Amikor a dolgok balul ütnek ki,és ez néha megtörténik,
Amikor az út ,melyet járunk,állandóan felfelé visz,
Amikor a pénzünk kevés,az adósságunk sok,
És szeretnénk mosolyogni,de sóhajtanunk kell,
Amikor a dolgok lefelé húznak,
Pihenj,ha kell,de ne add fel!
Mert az élet furcsa a maga tekervényeivel,
Mint mindnyájan idõvel megtanuljuk ezt,
És sok kudarcról hallasz,
Mely gyõzelemmé válhatott volna,ha kitartasz.
A siker - visszájára fordított kudarc.
A kétkedés felhõinek ezüstös csillogása.
Sosem tudhatod,milyen közel jársz,
Mert lehet,hogy mellette vagy,bár messzinek tûnik.
Ne add fel hát a küzdelmet,amikor ádáz a csata
Amikor a legnehezebbnek tûnik, akkor ne add fel! (ismeretlen szerzõ)
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Szeretett Uram, isteni doktor,
Elõtted térdelek, s kérlek
- hisz minden tökéletes ajándék Tõled ered-
tedd ügyessé kezemet, gyengéddé szívemet,
tisztítsd meg értelmemet,
hogy lássam a célt,
legyen erõm szenvedõ felebarátom
terhébõl levenni, s hivatásomat betölteni.
Szívemet õrizd meg a hamis világiasságtól,
add nekem a gyermek egyszerû hitét,
aki benned bízik.
(ismeretlen szerzõ)
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Téma zárolva.
Istvan
Újonc fórumozó
KevesebbTöbb
Köszönetek: 0
17 éve 4 hónapja - 17 éve 4 hónapja#726Írta: Istvan
Emberek istene, add, hogy gazdám olyan hûséges legyen embertársaival szemben, mint én vagyok iránta.
Úgy ragaszkodjon barátaihoz és családjához, mint én õhozzá.
Legyen nyílt tekintetû és õszinte, mint én.
Ne csalódjon benne senki, mint ahogy õ sem csalódik énbennem.
Olyan derûs arccal ajándékozd meg, mint az én farkcsóválásom, és olyan hálás lélekkel, mint meleg nyelvem érintése.
Önts belé annyi türelmet, mint amennyi bennem van, amikor órákon átlesek léptei neszére zokszó nélkül.
Önts belé az én éberségemet, bátorságomat,
és készségemet, kényelmet és életet áldozni.
Hozzám hasonlóan tartsd meg szívében fiatalnak, és örökös játékos lelkünknek.
Formáld emberben olyan jóvá, mint én vagyok
kutyában, és add, hogy megérdemeljen engem
a KUTYÁJÁT! /dr.Kerpel Fróniusz Ödön verse/
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Utolsó szerkesztés: 17 éve 1 hónapja Margit által.
Manapság magasabbak az épületek és szélesebbek az országútjaink, de rövidebb a türelmünk, és keskenyebb a szemszögünk.
Nagyobbak a házaink, de kisebbek a családjaink.
Több a kompromisszumunk, de kevesebb az idõnk.
Több a tudásunk, de gyengébb az ítélõképességünk.
Több az orvosságunk, de kevesebb az egészségünk.
Megnöveltük tulajdonunkat, de lecsökkentettük értékeinket.
Sokat beszélünk, csak kicsit szeretünk, de túl sokat gyûlölködünk.
Eljutottunk a Holdra és visszajöttünk, de nehezünkre esik átsétálni az utcán, hogy találkozzunk szomszédainkkal.
Legyõztük a külsõ ûrt, de nem gyõztük le a bennünk lévõ ûrt.
Magasabb a jövedelmünk, de alacsonyabb az erkölcsünk.
Mostanában több a szabadság, de kevesebb az öröm.
Valamint sokkal több az étel, de kevesebb a táplálék.
Manapság szebbek a házak, de több az összetört otthon..."
(ismeretlen szerzõ)
-- ``Legyek én gyertya, csendes eszköz, szolgája az égi fénynek, Hogyha Istenem úgy akarja, ne tudjam kiért, s kikért égek.``
Utolsó szerkesztés: 17 éve 4 hónapja Margit által.