Versek

.


A SZERETET

Milyen egyszerû de hatalmas szó, szeretet,
Melyrõl költõk írtak szép verseket.
Szeretni tudni nagyon nagy dolog,
Mert elfedezi az oly sok és nagy bánatot.

Elfedi a csúfos szegénységet,
Gátat vet az öntelt büszkeségnek.
Nem rója fel a gonoszt senkinek,
Segít hordozni a fájó nehéz terheket.

A szeretet tartja õssze a világot,
Mégis õ az aki szerzi a barátot.
A szeretetet csak az nem ismeri,
Aki a gonoszt, azaz a sátánt szereti.

Pedig meghallani õt olyan egyszerü,
Ahol jelen van ott van boldogság és derü.
Letörli az arcról a fájó könnyeket,
Keserüség helyett szerez boldog perceket.

Errõl tanít isten szent Ígéje,
Általa van a szívnek boldog békéje.
(ismeretlen szerzõ)

.

Lupsánné Kovács Eta: Reménysugár


Mindenkinek volt már ilyen kedves álma,
Látogatóba jött a reménysugára

Ha nem is maradt soká, csak épphogy benézett,
Világossá tette az addigi sötétet.


Felkapott a remény, hintázott velem
Mint szikrázó napfény, ragyogott nekem!

Kiült az arcomra mosoly formájában
Éreztem, benne van a szívdobogásban.

Ó, a pajkossága nem hagyott nyugodni,
Kapaszkodtam belé, nem hagytam elfutni.

Maradj még! Biztattam, tudom nem vagy igaz,
De mégis!...kell nekem ez a kicsi vigasz!

Megcsillan a kis láng, parádézik, siklik
Akár forró nyáron a tarló tûz, izzik.

Másnap jön a levél, az ember csalódik
Hová bújt a remény? Úgy érzem, halódik.

Majd heves záporként jött a felismerés,
Hogy is lenne igaz! A jó hír félreértés.

Összeszedte arcomról az ottfelejtett mosolyt,
Elillant, elment, mint ki sohasem volt.

.

Mosoly az arcon


Örül a szívem, amikor látom,
Hogy mosolyogsz rám, kedves barátom!
Mosolyogsz rám, mert örülsz, hogy láthatsz!
Mosolygok, mert örülök, hogy látlak!

Látom, szívedben béke ragyog,
És ettõl én is boldogabb vagyok!
Körülöttünk tombol a sötétség,
Lelkünkben mégis él a reménység!

Lelkünkben mégis él a reménység,
Amihez nem férhet semmi kétség,
Mert Szeretetben van erõs hitünk!
Isten kezébe tettük életünk!

Isten, sorsunkat kezébe vette!
Jó szellemekkel vigyáz felette.
És mosolygok rád, drága testvérem,
Cserébe a mosolyodat kérem!
(Kalina Valéria)

.

A barát...

"Azt kérded ki az igazi, ki a valódi barát?
Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát.
Kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját,
kit csendesen megvigasztalsz ha könny borítja arcát, ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát.

Kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.
Kinek villanásnyi mosolya, apró kis öröme elûzi minden bánatod,
s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod õt, vagy túlszárnyalod.
Kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti,
kivel jó a csend szavát hallgatni s együtt merengeni.

Kinek nem számít mit vétesz, kis-e vagy nagy hibát,
kivel ha beszélhetsz könnyebbé válik ez a nehéz világ.
Az, az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz,
s ha választásra kerül sor, te szó nélkül mellé állsz.

Az a barát, kinek egy kedves szava többet ér,
a világ összes, minden kincsénél.
Az a barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod,
kinek barátságát minden körülmény közt vállalod."
(ismeretlen szerzõ)

.

Mosoly az arcon


Örül a szívem, amikor látom,
Hogy mosolyogsz rám, kedves barátom!
Mosolyogsz rám, mert örülsz, hogy láthatsz!
Mosolygok, mert örülök, hogy látlak!

Látom, szívedben béke ragyog,
És ettõl én is boldogabb vagyok!
Körülöttünk tombol a sötétség,
Lelkünkben mégis él a reménység!

Lelkünkben mégis él a reménység,
Amihez nem férhet semmi kétség,
Mert Szeretetben van erõs hitünk!
Isten kezébe tettük életünk!

Isten, sorsunkat kezébe vette!
Jó szellemekkel vigyáz felette.
És mosolygok rád, drága testvérem,
Cserébe a mosolyodat kérem!
(Kalina Valéria)

.

Az úton..


Elindultam az úton,mely nekem rendeltetett,
De nem tudom, ez az út hová, s merre vezet.
Ezer meg ezer kérdés kavarog most bennem,
A választ ezekre magamban kell keressem.

Tanácsot kaphatok, és súgnak is nekem,
De vajon e hangokat meghallja-e szívem?
Elérnek-e oda az apró rezgések,
Melyeket a fül nem, csak a szív ért meg?

Van-e bennem talaj, melyben a mag megfogan,
Termékeny-e a lelkem, vagy meddõ,s céltalan?
Lesz-e az úton segítõ kéz nekem,
Megtalálom-e itt a nekem szánt helyem?

Tudok-e adni, és helyesen adok-e,
Amit mondok, a szívembõl mondom-e?
Nem tudom,ó Istenem, nem tudom, de érzem,
Hogy a válaszok itt vannak bent egész mélyen....

...De elindultam az úton...és most boldog vagyok,
Teszem, amit tennem kell, szeretetet adok.
Ezt az utat választottam, s ezen végigmegyek,
Kell azonban, hogy magamban végre rendet tegyek.

Hogy érezzem azt, a szeretet soha el nem hagy,
S tudjam hirdetni hangos szóval:
"Világomban minden rendben van!

(szerzõje ismeretlen)