Hol a helyem?

Egyedül az úton


Most érzed igazán, hogy csak egyedül mész az úton. Hiszen ez az út csak a Tiéd, senki másé. Egyedül Te vagy a felelõs érte. Már nem fogják a kezed, magadra maradtál. Nem azért, mert nincs melletted senki, a lelked magányos. Mész, és keresel valamit, amirõl talán magad sem tudod, mi az, de érzed, hogy elveszítetted. Szúr, fáj, néha azt érzed, nem bírod tovább. De van Benned egy vágy, ami mindennél erõsebb. Vágysz megtalálni valamit, ami a Tiéd. Valamit, amit nagyon régen elveszítettél. Olyannyira régen, hogy már nem is emlékszel rá. De a lelked tudja, Õ még emlékszik. Neked pedig semmi más támaszod és bizonyosságod nincs.

Mész az úton, néha mosolyogva, néha üvöltve és sírva, fájdalmakkal és félelmekkel telve. De nem tehetsz mást. Sötét van és hideg, minden nyirkos, kellemetlenül érzed magad. De a lelkedben ott pislákol a fény, mely utat mutat Neked. Megvilágítja elõtted az ösvényt. Események és emberek jönnek szembe. Megaláznak, Beléd rúgnak, bántanak és kigúnyolnak. A lelked sír, de Te egyre erõsebb leszel. Minden lecke után egyre nagyobb a fény a lelkedben. Egyszer csak észreveszed, hogy már az egész utat bevilágítja elõtted. Egyre határozottabbak a lépteid, egyre gyorsabbak, már senki és semmi nem bizonytalaníthat el. Már tisztán látsz magad körül mindent. Egyre boldogabb a szíved, mert tudod, hogy jó úton vagy. A saját utadon. És egyszer csak megtörténik a csoda. Eltölt egy mindent átható boldogság. Az út végére értél. Megérkeztél. ÖNMAGADHOZ...

Mohácsi Viktória ( ebredeshajnalan.com )

.

Gazdagság és szegénység


Nincs vagyonod? Nincs házad, telked, értékes tárgyaid? Nincs pénzed? A rigónak sincsen. Mégis õ a legvidámabb teremtés. Igaz, neki nem kell cipõ és nem kell ruha. Ételért sem fizet, csak füttyel. Lakásért sem fizet. Fiait ingyen tanítja az erdõ. A rigónak könnyû, mondod, és igazad van. A rigónak valóban könnyû. Õ ma is úgy él, ahogy Isten annak idején elindította az elsõ rigót. Mi nem úgy élünk.

Az elsõ ember nem tudta még, mi a vagyon. És hiszem, hogy boldog volt mégis. Pedig az elsõ ember nehezen élt. Gondold csak el. Bunkóval védekezett a vadállatok ellen. Bõrüket maga húzta le, maga készített ruhát és lábbelit belõlük. Barlangban lakott és mohán aludt. Nem volt villanyvilágítása. Semmije sem volt. Mégis, azt hiszem, szerette az életet. Örvendett a szélnek és a napnak. A levegõnek. Annak, hogy egészséges, és ha fáradt volt, annak, hogy lefekhet a mohára pihenni. Örvendett az izmainak és mosolygott, ha pillangó szállt elõtte. Ha gyümölcsökkel megrakodva tért haza összkomfort nélküli barlangjába, ha bunkója egy vadat leütött: gazdagnak érezte magát. És mert gazdagnak érezte magát, gazdag is volt.

Errõl eszembe jut, hogy ismertem embereket, akik palotában laktak, naponta új ruhát vehettek magukra, azt ettek, ami eszükbe jutott, halomban állt körülöttük a vagyon, gyáraik voltak és bankbetétjeik és mégis folyamatosan töprengtek, törték a fejüket, beleõszültek a gondba, mert mindenáron azt akarták, hogy még többjük legyen. Voltak ugyanis emberek, akiknek még több gyáruk volt és még több bankbetétjük. Szegényeknek érezték magukat azok mellett, és mivel szegényeknek érezték magukat, szegények is voltak.

Pedig mondom, palotában laktak. Sokkal több szobában, mint amennyit egyáltalán használni tudtak volna. Villanyvilágításuk volt és fürdõszobájuk, nem is egy. Nem zárták le soha a villanyukat és a fürdõszobában bármikor folyt a meleg víz, csak meg kellett nyitni egy csapot. Télen központi fûtés õrizte az egyforma meleget és nem volt soha szénhiány. Rádiójuk volt és gramofonjuk, rengeteg sok lemezzel. Ebédlõben ettek, finom porcelánon, ezüst evõeszközzel. Cselédek szolgálták ki õket. Nem kellett se fát vágjanak, se vizet hordjanak, se edényt mosogassanak, se fõzzenek, se seperjenek, se cipõt takarítsanak: mindezt megcsinálták helyettük mások. Olyan ruhába öltöztek, amilyenbe jólesett. Az utcákon, ahol jártak, tele voltak a boltok kirakatai mindenféle szép holmival és minden eladó volt. Minden boltba bemehettek és mindent megvásárolhattak, ami csak szemüknek megtetszett. Amikor eszükbe jutott, elmehettek a színházakba és a hangversenyekre. Kényelmes autók röpítették õket és utazhattak és nem kellett soha, sehol sorba álljanak.

Mégis szegények voltak. Nem értek rá örvendeni a napfénynek, a víznek, a levegõnek, a virágoknak, az ételnek. Nem értek rá egyszerûen, mert éjjel-nappal gondok között futkostak, hogy miképpen szerezhetnének még több pénzt. Mert ami volt, azt kevésnek érezték. És amit az ember kevésnek érez, az valóban kevés is.

Gazdag akarsz lenni? Gondolj a rigóra és az õsemberre. Gondolj arra, hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belõle vissza. Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bõröd alatt hoztál és elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erõs. Aki nem szorul másra. Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja fõzni ételét, meg tudja vetni ágyát és jól alszik benne. Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipõje és egy szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja tartani a családját, étellel, ruhával, cipõvel, s mindezt maga szerzi meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne: szegény.

Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bõröd alatt hordasz. Élj vele és általa, és fõképpen: tanulj meg örvendeni! Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara, vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni nekik.

Sajnos, embere is van. Igyekezz kevesebbet törõdni velük és többet azzal, ami még a világ szépségébõl csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is.
Nem gyõzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz. S mert élsz: gazdag lehetsz.

(Wass Albert)

elozoeletek.blogspot.hu/2017/02/gazdagsag-es-szegenyseg.html

.


Te mit vinnél magaddal a bõröndödben a halálod után?


Egy férfi autóbalesetben vesztette életét. Amikor "felfogta", hogy halott, hirtelen megpillantotta Istent egy bõrönddel a kezében.


- Fiam, elérkezett az idõd "indulnod kell " szólt az Úr.

- Most? Már? De annyi tervem volt még - mondta a férfi.

- Sajnálom, de indulnod kell! - válaszolta Isten.

- Mi van abban a bõröndben? - kérdezte a férfi.

- A te javaid - felelte Isten.

- Az én javaim? Tehát a ruháim, a pénzem?

- Azok nem te a tulajdonaid, hanem a földi javaid részei - közölte Isten.

- Akkor az emlékeim vannak a bõröndben? - érdeklõdött a férfi.

- Azok sosem voltak a tieid, azok az Idõ birtokát képezték mindig - mondta az Úr.

- Akkor a bõrönd mélyén a tehetségeim rejtõznek?

- Azokat is a körülményeknek köszönheted - mondta Isten.

- Akkor a családom, a barátaim vannak benne?

- Õk sem képezték a tulajdonodat, õk az életútad részei voltak - szólt Isten.

- Akkor mi van benne, a testem? - probálkozott tovább a férfi.

- A tested a Földé, így õt illeti - felelt Isten.

- Akkor csak egy dolog maradt, a lelkem -

- Tévedsz, a lelked az enyém!

A férfi félve kinyitotta a bõröndöt, és nagy meglepetésére az üres volt. Könnycseppek gurultak végig az arcán, majd azt kérdezte:

- Nem volt soha semmim?

- Nem, soha nem volt semmid - közölte Isten.

- Akkor, mégis miért éltem?

- Az apró pillanatoknak, örömöknek kellett volna élned, azok mind a tieid lettek volna, és itt lennének a bõröndben - mondta Isten.

A tanulság

Az élet mindössze egy nagy pillanat, ami csak a miénk. Az, hogy ezt a pillanatot miként éljük meg, ez dönti el, hogy végül mi kerül bele abba a bizonyos bõröndbe.

Éppen ezért:

Éljünk most!

Éljünk meg minden egyes percet!

Tegyünk boldoggá másokat!

Semmi anyagi javat, tárgyat nem vihetünk magunkkal a túlvilágra, mert nem ezek a legfontosabbak az életben!

Szeressünk magunkat, fogadjuk el magunkat, vigyázzunk a lelkünkre!

Forrás: vilagunk.hu



elozoeletek.blogspot.hu/2011/12/karmaoldas-idopontok.html

.


A tanítványok élete a mai idõkben


A mai tanítványok élete sem különb, mint a régebbi idõkben, mert ha nem is olyan láthatóan, de ki vannak közösítve a világi emberek körébõl, akik igazán felvállalják az életükben az õ hitüket és ezzel együtt az Istent.

Ma sem lehet az embereket olyan körbe elhívni, hogy vegyenek részt esetleg egy elõadáson, vagy beszélgetésen és ne csak a saját maguk alkotta törvények szerint éljenek, hanem vegyék figyelembe az õ Teremtõjüket is.
Mindez csak akkor válik értelmessé a mai emberek számára, ha nekik ebbõl valamiféle anyagi elõnyük származik, mert ma a világot a pénz és az erõszak uralja, vagyis aki ezt létbe hívta, az ellentét, az bizony a mai napig is megkeseríti a jó szándékú, igaz emberek életét.
Azok számára, akik nem akarnak semmiféle közösséghez tartozni, azok már messzirõl felismerhetõk arról, hogy nekik a pénz az õ istenük. Nem akarnak abból körbõl kiszabadulni és életüket másként élni.

A mai tanítványok élete egyre nehezebb, mert az ellentét csak szórja a magot, az õ tanítását és ezáltal az emberek elbizonytalanodnak, mert nincs minden esetben felismerésük, hogy mi is az igazság.
Az Isten pontosan azért küldött olyan embereket, akiket most nem tanítványoknak hívnak, hanem inkább a névtelenségbe burkolózva végzik azt a feladatot, amit az Isten rájuk bízott.
A mai idõkben nagyon sok olyan ember van, aki ezzel segíti az Isten által küldött emberekhez azokat, akik arra rászorulnak.

Minden idõben éltek olyan emberek a földön, mint Jézus idejében, akik csak arra voltak hívatva, hogy elõkészítsék az Úr útját. A mai idõszak is hasonló, mint régen volt, hogy azokat az embereket, akik hisznek az igaz tanításban, azok egy kicsit kiszolgáltatott helyzetben vannak, mert nekik az a feladatuk, hogy azt tegyék, amivel õket leszületésük elõtt Jézus megbízta.
Nagyon sokféle tanítás kering a földön jelenleg, mert megadatott az emberiségnek, hogy legyen lehetõségük a felismerésre, hogy melyek azok a tanok, amik összeegyeztethetõek a Jézusi tanítással, mindenkinek a maga számára kell, hogy felismerje az igaz Istent, a benne lévõ tudása által.
Az Isten a parancsolatokban felhívta az emberek figyelmét arra, hogy ne csak azt tegyék, ami nekik jó, hanem a többi emberhez is ugyanolyan jósággal viselkedjenek. "Szeresd felebarátodat, mint önmagadat."
(Imre Margit)

.


Útelágazáshoz érsz...


Lépkedsz életed országútján, és lassan elágazáshoz érsz. Már régóta feszít belülrõl egy érzés: valami nincs a helyén. Szíved jelez, hiszen állandóan vadul kalapál, szinte ordít, hogy változtatni kéne.

Te pedig csak vársz... Várod, hogy jobb legyen... Várod, hogy legyen erõd ugrani egy nagyot... Várod, hogy jön valaki, aki megment Téged... Várod, hogy megérkezzen a megfelelõ idú... De úgy tûnik, sosem jön el. Kifogások mindig lesznek, és a változásra felkészülni sem lehet. Így minél több idõ telik el, annál fáradtabb leszel. Lassan már élni sincs kedved, mégsem lépsz. Még mindig nem érzed elég rozsdásnak a szöget. Pedig ezer meg ezer jelet küld az Univerzum feléd. Te pedig makacsul ellenállsz. Az út mentén mindig akad 1-1 fûszál, amibe kapaszkodhatsz. Hátha majd most... mondogatod... Most majd jön egy jobb ajánlat... Most majd felvállal... Most majd összeszedem magam&... Majd... majd... majd... De nem veszed észre, hogy a "majd" sosem jön el? Csupán az erõdbõl lesz egyre kevesebb.

Újabb útelágazáshoz érsz. Vajon az eszedre vagy a szívedre hallgatsz? Biztonsági játékot játszol, vagy fejest ugrasz az ismeretlenbe? Hagyod, hogy továbbra is a minimumon vegetálj, vagy adsz magadnak esélyt a boldogságra?

Gondold át kérlek, mit veszíthetsz. Egy helyzetet, melyben évek óta boldogtalanul élsz? Egy embert, aki sosem volt a Tiéd? Elveszíted a szenvedést, a fájdalmat?

Igen ám, de mi van, ha rosszul döntök? - kérdezed bizonytalanul.
Meggyõzõdésem, hogy ez nem lehet így. Hiszen affelé vágyódsz, amerre van a sorsod. De senkinek nem feladata leragadni, és szenvedésben tartani magát. A feladatok megoldásra várnak. És ne feledd: bármikor dönthetsz újra. Bármikor dönthetsz másképp. Ha az az út sem mûködik, majd átlépsz a következõre. De sosem tudhatod, míg ki nem próbáltad. Légy bátor!

A bölcs ember azonnal a változás mellett dönt, ha érzi, hogy valami nem mûködik. Tudja, hogy lépni kevésbé fáj, mint beleragadni abba a helyzetbe, ami méltatlan hozzá. Nem pazarol el évtizedeket arra, hogy várja a megfelelõ pillanatot. Hiszen tudja, hogy ezeket Õ hozza létre.

Mohácsi Viktória ( elozoeletek.blogspot.hu )


elozoeletek.blogspot.com/2017/03/utelagazashoz-ersz.html

.



Paulo Coelho üzenete






1. Az út egy keresztúttal kezdõdik. Megállhatsz ott és meggondolhatod, melyik irányba menj, de ne tölts el sok idõt a gondolkodással, mert különben sosem fogod elhagyni a helyet! Amint megtetted az elsõ lépést, felejtsd el örökre a keresztutat, különben azzal a haszontalan kérdéssel fogod magad folyamatosan kínozni, hogy "Vajon a helyes utat választottam?"


2. Az út nem tart örökké. Áldás egy ideig az úton járni, de egyszer vége lesz, ezért készülj fel arra, hogy bármelyik pillanatban elhagyd! Sose szokj hozzá túlságosan semmihez! Se az eufórikus órákhoz, se a végtelen napokhoz, amikor minden olyan bonyolult és a haladás lassú. Ne feledd, elõbb vagy utóbb megjelenik egy angyal és az utad véget ér!

3. Becsüld meg az utad! A te választásod volt, és ahogy tiszteled a földet, amelyre rálépsz, úgy fogja tisztelni ez a föld a lábaid. Tégy meg mindent utad megóvásáért, megtartásáért és õ ugyanezt fogja tenni érted!

4. Légy jól felszerelkezve! Hordj magadnál kis gereblyét, ásót, bicskát! Értsd meg, hogy a bicska nem használ száraz levelek ellen és a gereblyék nem alkalmasak mélyen gyökerezõ növényekre! Tudd mikor melyik eszközt kell használni!

5. Az út elõre és hátra halad. Néha vissza kell menned, mert valami elveszett, vagy egy üzenet, mit át kell adnod, véletlenül a zsebedben maradt. Egy jól gondozott út lehetõvé teszi számodra, hogy nagyobb problémák nélkül vissza tudj menni.

6. Elõbb az úttal törõdj, ne azzal, ami körbevesz! Ne hagyd, hogy összezavarjanak az útszéli száraz levelek vagy az, ahogy mások gondozzák útjukat! Arra fordítsd energiád, hogy gondozd és megóvd a földet, mely befogadja lépteidet!

7. Légy türelmes! Néha uganazt a feladatot kell ismételni, mint például kihúzni a gyomokat vagy feltölteni a lyukakat, melyek egy váratlan zápor után elõtûnnek. Ne bosszankodj - ez is része az utazásnak!

8. Az utak keresztezik egymást. Az emberek elmondhatják, milyen az idõ. Hallgasd meg a tanácsukat és hozd meg saját döntéseidet! Csak te vagy felelõs az útért, melyet rád bíztak.

9. A természet a saját törvényeit követi. Ezért fel kell készülnöd a hirtelen változásokra õsszel, a síkos jégre télen, a virágok kísértésére tavasszal, szomjúságra és záporokra nyáron. Hozd ki a legtöbbet mindegyik évszakból és ne panaszkodj a jellegük miatt!

10. Tedd utadat önmagad tükrévé! Sose hagyd magad befolyásolni azáltal, ahogy mások gondozzák útjukat. Van saját lelked, amire figyelj és vannak madarak, hogy elmondd mit dalol lelked. Legyenek történeteid körülötted mindenki számára szépek és kellemesek! Mindezek felett hagyd, hogy történeteid, melyeket lelked mesél utad során, az út minden másodpercében visszhangozzanak!

11. Szeresd az utad! És vezessen az Úr és segítsen minden egyes napon!

Fordította: anwerosa ( www.inspiralo-uzenet.blogspot.com )
Forrás: www.paulocoelhoblog.com

inspiralo-uzenet.blogspot.com/search/lab...3%A1pl%C3%A1l%C3%A9k