Idézet

..


Ha valaki ragaszkodik egy eszméhez, bármennyire igaz legyen is az, akkor alapjában véve ugyanabba a helyzetbe jut, amelyben az az ember van, aki egy oszlophoz kötözi magát, hogy el ne tévedjen. Ami a szellemi fejlõdés egy bizonyos fokán kívánatos igazság lehet, az egy másik, magasabb fejlõdési fokon akadálya lehet ennek a fejlõdésnek és tévedés lehet.
Lucy Mallory

.



"Kétféle beszélgetés van.
Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok - színjátékot, melyben én vagyok a fõszereplõ.
Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barátra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki."
(Müller Péter)

.


NE ROHANJ, ÉS NE EMÉSZD MAGAD, CSAK LÁTOGATÓBA JÖTTÉL IDE, EZÉRT ÁLLJ MEG ÉS ÉREZD A VIRÁGOK ILLATÁT!
/Walter Hagen/

.

Hinni kell

"Hinned kell a boldogság lehetõségében, hogy csakugyan boldog légy.
Az vagy, amit gondolsz és csak azt tudod elgondolni, amiben hiszel.
Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik.
Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek.
Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul.
Ne gondolj a rosszra, mert a mélybe taszít.
A jó gondolat: ajándék. szárnyalás, magasba vágyódás, felemelkedés...
Élni csupán a legtisztább vágyak szerint érdemes.
Attól függõen, hogy vágyaink keserûek vagy édesek, fanyar vagy boldog lesz az életünk.
Képzeld el, amit kívánsz, és kívánd, amit elképzeltél.
A boldogság vágy, a képzelet, hit, a cselekedet megvalósulás."

Tatiosz

.
Mindennek, ami történik veled, nemcsak oka, hanem célja is van
(Müller Péter)

,


"Indiában közismert bölcsesség, hogy a világ olyan, mint egy vasúti váróterem; nem az otthonod. Nem maradsz örökké a váróteremben. A váróteremben semmi nem tartozik hozzád, sem a bútorok, sem a festmények a falon... Használod õket - megnézed a festményeket, üldögélsz a padon, megpihensz az ágyon -, de semmi sem a tiéd. Csak néhány percig maradsz, vagy legfeljebb néhány óráig, azután továbbmész. Igen, amit magaddal hoztál a váróterembe, azt magaddal is viszed, az a sajátod. Mit hoztál ebbe a világba?
A világ ugyanis kétségtelenül egy váróterem. Talán a várakozás nem másodpercekben, percekben, órákban, napokban mérhetõ, hanem akár évekig is eltarthat; de mit számít, hogy hét órát vagy hetven évet vársz-e?
Hetven év alatt megfeledkezhetsz arról, hogy csak egy váróteremben idõzöl. Talán kezded azt gondolni, hogy te vagy a tulajdonosa, hogy te építetted. Esetleg még a névtábládat is kiakasztod a bejáratra. Vannak emberek - a saját szememmel láttam, mert nagyon sokat utazom -, tehát vannak emberek, akik felírják a nevüket a váróterem mosdójában. Bevésik a nevüket a padokba. Ez ostobaságnak tûnik, de erõsen hasonlít ahhoz, amit az emberek a világban tesznek."
(Osho)