.
Csakrák és archetípusaik
GYÖKÉRCSAKRA
A gyökércsakra közvetíti az energiákat a magasabb központok felé, ugyanakkor segíti a magasabb rendû spirituális energiák anyagi síkon való megkapaszkodását. Eme központon keresztül tudjuk kreativitásunkat kézzelfogható, testi formába önteni. Minél inkább földhöz kötjük magunkat, annál nagyobb eséllyel váltjuk valóra álmainkat, és fejlõdünk azzá az emberré, akivé válni szeretnénk. Amikor elveszítjük a kapcsolatunkat a Földdel, leválasztjuk magunkat a Föld szelleme gyógyító forrásáról, s ezzel létünk alapjait is elveszítjük. Elveszítjük önmagunk táplálásának és szeretetteljes gondozásának képességét, éppúgy , ahogy az életünk élhetõ szintjének fenntartásához szükséges testi kényelem biztosításának képességét is.
A csakra archetípusai az anyagi világgal és az élet fenntartásának fizikai valóságával kapcsolatosak. A túlélés legprimitívebb szintjeitõl a legkifinomultabbakig mindenhol szilárdan két lábbal kell állnunk. Vagy bírjuk a túléléshez szükséges alapvetõ dolgokat, vagy életünk áldozataivá válunk.
Megismerhetjük a két archetípus, az áldozat és az anya, közötti különbségeket, és fejlesztõ feladatokat írok le, melyek használatával könnyebbé válik az önfejlesztés és a magasabb rendû energiaállapotokhoz szükséges tárgyi alapok fenntartása, a valóság és legbensõ önvalónkkal való kapcsolatunk megõrzése. A földön való megállapodás nélkül a magasabb energiák befogadása és megtartása bizonytalan lesz, és szinte lehetetlen fenntartani a jelenlétüket. Ezért kényszerûen visszanehezedünk a föld és a valóság felé. Egy egészséges alapból kiindulva képesek vagyunk összekapcsolódni az érzéseinkkel, megtapasztalni a testünket és kapcsolatba lépni másokkal.
A leföldelés egyik alapelve: Szállj ki a gondolataidból és költözz bele a testedbe. Csak a test élete révén vagyunk képesek megtapasztalni az örömöt és a fájdalmat, s összekapcsolódni az érzelmeinkkel. A hétköznapi élet során felgyülemlett érzelmi energiákat csak egy fizikai testünkkel való közvetlen és tudatos kapcsolat során tudjuk kiüríteni. Energiáink valamilyen önkifejezési módon keresztüli leföldelése nélkül érzelmeink tespedtté és beakadottá válnak, minek következtében helyzetünk is rögzül és nyugtalanná válik, képtelenek leszünk kellõ életerõvel és nyomatékkal szembenézni kihívásainkkal. A testünkkel kialakított ilyen szintû kapcsolat nélkül elveszünk a térben, és képtelenek leszünk meghatározni a valóságot és önmagunkat.
A ábrándok és feltevések világában élõ emberek elveszítik kapcsolatukat a földdel. Nincs kapcsolatuk saját érzelmeikkel, dühükkel és örömükkel egyaránt képtelenek megbirkózni. Alig vannak hatással az életre, és nem törõdnek magukkal kellõ mértékben. A leföldelés révén az összes alapvetõ életet támogató rendszer fenntartása megfelelõvé válik, van otthon, kellõ étel, pénz és ruha, melyek megõrzik testi világunk épségét.
Amikor elveszítjük a kapcsolatot a valósággal, áldozattá válunk. Ez oly módon nyilvánul meg, hogy lehetetlenné válik számunkra az életünk irányítása, és az olyan dolgok végzése, mint a munka, az otthonteremtés vagy más alapvetõ szükségletek. Minden küzdelemmé válik.
Úgy juthatunk túl ezen, hogy újra összekapcsolódunk belsõ lényünkkel, önmagunk azon részével, mely örökkévaló és állandó, és visszahozzuk tudatosságunkat testünkbe. Bensõnkkel való kapcsolatunk testközelivé teszi a szellemet, s testünk érzékelése kapcsolatba hoz minket az érzéseinkkel. Így képesek vagyunk olyan élet közeli döntéseket hozni, melyek a magasabb rendû jóra és a legnagyobb örömre alapulnak. Képesek leszünk elengedni azon elképzelésünket, miszerint az élet egy biztos ösvény, és egyre inkább sodródni a feltétlenül szükséges változások áramlatával. Amikor rugalmasak és gördülékenyek vagyunk, nem igyekszünk többé erõltetve irányítani, hogyan bontakozzék ki az életünk.
A megvalósítási mód a tudatos légzés és a haladás, mely során igyekszünk nem beleragadni sem a merev lecövekelésben, sem a változatlan hangulatokba. Ez segít eloszlatni rettegésünket és félelmeinket, szégyen- és bûnösségérzetünket, vagy bármely más érzelmünket, mely valódi földre szállásunk útjában áll.
NEMI CSAKRA
A nemi csakra irányítja ízérzetünket és étvágyunkat. Ez nemcsak testi szinten igaz, hanem spirituálisabb értelemben is, azaz az élet szeretetét és élvezetét illetõen is. Közérzetünk, nemiségünk, a bõség és a gazdagság engedélyezése ehhez a csakrához kapcsolódik. Ezen a csakrán keresztül bontakozik ki az elkötezettségérzésünk, s itt érthetjük meg azt is, hogy mi fogja fokozni és gazdagítani létünket. Itt teremtjük meg az életünket, és hatolunk be szabadon a materiális világba. Eleme a víz, és ebbõl következik az is, hogy hozzátartoznak az érzelmek. Ha az érzelmeink folyamatosan áramlanak, akkor egészségesek és boldogok lehetünk, hiszen az energia folyékony és állandó mozgásban van. A lelkünkben nem keletkeznek sérülések, melyek ezáltal nem tudnak megjelenni a fizikai kivetülésünkben, mint betegségek.
Az ehhez a csakrához kapcsolódó archetípusok: a mártír és az uralkodó(nõ). Kettõsséget testesítenek meg, a szenvedést és az áldozathozatalt az egyik oldalon, és örömöt, boldogságot, elégedettséget a másik oldalon. A mártír boldogtalan, nem vállalja a felelõsséget a saját jólétéért. Az uralkodó(nõ) ezzel szemben élvezi az élet bõségét, mindenben csak az öröm után kutat.
KÖLDÖKCSAKRA
A köldökcsakra az önértékelésünkkel és személyes erõnkkel áll kapcsolatban. Energiái segítenek önbecsülésünk, határozottságunk és magabiztosságunk kialakításában. Amikor engedelmesek és érzékenyek vagyunk más emberek hatásaival szemben, eme központ energiája legyengül, és erõtlennek érezzük magunkat.
A köldökcsakra fontos központ, mert ez irányítja az energiák befogadását és kiáramlását a másokkal való energiacsere során. Ez teszi lehetõvé számunkra az emberekkel való foglalkozást érzelmi és ösztöni szinten egyaránt. Amikor ez a központ kiegyensúlyozott, elégedettséget okozó és egészséges kapcsolatokat alakít ki, mert képesek vagyunk az önmagunkról való tudatosságból kiindulva kapcsolatba kerülni másokkal. Amikor birtokoljuk erõinket és elfogadjuk értékeinket, és tudjuk azt, hogy a számunkra lehetõ legjobbat érdemeljük, olyan embereket idézünk meg életünkbe, akik gondoskodást, kedvességet és tiszteletet mutatnak iránt.
Csak akkor indulhatunk el a bizonyosság és a szeretet kötelékeinek magasabb szintjére, ha birtokoljuk saját erõnket. Amikor képtelenek vagyunk értékelni és tisztelni önmagunkat, úgy érezzük, mások negativitásának terhét cipeljük magunkon, és olykor igen rosszul bánnak velünk. Amikor ez a köz¬pont gyenge, olyan élményeket teremtünk magunknak, melyek aláássák önértékelésünket és szétzúzzák magabiztosságunkat.
A köldökcsakra fõként kapcsolati kérdéseinkre összpontosít. Önértékelési és öntiszteleti szintünk határozza meg kapcsolataink minõségét, és teszi lehetõvé az egyenlõ mértékû érzelmi energia kicserélését. Ilyenkor nem gondolkodunk vagy cselekszünk magasabb vagy alacsonyabb rendû módon mások irányába, hanem az egyenlõség szemszögébõl alakítjuk ki kapcsolatainkat, és olyan embereket vonzunk be életünkbe, akik önszeretetünket és önértékelésünket tükrözik vissza ránk, a le¬hetõ legegészségesebb és legtisztességesebb módon.
Ha összekötjük köldökcsakránkat a koronacsakra spirituális energiájával, akkor kapcsolatainkat egy olyan spirituális helyzetbe emelhetjük, ami csodás kibontakozási lehetõséget biztosít számunkra. Ettõl egy erõteljes és rendszerezett életet biztosíthatunk, mely támogatja elménk békéjét, személyes egységünket és képességünket az érzelmi konfliktusok megoldására.
SZÍVCSAKRA
A szívcsakra képezi fizikai testünk és spirituális lényegünk magvát. Ahogy a szív a legfontosabb szerv A testünkben, úgy a szeretet áll az élet középpontjában. A szívcsakra révén tudjuk testi életünket átitatni a szeretet, az öröm, az egység és a testvériség ragyogásával, és ezen központunk kelti életre a bensõ kapcsolatot és örömöt életünkben. Spirituális szempontból a szívünkbõl tudjuk megérezni és kifejezni az élet legmélyebb értelmét. A szeretõ és együtt érzõ emberré váláshoz és a benne való virágzáshoz nyitottá kell válnunk a szeretetre. Amikor szívünk nyitott, békében vagyunk önmagunkkal, és a minket körülvevõk¬kel, és önmagunkban kiegyensúlyozottnak érezzük magunkat. A szeretet élménye segít szorosabb kapcsolatot kialakítani a más emberekbõl áradó szépséggel és fénnyel, csakúgy, mint a belõlünk áradóval. Mert végsõ soron a szeretet az élet alapja.
Nyitott szívvel születünk, de ahogy belépünk az élet – a szeretet örök jelenlétérõl leválasztó – illúzióiba, rögtön bezárjuk. E világban szükségünk van ártatlanságunk, tisztaságunk és örömünk védelmére. Nem biztonságos nyitottnak és sebezhetõnek lenni.
Képtelenek vagyunk túlélni, ha teljesen megnyílunk mások fájdalmára. Ahogy korosodunk, lehetõségünk nyílik arra, hogy megtanuljunk védekezni a sebezhetõséggel szemben szívközpontunk bezárásával. Így viszont sajnos elveszíthetjük az élet örök jóságába vetett hitünket, és az elégedetlenkedés és boldogtalanság bevett sémáiban találhatjuk magukat. Ettõl legtöbb vágyunk és kívánságunk elérhetetlenné válik, és ráébredünk, sóvárgunk a szeretet után.
A drogoktól kezdve a nemi életen át a túltáplálkozásig vagy túldolgozásig, számtalan dologgal igyekezhetünk elfedni az üresség érzését. Tettethetjük mesterkéltségünket, azt mutatva, a szeretet nem számít, de szívünk mélyén akkor is tudjuk, hogy ez az egyetlen dolog, mely valóban számít életünkben, és nincs semmi, ami helyettesíthetné hiányát.
Akkor vagyunk a lehetõ legelevenebbek és legörömtelibbek, amikor szerelmesek vagyunk. Olyasvalakire találtunk rá, akivel megoszthatjuk magunkat, és megismerhetjük mind¬azt a ragyogást, melynek megtapasztalását Isten számunkra rendelte. Amikor szerelmesek vagyunk, egyek vagyunk önmagunkkal és az élet egészével.
A szívcsakra energiáját bemutató két archetípus a színész és a szeretõ. Az elsõ archetípus a szeretet tettetését mutat¬ja be, az élmény tényleges részesévé válás nélkül. A második archetípus teljességgel nyitott a szeretetre, és élvezi is annak csodáját.
TOROKCSAKRA
A torokcsakra roppant sebezhetõ, és ki van téve a külsõ be¬hatásoknak. A fizikai test felszínéhez közel helyezkedik el, és a mentális életenergiát irányítja elménkbe és szívünkbe, hangot adva ezzel érzéseinknek, gondolatainknak és élményeinknek.
A test ezen részének alig van védelme. Mivel egy apró gyermek keveset tud tenni önmaga védelmében, könnyû megsebesíteni. Amíg a többi központot az ego erejét jelképezõ izmok védik, addig a torokcsakra védtelen, és könnyen kiegyensúlyozottlanná válhat huzat vagy hõmérsékletváltozás hatására. Bá¬tortalan kisgyerekeknél láthatod, ahogyan torkukra “húzzák” állukat sebezhetõségük miatti védekezésként.
Ez az önkifejezés, a kreativitás és az akarat központja. Itt tároljuk az önkifejezéshez szükséges energiát. Ez számtalan formát ölthet, de szellemünk kifejezésén van a hangsúly.
Akár beszédünket használjuk önmagunk kifejezésére, akár gesztusainkat, színeket, zenét, táncot vagy írásunkat, önmagunkról fogalmazunk meg állításokat. A torokcsakra közvetíti a kreativitáshoz és kommunikációhoz szükséges energiát. A torokcsakra minden egyes igaz és maradéktalan önkifejezésünkkel megerõsödik és fokozódik. Hídként szolgál szívcsakránk érzelmi központja és a homlokcsakránkban összpontosuló gondolatok között.¬
Amikor felhalmozódik a kifejezetlen érzelmekbõl származó energia, megreked, és elszorítja torkunkat, vagy egészségesebb helyzetben egy kreatív önkifejezésbe áramlik. Amikor nem tud érzelmi önkifejezés formájában kitörni, a kifejezetlen érzelmeknek valamilyen más kifejezõdési módot kell találniuk.
Ezen csakra archetípusa természetes módon összpontosít kommunikációnk minõségére és intenzitására, vagy annak hiányára. Az archetípus a valódi lényét elrejtõ, szégyenlõsségétõl és megbántottságától elhallgattatott csendes gyermek, és a felnõtt kommunikátor, aki vállalja a felelõsséget életéért, és tisztán, közvetlenül és egységesen szót emel vágyai és igényei mellett.
HOMLOKCSAKRA
A homlokcsakrát tartjuk a test irányító központjának, mert innen indul ki a testi, érzelmi és mentális jólétünkért mozgósított tudatos irányítás. Ez a gondolkodás, az elemzés, a megkülönböztetés, az intuíció és a bölcsesség központja. A székhelye a pszichikai és a mûvészi képességeknek. Az emberi intuíció lakhelyéül szolgál, mely képes arra, hogy inspirálja az embert a tetteiben, vagy azoknak a meglépésében. Ahogy tudatosságunkat ide irányítjuk, lényünk azon részének nyílunk meg, melyet Felsõbb Énnek vagy Fölöttes Énnek nevezünk, mely az összekötõ kapocs saját magunk és a spirituális világ között. Ez a részünk útmutatást és védelmet is nyújt számunkra, ha odafigyelünk rá és megfogadjuk a tanácsát.
A kiegyensúlyozott homlokcsakra összhangba hozza a mindig racionális, számoló és elemzõ, összpontosító bal agyféltekét és az idealista, intuitív, mûvészi, játékos, pszichikus képességû, nyitott jobb agyféltekét. Erre a központra való összpontosításunk alkalmával kifejlõdik a megkülönböztetõ képességünk, valamint a bölcsességünk is. Egyszerre tudunk összpontosítani bensõ tudatosságunk állapotára és a minket körbevevõ külsõ világra. Segít tisztán látni, és megadja a befogadás és a belátás képességét.
Amikor valami megfelelõ számunkra, bensõ tudásunk jelzi ezt a fizikai testünkben is. Ám ha aggódás vagy a véget nem érõ mentális összevisszaság állapotába keveredünk, a homlokcsakrát túlterheljük, és a testünk fizikai tüneteket produkál. Ha megnyitjuk e központot, a fény világítótornya lehet gyógyulásunknak és fejlõdésünknek Ha környezetünket manipuláljuk vagy mások életét akarjuk irányítani, rosszul használjuk fel a csakra energiáját, melynek elõbb vagy utóbb akár komoly betegség is lehet a következménye. A meditáció egyszerre lehet megnyugtató és összpontosító hatású a homlokcsakra számára.
A központ energiáit tükrözõ két archetípus a homlokcsakra túlzott intellektualizálását képviselõ értelmiségi, illetve a szépérzékünket fejlesztõ, mindig nyitott jobb agyféltekés, a szépség, a színek és a spirituális világ titkait befogadó intuitív.
KORONACSAKRA
A koronacsakra testesíti meg a szépség, a kifinomultság és a spiritualitás életünkben megtapasztalható csúcsát. A koronacsakra feladata megnyitni bennünket a Forrással örök kapcsolatban álló szellem fényére. Mindenki képes olyan szinten önmagába nézni, hogy észre vegye, egy a Forrással.
A korona¬csakra közvetíti lényünk ezen energiáit, melyet gyakran Felsõbb Énnek neveznek, és átölel bennünket gyógyító és védelmezõ fényével. Itt mindig öröm és béke honol. Ha nyitottak vagyunk a szeretet és a bölcsesség befogadására Felsõbb Énünktõl, akkor a minket minden tettünkben irányító és inspiráló Legfelsõbb energiáival töltekezünk. A tudatosság ezen szintjén könnyedén sétálunk a sors ösvényén, bentrõl kifelé kapcsolódva az élethez.
A koronacsakra két archetípusa, a negatív és a pozitív, az egoista és a guru. Az egoista a nárcisztikus személyiség, aki kérkedõ és hálátlan. A guru viszont tiszteli az isteni Forrást, és tudja, minden a benne rejlõ Felsõbb Én kegyébõl származik. Hatalmas minõségi különbség van energia és tudatosság terén az egyik arroganciája és a másik bölcsessége között.
Ambika Wauters: Csakrák és archetípusaik címû könyvébõl
ebredeshajnalan.com/csakrak-es-archetipusaik/