Gyógyulások

Betegségrõl gyógyulásról

Ma árnyaltabban gondolkodunk, mint a kétezer évvel ezelõtti korban élõ Jézus tanítványai. Történnek gyógyulások: sok mai sántát megoperálnak. Ezek között vannak, akik dicsõítik az Istent utána, és vannak, akik csupán az emberi tudomány csodájának tartják gyógyulásukat.
Isten Lelke ma is sokféle módon gyógyít. Indirekt módon is lehet és kell értelmezni a történetet: Jézus Krisztus Lelke fölszabadítja az embert. Erõket és energiákat mozgosít bennünk: bátorrá, józanná és szeretettel teljessé tesz. Gyógyulás az is, ami nem hirtelen és látványosan történik, hanem lassan és fokozatosan. Gyógyulás elõször is, hogy a betegségemet elfogadom és hordozom, tehát nem a betegség hordoz engem, azaz nem uralkodik rajtam. Másodszor elcsitul a lázadás és keserûség vagy éppen önvád, és erõsödik a hit és Isten akaratának keresése : mire "jó" ez a betegség? Mire való? Mire tesz engem alkalmassá? Harmadszor: megerõsödhet az a sziklaszilárd hit, hogy Isten nem ad nagyobb terhet, betegséget ( ahogyan kísértést sem ), mint amit el tudok hordozni.
Egyszerûbb egy tablettát lenyelni, orvostól gyógyulást várni, mint önmagunkon dolgozni - ilyen hosszú folyamatban részt venni, imádkozni, figyelni, mit mond a Lélek az én lelkemnek. A hit: aktív tevékenység. Egész lényemet Isten Lelkének irányába, szolgálatába állítom, eszköze lehetek a magam és mások gyógyulásában. Akkor is, ha történetesen van éppen valami betegségem.
(forrás:lampert@tvn.hu)

Karen Montano története - angyali gyógyítás

"El kellett vinnünk a kislányunkat Jourdant/6 éves/ a sürgõsségi ambulanciára. Nagyon magas láza volt, és erõs hasi és háti fájdalmakra panaszkodott. Mielõtt az orvos bejött a kezelõbe, behunytam a szemeimet és imádkoztam Michael Arkangyalhoz, és a kislányom összes Angyalaihoz, hogy legyenek ott velünk. Amikor kinyitottam a szemem, egy tavaly elhunyt családi barátot láttam a kislányom fejénél. Úgy láttam, valamiféle kézrátétes gyógyítást végzett.

Aztán megláttam a nagynénémet, akit nagyon szerettem és csak hat héttel azelõtt halt meg. Az ajtóban állt. Rám mosolygott és azt mondta: "Minden rendben lesz!" majd elfordította a fejét. Aztán, mint aki forgalmat írányít, meglengette a karját a folyosón lézengõ lelkek felé és így szólt:"Minden jól van így! Nem kell már itt lennetek, minden rendben, haladjatok csak tovább, menjetek mindig a fény felé!" Csodálatosan békés élmény volt, és tudtam, hogy minden rendben lesz.
Jourdan ma otthon van és jól érzi magát! Azt mondja, tisztán emlékszik arra, hogy a nagynénje gyógyította õt."
-Doreen Virtue-
(forrás. Angyalszárny.hu)

Testi, lelki egészség

"A legnagyobb hiba, amit az orvosok elkövetnek, hogy a testet anélkül próbálják meggyógyítani, hogy az elmét is gyógyítani próbálnák. Pedig az elme és a test egy, és nem szabadna külön kezelni." (Platon)

Minden testet öltött lélek, tapasztalatszerzés végett születik a Földre, hogy jobban megértse a dolgokat és tökéletesítse önmagát. Ha lelkünk nem végzi el a kijelölt és önként vállalt feladatot, a személyiséggel összetûzésbe kerül, aminek következménye a testi bajok megjelenése. Fizikai testünk betegségei negatív gondolataink, érzéseink, tetteink következménye. Amikor fellép a betegség a testben, a test energiaszintjét kell növelni. A nyugati orvostudomány csak a fizikai test gyógyításával foglalkozik, tüneti kezelés folyik, míg a keleti orvoslásnál, oki kezelés is van.
Az embert testi, és lelki szinten gyógyítja. Úgy állítják helyre a test és a lélek egészséges harmóniáját, hogy figyelembe veszik a betegség okait és annak okozatait. Ami még nagyon fontos, hogy a megelõzésre is hangsúlyt fektetnek. Nyugaton a folyamatosan megjelenõ új gyógyszerek, gyógyulás helyett, szinte tömeges rosszabbodást idéznek elõ. A vitaminokban, ásványi anyagokban és nyomelemekben szegény táplálkozás, a mesterségesen elõállított élelmiszerek fogyasztása, a gyógyszerek szedése, a mindennapos stressz, a mozgásszegény életmód, és az egyre szennyezettebb környezetünk, komoly egészségkárosodást eredményez.

Az egészségtudatos ember a megelõzést helyezi elõtérbe. Ha pedig már kialakult a betegség, szakember segítségét kérve, helyreállító terápiával dolgozik gyógyítása érdekében. Akiben megvan az elhatározás a gyógyulásra, várom szeretettel.
"A gyógyulni akarás a gyógyulás része." (Seneca)

A betegségek lelki háttere...

Ha valamivel lelkileg nem tudunk megküzdeni, egészen biztosan megjelenik testi szinten, betegség formájában. A neurológiai betegségek hátterében kommunikációs problémák állnak, frusztráció, stressz, elfojtott, visszatartott vélemény. Gyermekkori lelki sérülések is megbújhatnak a háttérben. Az állandó feszített idegállapot túlterheli az idegrendszert, amely képtelen tovább mûködni, összeomlik. A depresszió oka lehet elnyomott agresszió, lelkiismeret furdalás, aminek sokszor egyénen kívül álló okai vannak.
Álmatlanság, alvásképtelenség, - stressz, vagy gyógyszerek szedése miatt is kialakulhat. Az álmatlanság, az ébren töltött éjszakák hátterében, halálfélelem is meghúzódhat.

Candida, ekcéma, bõrproblémák rossz anya-gyermek kapcsolatra, elfojtásra vezethetõk vissza.
A gyulladások, a daganatok, a rák kialakulása mögött, hosszantartó vagy visszatérõ lelki probléma áll. Amikor ez az állapot állandósul, az illetõ pszichikailag elszigetelõdik, magába fordul, és testi síkon (sejt szinten) kialakul a betegség. A negatív érzelmek, a gyûlölet, a harag, az irigykedés, a stressz, jó táptalaj a gyulladás, a daganatok kialakulásához. Az egészséges szervezetben is vannak daganatos sejtek, de egy jól mûködõ immunrendszer mellett nem kerülnek túlsúlyba. Ha a szervezetben a sejtek valami miatt nem tudnak megfelelõen kommunikálni, akkor elszigetelõdnek. Zárlat alakul ki. Az elszigetelõdött sejtcsoport pedig szeretné létét kiteljesíteni, és burjánzásnak indul.
A gyomorrák, a "megemésztetlen problémára" utal. A tüdõrák esetében, valami "nyomja a lelket". És még sorolhatnám... Tegyen valamit hogy egészséges, harmónikus életet élhessen újra.

A betegség arra figyelmeztet bennünket, hogy letértünk a helyes útról...
(forrás:gyógyitó 2009.)

A film 84 perces, akit érdekel nézze meg a gyógyulást.


Kattints ide:
www.yv.hu/p=110ada38b52fb435762cf5ec43da4659

.

Egy varázslatos gyógyulás igaz története
2011. október 21.


www.astronet.hu/test-es-lelek/alternativ...ortenete-102454.html

Minden egyes ember rendelkezik az öngyógyítás természetes képességével. Akár egy kis sebrõl, akár komoly betegségrõl van szó, a gyógyulás soha nem kívülrõl jön- mint ahogyan a probléma sem kívül kezdõdött. Az ember maga lép rá a gyógyulás útjára. Ugyanaz a folyamat, amely a betegséget elõidézte, megfordítva, átalakítva, az egészségünket állítja helyre.

Minden fizikai szinten megjelenõ betegség belülrõl eredõ figyelmeztetés, hogy a lelkünk gyógyulni akar. Sokat jelenthet ilyenkor egy segítõ kéz.

Mindannyian más és más küldetéssel érkeztünk az életünkbe. Ma egyre gyakrabban hallhatunk olyan emberekrõl, akik kifejezetten azért vannak közöttünk, hogy gyógyuláshoz segítsék társaikat. Különleges, nagyszerû küldetés ez. Az igazi gyógyítónak nem kell elmennie különbözõ tanfolyamokra és képzésekre - eleve birtokolja a gyógyítás képességét. Nem az embertõl - hanem Istentõl kapta. Önzetlen, nem kelt félelmet és negatív érzést a hozzá fordulóban. Tudja: ami õ átad, az nem tõle ered, hanem egy magasabb világból.

Egy ilyen gyógyítóval találkozott Antal is, 2010 tavaszán, bár akkor még nem tudta, mennyire fontos lesz ez a találkozás. Antal fekete öves karatemesterként, pilates oktatóként, sok sikert elért az életben. Egy napon összetalálkozott Sándorral. Bár az elsõ alkalom után nem értette, miért történt a találkozás, Sándor csak annyit mondott: ha eljön az ideje, mindent meg fog érteni.


Közel fél év telt el ezután. 2011 márciusában, Antal egyre erõsödõ fájdalmakat érzett az oldalánál. Orvosa vesekövet állapított meg, ezért ultrahang-vizsgálatra küldte õt. Ám ott kiderült, a baj sokkal komolyabb, mint gondolták. Nem csak a vesekõ okoz problémát, hanem egy kinövés is található a jobb veséjén.

Orvosa elmondta, hogy ez nagyon rossz hír. A férfinek ekkor szinte azonnal eszébe jutott az egy éve történt különös beszélgetés.

Azonnal telefonált Sándornak, és úgy alakult a napja, hogy rögtön el is tudott menni hozzá. Utazása közben erõs szorongást érzett. Amikor odaért Sándorhoz, mindent elmesélt, és a segítségét kérte. A beszélgetést követõen Sándor a veséjére tette a kezét, õ pedig igen erõs forróságot érzett. Mindez kb. 10 percen át tartott. Sándor késõbb még adott egy pár jó tanácsot. Antal ezután hazament - és csak annyit vett észre, hogy teljesen megszûnt a szorongás, béke és szeretet volt a szívében. Így telt el az egész hétvége.

Hétfõn aztán megjelent az urológusnál, aki újra megvizsgálta - és közben folyamatosan hangoztatta, hogy nem ért valamit. Antal kérdésére elmondta, hogy az elõzõ vizsgálat három nappal ezelõtt volt. A vesén lévõ kinövés akkor 25 milliméter volt - most pedig már csak 8 milliméter! Az orvos teljesen értetlenül állt a változás elõtt, Antal pedig fogta a vizsgálati leleteket, és következõ nap ezekkel együtt állított be újra Sándorhoz.

A leletekbõl egyértelmûen kiderült, hogy a kinövés mérete csökkent, és ez rendkívül biztató volt. Sándor ismét segített, és újabb tanácsokkal látta el a férfit.

Antalt következõ pénteken a veszprémi kórházba utalták be egy újabb vizsgálatra. A vizsgálat után azonban nem kapta meg rögtön az eredményeket. Talán érthetõ volt, hogy szombaton délután már izgatottan hívta fel orvosát, hogy mondjon valamit az eredményrõl. Orvosa, a telefonban csupán ennyit mondott: -Uram, én beszélnék szívesen, csak nincs mirõl!

Antal azóta is jó egészségnek örvend. Csodálatos gyógyulásával nincs egyedül - Sándor keze alól nap mint nap kerülnek ki egyre egészségesebb, felszabadultabb emberek, kicsik és nagyok, nõk és férfiak. Szívet melengetõ érzés látni, ahogyan egy beteg gyermek meggyógyul, egy autista kislány megszólal és énekelni kezd, vagy a régóta remélt gyermekáldás megérkezik. Õ maga nem veri nagydobra képességeit, szerényen csak annyit mond: "Istené a dicsõség, és az Emberé az öröm."
Forrás: www.astronet.hu/test-es-lelek/alternativ...ortenete-102454.html

.

Egy csodálatosan szép történet!


Orvosi szempontból nincs remény...

Erzsébet 17 éves. A télen barátnõivel síelni ment a hegyekbe. és ott olyan szerencsétlenül esett, hogy úgy vitték le hordágyon a völgybe. Ilyesmi gyakran megtörténik a hegyekben. Erzsébet nem törte el sem a kezét, sem a lábát, mozdulni mégsem tudott többé. Elõször az esés közben bekövetkezett sokk hatására gondoltak, de késõbb megállapították: hátgerincének
néhány csigolyája úgy összezúzódott, hogy minden kis mozdulás óriási fájdalmat jelentett a számára
Az eset reménytelennek tûnt. Megoperálni nem lehetett. A lány 2 évig feküdt nyakig gipszben. Csak a fejét mozdíthatta kissé.

Édesanyja vasárnaponként vonattal utazott lányához a a kórházba Útközben elnézte a kirándulók örömet sugárzó arcát, és azon gondolkodott, mit is mond majd szerencsétlen lányának. Befejezõ szavai minden látogatáskor ezek voltak:
- Erzsikém légy bátor. Egy napon meggyógyulsz.
Erzsébet pedig azt felelte minden alkalommal:
- Soha többé nem leszek én egészséges, mama...
Anyja erõltetve mosolygott, és biztatta:
- Dehogynem, az orvosok megígérték nekem....
Két év múlt el és Erzsébet még nem gyógyult fel. Amikor betegtársai egymás után elhagyták a kórházat, elköszöntek tõle és ezt mondogatták:
- Te is itt hagyod egyszer a kórházat Erzsébet. Hinned kell ebben!
Az anyja pedig hozzátette:
- Gyermekem, higyj Istenben!
- Ah milyen messze van az Isten...

A kórház otthonná tud változni. Ha valaki két évet tölt benne, elveszti reményét, hogy valaha is elhagyja. Még az ablakon sem tudott kinézni, azt is másoknak kellett megmondani:
-Már rügyeznek az orgonák. Pár nap múlva ki is virágoznak.
Máskor meg ezt:
- Milyen gyönyörûen nyílnak a rózsák a kertben.

Erzsébet nagyon sok virágot kapott. A látogatók megrendültek a fiatal lány szerencsétlenségén és néhány szál virágot helyeztek ágyára minden alkalommal. Erzsébet hálásan mosolygott. Mégis akkor örült a legjobban, amikor valaki szappant vitt neki ajándékba. Akkor a betegápoló nõvér azzal mosdatta minden reggel és este. Ha a fejét megfordította, a párnáján érezte a levendula erõs illatát, és közben gyermekkoráról ábrándozott, amint szülõfaluja domboldalán virágot gyûjtögetett.

Ágnes nõvér Erzsébet körül foglalatoskodott, mert látogatónap volt, vasárnap.
- Nõvér, megérkezett már az édesanyám? - kérdezte Erzsébet.
- Igen, lent van és beszélget az orvossal.
- Az orvossal? Miért?
- Nem tudom.
Amikor édesanyja a szobába lépett, arca szinte át volt szellemülve.
- Gyermekem! - mondta, és örömet mutatva ölelte át a gipsztömeget, amely a lányát körülvette. - Gyermekem, gyermekem! - mondogatta, és könnyek árasztották el az arcát.
- Te sírsz, mama?
- Örömömben! Éppen most beszéltem az orvossal. Azt mondja, hogy néhány hónap múlva felkelhetsz. Csak erõs akaratod legyen, és meggyógyulsz.

- Orvosi szempontból nincs többé remény - közölte valójában az orvos. - Tegnap újra megvizsgáltuk a lányát. Ami a legrosszabb, teljesen elvesztette a reményét és átadta magát szerencsétlenségének. Mit csináljunk? Csodák sajnos nem léteznek...
Két emelet választotta el leánya szobáját a folyosótól, ahol az orvossal beszélgettek
Két szörnyû emelet. Az anya lassan, nehézkesen haladt felfelé a lépcsõkön. Azon gondolkodott mit is tegyen. Hogyan segíthetne gyermekén, hogy visszanyerje bizalmát, reményét, még ha sohasem gyógyulhat is meg.

Amikor gyermeke ágyára ült, minden tisztázódott elõtte. Észrevette leánya arcán a hitetlenkedést: szemmel láthatólag nem hitt az orvossal való beszélgetés meséjében.
- Mama kérlek, ne mondj hazugságokat!
- Miért hazudnék? - mondta csodálkozva az anya, és hangja másként rezgett, mint szokott. - Jövõ vasárnap majd meglátod, bebizonyítom, hogy hamarosan meggyógyulsz.
- Bebizonyítod? Hogyan?
- Hozok neked valamit, amit még a megbetegedésed elõtt kívántál.

Amikor az anya hazautazott, otthon átkutatta az egész házat, összetörte az agyagmalacot, de nem sok pénzt tudott összeszedni. Minden héten el kellett mennie a kórházba, és nem mehetett üres kézzel, a csekély nyugdíjból pedig nem sokat takaríthatott meg. Gondolkozott. Azután levette jegygyûrûjét és megsimogatta. Akkor határozottan felállt és elment az ékszerészhez.
- Asszonyom, nagyon vékony - mondta az ékszerész
- Igen tudom, éveken át hordtam.
Az ékszerész leszámolta a pénzt. És az anya olyasvalamit vásárolt, ami lánya számára a legszükségtelenebb a világon: egy gyönyörû új kerékpárt. Amilyet Erzsébet mindig is kívánt.

És megint eljött a vasárnap. Az anya a kórház bejáratánál állt kimelegedve, kicsit kócosan. Hozta magával a csillogó új kerékpárt..
- Kerékpár, mama! - nyitotta tágra szemét Erzsébet a csodálkozástól. - Te komolyan hiszed, hogy fel fogok kelni? Hát mégis igaz, amit az orvos mondott? Meggyógyulok! mama, Ó milyen boldog vagyok!...

A csoda elkezdõdött. Amit nem tudott elérni az orvostudomány, azt véghezvitte egy csillogó kerékpár. Nyolc hét múlva Erzsébet elõször hagyta el az ágyát. Milyenek voltak azok az elsõ lépések...!

Ma minden nehézség nélkül kerékpározik, azon a kerékpáron, amit édesanyja, maga is reménytelenségbe esve, utolsó pénzébõl vásárolt.

Igen, így történt. És egészen bizonyos, hogy ha majd egyszer Erzsébet édesanyja a jó Isten trónusa elé áll, különös mosollyal a tekintetében fogja mondani:
"Ugye megbocsátod nekem, Uram, hogy én magam sem hittem a dologban..."
forrás:http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=bongyi53