább megakadunk. Szükségünk van mindig új felfrissülésre, különben nem tartunk ki. ;A te parancsolataidnak útján járok, ha megvigasztalod az én szívemet. Vezérelj a te parancsolataidnak útján, mert gyönyörködöm abban!" (Zsolt 119,).
Ebben a tekintetben a nap elsõ órája a legfontosabb, mert akkor még nem bonyolódtunk bele a napi munkába. Ilyenkor még szellemileg frissek vagyunk és könnyebben felemelkedünk az Úrhoz. Könyörögjünk hozzá: ;Vonj te engem magadhoz, mert az én igyekezetem nagyon hiányos!" Ha engedünk az Õ vonzásának, akkor átjutunk minden akadályon. Olyanok vagyunk, mint a tovasietõk, szárnyaló léptekkel haladunk a nagy mennyei cél felé.

Forrás: Carl Eichhorn
Isten mûhelyében

.

Hogyan osszuk be az idõnket?
2019.01.31.
Írta: Imre Margit

Az idõbeosztás nem csak a mindennapi életre vonatkozik, hanem a leszületésünk pillanatától a halál órájáig tart. Ez az intervallum szolgál arra, hogy az emberek, amit lehoznak feladatokat a leszületésükkel, hogy azokat el is tudják végezni, az adott idõben, ahogyan azok következnek az Isteni rend szerint. Mert ugye egyik feladat nem elõzheti meg a másikat, mert a fejlõdés lépcsõjén mindenkinek végig kell mennie, és csak úgy lesz képes megoldani az elõtte álló feladatait. Ez olyan mintha valaki nagyon siettetni akarja a feladatai megoldását, de még nincs rá felkészülve, ugyanúgy ahogyan egy elsõosztályos gyermek sem képes megoldani egy ötödik osztályos feladatot, mert ugye azt még nem tanulta meg, a sorrend, ami nagyon fontos.

Az életutunkon nagyon sokféle eseménnyel találkozunk akár a családban, akár a munkahelyen, vagy éppen a párkapcsolatokban. Ezek mind elõre meghatározott feladatok alapján kerülnek a látókörünkbe, és ezzel dolgunk lesz, akármennyire akarunk elõle kitérni, ha nem tetszik, nem tehetjük, mert az égi segítõk, angyalok mindig abba az irányba terelnek bennünket, amerre éppen a feladatunkat kell felvállalni. Ezért szokott bekövetkezni nagyon sok esetben, amikor szép csendben elsétálunk a számunkra kijelölt feladat mellett, mert mi mást akarunk, nem teszik az, de ne feledjük, hogy az égi otthonunkban ezt mi állítottuk össze saját magunk számára, hogy ezt kijavítjuk. De itt nem ismerjük fel, hogy az a miénk és el megyünk mellette.

Annak ellenére, hogy mi ezt elkerültük, az angyalok a legközelebbi alkalommal újra odaterelnek bennünket, hogy nem leszünk képesek ezt elkerülni. Ez, az idõ már veszteség, mert, lehet, hogy mást kellett volna már cselekednünk, így az életidõnket már nem is jól használtuk fel, de az Isten kegyelmébõl kapunk újabb lehetõségeket, hogy haladjunk az utunkon.
Azért nagyon fontos, hogy figyeljünk magunkra, a sugallatokra, hogy észrevegyük a segítséget, hogy minél kevesebb üresjárat legyen az életünkben.

Eddig a nagy egészrõl próbáltam írni, de nagyon fontos a mindennapi élet feladatai is, mert ezekben is sok csúszás elõfordul, ha nem vagyunk figyelmesek. Fontos, hogy minden nap tegyünk valamit a lelki fejlõdésünk érdekében.

Gondoljuk végig az életünket és nézzük meg, hogy a Jó Isten adott egy Életet, hogy elvégezzük a szellemi feladatainkat, és mellé fizikai eseményeket is. A nap 24 órájából mennyi az, az idõ, amit magunkra, a szellemi feladatainkra, tanulásra, olvasásra, meditációra fordítunk? Ez lehet, hogy meglepõ. Akkor hogyan is osszuk be az idõnket?