Tudatosság

.


Isten nem a fõnököd, de nem is a szolgád - Ez a különbség a hatalom és a szeretet között!


A szeretet az önszeretettel kezdõdik, és a félelem elfelejtésével folytatódik!

Bármely vallást is vesszük alapul, az egyik legfontosabb erõ a világon a szeretet. Fontos szerepe van a virágzásban, a fejlõdésben, a teremtésben, a békében, de meghatározó a világ milyenségének alakulásában is.

Laura Maria Cojocaru pszichológus szerint, bármennyire is furcsa, a szeretet ellentéte nem a gyûlölet, hanem a félelem. A félelem az az emberi érzés, amely megsemmisíti a szeretetet, a virágzást, az alkotást, a teremtést. Kétféle félelmet különböztethetünk meg, a külsõ, és a belsõ félelmet.

1. Külsõ félelem

Minden kornak megvolt a maga megfélemlítési eszköze annak érdekében, hogy rendet tartson a társadalomban. Ha valami rosszat akarnál tenni, tudd, hogy megbüntetnek, megbírságolnak, megszólnak stb. Természetünkbõl adódóan szabad embernek születtünk, de szabadságunknak mégis korlátokat állítottak fel. Már egészen kisgyerek korunk óta azt nevelik belénk, hogy félnünk kell a feljebbvalóktól: a szülõktõl, a nagyszülõktõl, a tanároktól, a fõnöktõl, az intézményvezetõktõl, a polgármestertõl, és nem utolsó sorban az Istentõl is.

2. Belsõ félelem

Leginkább a megfelelési kényszer miatt rettegünk. Félünk attól, hogy másokhoz viszonyítva nem vagyunk elég jók, elég tökéletesek, elég szépek, elég karcsúak, elég okosak, és állandóan másokhoz viszonyítjuk magunkat. Állandó kontroll alatt tartjuk az életünk, hogy megfeleljünk a társadalom által elõírt normáknak, egy percig sem vagyunk képesek lazítani, és önmagunk lenni.

Kezdjünk el szeretni!

A szeretet önmagunk szeretetével kezdõdik, ez az életben a legnagyobb feladat, amit meg kell tanulnunk. Tiszteletben kell tartanunk azokat a külsõ és belsõ tulajdonságokat, amelyeket kaptunk, ismernünk kell a testünk és lelkünk mûködését, az igényeinket, a gyengeségeinket.

Hogyan tudnánk másnak szeretetet adni, ha önmagunkat sem szeretjük? Hogyan tudnánk másnak segíteni, tanácsot adni, ha a saját életünket nem tudjuk irányítani?

"A legfontosabb, hogy elfelejtsük a külsõ- és belsõ félelmeinket. Mindannyian alattvalók vagyunk ebben a világban, nincs egy felsõ hatalom, akinek kötelezõen meg kell felelni. Csak olyan feladatokat kapunk, amelyek által tanulhatunk, és elõsegítik a fejlõdésünket. Nagyon fontos az is, hogy leválasszuk magunk az isteni hatalom elméletétõl, mert Isten nem a mi fõnökünk, és mi nem vagyunk a szolgái, akik meg kell feleljenek az elvárásainak. Isten közvetlenül velünk, és nem egy hatalommal áll kapcsolatban, akinek teljesíteni kell az elvárásait. Egyedül a szeretet és a megbocsátás a kötelességünk, nem Neki kell teljesítenünk, hanem a saját ritmusunkban kell fejlõdnünk türelemmel és odaadással" - mondja a szakember.

forrás:https://filantropikum.com/isten-nem-a-fonokod-de-nem-is-a-szolgad-ez-a-kulonbseg-a-hatalom-es-a-szeretet-kozott/

.


A szív és az ész harca


Vannak emberek, akiket képtelenek vagyunk megérteni.
Egész egyszerûen tudod, hogy másként cselekszik, mint ahogyan érez. Látod a vágyat a szemében, érzed a szeretetet a szívében, mégis rideg és érzéketlen.
Megtanult úgy pillantani Rád, hogy észre se vedd. Megtanult úgy vágyakozni, hogy õ maga se tudjon róla.
Látszat világban él, önmaga elöl is titkolva érzésit.

Te pedig magadban keresed a hibát. Összezavar, hogy mást érzel, mint amit látsz. S kérded: Melyik az igazi? Miért menekül elõlem? Tényleg nem vagyok szerethetõ? Nem vagyok felvállalható?
Hadd mondjak el valamit Neked! Az érzéseid sosem csapnak be. De mi emberek nem vagyunk egyformák.

Vannak olyanok, akik 40-50 év alatt sem nõttek fel, képtelenek a felelõsségvállalásra. A szerelem pedig óriási felelõsség. A szerelemben nem hibáztathatok mást, nem vonhatok felelõsségre senkit a saját érzéseimért. A valódi szerelemben kénytelen felnõni az ember.

Amikor látszat kapcsolatban él valaki, vagy kizárólag "könnyû" párkapcsolatokat keres, amelyben kevés az érzelem, akkor még képtelen a felelõsségvállalásra. Túl gyenge ahhoz, hogy megadja magát az érzéseknek. Úgy érzi, irányíthatóvá válik. Nem bízik önmagában. Talán még azt sem tudja, hogy Õ irányítja saját sorsát. Gyáva.
A legtöbb esetben még csak nem is tud róla. Azt hiszi, hogy minden rendben, s talán kívülrõl is ezt látjuk.
Azért képtelen a szeretet elfogadására, mert nem tartja méltónak magát. Bünteti saját lényét, hiányzik belõle az önszeretet.
De éjszaka, mikor lelke megszólítja, szenved, a kínok kínját éli át. Nem érti, miért hullik darabokra az élete. Szembe megy az érzéseivel, blokkolja a teremtõ energiát. De keménynek "kell" maradnia, nem láthatják, hogy gyenge.

Pedig az az igazán erõs ember, aki meri vállalni az esendõségét. Aki tud minden pillanatban önmaga lenni. Aki felvállalja érzéseit, tûnjenek bármilyen õrültnek is. Erõs ember az, aki nem fél a boldogságtól és nem fél boldoggá tenni azt, akit szeret...

Guzsik-Mohácsi Viktória ( elozoeletek.blogspot.hu )

.


Ok nélküli találkozások? Nincsenek!


Minden ember valamilyen céllal érkezik egy másik ember életébe.
Több milliárd ember él a Földön. És Te mégis pont ezekkel az emberekkel találkozol. Gondold csak végig, szerinted véletlen? Ugyan, hát hogyan is lehetne!

Van, akinek elég csak egyszer besétálnia, hogy lásd és tudd, mi dolgod van vele az életben. De másnak el kell sétálni ezerszer, míg egyáltalán az életed része lesz. Akár csak egy éjjelre, de lehet a halálod napjáig marad. Lehet, az ötödik ember, akit holnap látsz az utcán, fél év múlva melletted ébred. Vagy, akivel eddig csak maximum köszöntetek, hirtelen az egyik legfontosabb szereplõ lesz az életedben.Mindennek és mindenkinek megvan a saját ideje. Annak is, hogy kiderüljön a találkozás oka. Ehhez sokszor rengeteg idõ kell. De, amikor rájössz, azt is megtudod, miért pont akkor kellett megtudnod mindezt.

Te nem tudod, de az élet tudja, mikor és mennyit bírsz el valójában. Ennek megfelelõen küldi a segítõidet az életedbe. Mert mindenki egy segítõ. Mindenki, akivel kapcsolatba kerülsz, egy apró kis darabot hordoz belõled. És pont akkor jönnek, amikor ezt a darabot magadba kell illesztened. Akár a szívedbe, akár a lelkedbe, akár a testedbe. Ezért kell nyitottnak lenned és ezért kell menned. Ezért nem állhatsz egy helyben, hanem haladnod az úton nyitott szemmel. Mert az élet folyamatosan küldi az embereket, és Te ösztönösen tudni fogod, ki az, akivel dolgod van . Bíznod kell ebben az ösztönödben. Nem tudsz rosszul választani. Mert, ha az a választás éppen pokoli kínokhoz is vezet, Neked akkor éppen arra volt szükséged, de ezt majd csak késõbb érted meg.

Minden ember okkal érkezik az életedbe. Fogadd el és fogadd be. Az idõ majd úgyis megmutatja, ki milyen céllal érkezett. Te is okkal érkezel mások életébe, Te is mások darabjait hordozod saját magadban.

Forrás: lelektenger.cafeblog.hu/2014/02/03/ok-ne...alkozasok-nincsenek/

elozoeletek.blogspot.com/2016/12/ok-nelk...zasok-nincsenek.html

.

A sors vörös fonala: Ha elolvasod a következõ legendát, újra hinni fogsz a szerelemben!



A következõ történet az élet misztériumairól, a szerelem varázsáról szól, amelyet ha elolvasunk, ismét hinni fogunk abban, hogy a boldogság bármikor betoppanhat az életünkben.

Csukd le a szemed, képzeld azt, hogy a tested láthatatlan. Képes vagy megjeleníteni lelki szemeid elõtt tested érhálózatát, amely összeköti minden testrészedet?

Ha ez megvan, képzeljünk el egy fõ eret, amely összeköti a szívünket a kisujjunkkal, így ez a pici végtagunk fogja képviselni a szívünket. Ezért van az, hogy sok kultúrában ha két ember békét köt, vagy fogadalmat tesz, a kisujjukat nyújtják egymásnak, amiket majd összekulcsolnak.

Egy japán legenda szerint ez az ér, ami a szívbõl indul ki, nem ér véget a kisujjban, hanem egy számunkra láthatatlan vörös színû cérnaszálként tovább folytatódik, és keresi a párját. Így ha két ember vörös cérnaszála találkozik, akkor az a sors találkozása lesz, amely egész életükre ki fog majd hatni.

Bármennyire messze is legyenek egymástól a felek, elõbb vagy utóbb találkozni fognak. A holisztikus filozófia is úgy tartja, hogy a földi létünk nem ott ér véget, ahol a fizikai testünk határt szab. Nincsenek véletlenek, az az ember, akivel találkozunk, aki a párunk, vele nem véletlenül találkoztunk. Azt a sors rendelte így, láthatatlan szálak intézték el, amelyeket az Univerzum irányít.

A két láthatatlan vörös cérnaszál folyamatosan munkálkodik, azon vannak, hogy közelebb húzzák egymást, addig, míg a két lelkitárs megismerkedik.


Forrás: filantropikum.com/a-sors-voros-fonala-ha...fogsz-a-szerelemben/


elozoeletek.blogspot.com/2016/12/a-sors-...la-ha-elolvasod.html

.


Magadat mentsd, ne a világot!


Sokan beszélnek arról, hogy mentsük meg a Földet, Európát, minden energiájukat abba teszik, hogy embereket toborozzanak mindehhez.

Nem értem, miért nem azt mutatják meg, hogyan lehet az egyén élete teljes és harmonikus, és akkor nem lenne szükség minderre.

Ha mindenki a saját életével lenne elfoglalva, és azon dolgozna, hogy önmagát jobbá tegye, rájönne, hogy felesleges minden küzdelem és harc.

A világbékéért meditálnak, amikor önmagukban sincs béke. Hiába a jó szándék vezérli, többet rombol és árt, mint amennyit használ.

Mindenki csak azt nyújthatja, ami õbenne létezik.
Ha elöljáró szeretnél lenni, mutass példát az embereknek. Olyanok vagyunk mind, mint a kisgyermekek. Sosem az a követendõ példakép, aki hangzatos szavakkal kábít el Bennünket (ideig-óráig lehet), hanem aki saját példáján keresztül ad nekünk bíztatást.

A hiteles élet nem azt jelenti, hogy fennhéjázva hirdetjük, amit igaznak vélünk, hanem azt, hogy szeretetben éljük a hétköznapjainkat. A hitelesség azt jelenti, hogy úgy élsz akkor is, ha nem látják az emberek, mint amikor kirakatban vagy.

Több ember csupán könyvekbõl ismeri a szeretetet. Spirituális közösségekben tapasztaltam, hogy amikor nem osztják a nézeteiket, orvul hátba támadják egymást. Ezek az emberek mind hatalomra éhesek. Csak az számít nekik, hogy ismertek legyenek, ünnepeljék õket. Ezen "tanítók" mind a sötétségbe vezetik az embereket. Nem beszélve arról, hogy a közös "mentsük meg a világot" meditációk olyan kapukat nyitnak, amiken keresztül olyan erõket engedhetsz be anélkül, hogy ez tudatosodna Benned, ami szétrombolja az életedet. "Hozzád férnek" energetikailag, azt tesznek Veled, amit akarnak. Az ördög mindig könnyû megváltást ígér. És nem érted azt, miért is nem halad évek óta az életed.

És vajon van-e olyan ember, akinek több lett az élete anélkül, hogy fizikai szinten bármit is tett volna érte?

A Föld egy intelligens létezõ, nem hinném, hogy nekem kellene megmentenem. Viszont saját magamat csak én menthetem meg. Ha én boldog vagyok, kiegyensúlyozott és békés, ugyanezt sugárzom a környezetembe, s talán a körülõttem lévõ embereket is ösztönzöm ezzel arra, hogy kiegyensúlyozottak és békések legyenek. És így tovább... Õk is hatni fognak ember tásraikra, és így teremtõdik meg a Földön a béke... De amíg a zavarodott lelkû, önmagukat nem ismerõ emberek adják össze energiáikat, addig még nagyobb káoszt teremtenek a Földön.
Te csak saját magadért tartozol felelõsséggel.

Végül egy idézettel zárnám:
"Mindenki arról beszél, hogy hagyjunk egy jobb Földet gyermekeinkre.


Inkább próbáljunk meg jobb gyerekeket hagyni a Földünkre!" -ismeretlen szerzõ -

Guzsik-Mohácsi Viktória ( elozoeletek.blogspot.hu )

.


Menekülés az érzelmek elõl


Vannak emberek, akik kitartóan kutatnak valami után, legyen az egy érzés vagy egy személy, majd mikor meglelik, elmenekülnek elõle. Úgy érzi, most már nem vágyakozik, hanem fél. Teret enged a rettegésnek, így az egyik érzés kiszorítja a másikat. Egyetlen ösztöne a menekülés. Maga sem érti, mi elõl menekül, de hatalmas falakkal zárja be magát.

Bizony, a szeretet magunkba engedéséhez bátorságra van szükség. Ahhoz is, hogy valakit merjünk szeretni. Ehelyett a világból is elmenekülne, nehogy megsebezzék. De így van ez: míg a magunkba- és az életbe vetett bizalom nem jön létre, mindig kételkedni fogunk a másik emberben. Ha megtanuljuk szeretni magunkat, mi is szerethetõvé válunk.

Aki igazán szeret, az nem fél a sebektõl. Tudja, mivel boldogsága nem függ a másiktól, nincs mivel megsebezzék. A szeretet leckéjét megtanulta...

Guzsik-Mohácsi Viktória ( elozoeletek.blogspot.hu )