Spirituális gondolatok

Sri Chinmoy beszéde a szív útjáról

A mi utunk lényegében a szív útja, és nem az elme útja. Ez nem jelenti azt, hogy mi kritizáljuk az elme útját. Ez messze áll tõlünk. Egyszerûen csak úgy érezzük, hogy minket a szív útja visz gyorsabban a célba. Tegyük fel, hogy el szeretnénk jutni egy bizonyos helyre, amely háromszáz mérföldnyire van innen. Úti célunkat elérhetjük gyalog, de repülõvel is. Kétségtelen, hogy célom sokkal gyorsabban elérem egy sugárhajtású repülõvel. Hasonlóképpen, ha nem a kételkedõ elmét, hanem törekvõ szívünket használjuk, sokkal gyorsabban el fogjuk érni célunkat. A szív csupa szeretet. Az elme gyakran teljesen zavaros. Amikor azt mondjuk szív, a spirituális szívre gondolunk, melyet eláraszt az isteni szeretet.

A szív roppant jelentõséggel bír, mert benne rejlik a lélek élõ jelenléte. Igaz, a lélek tudata egész testünket áthatja, de maga a lélek a szívben lakozik. A léleknek mindene megvan: végtelen mértékû Béke, Fény, Üdvösség. Ezeket az isteni tulajdonságokat a szívben kapjuk meg, közvetlenül a lélektõl, és a szívbõl juttathatjuk el az elméhez, az életerõhöz és a fizikai lényhez.
Isten rendkívül egyszerû. Mi képzeljük Õt bonyolultnak. Isten a legegyszerûbb nyelvet beszéli, épp csak mi nem értjük meg Õt. Mindnyájan süketek vagyunk. Évezredek óta süketek. Szegény Isten állandóan és fáradhatatlanul beszél hozzánk, de nekünk nincs idõnk, hogy meghallgassuk Õt.

A mi utunk az egyszerûség útja. A gyerek egyszerû, és szereti az anyját. Nem kell, hogy mást is szeressen; az anyja az egész világot jelenti számára. Odaadóan szereti az anyját. Ha az anyja megkéri, hogy tegyen meg valamit, õ engedelmeskedik. A gyerek annyira egyszerû, hogy mindent megpróbál megtenni, hogy anyja kedvében járjon, és ezáltal a helyes dolgot cselekszi, és végül eléri a legmagasabb célt.
A hétköznapi életben ha valaki szeret egy másik személyt, akkor idejének a legnagyobb részét vele tölti. Drága idejét annak a személynek szenteli. Ha ez igazi emberi szeretet nem isteni, hanem emberi szeretet ,akkor néha enged a másik szeszélyeinek, még ha azok abszurdak is. Enged, mert õk ketten szeretetük ereje által egy belsõ és egy külsõ köteléket hoztak létre. Így ha valaki szeret egy másik embert, akkor kész arra, hogy még józan ítélõképességét is félretegye.

A spirituális életben ez teljesen másképp mûködik. Az isteni szeretet sohasem ver minket béklyóba. Ellenkezõleg kiterjeszt és felszabadít. Amikor látjuk és érezzük, hogy felszabadulunk, belülrõl isteni kötelezettséget érzünk, hogy tegyünk valamit Belsõ Vezetõnkért. Hogyan zárkózhatnánk el az Egytõl, aki mindent megadott nekünk, aki az isteni Szeretet és Részvét üzenetét hozta nekünk. Lehetséges hogy cserébe ne ajánljunk fel neki semmit? Ha a külsõ életünkben maradunk, csak azon fogunk fáradozni, hogy birtokoljunk és magunkhoz ragadjunk mindent, még azt is, ami másoké. De ha a lélekben élünk, akkor azon igyekszünk, hogy állandón Belsõ Vezetõnknek adjunk mindent, amink van, és mindent amik vagyunk. Az isteni szeretet átadást jelent.

forrás: Magyarországi Sri Chinmoy Centre

A szív útja (3.)
részlet

Hogyan tudjuk hát kivezetni az Igazságot börtöncellájából? Ismét csak azt tudom mondani, hogy a szeretettel. Ki iránti szeretettel? Isten iránti szeretetünkkel. De ki Isten? Isten nem más, mint a mi legmagasabb és legmegvilágosultabb részünk. Van fejem és két lábam. Tegyük fel, hogy a fejem képviseli bennem a legmagasabbat, és a lábaim a legalacsonyabbat, a tudatlanságot. Tudom, hogy a legmagasabb és a legalacsonyabb is az enyém. A legalacsonyabbnak be kell hatolnia a legmagasabba, hogy átalakulhasson, felszabadulhasson és beteljesülhessen. A legmagasabbnak be kell hatolnia a legalacsonyabba, hogy feltárulkozhasson és megnyilvánulhasson.
Utunkon az azonosulás érzése teljes mértékben elengedhetetlen. A legmagasabbnak teljes egységet kell éreznie a legalacsonyabbal. A legalacsonyabbnak teljes egységet kell éreznie a legmagasabbal. Szükségtelen mondani, hogy a legfelsõbb mindig érzi egységét a legalacsonyabbal. A legalacsonyabb az, aki saját félelmei, kétségei, féltékenységei stb. miatt rendkívül nehéznek találja, hogy egy legyen a legmagasabbal.

Milyen elkötelezettséget kell vállalnia annak, aki követni akarja utunkat? Ezek nem olyan kötelezettségek, melyeket más spirituális, vagy társadalmi szervezetekben kell vállalnod. Azokban a szervezetekben talán rendszeres tagdíjat kell fizetned. De amikor én kérlek, hogy kötelezd el magad, az valami teljesen más dolog. Azt mondom, ha látsz bennem valamit, ha látod vagy érzed bennem a Fényt, akkor ha akarod, követheted az utunkat. Nem lesz semmiféle pénzügyi követelés. Nem kell, hogy öt vagy tíz dollárt adj vagy bármi ehhez hasonló. Nem! Itt minden a saját törekvéseden múlik, és azon, hogy mennyire tudsz õszinte és rendszeres lenni a spirituális életedben. Ha nem vagy õszinte, akkor nem tudsz majd gyorsan futni. De ha õszinte és odaadó vagy, akkor nagyon gyorsan fogsz futni. A kötelezettség, amit utunkon kérek, a rendszeresség meditációdban és a törekvés, egy õszinte belsõ kiáltás. Semmi mást nem kérek egyetlen tanítványtól sem.

A mi utunk, a szív útja, az elfogadás útja is. El kell fogadnunk a világot. Ha elvonulunk a Himalája barlangjaiba, vagy egy hegy csúcsára ülünk és saját személyes megvalósulásunkért és elégedettségünkért könyörgünk, azzal semmit sem teszünk a világért. Ez hasonló lenne ahhoz, mintha kedvünkre jóllaknánk és hagynánk, hogy testvéreink éhezzenek. Ez nem helyes. Ha valóban emberi lény vagyok, akkor gondoskodnom kell róla, hogy a testvéreim is velem egyenek. Igazi elégedettségre csak úgy tehetünk szert, ha együtt eszünk.
Az elfogadás útján tudnunk kell, hogy a föld távol van a tökéletességtõl. Hogyan tökéletesíthetnénk azonban a föld tudatát, ha nem fogadjuk el azt? Ha valakinek fáj valamije, meg kell masszíroznom. Fájdalma egyedül így szûnik meg. Hasonlóan, ha a föld egy bizonyos helyen nem tökéletes, akkor törekvésemmel és törõdésemmel meg kell érintenem azt a helyet. Csak így alakíthatom át. Egészen addig, amíg a földi tudat teljesen meg nem valósul, azon fogok igyekezni, hogy a földön maradjak, és belsõ tudatommal az emberiséget szolgáljam.

forrás: Magyarországi Sri Chinmoy Centre

Miért meditálunk?

A világ tele van ingerekkel, amik bombázzák az elmét, ha kell, ha nem. Minden egyes nap rengeteg zaj, látvány, információ, fenyegetõ és nyugtalanító hírek, a hihetetlen sebességgel változó körülmények hatalmas belsõ zajt hoznak létre, és a meditáció abban segít, hogy ezektõl a dolgoktól elmeneküljünk egy idõre.
A meditáción keresztül képessé válhatsz arra, hogy igazán megismerd önmagad, rendszerezd a gondolataid, kiválogasd a fontosakat és a nem fontosakat, elkülönítsd a saját világod mások vagy a környezet hatásaitól. Lenyugszol, kiengedsz, és még az egészségedre is jó hatással van. Ez az elkülönült, csendes visszavonulás idõt ad arra, hogy meghalld a saját lelked.
(forrás:nana.hu)

Hogyan kell meditálni?

Errõl egész könyvek szólnak, és semmiképpen nem lehet néhány sorban lerendezni a kérdést. Ugyanakkor számos technika van, amirõl legalább említés szintjén érdemes tudni, hátha kedvet csinál a meditációhoz.

A legfontosabb, hogy sokat kell gyakorolni, és nem szabad, hogy a kezdeti esetleges sikertelenségek elbátortalanítsanak. Annyira hozzá vagyunk szokva, hogy rohamtempóban éljünk, hogy nehéz megtanulni a teljes ellazulást, és kiengedni azt a nyomást, amit magunkra gyakorolunk.
Mindenképpen el kell sajátítani a helyes testtartást, és a legfontosabbat: a helyes légzést. Ez után a meditáció céljának és típusának megfelelõ gyakorlatot végezzük.
(ismeretlen)

Kozmikus törvények

Az anyagi világban minden mindennel összefügg. Egy élõlényben minden sejt, sejtcsoport, szerv alárendeli magát az egésznek, és az Életet szolgálja. Ha nem így van, önállósodik, vagy kiugrik, ez rákos túlburjánzáshoz vezet, vagy más módon az Egész, a fizikai lét végét eredményezi.
Így van ez az emberi társadalom egészében is, amelyet egy hatalmas testnek tekinthetünk a Földön.
Újra kell tanulni a Felelõsség szó jelentését, értelmezni, aszerint élni. Ezáltal könnyen teljesíthetõvé válik számunkra a legfontosabb kozmikus törvény, amely a reiki egyik alaptörvénye is: tisztelni és szeretni kell minden Életet. Felelõs mindenki elsõsorban a saját életéért, jövõéért, boldogulásáért, egyensúlyi helyzetéért, testi-lelki-szellemi tisztaságáért és fejlõdéséért.

Jézus legfõbb törvénye a szeretet.
Mindenki egyenlõ- mondja ki a törvény. Azt is ki kell mondania, hogy a felelõsség is egyenlõ mindenkire nézve.
Mindenkinek joga és kötelessége, hogy dolgozzon (tanuljon) és munkáját becsületesen végezze el! Mindenkinek jut munka! Az nem lehet, hogy az ember csak fogyasszon, és mások munkájából élõsködjön. Erre nincs semmiféle mentség.

Senki, sehol nem dühíthet fel szándékosan mást és nem válhat dühössé, gyûlölködõvé, rosszindulatúvá. Agresszióját munkájában, ennek javításában, sportban, hobbiban vezessük le!
Hálaérzet kell, hogy elöntsön. Ami volt, van és lesz, minden a javunkat szolgálja, a fejlõdésünket a tudatosság felé vezetõ úton.

Nem kell aggódni semmiért, mert mindennek kozmikus, Isteni célja van. A késõbb kifejtett módon is, egyre jobban kell megérteni önmagunkat, saját programozottságunkat, megérteni, hogy mindenbõl jut bõven, hogy mindenki egy a létben.
Hálaérzet kell, hogy elöntsön a mindenért a Világegyetem felé, amelynek mi is parányi része vagyunk. Törekedni kell megteremteni magunkban a harmóniát.
(Gondolatok Kevei Kristóf: ébredés az anyag káprázatából címû könyvbõl)

MEDITÁCIÓ

Út Szívünk Templomába
Raphael arkangyal vezetése alapján


Drága lelkek, figyeljetek! Az út szívetek templomába a szeretetben vezet. Ezért keressétek és megtaláljátok a szeretet érzését már most.
Szívetek közepére fókuszáljatok, s ott egy fénylõ pontot találtok. Az a bejárat templomotokba, de nyugodtnak kell lennetek, hogy bejussatok oda.
Ezért, Gyermekek, engedjetek el mindent, zavaró gondolatot és feszültséget. Lássátok ez úton más nem vár, mint szeretet s fényesség szívetek oltárán.
Testeteket most nyugalomba helyezzétek, s lélegzeteteket így figyeljétek. Érezzétek hogy lassul ki-, és belégzéstek, s hogy testetek megnyugszik e szent pihenésben.
Most kitisztul minden érzéstek s bennetek a boldogság lobban fel, ekkor induljatok szívetek felé, s lássátok magatokban az ösvényt. Mindenkinek sajátja, mert szívének útja, s hogy mi van mellette azt most megtudja, ha menet közben szétpillant és látja, mi nõ útja szélén lankásan. Menjetek nyugodtan, lassan és szépen, szívetek hívó szavát kövessétek. A Fényt, mi elõttetek egy pontból megcsillan, mert oda érkeztek el bizonyosan.

Lábaitok elõtt kövek hevernek, az úton végig ezen mentek. Lássátok színeit és formáit, bennük a fény csillanásait. Halljátok lépteitek alatt hogy csikordul, milyen az üteme, mi lassan dalba fordul, s daloló köveken haladtok immár, mely felveszi szívetek dobbanó ritmusát.
Most egy sziklakapuhoz értek, melynél végzõdik szívetek ösvénye. Hajoljatok most meg, hogy beléphessetek, hogy szívetek ajtajához beengedést nyerjetek. Ha meghajoltatok, a bejárat felfényesedik, s egy lépcsõsor elõtûnik. Lefelé vezet, fokai 21, ezen most lassan, szeretettel indulj el.

Lépj és számold meg lépteidet, mert ha leérsz, e szám lesz, mi megnyitja neked majd az ajtót, ha leértél és végül kimondod. Menj bátran, haladj hittel, szívvel, mert ami lent vár az csodás reményed: a te Szíved Temploma, mi kitárul elõtted, s beléphetsz hogy meglásd mit lelked épített.
Mikor leértél s a számot(21) kimondtad, feltárul egy csodaszép kapu nyomban, s elönt a Fény, mely bentrõl kiárad, lépj be bátran Szíved Templomába!
Mikor beléptél, hajtsd meg újra fejed, s mondj Atyádnak igaz köszönetet, s kérd, lakja be Szíved Templomát, mert lényeged az örök ragyogás!
Indulj a Fénybe, s elõtted feltárul szíved oltára, melyen Szent Láng lobog. Istennek szent Lángja, Szeretetnek Léte, Benned kitörölhetetlen a Fénynek Egysége! Ez, mit te táplálsz igaz szeretettel, s ha teszel róla fellobban az Egekbe, mert a szeretet az, mi ha benned éled, a lángodat táplálja, s tõle leszel fényes!
Nézd a Lángod s szeresd benne Léted, mert isteni tûz, mi téged éltet. Beragyogja szíved, tested és a lelked, Egységbe hoz lángja Örök Isteneddel!
Most pillants hát körül, nézz szét templomodban. Mit látsz, az szívedben él Benned, Itt, a Most-ban. Õrizd meg emlékét, meríts erõt belõle, ami kitart addig, míg visszatérsz ide.

Ha úgy gondolod, mondj el egy imát, mert ez felszenteli Szíved Templomát. Kérhetsz ide bárkit segítségnek, mert szíved templomába minden Fény beléphet! Ha kell, õrangyalod imádkozik veled, segíti szavaid, s megszenteli veled. Ha feltöltõdtél s nyugalom van benned, köszönj el a Lángtól, mi fényeskedik Benned, s õrizd meg magadban, hogy felszínre hozhasd, mert ha reá gondolsz, fellobban nyomban!

Most meghajolva lépj ki templomodból, s a lépcsõn felfelé indulj vissza most. Számold visszafelé az 1-ig õket, mert visszatérésed így lesz újra teljes. Ha felértél és látod a sziklakaput elõtted, mögötte feltûnik köves ösvényed, lépj tovább újra köszönetet mondva, mert alázatos szíved mindezt meghallja.
Indulj szíved útján visszafelé lassan, hallgasd az éneket lépõ talpad alatt, s mikor elandalít, s eltûnik minden, lassan térj vissza világodba, az Itt-be.
Figyeld a tested, hogy kering a véred, szíved ritmusát, ahogy dobol benned, lélegzésed erejét és mélyét, ahogy tested éled s felpezsdül, hogy visszatérj.
Tudatosítsd hol vagy, újra a szobában, a szabadban vagy házban, s mosolyogj, mert mit láttál s átéltél, benned való léted, Isteni élmény.
Most újra Itt vagy, nyújtózz egy nagyot, s tedd széppé Fényeddel ezt az Új napot!


Gyermekek! Szívetek Templomába bármikor elmehettek, hogy ott nyugalomra, békére és szeretetre leljetek. Mit ott imádkoztok, bezengi egész létetek s átalakítja további éltetek.

Ajándékom ez az utazás nektek, keljetek hát útra!
(forrás:Pusztai Orsi - Kristálycsakra.hu)