A fórumra látogatóknak

.

Az összefogás ereje

Két koldus lakott az egyik falu mellett. Az egyikük vak volt, a másiknak nem volt lába.

Egy napon kigyulladt a falu melletti erdõ, amelyben éltek.
A koldusok természetesen vetélytársak voltak, szüntelen haragban álltak egymással. Ellenségek voltak, nem barátok.
Amikor az erdõ kigyulladt, a két koldus elgondolkozott egy pillanatra.
Ellenségek voltak, még csak nem is beszéltek egymással, de ez most vészhelyzet volt.
A vak ember azt mondta a másiknak, akinek nem volt lába.
- Egyetlen módon menekülhetünk meg, ha felülsz a vállamra, te használod az én lábamat, én pedig a te szemedet.
Ez az egyetlen útja a menekülésnek.
MEGMENEKÜLTEK
(szerzõje ismeretlen)

.
Melyik vagyok ÉN? Melyik vagy Te? Melyik szeretnénk lenni?

Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tûnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében.
Édesapja szakács volt. Kézen fogta õt és elvitte a munkahelyére. Fogott három fazekat és vizet forralt bennük.
Amikor forrni kezdett a víz, az egyikbe sárgarépát, a másikba tojást és a harmadikba kávészemeket rakott. Fõzés közben egyetlen szót sem szólt, csupán rámosolygott a leányára. A lány türelmetlenül várakozott, magában azt kérdezve, vajon mit akar tenni az édesapja. 20 perc elteltével apja eloltotta a tüzet, majd egy tálba rakta a tojásokat, egy tányérba a sárgarépát és kitöltötte a kávét egy csészébe. Ezután megkérdezte lányától:
- Kedvesem, mit látsz itt?
- Tojást, sárgarépát és kávét - válaszolta.
Ekkor arra biztatta, hogy tapintsa meg a sárgarépát. A lány megtapintotta és érezte, hogy puha. Ekkor arra kérte, hogy hántsa le a tojás héját és a lány, érezte, hogy a tojás nagyon kemény. Ekkor arra kérte ott, hogy kóstolja meg a kávét. A lány nevetve kortyintott az illatos nedûbõl, majd megkérdezte:
-Mit jelentenek mindezek, apám?
Az édesapja elmagyarázta ekkor neki, hogy mind a három elemet ugyanolyan körülmények közé helyezték: forró vízbe.
Csakhogy mindhárom elem különbözõképpen reagált erre:
A sárgarépa megpuhult és törékennyé vált.
A tojások erõsen megkeményedtek.
Ellenben a kávé, megváltoztatta a vizet.
-Mit gondolsz, te melyikhez hasonlítasz ezek közül? - kérdezte lányától az apa.
Amikor a mostoha körülmények kopognak ajtódon, te hogyan válaszolsz erre?
Egy látszólag kemény sárgarépa vagy-e, akit megérint a fájdalom és elveszíti keménységét?
A tojáshoz hasonlítasz, aki képlékeny szívvel és folyékony szellemmel indul, azonban egy kegyetlen esemény után, keménnyé és rugalmatlanná válik? Te kívül ugyanolyan maradtál, azonban belül megkeseredett a szíved?
Vagy, egy kávészem vagy? A kávé megváltoztatja a forró vizet, a neki fájdalmat okozó elemet.
Amikor a víz eljut a maximális forráspontra, a kávé kiengedi legjobb aromáját és zamatát.

Ne hagyd magad legyõzni! Emelkedj sorsod fölé és az élet kegyetlenségei csupán megfelelõ alkalmat jelentsenek számodra ahhoz, hogy kiengedd "édes kávé zamatodat"! A döntés a Te kezedben van!
(szerzõje ismeretlen)

.



Egy idõs indián az életrõl mesélt az unokájának


"Küzdelem zajlik a bensõmben," mondta a fiúnak.
"Rettentõ harc ez, két farkas vívja egymással.

Az egyik gonosz -- õ a harag, irigység, bánat, mohóság,
arrogancia, önsajnálat, bûntudat, sértõdöttség, kisebbrendûség, hazugságok, önteltség, felsõbbrendûség és ego.

A másik jó - õ az öröm, béke, szeretet, remény, derûs nyugalom, alázat, kedvesség, jóakarat, empátia, nagylelkûség, igazság, együttérzés és hit.

Ugyanez a harc benned is zajlik -- és mindenki másban is.

Az unoka elgondolkozott egy percre majd megkérdezte a nagyapját,
"Melyik farkas fog gyõzni?

"Amelyiket táplálod." - válaszolta az idõs indián.

.


Jó tanács mindenkinek

1. Dobd ki a haszontalan számokat.
Úgymint kor, súly, vérnyomás stb...
Hadd aggódjanak a doktorok ezek miatt.
Emiatt fizeted "õket".

2. Csak vidám barátokat tarts!
A rosszkedvûek lehúznak.

3. Tanulj folyamatosan.
Tanulj többet a számítógéprõl, autókról, kertészkedésrõl, és mindenrõl...
Soha ne hagyd az agyadat pihenni.
"A pihenõ agy az ördög mûhelye".
Az ördög neve "Alzheimer".

4. Élvezd az egyszerû dolgokat.

5. Nevess gyakran, hangosan és hosszan.
Nevess, amíg ki nem fulladsz.

6. Néhány könny esik néha.
Tûrj, gyászolj, és menj tovább.
Az egyetlen személy, aki egész életünkben velünk van az magunk.
ÉLJ, amíg élsz.

7. Vedd magad körül olyan dolgokkal, amiket szeretsz.
Legyen az család, háziállat, emléktárgy, zene, növények, hobbi, akármi.
A te otthonod a te menedéked.



8. Ne tégy bûnös kirándulásokat. Menj sétálni az utcára, vagy a szomszéd megyébe, vagy idegen országba.
De ne oda, ahol BÛN van.

9. Mondd az embereknek minden lehetõséget kihasználva, hogy
szereted õket.

10. ÉS MINDIG EMLÉKEZZ:
Az életet nem a lélegzetvételek számával mérjük, hanem azokkal a
pillanatokkal, amikor elakad a lélegzeted.
(emailban kaptam)

,



Kérés szerettünkért

Szívbéli Krisztusom arra kérlek Téged
Segíts most itt azon, aki kedves nékem
Képét a szívembe helyezem így látod
Milyen fontos nekem ezen a világon

Tisztítsd meg õt kérlek, helyette is kérem
Fényed ragyogja át, helyezd a szívébe
Tisztánlátás lelkét, hogy így felismerje
Mi az igaz útja és mi az, mi ellene

Változzon most Fénnyé Isten szent nevében
Minden sötét árnyék létének terében
Most itt általa is bocsánatot kérek
Bocsáss meg Jó Atyám, szabadítsd meg kérlek

Legyen áldott fénye lélek-sugarának
Mi átvilágít mindent az õ tudatában
Elengedje mindazt mi nem szolgálja létét
Beengedje szíve igazi dicsfényét

Kívánom most igaz, hû és tiszta szívvel
Változzon most jóvá minden életében
Szeretõ szívemet felé most kitárom
Áldd meg Atyám kérlek, legyen boldogságom!


Köszönöm
Ámen

Pusztai Orsolya
Kristálycsakra

,


Wass Albert: Te és az Isten.


Gondoltál-e már arra, hogy milyen csodálatos a világ?
Mennyire egész és mennyire tökéletes minden, amit nem az ember alkotott?


Nézz meg egy virágot!
A legegyszerûbbet: nézz meg egy hóvirágot!
Honnan tudja meg bent a föld alatt, hogy odakint már elment a hó s az ágak
könnyezõ rügyein cinkék hintáznak a napsütésben?
Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról, hogy mennyire haladt
a világ a tavasszal.
Hideg föld öleli még a gyökeret, de már megindulnak benne az élet nedvei és
moccan a csíra.
Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól.
Kinõ a szár, utána futnak a levelek.
Zöldek.
A föld nedvei összetalálkoznak a napsugárral és zöldre festik a hajszálereket.
Aztán kinyílik a szár, kifeslik a bimbó, elõkacag a virág.
Kacag.
Szinte hallani lehet.

Nézd meg jól, milyen szép!
Milyen szép és milyen tökéletes.
Ember-mûvész nem alkotott még hozzá foghatót, csak másolt.
Egy láthatatlan nagy mûvész keze dolgozik körülötted.

Néztél vízcseppet mikroszkóp alatt?
Mennyi ezer élet nyüzsög benne.
Egy egész világ.
Minden vízcsepp egy világ.
Minden világ egy vízcsepp.
Önmagáért való zárt egész.
A Te szemedben céltalan, mert nem vagy mûvész.
Mûvész csak egy van ezen a világon, egyetlenegy, aki alkot.
Napról-napra, percrõl-percre, mindig újat és mindig ugyanazt.

Nézd a fát!
Nézd a hegyet!
Nézd meg a folyót vagy a tengert!
És gondold el, hány milliárd vízcsepp van benne, hány milliárd vízcseppbe zárt világ!
És aztán gondolj a csillagokra!
Azokra, amiket ismersz, és azokra, amiket nem ismerhetsz.
Tiszta éjszakákon nézz föl az égboltra: olyan éppen, mint a vízcsepp a mikroszkóp alatt.
Minden csillag egy élõ valami és köztük a Tied, a Föld, talán a legkisebb.
Gondold csak el, hány milliárd vízcsepp lehet még ezen az egyen kívül, amit ismersz.

És akkor gondolj szánalommal azokra, akik el akarják hitetni Veled, hogy nincs Isten.

Nincs, mert ez, vagy amaz így történt.
Mert romokban fekszik a házad.
Mert meghaltak sokan, akiket szerettél.
Mert kevés a kenyér.
Mert sok a nyomorúság.
A világban, mondod, nincsen igazság. És a Te világodat érted alatta.
A Te külön világodat, ezt az aszfaltos, vízvezetékes, órabéres és gyárkéményes világot.
A nyakkendõs, nyúlszõrkalapos, szénhiánnyal küzdõ, mûhelyszagú és paragrafusok közé zsúfolt világot.
És elfelejted, hogy ezt a világot Te csináltad magadnak.
Te és a többi emberek, és így egyedül ti vagytok felelõsek mindazért, ami benne történik.

Istennek semmi köze a házakhoz és az órabérekhez, az általad feltalált bombákhoz és drótsövényekhez, semmi köze ahhoz, hogy kapsz-e nyugdíjat vagy sem és hogy meg tudsz-e élni abból a fizetésbõl, amit a többi emberek adnak.
Neked az önként magadra vállalt munkáért.
Isten bele sem néz a számlakönyveidbe, nem törõdik a gépeiddel és talán azt sem tudja, hogy létezik az egyik vízcsepp milliomodik porszemén egy úgynevezett társadalmi rendszer, amit mesterségesen fölépítettél magadnak és
amivel most nem vagy megelégedve.
Õ a csillagrendszerekkel és az ibolyák gyökerével törõdik csupán.

Isten mûvész, aki megalkotta a világok milliárdjait és pillanatról pillanatra újakat alkot.
Amit Õ alkotott, azért vállalja a felelõsséget.
Ott minden az Õ elgondolása szerint történik, tiszta és mûvészi törvények alapján.
Ott nincsenek meglepetések és váratlan fordulatok.
Nincs gyõzelme a gonosznak, mert nincs gonosz.
Ezt a fogalmat az ember alkotta és emelte földöntúli alapzatra, hogy megbocsáthasson magának, ha ostobaságokat cselekszik.
A sas nem gonosz, amikor lecsap a galambra.
Fiainak viszi, hogy élhessenek.
Mûvészi rendezõ keze igazította így a szerepeket, hogy ne szaporodhassanak el a galambok s ne egyék el az egerek elõl a gabonát.

Az ember alkotott magának egy külön világot, a vízcseppen belül.
Kiugrott a nagy együttesbõl, kivonta magát a mûvészi rendezõ keze alól, ácsolt magának külön színpadot, pingált magának külön díszleteket s maga osztja ki magának a szerepeket benne.
Hát ne jajgasson, ha rosszul sikerül az elõadás.
Ha a kontár módon ácsolt kulisszák olykor rászakadnak és rozsdás szögekbe veri a fejét.
Maga tette oda a szögeket.

Ha rosszul mennek tehát a dolgaid, ne csodálkozz.
És fõleg ne igyekezz Istenre hárítani a ballépések felelõsségét.
Szabad kezet kértél, s Õ, amennyire lehetett, szabad kezet adott.
A lerombolt házakért, a drágaságért, a feketepiacért, a szénhiányért s azért, hogy pénz nélkül maradtál és vakarod a fejed: Õ igazán nem tehet.
Talán nem is tud ezekrõl.
Nem kíváncsi, hogy az Õ rendjén kívül, a sok milliárd vízcsepp közül az egyikben egy izgága kis moszatocska a maga önteltségébõl mire végezte.
Neki a hóvirágokra van gondja, meg a madarakra.
A csillagokra és a fákra.
Meg arra, hogy szüless és meghalj.
És hogy a gyomrod - feltéve, ha mértéktelenségedben el nem rontottad -
megeméssze az ételt, amit adsz neki. Nem felelõs, ha szíved idõ elõtt megunja pumpálni a véredet, mert hanyagul és könnyelmûen elrontottad felesleges izgalmakkal, amiket a magad bosszantására sikerrel kiagyaltál.

Egyáltalában: az Istennek hagyj békét saját világoddal kapcsolatban.
Nem várhatod, hogy Õ menjen oda hozzád, ha magad voltál az, aki fölényes emberi elmédre hivatkozva hátat fordítottál Neki.
Te kell fölkeressed Õt, ha vissza akarsz Hozzá térni.
Könnyen megleled, ha igaz és tiszta benned a szándék.
Ha nem sértett hiúságodat és csalódott önzésedet akarod Neki elpanaszolni,
hanem egyszerûen csak látni akarod Õt s megnyugodni abban, hogy van.

Ott leled mindég, a mûhelyében.
A vízcseppben, amit számodra alkotott.
Csak nyisd ki a szemedet jól.
Megtalálod a fûszálban, amikor éppen nõ.
A virágban, mikor a szirmait bontja.
A pillangóban, ahogy szárnyra kél.

Ott dolgozik.
És ha elég tisztán és elég egyszerûen állasz meg elõtte, levetve minden magadra aggatott bohóc-cicomát, amit társadalompolitikának, tudománynak vagy elõítéletnek nevezel: akkor talán reád is néz.
Talán még reád is mosolyog.
Mélységes mély, szelíd mûvész-szemével végigsimogat és azt mondja:

- Bizony látom, rossz bõrben vagy fiam. Ideje volt, hogy visszatérj közénk.