Versek

Tisztességet!

Nem akarok én tisztséget,
csupán békét, tisztességet:
amit adok, visszakapjam,
s amíg bírom, addig adjam.

Úgy lehet a lelkem békés
nem jut el hozzám a sértés
ha nem hajtok minden szóra,
csak a szépre, csak a jóra.

Én se mondok rosszat másnak,
jó szavaim jóra várnak;
ha valaki szívét érzem,
vigyázok rá, meg ne sértsem.

Minden ember szent méltóság,
lapul benne rossz és jóság;
én a jót akarom látni,
a mélységbõl kibányászni.

Így lesz az életem áldás,
magamnak másnak sugárzás.
Nem akarok én tisztséget,
csupán békét, tisztességet.

(szerzõje ismeretlen)

.

Fohász

Áldott vagy, én Uram: mindenek Ura,
Ég és Föld ékessége és megtartó oszlopa.
Benned bízik szívem, és benned fürdik lelkem
mert Te vagy bennem az Értelem: az Egyetlen Védelem
Te vagy az én Erõm, az én biztos váram
Jöhet bárminõ veszély: bízom oltalmadban.
Nem gyötör meg kín, és nem tör le fájdalom
Mi test és lélek gondja, Szíved irgalmára bízhatom.
Nem aggaszt a Holnap, és nem nyomaszt a múlt
minden Volt - van - lesz keservem Irgalmad kútjába hullt.
Te vagy bennem a Békesség, és Te vagy bennem a Szeretet:
mindent és mindenkit én Áldott Szívedbe rejthetek.
Mellettem állsz, mindenkor, ha az Út ezer vihara zúg,
és fogod a kezem: hát nem félek,
mert Te vagy ki átvezetsz a Fényedhez nyíló
Egy - Igaz, Mennyei Kapun.
(Tandari Éva)

Jó öreg kút

A jó öreg kút csendesen ontja vizét
így telik minden napja.
Áldott élet ez, fontolgatom:
csak adni, adni minden napon.
Ilyen kúttá kellene lennem.
Csak adni teljes életemben.

Mindig csak adni?
Ez terhet is jelenthet!
Jó kút, nem érzed ezt a terhet?
Belenézek, tükre rám ragyog,
de hiszen a forrás nem én vagyok!
Árad belém, csak továbbadom,
vidáman, csendben és szabadon.

Hadd éljek ilyen kút-életet,
osszak áldást és sok-sok szeretetet!
Nem az enyém, Krisztustól kapom,
egyszerûen csak továbbadom.

(ismeretlen szerzõ)

Csodálotosan szép:)

Jókedvet adj

Jókedvet adj, és semmi mást Uram!
A többivel megbirkózom magam.
Akkor a többi nem is érdekel,
szerencse, balsors, kudarc, vagy siker.

Hadd mosolyogjak gondon és bajon,
nem kell más, csak ez az egy oltalom,
még magányom kiváltsága se kell,
sorsot cserélek bárhol, bárkivel,

ha jókedvembõl, önként tehetem;
s fölszabadít újra a fegyelem,
ha értelmét tudom és vállalom,
s nem páncélzat, de szárny a vállamon.

S hogy a holnap se legyen csupa gond,
de kezdõdõ s folytatódó bolond
kaland, mi egyszer véget ér ugyan -
ahhoz is csak jó kedvet adj, Uram.
(Garai Gábor)