A lélek fejlõdésérõl
A lélek olyan, mint egy mag. Minden benne rejtezik. Tudás, erõ, akarat. Ahogy kinõ belõle a fa, mely a mag kiteljesedése, mindig más, és más viszonyoknak van kitéve. Sosem esik rá ugyanaz az esõ, hiszen folyamatosan nõ, emelkedik, így mindig más aspektusból érzékeli környezetét, míg végül mindennel dacolva és mindent túlnõve, terebélyes fa lesz, mert eleve erre rendeltetett.
Ilyen a lélek. Mikor elindul, benne rejtezik minden. Tudás és lehetõség. Ahogy elkezd fejlõdni, mindig új és új hatások érik. Új és új próbákra válaszol, s mindig másképp. Minden egyes útnál leülepszik s fennmarad valami. Mi leülepszik és részévé válik, beépítette valójába s megtanulta azt.
Mi fennmaradt, akár érzés vagy gondolat, addig hajtja a lelket, míg az újra át nem éli, ki nem javítja, meg nem oldja, s le nem ülepíti tudását magába. Bármely életben elõjöhet egy érzés, mit újra át kell élnünk, hogy ebbõl az aspektusból is megértsük. Ez nem visszafejlõdés! Ez tanulás!
Ha pap voltál valamikor, de nem értetted a tolvaj cselekedetét, s nem tudtál neki megbocsátani, hogyan tanulhatnád ezt meg másképp, mint a tolvaj bõrében átérezve annak tetteit és indítékait, érzéseit. Miért ne kavaroghatnának a szerepek? Ez nem azt jelenti elfeledted azt, mit eddig tanultál, "visszasüllyedsz". Dehogy. Pontosan a tanulás, a fejlõdés útján haladsz általa. Míg egy érzést - gondolatot el nem fogadsz teljesen, s magadévá nem teszed, nem tudsz eggyé válni vele, és nem tudod beépíteni, leülepíteni tudását lelkedben.
Ezért kell annyiszor átélned más és más formában ugyan azokat az érzéseket, gondolatokat, tetteket, míg teljesen meg nem érted. Utad során azok az érzések, gondolatok és tudás hozzáférhetõ számodra, melyek a feladatok megoldásához, és ennek kapcsán akkori életed átéléséhez kellenek. Hogy te ezekkel hogyan gazdálkodsz, s hogyan használod fel õket, rajtad áll. Utad elején megkaptad a "kezdõcsomagot", mi a táv teljesítéséhez kell. Használd okosan, s célba érsz. Átérzed, megérted, elfogadod, beépíted.
Példaként álljon: sokszor van, hogy egy lélek a szívbéli, érzésbeli megértetlenség után, a gondolati, tudati megértetlenséget is át akarja élni. (Ha akarja, meg is teszi) Ez így ad teljességet a megértetlenség átélésében. Így lesz teljes a kép. Elõször külön-külön próbálja, s ha ereje engedi együtt is. Kemény feladat! Nehéz próba. De ilyenkor a lélek segítõjét, a másik felet is meg kell érteni, s az õ feladatát is át kell a teljességhez érezni. Aki ebben segít, általában egy fejlett spirituális lélek, aki vállalja, hogy tanítja a másikat a megértetlenség útján haladva. Így õ elrejti tudását maga elõl, s az anyagba süllyedve a meg nem értés szerepét ölti magára. Így segít a vele élõ léleknek, s így éli át õ is a szituációt egy újabb aspektusból. Ilyenkor az érzések fõleg a felszín alatt zubognak. Pedig, ha nem törnek elõ, s nem oldjuk meg õket, újabb feladatra, átélésre ösztökélnek.
Egy másik példa: gyermekkorodban láttad, ahogy az állatokkal a felnõttek durván bántak. Ez szomorúságot okozott, s megígérted magadnak, segíteni fogod az állatokat. Felnõttként, az élet gyorsasága, sokszínûsége, kavalkádja elfeledteti veled gyermekkorod ígéretét. De a lélek nem felejt! Ezért benne él a vágy továbbra is, hogy segítsen az állatokon. Tehát a következõ életed valamelyikében egy állatmenhely vezetõje, vagy gondozója leszel, hogy e fogadalmad, mit a segítségre tettél átélhesd.
Míg a vágyak, érzések dolgoznak a lélekben, mindig van feladat. A lélek dönti el, melyiket, melyikeket akarja átélni, megtanulni.
Tehát csak folytonos fejlõdés, tökéletesedés van. Tanulás az átélések útján. Ahogy a lélek felfelé halad, közben álmai, vágyai, ígéretei után jobbra is, balra is letér az egyenes útról, hogy elvégezze, megtanulja, átélje azokat. Ha tudatosan átéljük, megértjük és beépítjük a tanultakat, utunk az egyenes irányában halad.
Szeretettel és elfogadással fejlõdésünk kívánatos útján járhatunk.
www.kristalycsakra.eoldal.hu/