Médium - médiumitás

Névtelen szellem tanítása a médiumitásról

Azt mondhatnánk a ti nyelveteken, hogy ez olyan természeti tünemény, amelyet sem megfejteni, sem megmagyarázni nem vagytok képesek. Azért tehát csak úgy vegyétek ezt a dolgot, mint olyan meggyõzõdést, amely egy másik világ létezését, életét és mûködését adja tudomásul és ennek mintegy meggyõzõ bizonyítékául szolgál.
Úgy vegyétek, mint Isten ajándékát, de semmi esetre sem olyan állandó képességnek, mint amellyel a ti akaratotok és kívánságotok szerint bármikor és bármely körülmények között ott és azt vehetitek át, amit éppen akartok. Azért tehát legyetek résen a médiumítás törvényén keresztül mutatkozó jelenségekkel szemben, mert ha meggyõzõ bizonyítékok jelentkeznek is, az értelem- és érzelemvilág számára, mégis minden ember lelkében ki kell alakulnia valami bizonyosság-félének.
Ez azt jelenti, hogy nem kell az embernek a médiumítás révén megismert igazságok tekintetében csupán elfogadónak lennie, hanem akár milyen meggyõzõ és bármilyen bizonyító erõvel rendelkezõ jelenség is az, azt mindig a maga helyére kell állítani szellemi érték tekintetében.

Az egész médiumítás nagyon laza talajon álló tulajdonság Tehát az ember ne legyen vakhitû a szellemvilágból jövõ igazsággal szemben se, hanem az emberi énjében is engedjen mindenkor a lélek tiszta vágyódását és tiszta törekvését érvényesíteni. Mi nem adhatunk a médiumnak szavakat, csak érzéseket és gondolatokat, sõt a gondolatokban is sokszor csak olyan formákat, amelyeket éppen rá lehet illeszteni a médium gondolataira.

Nagyon fontosnak tartja a megfelelõ kritikai érzék kifejlesztését bölcs Tanítónk, mert ennek hiányában könnyen a nagy nevek bûvöletébe esik az eszköz, és ez a hiszékenység a manifesztáción keresztül megtéveszti az ülésen résztvevõket vagy a közlemény olvasóját is.
Nemkülönben fontos a testi tudat kifejlesztése és tovább építése a médium részérõl azért, hogy a megnyilatkozások világosak, tiszták és jól érthetõk legyenek.
A kritikai érzéknek hiányában fordul elõ nagyon sokszor spiritiszta üléseken és egyes médiumoknál, hogy olyan neveket említenek, amelyeknek hordozóit nagyoknak, bölcseknek igazaknak, sõt szenteknek tartották és tartják az emberek.

Pedig nem az egyéni szellem van vele, aki azt írja, vagy mondja, hanem csak az a gondolatforma, azok az érzésrezgések, amelyek azt a földön élt emberszellemet annak idején megragadták, és azzá tették, akivé lett.

folytatása a következõ oldalon

folytatása az elõzõnek

Mert hiszen Istennek ugyanaz a lelke, ugyanazokat a gondolatokat és érzéseket bocsátja lélekrõl-lélekre, tovább és tovább, s látva a médiumnak a név után való vágyódását, annak ellenére, hogy nem õk írják, vagy mondják, elõáll az a kényszerûség (anélkül, hogy hazugságról, vagy az igazság megmásításáról lehetne beszélni), hogy egy névnek a cégére alatt jön létre a megnyilatkozás, amely névvel a médium saját szelleme ruházza fel az isteni léleknek azt a kiáradását, amely rajta keresztül mûködik.

Azért szükséges a testi tudatrész kifejlesztése, hogy a bensõ ezen át fejezhesse ki magát. Ez a tudatrész a test öntudatának lerakott mennyisége, ezen keresztül lehetséges beszélni, azaz a gondolatokat kifejezni, és ezen keresztül lehet a dolgokról képeket alkotni a képzelet világában. Tehát a tudatnak ez a szûrõképessége az a médiumi tulajdonság, amelyen keresztül a lélek áthozza azokat a tapasztalatokat, azokat a fogalmakat, amelyeket beleírunk, belenyomunk, vagy hogy úgy mondjam, belerajzolunk, belevetítünk a médium lelkébe.
A tökéletlenül képzett tudat tökéletlenül adja azokat vissza. Azután ha ez a tudatszûrõ sûrû, tudniillik nagyon el van a szellem határolva a test által úgy, hogy nem tudja magát olyan tökéletesen kifejezni (most a saját egyéniségrõl beszélek), akkor csak olyan félig mûvelt, félig képzett eszköz lesz a saját egyénisége számára is.
A médiumokkal szemben kétféle eshetõség lehetséges, és pedig mind a kettõ káros. Az egyik az, hogy a médium saját magának mindent elhisz, és ugyanebbe a tévedésbe esnek az õt körülvevõ hallgatók is. Ebbõl származhat a csalhatatlanság érzése, a hallgatókban pedig a vakhit.

A másik pedig az, amikor túlságosan éles kritikával élnek, amely visszautasításban, vagy gúnyolódásban nyilvánul meg. Ez viszont a médium lelkében a saját képességeibe vetett hit megrendüléséhez, esetleg tökéletes megsemmisüléséhez is vezethet. Mert a médiumitás annyira sokféle, hogy még árnyalatilag is különböznek a hasonló természetû médiumitások. Mert hiszen nem egyformák az emberek, nem egyforma a lelkület, nem egyforma az érzés és a fluid, ennélfogva nem egyformák a médiumi képességek sem.

Így aki médium, de ezzel az adományával nem áll az Úr szolgálatában, annak jobb lett volna, ha a médiumitását elzárták volna, és nem nyitották volna ki a szellemvilág felé. Vannak, akiket a kísértés visz rá, hogy médiumizáljanak. Ezt a kísértést néha az anyagi érdekek képezik, sokszor egy kis hiúság, bizonyos hatni vágyás, szereplési, feltûnési vágy, stb. Van rá eset, hogy a lélek vakhitû rajongása is felszínre hozza az önámító médiumi kijelentéseket.
(Összeállította a Névtelen szellem tanításából Kuklis Kálmán)

(forrás:Karsay István lapja)

Médiumitásról - folytatás

A médiumitást a maga kifejlõdött állapotában a prófétáknak nevezett egyének birtokolták; voltak azonban mindenkor hamis próféták is; azért mondja az Úr, hogy sok hamis próféták akadnak, akik ellene prófétálnak, jeleket és csodákat tesznek az utolsó idõben.
A jó, a tiszta, mindig kevesebb lesz a földön, és akinek már csak jelek és csodák tudják a hitet megadni - és nem a belsõ lelki törvény - azok ezeknek a hamis prófétáknak esnek áldozatul. Sõt e hamis próféták még majd arra is vetemednek, hogy Krisztus nevében tesznek és beszélnek. Azért, ha a médium gõgös, büszke, szívtelen, parázna, hazug, irigy, emberszóló vagy dorbézoló, attól nem lehet jót várni. Azért az ilyenek közleményeit mindig erõs kritikával kell fogadni. A médiumot csak az alázatossága teheti jobb szellemek központjává. Mindenkor az ember jelleme a fõ, mert a jó bort rossz hordóba nem töltik. Ami értékes, csak azt becsülik meg.

A médium a gyülekezet szeme, füle, szája, orra, tapogató szerve. Ha tehát ezek közül a szervek közül valamelyik hibás, akkor tévelygésekre vezetõ eszközzé válik.
Ilyen esetben mi haszna van a lelkeknek abból, hogy szellemtannal foglalkoznak? Ha az írásokat nem is értik tökéletesen, nem olyan nagy baj, mintha rosszul magyarázzák és rossz tanácsokat osztogatnak, szóval konkolyt hintenek.
Csak az fejlessze ki a médiumitást, aki már nem nagyon világias, és ha az már kifejlõdött, akkor is tovább javuljon. Az a fõ, hogy az emberek között az összhang meglegyen, mert ha az megbomlik, semmiféle hatalom sem képes rendes manifesztációt létrehozni. Az embereknél az a baj, hogy nem képesek egymás hibáit elnézni, és ez a szellemeknek rossz példa.; mert hogy a kör-ülés iskola, ahová csak az jöjjön, aki javulni és szeretni tud, vagy, aki tanulni akar.
Amit a természet jónak lát letakarni, azt büntetlenül, egy törvényben élõ szellem sem takarhatja ki, mert veszélyeknek teszi ki magát. Tehát aki ilyen terhes múlttal rendelkezik, annak nem ajánlatos, ha médiummá fejlesztik. Vajon mit adhatnak a világnak a szenvedélyek rabjai, a tévelygések fiai és leányai? Jót semmi esetre sem, csak bûnt és rossz levegõjû szférájuk hazug igazságait. Csak a megtérésre alkalmas lelkek, akik inkább a jóra befolyásolhatók, mint a rosszra, kapcsolódhatnak bele veszély nélkül a szellemek világába.
Én sohasem mondtam, hogy száz százalékig lehet médiumon keresztül megnyilatkozni. Adódnak ugyan olyan - hogy úgy mondjam - óvatlan pillanatok és engedelmes erõk, idõk, és alkalmak, amikor és amelyekkel a gondolatokat, szavakat és formákat tisztán lehet a médium lelkén keresztül, azaz a médium lényétõl függetlenül közölni; de ez nem valami meghatározott idõ és állapot, mert örök hullámzásnak van kitéve. Azért a médium lelkiállapotától sok függ, sõt sokszor azoknak a lelkiállapotától is, akik az ülésen részt vesznek. Minél jobban át tudja magát valaki adni, minél inkább képes megfeledkezni a saját énjérõl, annál tisztább, annál egyénibb lehet a megnyilatkozás.

Elkoptathatja és megsemmisítheti egészen a médiumitást fõként nagyobb közösségben - a széthúzás, a felette éles kritika, a túlzott ellenõrzés, ami a médium lelkét félelemmel és bizonytalansággal tölti el; elkoptatja az egymás közötti súrlódás, bizalmatlanság és a túl nagy igények, - mindegy akár a médiumban vannak meg ezek az igények, akár a környezetében.
Legyenek nagyon szerények és alázatosak a médiumok is. Mi minden lehetõséget, amit kihasználunk, igyekszünk a magunk részére felhasználni, hiszen csak a lehetõségekben van meg a választás, és azokban, amelyeket mint kész lelki eredményeket a kör tagjai már kidolgoztak és szolgálatra felkínáltak.
Amely léleknek csak az a vágya, hogy az átlagból kiemelkedjen - és így az érdeklõdést magára vonja - az már eleve elvetendõ, mert ez többet árt, mint használ, nemcsak az embereknek, hanem a szellemeknek is.
(Karsay István)

Csevegések a szellemvilágból
(Béla írómédium útján, 1907)

A médiumitás olyan kényes délszaki növényhez hasonló, ritka adománya a jóságos Atyának, amelynek kifejlõdéséhez a szívnek és léleknek trópikus melegére van szüksége, ha az emberek számára élvezhetõvé akarjuk tenni. Az igazi, Isten szolgálatára és dicsõsõgére rendelt médiumitásról szólok; mert azt tudjátok, hogy az ellentétes szellemeknek is vannak médiumaik, akik ugyan szintén összekötõ hidat képeznek az emberek és a szellemek között, de nincs köszönet benne.
Szellemi vezetõink már nagyon sokszor ismételték, hogy a médiumoknak, mint Isten szolgálatára hivatott embereknek, kétszeresen kell õrködniük önmaguk fölött, mert hiszen csak tõlük függ, hogy akarnak-e hivatottakból választottakká is lenni. A spiritizmus áldásaiban csak jó, igaz, tiszta médiumok révén részesülhet az emberiség, könnyelmû vagy pláne tisztátalan lelkû és gondolkozású médiumok azonban többet árthatnak az ügynek, mint amennyit az igazi tiszta szívû médumok használhatnak. Ez az oka annak, hogy valamirevaló, megállapodott szellemi vezetés mellett lenne csak szabad az embereknek spiritizálniok, olyan szellemi vezetésre azonban csak hosszabb önmunkálkodás és áhítatos, szívbõl fakadó imádság, valamint tiszta érzelmekkel telt gyakorlati élet után lehet szert tenni.
(részlet)
(Forrás: Karsay István)

A MÉDIUMOKRÓL ÉS A MÉDIUMITÁSRÓL

Névtelen szellem tanításában

Sokak elõtt ismert tény az, miszerint a földi élet befejezõdése után, az addig a testhez kötõdött, de emberi szemmel láthatatlan lélek és szellem felszabadul és folytatja életét egy másik síkon: a szellemvilágban.
A legtöbb ember számára láthatatlan szellemi intelligencia - bizonyos körülmények között - megnyilatkozhat a testben élõk elõtt. Ehhez a megnyilvánuláshoz olyan személy jelenléte szükséges, aki médiumi képességekkel rendelkezik. A szellemtan ezt a személyt médiumnak nevezi. Magyarországon elterjedt az eszköz megnevezés is. Ezen azt értjük: olyan személy, akin mint valami eszközön - keresztül megnyilatkozhat egy szellemlény.
A médium latin szó és "középet" jelent. Valóban, egy szellemtannal foglalkozó kis embercsoport középpontban álló alakját jelenti, aki nélkül a közösség mûködésképtelen.
A médiumitás tulajdonképpen égi adományként, karizmaként is felfogható, ámbár minden emberben van valamennyi médiumitás, mert a saját bensõ világának, szellemiségének kinyilvánításában, mindenki saját magának a médiuma.
Hatásaiban és megnyilvánulásaiban, egymástól különbözõ médiumitásokat ismerünk.

Igy például van: fizikai jelenségeket létrehozó-, érzõ-, halló-, látó-, író-, rajzoló-, beszélõ-, és gyógyító hatásokat megvalósító médiumitás. Minden fajtájára nem térhetünk ki részletesen, mert Névtelen Szellemet, s így bennünket is, elsõsorban az író és beszélõ médiumitás érdekel és érint közelebbrõl, már csak azért is, mert Tanítónk megnyilatkozásai ilyen képességekkel rendelkezõ médium közremûködésével valósultak meg.

Finomabb érzékenységük révén, a médiumok többségükben a nõk körébõl kerülnek ki. A médium magatartása utaljon eszköz jellegére. Magatartásában egyszerû, feltûnést kerülõ, szerény, de nem feltétlenül visszahúzódó legyen. Kerülje a külsõ hatásokat. Arca, megjelenése tükrözze az egyszerûségét. Szépítõszereket, lehetõség szerint, ne alkalmazzon. Ruhája és hajviselete se színekben, se díszítésekben ne legyen feltûnõ. Egész megjelenése és fellépése azt tükrözze, hogy õ egy olyan világnak a képviselõje, ahol a külsõségeknek semmi jelentõsége nincsen.
Azt, hogy minõségében milyen manifesztációt képes egy médium reprodukálni - egyáltalában milyenné kellene válnia egy ilyen fontos mûködést, megbízatást hordozó személynek - ezt fogjuk a következõkben olvasni tisztelt Tanítónk, a Névtelen Szellem megvilágításában.


folytatása következik

folytatása az elõzõnek


Az igazi médiumi képesség vele születik az emberrel. A lélek és test összekapcsolódásánál keletkezõ sima fluidréteg az, ami az embernek az álombeli idejében átélt tapasztalatait rögzíthetõ módon felveszi, és a testi tudat számára is hozzáférhetõvé teszi. Ha ez a fluidréteg nyugodt és békés, akkor bizonyos átmenetet képez az álom és ébrenlét állapota között, ahol a szellem - adott alkalmakkor - szívesen idõzik. Ezeket a finom életrezgésekkel áthatott erõket vesszük mi igénybe az értelmi és érzelmi síkon, hogy egyidejûleg a fizikai síkon cselekvõképességet nyerhessünk.

Óvom azokat, akiknek lelke nem erõs és nincs átitatva a hittõl, szeretettõl és az igazságtól, hogy a médiumi képességet ne fejlesszék ki magukban, mert hamar célt ér a félrevezetés szelleme. A médium ugyanis jelentõs próbának van kitéve, nem úgy mint azt többen hiszik.

A médiumokkal kapcsolatos tudnivalókban elérkeztünk ahhoz a részhez, ahol Névtelen Szellem felhívja a figyelmünket a médiumítás, illetve az eszközzé válás nehézségeire, sõt veszélyeire, valamint a médiumi karakter különbözõségeire.
Annyi bizonyos, hogy túl zaklatott idegéletû és túl erõs és gyorsan alakuló fantáziával rendelkezõ emberek nem alkalmasak médiumi közlemények átvételére, mert a passzivitás hiányzik belõlük, vagyis csak igen kis mértékben van meg, és az impressziókat a saját szellem gyors fantáziájával tökéletlenül alakítja, illetõleg kerekíti ki. Ezért én azokat, akiknek erõs vonzásuk van a szellemvilággal szemben, de nem látom a felsõbbrendû énjükben a garanciát arra nézve, hogy ellent tudjanak állni, mindenkor lebeszélem a médiumítás kifejlesztésérõl.
Nagyon sokszor nem is helyes és nem is törvényes az ilyen médiumítás felszabadítani, mert az ilyenfajta médiumitás nagy részben, mondhatni 90 %-ban, súlyos veszélyeket rejt magában:
megõrülés, megszálltság lehetõségét, vagy legalább is a szenvedélyekben való tobzódást vonhat maga után. A szeretetben gyenge emberek számára egyáltalán nem találom helyesnek a médiumítás kifejlesztését.

Minél nyugodtabb és passzívabb a médium, annál jobban befolyásolható, annál tisztábban jelenik meg a szavakban a szellem gondolata. Ez sokaknál gépiesen történik. A különbözõség a médiumi leadások között azért van, mert nem egyforma hatások váltódnak ki a médiumokban. Minél több valakinél az anyagi élet befolyása a tudatra, annál kevésbé élethû az átvétel és a szavakban való kifejezés.
(Karsay István)