Névtelen szellem tanítása
"TANÍTS ÚGY SZÁMLÁLNI NAPJAINKAT, HOGY BÖLCS SZÍVHEZ JUSSUNK."
A ma embere racionális lény, aki nem szereti az általánosságokat, nevén nevezi a dolgokat, s ebbõl vonja le konzekvenciáit. Ha azt olvassuk, hogy: "Taníts úgy számlálni napjainkat", akkor azonnal azt kérdezzük, hogyan számláljam, és mennyit számoljak? A mondat második felénél már egy kis pontatlanságot is érzünk, mivel mi a bölcsességet inkább az értelmi kategóriába soroljuk, míg a szívet az érzelmi világunk szimbólumának tartjuk. Tulajdonképpen mikortól kellene számlálni napjainkat? Nyilván nem a születésünktõl, hiszen ekkor még kiszolgált és kiszolgáltatott lények vagyunk. A gyermekkor, a maga ösztönös reagálásaival, csak a kívülállónak árul el valamit hajlamainkból, jó és rossz tulajdonságainkból. így tehát öntudatra eszmélésünk, önálló véleményünk, saját akaratunk kialakulásától kell elkezdenünk napjaink számlálását? Mivel ez egyénenként változik, képtelenség normát felállítani, vagy idõpontot meghatározni.
Szent Ágoston szerint: "Nem jó számtartók azok, akik növekedni vélik esztendeiket, ahogy életük halad, mert azt kellene mondani, hogy minél tovább élünk, annál jobban fogynak esztendeink. Mivel életünk kezdete halálunk eleje, onnan kezdve fogyni kezd életünk, esztendeink számának emelkedésével."
Hogyan és milyen bölcsességet szerezzünk elõre nem látható, bizonytalan számú napjainkra? - Nyilván akad olyan ember, aki élete folyamán sohasem fog találkozni a Zsoltár idézett versével, mégis és ennek ellenére életét hasznosan, értelmesen, kiegyensúlyozottan fogja leélni, szemben százakkal és ezrekkel, akiken nem segít a Szentírás ismerete vagy olvasása sem.
"Taníts úgy számlálni napjainkat...", - ezt Mózes imádkozza, aki az égõ csipkebokorban megjelenõ Úrral találkozott.
"Utaidat Uram ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem." - könyörög Dávid, az Isten embere. (Zsolt 25,4)
"Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet, különbséget téve a jó és rossz között!" (1 Krón 3,9)
S ez Salamonnak, Isten kiválasztottjának kérése!
Azok a szellemóriások, próféták és kiválasztottak, akikre e föld szellemi elõrehaladása lett bízva, tanácsot és tanítást kérnek, hogy bölcs szívhez jussanak, mégis, mit akarunk mi, akiknek csak e kiválasztottak követése lett feladatul szánva?! Feladatunk felismeréséhez vagy elfogadásához, elõször is tanítványi hajlandóság, alázat szükséges, problémáink felismerésének, megértésének alapvetõ igénye. Mivel a körülöttünk zajló élet meg lehetõsen eklektikus képet mutat, s az élet iskolája sem oszt írásos bizonyítványt, bizony soha sem tudjuk, ki hányadik osztályba jár, ismételt-e évet, éveket, életeket, vagy sem, felsõbb osztályba léphet-e, tanul-e egyáltalán vagy csak iskolát kerül?
Szóval ezen a világ-szabadegyetemen csak a Jóisten ismeri ki magát egyedül. Természetesen mindez nem zavar bennünket abban, hogy oktassunk és osztályozzunk, intsünk vagy buktassunk másokat, miközben magunkat legföljebb pedagógus-továbbképzésre osztjuk be. Mihez képest kell tanulnom? A számtalan iskolarendszer és iskolatípus közül melyik az, amelyre egyértelmûen rábízhatom magam? Számtalanszor támad bennünk olyan érzés, mintha egykor többet tudtunk volna a lényegrõl, mint ahová életünk során elvergõdtünk.
(Névtelen szellem tanításából)
Kuklis Géza összeállitása
(Spiritualitás.hu)