Kopogtatnak Szent Péter ajtaján. Kinéz, ott áll egy ember, épp megszólalna, amikor hirtelen eltûnik. Rövid idõ után ismét kopogtatás, Szent Péter kinyitja az ajtót, látja az emberünket, és megkérdezi, mielõtt az eltûnne:
- Ön szórakozik velem?
- Nem, csak próbálnak újraéleszteni.
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Híveit korholja a plébános:
- Nem szeretitek igazán a templomotokat, mert nem adakoztok! De az Istent se szeretitek, mert gyónni se jártok!
Ne csodálkozzatok hát, ha az Isten se szeret titeket. Egy éve, hogy közületek egy lelket se szólított magához!
A pap a plébánia kerítését szögeli. Egy kisfiú áll ott és vigyorogva bámulja.
- Na, kisfiam, te mire vársz itt?
- Arra, hogy a pap bácsi mit fog mondani, ha az ujjára csap a kalapáccsal!
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Pistike nagyon rossz jegyeket hoz haza az iskolából. Az apja rákiabált:
- Mostantól egyházi iskolába fogsz járni!
Pistike nem tud mit tenni, egyházi iskolába megy.
Egy hét múlva az apja újra elkéri az ellenõrzõjét, és meglepõdik:
- Pistike, hogy lehet hogy ennyi ötösöd van?
- Hát már az elsõ napon láttam egy kifeszített gyereket.
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
A falusi lelkész így kezdi az istentiszteletet:
- Kedves híveim! Van egy jó és egy rossz hírem!
A jó hír az, hogy van elég pénzünk arra, hogy felújítsuk templomunkat!
A rossz hír az, hogy ez a pénz egyelõre még a ti zsebetekben van.
A községi plébános elmegy a körzeti megbízotthoz.
- Édes fiam, segíts, mert ellopták a kerékpáromat. Mit csináljak?
- Mit, atyám? Vasárnap a prédikációjában tessék elsorolni a tízparancsolatot, és amikor odaér, hogy "ne lopj", nézzen jól körül, mert aki elbújik, az a tolvaj.
A mise után a plébános elmegy a rendõrhöz.
- Az Isten megáldjon, édes fiam, megvan a biciklim.
- Úgy történt, ahogy mondtam?
- Majdnem. Elkezdtem sorolni a parancsolatokat, s amikor odaértem, hogy "ne paráználkodj", azonnal eszembe jutott, hol hagytam a kerékpárom.
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Témaindító
