Kalkuttai Boldog Teréz anya életrajza
Teréz anya 1910. augusztus 27-én született, Agnes Gonxha Bojaxhiu néven, albán szülõktõl, Üszküb városában (ma Skopje, a Macedón Köztársaság fõvárosa).
Macedónia akkoriban az Oszmán Birodalom fennhatósága alá tartozott. Agnes édesapja, Kolle Bojaxhiu albán nacionalista volt, építési vállalkozó, édesanyja, Drana, otthon nevelte a gyerekeket. Agnesnek két testvére volt, Aga és Lázár. A család az oszmán környezetben is ragaszkodott katolikus hitéhez. Agnes 9 éves volt, amikor édesapja meghalt. Fivére, Lázár bizonyos volt abban, hogy édesapjuk politikai bûntény áldozata lett. A magára maradt özvegy ezután kézimunka-üzlettel tartotta fenn magát és három gyermekét. Teréz anya késõbb úgy emlékszik vissza ezekre az évekre, hogy a mély katolikus hitbõl származó szeretet segített enyhíteni a fájdalmukat, az apa halála még jobban összeforrasztotta az amúgy is összetartó családot. Édesanyja jelentõs szerepet töltött be a Szent Szív egyházközség életében, a jótékony cselekedetek asszonyának nevezték, mivel a nálánál szegényebbek megsegítését mindig kötelességének tartotta. Ha egy szegény ember kopogtatott be házuk ajtaján, alamizsnát adott neki, s felhívta gyermekei figyelmét: még ha nem is vér szerinti rokonuk, akkor is a fivérük, mert szegény.
Agnes 1928-ban, áldozócsütörtökön határozta el, hogy szerzetesként Istennek szenteli életét. Iskolatársnõjével és barátnõjével, Betikával együtt felvételét kérte az angolkisasszonyok írországi anyaházába, amely a Loretói Miasszonyunk nevét viselte.
Innen hamarosan Indiába küldték, hogy megkezdje noviciátusát Darjeelingben. Itt tett szerzetesi fogadalmat, 1931. május 25-én. A Teréz nevet az 1925-ben szentté avatott kis Thérése Martin de Lisieux iránt érzett tiszteletbõl választotta. Döntését így indokolta meg: "Ha keresztényi életet él az ember, akkor az biztosítja hitének növekedését. Sok szent járt elõttünk, hogy vezessen minket. De én azokat szeretem, akik egyszerûek, mint Szent Thérése de Lisieux, Jézus kis virága. Õt választottam névadómnak, mert hétköznapi dolgokat tett nem hétköznapi szeretettel." Engedélyt kért elöljáróitól, hogy egyedül élhessen a zárdán kívül, és a kalkuttai nyomornegyedben dolgozhasson. Kérését Róma elé terjesztették, és XII. Pius pápa egyévi idõtartamra jóváhagyta azt: szerzetesi életet élhetett, klauzúrán kívül, a kalkuttai érsek felügyelete alatt. 1948. augusztusában Teréz anya levette a Loreto nõvérek ruháját és fehér száriba öltözött, kék szegéllyel, a vállán kereszttel. Patnába ment, az amerikai missziós orvosnõvérekhez, hogy beható kiképzést kapjon, mint ápolónõ. Karácsonyra visszatért Kalkuttába és a szegények Kis Nõvéreivel lakott. Még ugyanebben az évben engedélyt kapott elsõ nyomornegyedi iskolájának megnyitására. 1950. októberében jóváhagyták az új szerzetestársulatot, a Szeretet Misszionáriusait, amely Kal- kuttában alakult meg, és innen terjedt el egész Indiában, majd világszerte. A Szeretet Misszionáriusai 1965. februárjában pápai jogú társasággá lett. Hitvallásuk szerint: "Mindenekelõtt szerzetesnõvérek vagyunk, és nem szociális segítõk, tanárok, ápolónok vagy orvosok. A különbség köztünk, és a szociális gondozók között az, hogy õk valamit cselekszenek, mi pedig Valakinek.
Jézust szolgáljuk a szegényekben. Minden, amit csinálunk, Jézusért van.
Életünknek ez az értelme. A nap 24 órájában Jézust szolgáljuk." A Szeretet Misszionáriusai egész szívükbõl, szabad elhatározással a szegényeket szolgálják, és munkájukért semmi pénzt nem fogadhatnak el. Teréz anya tevékenységét az egész világon elismerték, a rengeteg kitüntetés mellett 1979-ben megkapta a Nobel-békedíjat. Kérésére nem tartották meg az ilyenkor szokásos bankettet, az erre szánt összeget az éhezõk kapták. Teréz anya ugyanis elveihez hûen visszautasította, hogy a ceremóniát záró bankett finomabbnál finomabb ételeibõl fogyasszon:
"Nem tudnék venni belõle, és nyugodt lelkiismerettel megenni, amikor testvéreim közül annyian halnak éhen. Nekem egy darabka kenyér és egy pohár víz elegendõ" Teréz anyának a szegények sorsáról, illetve a gazdagok felelõsségérõl vallott nézetei II. János Pál pápa gondolkodásának irányvonalában helyezkednek el, ezért is szövõdtek kivételes baráti szálak a szerzetesnõvér és a szentatya között. II. János Pál 1979. decemberében lelkesülten tiszteletét fejezte ki Teréz anya iránt, akinek munkáját csodálattal követte nyomon. 1986. február 3-án, Kalkuttában a pápa meglátogatta a Szeretet Misszionáriusainak házát.
Teréz anya élete legszebb napjának nevezte ezt a látogatást.
A Szentatya pedig így fogalmazott:
"A Nirmal Hriday a remény otthona. Olyan ház, amely a bátorságon és a hiten alapszik, olyan ház, ahol a szeretet uralkodik. A Nirmal Hriday-ban az emberi szenvedés misztériuma találkozik a hit és a szeretet titkával. És ebben a találkozásban az emberi lét legmélyebb kérdései érthetõvé válnak"
Teréz anya 1997. szeptember 5-én halt meg.
Azt, hogy áldozatos tevékenységét mennyire elismerték a más valláson lévõk is, jelzi, hogy az indiai kormány állami temetésben részesítette.
A Szeretet Misszionáriusainak rendjéhez ma már négyezer apáca és négyszáz szerzetes tartozik, gyógyító-gondozó tevékenységüket hárommillió önkéntes segíti. Öt földrész csaknem százötven országában - köztük Magyarországon - vannak jelen, gondoskodnak a szegényekrõl, ápolják a betegeket, a legsúlyosabbakat, így a leprásokat is. Az alapítás óta eltelt ötven esztendõ alatt Teréz anya és rendje kiterjesztette tevékenységét a világ minden országára és az "élet minden sebesültjére." Teréz anya munkásságának lényegét talán Monseigneur Jean Michel di Falco fogalmazta meg a Teréz anya, a hit csodái címû könyvében: "Teréz anya egyedülvalóságát az adja, hogy a humanitárius munkát nem a humanitárius munkáért végezte, mint ahogy a jótékonyságot sem a jótékonyságért. Nem kizárólag a fizikai szenvedés, a lepra, az AIDS, az éhség stb. ellen küzdött, hanem minden erejével harcolt a lelki lepra ellen, amelyben az emberiség jó része szenved. Célja nem egyszerûen a gyógyítás volt, hanem és fõként az üdvösség és a megváltás, és ennek a legértékesebb dolognak a mércéjével mérve kell õt megítélni és megérteni. Hiszen nem elegendõ csodálni Teréz anya emberi kvalitásait. Annyi és annyi mindenféle megtisztelõ díjat és kitüntetést kapott, hogy személyes megbecsülésünk vagy egyéni jóváhagyásunk keveset jelent. Jóval inkább, mint a mûvei iránti támogatást, Teréz anya az ügyével való azonosulást igényli, vagyis annak az elfogadását, hogy Isten mindegyikünkben munkálkodik, és vezet minket, hogy beteljesítsük az Õ igazságát."(343.o.)MK
A pápa boldoggá avatta Teréz anyát
Csaknem negyedmillió zarándok jelenlétében 2003. október 19-én vasárnap, a Missziós Világnapon II. János Pál pápa a vatikáni Szent Péter téren boldoggá avatta Kalkuttai Teréz anyát, a Szeretet Misszionáriusai rend alapítóját. A szertartást az MTV1 és a Duna Televízió közvetítésén keresztül a magyar nézok is figyelemmel kísérhettek. A boldoggá avatási szentmise a pápa megválasztásának 25 éves évfordulójára eseménysorozat részét képezte. A szentmisére 27 országból érkeztek diplomáciai küldöttségek, köztük államfok, miniszterelnökök, a politikai élet képviselõi. Megjelentek ortodox és muzulmán delegációk, misszionáriusok és szegények. A szentatya homíliájának olasz részét Leonardo Sandri érsek, a vatikáni államtitkárság helyettese, két angol szakaszát pedig Ivan Dias bíboros olvasta fel.
Forrás:
www.communio.hu/