A boldogságról

.

A barát...


Azt kérded ki az igazi,
ki a valódi barát?
Az,
akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát.
Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját,
kit csendesen megvigasztalsz ha könny borítja arcát,
ha ok nélkül bezárkózik,
te átlátod hallgatása falát.
Kinek nem hagyod,
hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.
Kinek villanásnyi mosolya,
apró kis öröme elûzi minden bánatod,
s köztetek nincs olyan,
hogy alulmúlod õt,
vagy túlszárnyalod.
Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,
kivel jó a csend szavát hallgatni s együtt merengeni.
Kinek nem számít mit vétesz,
kis vagy nagy hibát,
kivel ha beszélhetsz könyebbé válik ez a nehéz világ.
Az az igazi barát,
kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz,
s ha választásra kerül sor,
te szó nélkül mellé állsz.
Az a barát,
kinek egy kedves szava többet ér,
a világ összes,
minden kincsénél.
Az a barát,
kinek öröme az örömöd,
bánata a bánatod,
kinek barátságát minden körülmény közt vállalod.

.


" Kísérletek igazolják, hogy a derûlátók, boldogabbak, egészségesebbek és tovább élnek."

.

.

Hol lakik a boldogság? - amit a boldog tud, azt a boldogtalan nem.


A boldogság tényleg messze szálló kék madár, és a boldogsághoz vezetõ utakat egymásnak tényleg tanítani kell? Vagy csak mi bujkálunk elõle és magunk szebbik éne elõl, és mi építjük magunk köré azokat a falakat, amelyeket leginkább lebontani kéne megtanulni?

A boldogság filozófiái

A boldogság, az öröm, a lét egyik legszebb élménye, egyben mégis ritka kincs, ígéret a szenvedõknek, felülemelkedett állapot, amihez utakat a vallások, a filozófiák és a lélektan tanításai kínálnak. A boldogságkeresés az ezoterikus szubkultúrában szintén központi téma, hozzá a legkülönfélébb transzcendens és önismereti receptek is rendelkezésre állnak, egymást túllicitáló boldogság-tanfolyamokat látogathatnak a boldogtalanok, a megváltás sokszor mégis elmarad.

A boldogság mûvészete

A boldogsághoz vezetõ eszközöket ugyanakkor prózaibb, ám nem kevésbé piedesztálra emelt szinten kínálja a fogyasztói társadalom üzleti gépezete, ami a lelki magasságok elérését az anyagi jólét megvalósításában láttatja. A boldogság ebben a különös látomásban egyfajta megvásárolható állapotnak tûnik, amihez pusztán az egészség és a kényelem beszerezhetõ feltételeit kell biztosítani. Bár a szegénység és a létbizonytalanság valóban lélekölõ lehet, de hogy a pénz nem a boldogság ára, azt jól tudják azok, akiknek lenne mibõl megvenni azt, amit pénzért nem lehet.

Mi hát a boldogság akkor, mi a jólét szerepe ebben, és mi az a felfogás, amit az eléréséhez nem annyira tanulni, hanem gyakorolni és a mindennapokban megélni érdemes? A boldogságnak ugyanúgy szintjei vannak, mint ahogy a dolgoknak is ideje van, a "keep smiling!" erõltetett mosolya jobbára csak álarc, ami sok helyzetben leginkább nevetséges lehet. A boldogság eufórikusabb, ragyogóbb állapotai olyanok, mint a hétköznapok között az ünnepek, a boldogság más módjaira, a pillanatok szelíd örömére való lelki készség azonban meghatároz egy életet. Mi tart vissza akkor mégis annyi szenvedõ embert a boldogulástól? Miért ûzzük ki magunkat nap, mint nap saját Édenünkbõl, mik a lelki hazatérés akadályai és mik az ezekhez kötõdõ feltételek?

A boldogság akadályai?

Válságos korunkban a boldogság mégsem divat, a fizetetlen "fizethetetlen " számlák, a megszûnõ munkahelyek és az anyagi, egzisztenciális perspektívátlanság világában miért várnánk lelki békét azoktól, akiknek a legnagyobb gondot a megélhetés jelenti? Elõrebocsátva talán azért, mert éppen a reménytelenség sötét lelkiállapotában születhet meg az a fény, amit máskor elfednek a talmi csillogások, ilyenkor rajzolódhatnak ki azok az igazi értékek, amiket korábban ellepleztek a megszokott rutinrészletek. Talán furcsa, de például a háborús idõkben legkisebb az öngyilkosságok aránya, mint ahogy az is meglepõ lehet, hogy egy szinten túl mennyire nem befolyásolja boldogságunkat az anyagi háttér és fedezet.
Pszichológiai vizsgálatok tanulsága szerint a hirtelen meggazdagodás örömei is csak ideig-óráig tartanak; - ehhez lottónyertesek sorsát követték nyomon, akik egy idõ után semmivel sem tartották boldogabbnak magukat, mint a fõnyeremény megütése elõtt. Igaz, egy alsó anyagi határ alatt a boldogságszint is érthetõen alacsony, de a döntést - hogy hogyan érezzük magunkat az adott helyzetünkben - ilyenkor is magunk hozzuk. A fõ problémát tehát ebben az esetben is azok a lelki szokásaink jelentik, amik a rajtunk kívül álló szenvedések okán a boldogtalanság mártírját keltik életre bennünk.

A körülmények áldozatának szerepe azonban nemcsak nehéz anyagi helyzetekben, de a betegségek idején is könnyen elsajátítható.
A fentebb említett kísérletekben olyan emberek boldogságszintjének alakulását is vizsgálták, akik balesetben lebénulva váltak ágyhoz vagy tolószékhez kötötté, azonban a lottónyertesekhez hasonlóan náluk is azt figyelték meg, hogy egy-két éves idõszak elteltével ugyanúgy hasonló lelki szintre állt vissza a boldogságuk foka. A betegség, akárcsak a szegénység, itt sem bizonyult meghatározó oknak, így úgy tûnik a boldogság megélésétõl más tart vissza minket. Az akadályok harmadik nagy csoportját többnyire az emberi viszonyok tökéletlenségében láthatjuk vagy tételezhetjük fel, ami a legkülönfélébb szociális helyzetekben is megfigyelhetõ.

A szeretetlenségbõl, az el nem fogadásból eredõ boldogtalanság " mint sokak szenvedésének forrása " szintén megkérdõjelezhetõ. Bár a mások szeretetére és elfogadására való törekvés ismert szocializációs igény, a lélek mélyebb szintjein az igazi boldogságot ennek épp az "ellentéte" vagyis a szeretni- és elfogadni tudás adja. A szenvedésben tartó kötõdések jobbára olyan ragaszkodások, amik a helyzet lelki gyengeségbõl adódó elodázását " vagy az adott állapot értéktelen feltételekhez fûzõdõ elfogadását " jelentik. A boldogság elérését láthatóan itt sem a "mások", vagyis a körülmények akadályozzák. Mi lehet akkor az igazi út, mit tehetünk boldogulásunkért az akadályok leküzdése után?

A boldogság mûvészete

Ennek az útnak egyszerû jelmondata lehetne; - a boldogság ingyen van, a többiért fizetni kell. Elsõre mindez talán furcsának tûnhet, hiszen minden tanulás erõfeszítés is, a befektetett "munkát" tekintve pedig az "ingyenesség" az értéktelenség allegóriája is lehetne. Mégsem az, hiszen egy magasabb életstratégia az élet végén összegez, ahol a számla az elérhetõ boldogságfokok beteljesítettségét mutatja. Az örömök aprópénzre váltása itt már a talentumok gyermeki elherdálása, ami értékest vált kevésbé értékesre. Hogy mindez érthetõbbé váljon, minderrõl olyan emberek élményeit és meggyõzõdését érdemes figyelembe venni, akik az életük "legszebb" összegzésénél voltak jelen.
A halálközeli élmények megélõi "sajátos kegyelemként " áttekinthetik életüket, mégpedig az idõ gúzsából kiszabadultan, minden pillanatukat egyszerre, egy idõben látva. Az ilyenkor megélt végtelen fényesség közelségében különös elszámolás vár rájuk, egy belsõ hang egyetlen kérdésére kell válaszolniuk, ami többnyire így szól: " Mit kezdtél az életeddel? A kérdés barátságos és szeretetteli, magam mégis tovább finomítanám nekünk, a jobbára boldogtalanoknak: " Mennyire voltál boldog? Mennyire tudtad magad, a világot elfogadni és megszeretni? Megélted-e a dolgok szépségét? Tudtál-e örülni az esõnek, a gyásznak, a születésnek, a halálnak? Tudtál-e túllépni néhai magadon?

Az igazi boldogság talán a pillanat mindenkori elfogadása lehet, a megbékélés az érzések között. Öröme a hétköznapoknak és az ünnepeknek, öröme egy pohár víznek vagy bornak, egy másik ember megváltatlan vagy megváltó pillanatának, a szónak és a csendnek, öröme a minden szeretetének, vagyis mindennek, ami létezõ. És végül öröme a tökéletlenségnek is, elfogadása magunk és mások lassú ébredésének, amit nem sújt sem szegénység sem betegség sem öregség sem halál, ahol csak az öröm és a boldogság tûzhelyét, a "kályhát" kell megtalálni, ami egyszerre az alfa és az omega, és minden tékozló fiú türelmes és hazaváró, örök otthona.


Paulinyi Tamás
( www.szintezis.info.hu )
www.astronet.hu/test-es-lelek/lelekgyogy...azt-boldogtalan-nem/

.


"A boldogság megkétszerezõdik, ha van akivel megosztanunk.
Az öröm akkor jó, ha még van mellettünk valaki, aki velünk tud örülni.
Mi is adjunk másnak örömet, lepjük meg szeretteinket valami aprósággal, és máris jobb lesz tõle a napunk."


(forrás. filantropikum.com/5-karmikus-torveny-ame...ztathatja-az-eleted/

.


A mindennapi boldogság fenntartása - Bagdi Bella, Jakab István - 35 perces film