Hol a helyem?

.

[img size=150][/img]

Csak egy út van Istenhez:

Ha értjük, hogy bûnösök vagyunk és magunkat nem tudjuk igazzá tenni, akkor töredelmesen meg kell vallanunk, hogy szükségünk van egy Megváltóra, aki megteszi mindazt, amit Isten kíván. Ezt egyedül Jézus Krisztus tehette meg. Csakis õ élt olyan életet, amely Isten elõtt elfogadható volt. Jézus helyettünk halt meg a bûneinkért a kereszten, mert saját érdemeink alapján sohasem tehetnénk eleget Isten elvárásának. Végtelen nagy az adósságunk Isten felé:

;Hiszen senki sem válthatja meg magát, nem adhat magáért váltságdíjat Istennek. Mert olyan drága az élet váltsága, hogy végképp le kell tennie róla, még ha örökké élne is, és nem látná meg a sírgödröt.; (Zsoltárok 49.8-10)

Az elsõ lépés tehát annak felismerése, hogy mindnyájan vétkeztünk, áthágtuk Isten törvényét, és ezért megérdemeltük az ítéletet. A Biblia szerint a bûn zsoldja a halál" (Róma 6:23a), azaz Isten igazsága megköveteli, hogy a bûn büntetést vonjon maga után.

Ha valaki belátja reménytelen helyzetét, és megérti, hogy Jézus Krisztus felajánlja a megoldást, akkor a következõ lépésként el kell fogadnia Isten megoldását a helyzetünkre, mert ;az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban"(Róma 6:23b). Amikor valaki befogadja Krisztust, mint Megváltóját, elfogadva Isten ajándékát, abban a pillanatban újonnan születik.

Az újjászületést Isten adja ingyen, ez nem a mi érdemünk:

;Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.; (János evangéliuma 3. 16)

;Bizony, bizony, mondom néktek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sõt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.; (János evangéliuma 5. 24)

;Hiszen kegyelembõl van üdvösségetek a hit által, és ez nem tõletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.; (Efézus 2.

;Mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsõségének. Ezért Isten ingyen igazítja meg õket kegyelmébõl, miután megváltotta õket a Krisztus Jézus által.; (Róm. 3. 23)

Forrás: A jóhír

Válogatás C.S.Lewis gondolataiból


Minden igazi szeretet a Földön Isten mûve, s csak annyiban a miénk, amennyiben a szeretet bennünk az Övé.Minden élõben Isten termékeny teremtõ ereje bontakozik ki és csillan meg.
A pokol egyik alapelve: magamhoz tartozom, a magam ura vagyok.A keresztyén hit nem szól az ember Isten-keresésérõl, de szól az Isten emberkeresésérõl!

Krisztus úgy halt meg minden egyes emberért, mintha ezen a világon csak egyetlen ember élt volna!
Isten létében hinni ezt jelenti: nem érvek elõtt hajolok meg, amelyekkel vagy egyetértek vagy nem, hanem egy személy elõtt, aki bizalmamat kéri.
Ha érzelmeink el is múlnak, Isten szeretete megmarad.
Amíg önmagunkat át nem adjuk Istennek, addig nem is vagyunk önmagunk. Csak Istennél, sehol máshol nem születnek igazi személyiségek.
A puszta megjavulás még egyáltalán nem megváltás, jóllehet az igazi megváltás minden embert megjavít.
Krisztus nem azért halt meg értünk, mert ezt mi megérjük vagy megérdemeljük, hanem mert Õ szeretet, s nem tud másként cselekedni.

A legrosszabb, amit Istennek okozhatunk, ha békébe hagyjuk Õt.
Az igazi honvágyat igazi hazánk után meg kell õriznünk, hogy ezt semmi és senki ne tudja kioltani vagy megrontani bennünk.Az öröm a menny elsõ komoly elõjele - bennünk.Isten jelenlétét egyesek lebecsülhetik, de kikerülni nem tudják, akár hogyan is szeretnék.A természet is arra tanított engem, hogy kell lennie egy hatalmas és dicsõ Istennek.
Keresztyén az, aki megbocsátja a másiknak a szinte megbocsáthatatlant, mert Isten is ezt teszi velünk, mindnyájunkkal.Az a teremtmény, amelyik megszolgálta a megváltást, nem érdemli meg azt.
Van bennünk valami csillapíthatatlan honvágy, amit ezen a földön a csalódások miatt sem szabad soha feladni.Nem az emberiségnek kell elfogadni az üdvösséget, ez túl általános, hanem neked. A te szemeiddel kell meglátnod Õt!

Nem az lényeges és fontos, hogyan gondolkodunk mi Istenrõl, hanem az, hogyan gondolkodik Õ rólunk.
Az öröm a menny legdrágább és legjobb "árucikke".
Az öröm teszi az életet élni érdemessé.
Az örömben mutatja meg Isten a másik ember szépségét.
A közöny, nem a gyûlölet a szeretet legveszélyesebb ellensége.Isten létem alapja. Õ mindig bennünk szeretne lenni, akár ellenünkre, akár javunkra!
Isten a nagy ajándékozó. Semmi mást nem ad, mint önmagát.

Isten arra a pillanatra vár, hogy kártyavárunk összeomoljék, s felismerjük: nála a mi jó jegyeink és fogadalmaink semmit sem számítanak.
Isten nem azért lett emberré, hogy javítgassa a régit, hanem azért, hogy egészen új emberiséget hozzon létre.Isten Fia emberré lett, hogy mi Isten gyermekeivé lehessünk.
A dicsõség csak ennyi: az ajtó, amin egy életen át kopogtattunk, egyszer csak kitárul elõttünk.
Istenben nincs olyan éhség, amit csillapítani kellene, Benne a teljesség lakozik, amit el kell ajándékoznia.Senki nem ismeri fel önmaga rosszaságát, romlottságát addig, amíg meg nem próbált jót cselekedni.

Szeretni annyi, mint sebezhetõvé válni. Ha szeretsz valakit vagy valamit, az a szívedet veszi célba, töri össze nem egyszer.A homokból sok minden szépet ki lehet formálni, de házat építeni rá nem lehet.
Amit nem ajándékozol el, az soha nem is lesz a tiéd.
Ami nem örök, az örökre elévül.
Aki mindent átlát, az nem lát semmit.
Aki a mennyek országába törekszik, annak ölébe hull a Föld. Aki csak a Föld nyújtotta javak után törekszik, annak kihullik kezébõl a menny és a Föld is.
Mennyire erõs bennünk a gonosz hatalma, elõször akkor érezzük meg, amikor szabadulni akarunk tõle.
Ha a keresztyénség csak egy világképpel tudna megajándékozni minket, ami megfelel várakozásainknak, akkor a keresztyénség emberi találmány lenne, s érdemes arra, hogy elfelejtsük.
Istent megpillantani lelki szemeinkkel maga a teljes öröm.

Isten iránti szeretetünk


Valóban él bennünk az Isten iránti szeretet?Mindannyian tudjuk,hogy Istent emberi adottságainkkal csak szegényesen és nagyon gyengén szerethetjük,akármilyen erõs is a jó szándékunk.
S mégis,Istent mindig jobban és jobban kell szeretnünk,hogy valamely nap könnybe ne lábadjon a szemünk:áthaladtunk a nekünk szánt idõn,és nem szerettük eléggé az Istent.
Igaz,a szeretetet nem lehet megparancsolni,de egy biztos:aki igazán és õszintén akarja szeretni az Istent,az már szereti is.Nem tehetné meg az ember az elsõ lépést az Isten felé,ha Isten nem érintette volna meg lelkünket kegyelmével és máris nem foglalta volna el az ember végtelenbe nyúló szeretetvágyát.
(Karl Rahner)

.Kértem Istent..
Kértem Istent, vegye el a gõgömet, és Isten azt felelte: Nem. Azt mondta, nem az Õ dolga, hogy elvegye: az én dolgom, hogy feladjam.
Kértem Istent, tegye egészségessé béna gyermekemet, és Isten azt felelte: Nem. Azt mondta: A lelke egészséges, a többi ideiglenes.
Kértem Istent, adjon nekem türelmet, és Isten azt felelte: Nem. Azt mondta: A türelem a szenvedés mellékterméke: nem adható, csak kiérdemelhetõ.
Kértem Istent, adjon nekem boldogságot, és Isten azt felelte: Nem. Azt mondta: Õ áldást adhat, a boldogság rajtam áll.
Kértem Istent, vegye el tõlem a fájdalmat, és Isten azt felelte: Nem. Azt mondta: A szenvedés eltávolít a földi dolgoktól, és közelebb hoz hozzám.
Kértem Istent, növelje nagyra lelkemet, és Isten azt felelte: Nem. Azt mondta: növekednem egyedül kell, õ majd megnyes néha, hogy gyümölcsözõbb legyek.
Kértem Istent, segítsen, hogy szeressem az embereket, ahogyan Õ szeret engem. És Isten azt mondta: No végre egy jó gondolat.
(Ismeretlen szerzõ)


Mit jelent az alázat? Ennyit jelent: elviselni a világot,a környezetünket úgy,olyannak amilyen.Vagyis elviselni a világ sötétségét és azt türelemmel világosággá változtatni; hallgatagnak lenni, és ebben a hallgatásban a másik számára egy jó szót találni.

. A halálból életbe vezetõ útról


Csodálatos lehetõséget tár fel elõttünk Istennek Igéje! A halál útja helyett választhatjuk az életet! Isten megkereste és megtalálta a módját annak, hogy miként emelhet fel bennünket a sötét reménytelenségbõl, a kétségbeejtõ kilátástalanságból. Az elmúlás örök sötétsége helyett az örök élet fénye ragyoghatja be életünket! Isten szeretetének tudata, az általa felkínált megoldás elfogadásának lehetõsége érthetõvé teszi az alábbi vigasztaló szavakat:
Így hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem! Zsolt.39,8.

"Így szól az ÚR: Én most elétek adom az élet útját és a halál útját." Jer.21,8.
"Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? Mt.16,25.26."
A rövid, értelmetlen, mulandó földi életet, amelyhez annyira ragaszkodik a rövid távon gondolkodó ember, felcserélhetjük az örök boldogsággal, az örökké tartó, boldog élettel! Isten az élet útját tárja elénk, és atyai jósággal nézve ránk, várja és kéri, hogy rálépjünk erre az útra!
Ami az Õ része, azt megtette annak érdekében, hogy az élet útján haladva Hozzá érkezhessünk!

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz õbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." Jn.3,16.
Az csak rajtunk múlik, hogy mi megtesszük-e azt, amit nekünk kell tennünk annak érdekében, hogy átmenjünk a halálból az életre.
Sajnos, kevesen gondolkodnak el ezeken a kérdéseken, és még kevesebben vannak, akik rádöbbennek az élet önmagában való értéktelenségére, hiábavalóságára, és elkezdik keresni annak módját, hogy miként lehetne tartalmassá, értelmessé, maradandóvá, örökké tartóvá tenni a létet.Az emberek többsége nem akar tudni Istenrõl. Nem törõdik Istennel. Nem keresi Isten tetszését, és nem akarja Isten akaratának megfelelõen élni életét. Nem érdekli õket Isten akarata.

Isten kész megmutatni a Biblián és a lelkiismereten keresztül ható Szentlélek által, hogy mit vár el tõlünk, hogy mit kell tennünk annak érdekében, hogy az örök életre juthassunk.Õ kész bennünket a halálból átsegíteni az életre. Az Istenhez térõ ember örök kérdése az, amit a zsidó Saul feltett Istennek:
"Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?"Csel.9,6.
Saul annak a példáját mutatja be, amikor megteszi valaki azt, amit Isten elvár tõle. Így lett a keresztényeket üldözõ Saulból a kereszténység nagy apostola, Pál.


Lehet Jézust követve haladni az élet útján, és lehet Jézus Krisztustól szomorúan távozni. Ámde ezzel az életet veti el magától a helytelen döntést hozó ember."Mert megjelent az Isten üdvözítõ kegyelme minden embernek," Tit.2,11.
Isten felkínálja az Õ kegyelmét minden embernek, és csak az emberen múlik, hogy elfogadja-e ezt a kegyelmet.
Olyan ez, mintha egy börtönben a halálraítélteknek felajánlanák az amnesztiát, s az azután már csak rajtuk múlna, hogy meghalni vagy élni akarnak a továbbiakban.


Az életet választók életmódja, életstílusa és életcélja megváltozik. Isten eljövendõ világáról szólva olvashatjuk:
"tisztátalanok pedig nem jutnak be oda, sem olyanok, akik utálatosságot vagy hazugságot cselekszenek: hanem csak azok, akik be vannak írva a Bárány életkönyvébe." Jel.21,27.
Isten eljövendõ ítélete annak alapján történik, hogy ki volt vagy ki lett vagy nem lett beírva az élet könyvébe.
Sokan élnek abban a tévhitben, hogy valamikor meghozott döntésük alapján, amelyet azonban nem követett egy Istennek átadott élet, be lettek írva az élet könyvébe, és így bármit tesznek, bárhogy élnek, biztosított számukra az üdvösség. Nem akarnak tudomást venni az alábbi isteni kijelentésrõl, amely szerint nem elég elkezdeni a harcot, hanem gyõztessé is kell válni.

"Aki gyõz, azt öltöztetik fehér ruhába, annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvébõl, hanem vallást teszek nevérõl az én Atyám elõtt és angyalai elõtt." Jel.3,5.
Ha valaki feladja a küzdelmet, abbahagyja az Isten melletti harcot, átáll Isten ellenségének az oldalára, annak ki lesz törölve a neve az élet könyvébõl!
"De aki mindvégig kitart, az üdvözül." Mt.24,13.
"Mert mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni: azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsõségre, megbecsülésre, és halhatatlanságra, örök életet ad; azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az igazságnak, és a hamisságot követik, haraggal és bosszúállással fizet majd." Rm.2,6-8.

Forrás: Mráz Gusztáv (részlet)

EZ A JÉZUS PROVOKÁL ENGEM!

- Felbosszankodom, s õ azt mondja: bocsáss meg!
- Félek, s õ így szól: légy bátor!
- Kételkedem, s õ azt mondja: bízzál!
- Zavart vagyok, s õ így biztat: légy nyugodt!
- Egyedüllétet keresek, s ezt mondja: jõjj s kövess engem!
- Nagy terveket szövök de õ azt mondja: add fel azokat!
- Vagyont gyûjtök, erre õ: osszad szét!
- Biztonságra vágyom, s õ így szól: ezt ne várd tõlem!
- Élni szeretnék, de õ: add oda életedet!
- Úgy vélem, jó vagyok, mire õ: ez nem elég neked!
- A fõnököt játszanám, ám õ azt mondja: próbálj meg szolgálni!
- Parancsolni szeretnék, s õ ezt mondja nekem: engedelmeskedj!
- Szeretnék mindent megérteni, de õ így szól: higgy!
- Világos tényeket akarok? Õ példázatokban beszél nekem.
- Költõi szépségeket várok el tõle, õ pedig mindennapi valósággal szembesít.
- Nyugalmat áhítok, õ meg azt akarja, hogy nyugtalan legyek.
- Erõszakkal török célom elérésére, õ meg örökösen békérõl beszél.
- Kardot ragadok, ha kell, õ rám szól: tedd a hüvelyébe azt!
- Bosszút lihegek, õ meg ezt követeli: tartsd oda a másik arcodat is!
- Békérõl szólok, õ meg azért jött, hogy háborúságot hozzon közénk!
- Szeretném elsimítani a dolgokat, õ meg azt mondja, hogy tüzet szeretne hozni a földre!
- Nõni szeretnék, õ meg így szól: légy gyermek!
- Elbújnék legszívesebben, s õ azt mondja: világíts!
- Az elsõ hely kellene mindig nekem, de szerinte üljek az utolsóra!
- Szeretném, hogy lássanak! De szerinte a csendes kamrában kell titkon imádkoznom!
Nem értem ezt a Jézust! Állandóan bosszant engem.

Sok más tanítványával együtt kedvem lenne más Messiást keresni, olyat, akivel szót értenék és nem követelne tõlem annyit.
De hát én is úgy járok, mint Péter:
Nem ismerek mást, akinél az örök élet igéje lenne. Hát mégis csak mellette maradok!
(Padre Zezinho Brazilia)