Versek

Jézus segíts

Jézusom kérlek, segíts testvéremen,
Hogy téves álmából felébredjen!
Kérlek, gyógyítsd meg eltévedt szellemét!
Vezesd jó útra, fogjad meg kezét!

Kérlek Jézusom, segíts testvéremen,
Hogy szívében ne legyen félelem!
Gyógyítsd meg szemét, hogy meglásson Téged!
Áldd meg életét, ölelje fényed!

Jézusom kérlek, segíts testvéremen,
Hogy túljusson a szenvedéséken,
Hogy ne ölje meg lelkét a fájdalom!
Remény vezesse túl a bánaton!

Jézusom kérlek, segíts testvéremen!
Utadon haladjon az életben.
Vigyázzad szívét és õrizzed álmát,
Kérlek Téged, hogy vezessed vágyát!

Kérlek Jézusom, segíts testvéremen,
Aki már nincs e földi tereken…
Emeld fel Magadhoz szegény Szellemét!
Fényed vezesse örök életét!
(Kalina Valéria)

Te adtál mindent

Te adtál mindent, és én mindig csak kértem,
Jót is, rosszat is, most már mindent megértem!
Hálát oly ritkán adtam, magam maradtam,
De kezedet nyújtottad s én megragadtam!

Velem vagy mindig, ezt már biztosan érzem,
Te vezettél engem, idõben és térben;
Te vagy a Szeretet és Te vagy az öröm,
Hálatelt szívvel az életem köszönöm!

Háborgó szívemre Te voltál a béke,
És ha majd eljön ez életemnek vége,
Boldogan megyek Hozzád, mert Te vagy minden:
Az Élet, Út, Igazság, Szeretet - Isten!
(Kalina Valéria)

LEGSZEBB ARC!

Jézus értem is lejöttél
és szenvedtél oly sokat,
úgy szeretném, verseimben
lefesteni, arcodat.

Hogyan tükrözött arcodon,
öröm és a fájdalom,
a Biblia lapjain azt,
hit szemével láthatom!

Akik láttak: elpihentek,
Rólad: fénykép nem maradt,
nemzedékem, nem láthatja,
dicsõséges arcodat!

Születésnapodtól kezdve,
felemeltetésedig,
szavaidat, tetteidet
tanítványok hirdetik.

Világszerte készült Rólad,
millió kép, és szobor,
látható az, otthonokban,
templomokban, utakon.

Ám az, egy sem tökéletes,
pontos képünk nincs nekünk,
Szép arcodat szemünk elõl,
eltakarta, Istenünk!

Hû Megváltóm, szépségedet
leírni, bár nem tudom,
de míg élek: jóságodat,
verseimbe foglalom!
(Pecnyik Pál)

Isten kezében

Felvett az Isten az út
porából, s a kezére tett
félénk ázott bús kis
verebet,
Sokáig egyebet sem tett,
csak melengetett.

Lassan - Ó de lassan! -
minden csepp véremet,
átjárta melege,
kimondhatatlan hûsége,
atyai szeretete.

Kezébõl etetett.
Igéjébõl itatott.
Csipogni, repülni, hordani
tanított. Mindez sokáig
ó, de sokáig tartott.

Kezében vagyok.
Kezébõl élek.
Bár szédít sokféle veszély,
Ujjai közt, ha kinézek,
de nem félek!

Tudom, - vihar is megtépáz,
Héja is kerülget,
Kétség, bú gond, nyomor,
szívemre feküdhet,
de Isten kezébõl
semmi ki nem vehet!

S így "lelkem szép csendesen
nyugszik csak az Úr Istenben."
Kezében csupán eszköznek lenni,
Ugyan-e kezekbe lelkeket vezetni,
Megtanít az Isten!
(Túrmezei Erzsébet)

Várnai Zseni - Ne irigyelj...

Ne irigyelj, púpos ember,
amiért egyenes vagyok,
a lelkemen oly nagy púp van,
hogy majd belészakadok.

Te nem látod, de én érzem,
hogy ez a púp mily nehéz,
bele van ám gyömöszölve
egy mázsányi szenvedés.

Te vak ember, ne haragudj,
én sem látok messzire,
bukdácsolok, botorkálok,
s nem találok semmire.

Fogadj engem testvérednek,
szegény néma, s hidd nekem,
én is csak dadogva szólok,
s nem érti meg senki sem.

Szeressetek engem, bénák,
nyomorultak, szegények,
ügyefogyott vagyok én is,
össze-vissza beszélek,

képzelõdöm, álmodozom,
mint az õrült, s azt hiszem,
üvegbõl van, s összetörik,
összetörik a szívem.

Úgy kérem Istent ...

Imákba merítem reszketõ lelkem
Ég felé nyújtom ha fáj már a Lét:
úgy kérem Istent: árassza rá
megbocsájtó, irgalmas Szeretetét.

Úgy kérem Istent: gyógyítsa be rajta
a vadság-adta, millió élõ sebet
hogy élhessen benne egy percre még
a Hit; a Reménység s a Szeretet .

Úgy kérem Istent: rejtse el óvón
reszketõ szívem, ha rámtör a félsz' :
Úgy kérem: mutassa meg újra és újra:
az Õ szent Szívén még ma is
van számomra menedék ...

Úgy kérem Istent: vonjon magához,
emeljen fel, ha már nem bírom tovább:
Emeljen fel, ne hulljon végleg sárba
az egykor Tõle reménykedve útrakelt,

de e hamis valóságban meggyötört
tán már százszor is megölt
rettegõ lélek-madár ...
(Tandari Éva)