A fórumra látogatóknak

.

.

.


A bölcs és a gyenge


A bölcs ember vállalja a felelõsség rá esõ részét minden emberi kapcsolatban. Nem hibáztat, nem okol senkit élete alakulásáért. Tisztában van azzal, hogy minden körülmény, mely életében felbukkan, korábbi gondolatai, érzései és tettei következménye. Nem hárít, nem gyanusít, nem ítélkezik.

A bölcs embert sokszor látod egyedül. Tudja, hogy kérdéseire a válaszért nem kell máshoz menni. Egyedüli tanácsadója a szíve és megérzése. Önbecsülésében elég erõs ahhoz, hogy ne függjön más emberek véleményétõl. Élete nagy döntéseit egyedül hozza meg.

A bölcs ember pont azért erõs, mert teljesen önmaga, és azt az életet éli, melyhez beleegyezését adta.

A gyenge ezzel szemben támad. Mindig talál valakit, akit hibáztathat élete alakulásáért. Sokkal hangosabbak a szavai, mint a tettei. A gyenge ember "féltékeny - irigy- rosszindulatú". A gyenge ember mindenáron ki akar tûnni. Folyamatosan az igazát és a jóságát bizonygatja. " Állandó megfelelési kényszer hatja". Sokszor tömeggel megy, hiszen egyedül védtelennek érzi magát.

Hidd el: "Aki hangos, nem biztos, hogy erõs. Aki csendes, nem biztos, hogy gyenge".

Guzsik-Mohácsi Viktória ( elozoeletek.blogspot.hu )

.



Tánczos Katalin : Az én Miatyánkom
(hajléktalan költõnõ verse)


Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhõ borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz az eszükbe.
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, reményteljesen,
S fohászkodj:
MIATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN!


Mikor a magányod ijesztõn rád szakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a "rossz", - erre van Istene!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:
Uram!
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!

Mikor mindenfelõl forrong a "nagyvilág",
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, - hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram!
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD

Mikor beléd sajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól gyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törõdne!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, - hajtsd meg homlokod,
S mondd: Uram!
LEGYEN MEG A TE AKARATOD

Mikor a "kisember" fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a "gazdag" milliót költ: hogy "éljen",
S millió szegény a "nincstõl" hal éhen,
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, - tedd össze két kezed,
S kérd: Uram!
ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül, - sõt - ellene támadsz,
Mikor: hogy imádkozz, nincs kedved, sem erõd,
Minden lázad benned, hogy - tagadd meg "ÕT",
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram! Segíts!
S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Késõbb rádöbbentél, hogy csak kihasználtak...!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtõdnek:
Uram!
MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZÕKNEK!

Mikor a "nagyhatalmak" a BÉKÉT TÁRGYALJÁK,
MIKOR A BÉKE SEHOL! csak egymást gyilkolják,
Mikor népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: miért tûröd ezt ISTENEM, MI ATYÁNK?!
Ó "lélek", ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a "rossz", támad, s tombol!
URAM! MENTS MEG A KÍSÉRTÉSTÕL!
MENTS MEG A GONOSZTÓL!
AMEN!


UTÓHANG:
S akkor megszólal a MESTER, keményen - szelíden,
Távozz Sátán - szûnj vihar!
BÉKE, s CSEND legyen!
Miért féltek kicsinyhitûek?
BÍZZATOK ! Hisz' én megígértem Nektek!
Pokoli hatalmak rajtatok erõt nem vesznek
Hûséges kis nyájam, ÉN PÁSZTOROTOK vagyok,
S a végsõ idõkig - VELETEK MARADOK!

.



Meghallgatott imádság..


Erõt kértem az Úrtól,
s õ nehézségeket adott, melyeken megedzõdtem.

Bölcsességért imádkoztam,
és problémákat adott, melyeket megtanultam megoldani.

Elõmenetelt óhajtottam,
gondolkodó agyat és testi erõt kaptam, hogy dolgozzam.

Bátorságot kértem,
és Isten veszélyeket adott, melyeket legyõztem.

Áhítottam, hogy szeretni tudjak,
- és kaptam az Úrtól bajba jutott embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kegyes jóindulata helyett alkalmakat kaptam a jóra.

Semmit nem kaptam, amit kértem, és mindent megkaptam, amire szükségem
volt.
Imádságom meghallgatásra talált.
(a szerzõje ismeretlen)

.


"Nem te választod az életedet: õ választ téged. Nem értheted meg, miért jut neked több öröm vagy több szomorúság. Csak fogadd el és menj tovább.

Az életünket nem választhatjuk meg, de azt mi döntjük el, hogy mit kezdünk a kapott örömökkel és bánatokkal."

(Paulo Coelho)